Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-23 / 95. szám

1978. április 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Orgonamuzsika aranylemezen Beszélgetés Lehotka Géborral Századik összejövetelét tar­totta a múlt héten a szolnoki komolyzenei klub. A csaknem három éve működő klub ven­dége ezúttal Lehotka Gábor orgonaművész volt. Az új Zenei Lexikonban még nem szerepel Lehotka Gábor neve. Mindez termé­szetesen a fiatalságával ma­gyarázható. — Ha egy új lexikont állí­tanának össze, mit olvashat­nánk a neve alatt? — kérdez­tük a művész-közönségtalál­kozó után Léhotka Gábortól. — 1963-ban fejeztem be vörös diplomával a Zeneaka­démiát. Még ugyanabban az évben az Országos Filharmó­nia szólistája lettem. 1965- ben szerepeltem először kül­földön; 1969 óta a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola tanára vagyok. 1974-ben Liszt-díjat kaptam, ’76-ban az „Oktatásügy Kivá­ló Dolgozója”, idén pedig a Magyar Népköztársaság Ér­demes Művész kitüntetést ve­hettem át. A tények, adatok mellett minden bizonnyal szerepel­ne még az is, hogy népszerű­ségét, művészi rangját a nagysikerű hazai és külföldi szereplések — koncertezett Európa szinte minden orszá­gában — mellett számos hanglemezfelvétele is növeli. Egyik lemeze, amelyen Bach műiveit játssza, aranylemez lett. Komolyzenében ez meg­lehetősen ritka. — A lemez sikerében — anélkül, hogy művészetének értékét csökkentenénk — szerepe van annak is, hogy az orgona reneszánszát éli. Mi­ben látja az okát? — Elsősorban abból adódik, hogy a jelenlegi társadalmi körülményeink széles teret, lehetőséget biztosítanak a kulturálódásnak, a művelő­désnek, s ebben az orgona, az orgonamuzsika is elfoglalhat­ta méltó helyét. — Az orgonaművész nem viheti magával a hangver­senyre megszokott hangsze­réi:. Ugyanazt a művet más és más orgonán játssza el. Bizo­nyára dem kis nehézséget okoz ez a koncertek alkalmá­val. — Való igaz; ahány orgo­na, annyiféle. Különösen a külföldi vendégszerepléskor kevés az idő arra, hogy az orgonista megismerje a hang­szer lelkét. Többnyire csak arra van lehetőség, hogy per­cek alatt megjegyezzem a pe­dálokat, a regisztereket, s az­tán oda kell ülni az orgoná­hoz és játszani rajta. Az új hangszertől nem várhatom azt, hogy ugyanúgy szóljon, mint az otthoni. Mindegyik orgonától azt kell elvárni, amit adni tud; mást, szebbet, jobbat, mint a megszokott. Hogy ez megvalósuljon, ah­hoz természetesen nagy ta­pasztalatra, alkalmazkodó ké­pességre, s mindenekelőtt a megszólaltatott mű alapos is­meretére van szükség. — A hazai orgonákat vi­szont bizonyára jól ismeri. — Egy idő után természe­tesen ismerőssé, barátokká válnak. Legelőször olyan mű­sort állítok össze, ami bizto­san eljátszható például a ti­hanyi, a soproni, a szegedi vagy az új váci orgonán. Egyébként az utóbbi most az ország legjobb orgonája. A későbbiekben aztán, amikor alaposan ismerem a hang­szert, már másképpen állí­tom össze a műsoromat. — Főként a klasszikusok, Bach, Liszt, Cesar Frank mű­veiből. — Szívesen játszom a kor- társ szerzők alkotásait is. Legszebb feladatomnak tarta­nám ilyen módon a mai ma­gyar zeneszerzők inspirálá- sát, de a hazai orgonák mi­nősége általában nem teszi lehetővé a kórtárs művek megszólaltatását. — Milyen orgonán játszik a legszívesebben? — Mechanikus orgonán, ugyanis pontosabb megszólal­tatásra képesek, alkalmasab­bak a ritmikus játékmódra, mint az elektromos erőátvite­lű hangszerek. Az utóbbiak­nál az zavar, hogy késik a hangjuk, az orgonista nem áll közvetlen kapcsolatban hang­szerével. A barokk mecha­nikus orgona az ideálom, sze­rencsére akad belőle néhány az országban is. — A külföldi városok or­gonái közül melyiket kedveli leginkább? — A legszívesebben a rigai, a drezdai, a vilniuszi, az ant­werpeni s a marburgi orgo­nán játszom. Egy NDK-beli hangvensenykörutam nagy élménye volt, hogy egy olyan orgonán játszottam egy kis városban, amelyen feltehető­leg Bach is játszott. — Zeneszerző is. — Csak ritkán komponá­lok. A gyakorlás, a tanítás, a hangversenyek mellett nem nagyon jut rá idő. — Újra említette a tanítást. Milyen lesz az utánpótlás? — Mint .minden területen, művészeti ágban, úgy a zené­ben is megtalálhatók a kivá­lóak, a közepesek, s a gyen­gébbek, a „töltőszólam”. Van néhány nagyon tehetséges fiatal orgonistánk. Remélhe­tőleg szeptemberben Buda­pesten, a nemzetközi orgona- versenyen bizonyítanak majd. Nem mondok előre neveket, nem tippelek, majd a verse­nyen eldől, ki lesz a legjobb. Tál Gizella Ami szép akad utamba Bitskey Tibor előadóestje Törökszentmiklóson Kodály Zoltán - zenei napok Holnap záróhangverseny Rangos események­ben bővelkedő zenei rendezvénysorozait, a Kodály Zoltán zenei na­pok fejeződik be hétfőn Törökszentmiklóson. A rendezvények látoga­tottsága minden kétsé­get kizáróan azt bizo­nyítja, érdemes volt a város közművelődési szakembereinek vál­lalkozni a zenei élet több területét felölelő, komplex sorozat meg­rendezésére. A zenei napok nyitá­sán Vitai Ildikó gitá­ros-énekes műsorát több száz óvodás élvez­hette, ugyanezen a na­pon zsúfolásig megtelt a Hangulat presszó, ahonnan a rádió nép­szerű „Játék és muzsi­ka tíz percben” című műsora jelentkezett. Nagy sikere volt'Luká­csi Huba „Dallal a VlT útjain” című műsorá­nak is, amelyet úttö­rők, KISZ-fiatalok és ifjúsági 'klubtagok előtt mutatott be. Természetesen több komolyzenei eseményre is sor került. Hangver­senyt adtak a török­szentmiklósi felnőtt kó­rusok, a Kodály Zoltán Zeneiskola volt növen­dékei és a d,ebreceni ze­neművészeti szakközép- iskola szimfonikus ze­nekara. Tegnap fejeződött be a Szolnok megyei zene­iskolák hegedűversenye, s ugyancsak tegnap es­te került sor a város pávaköreinek találko­zójára a művelődési központban. Az eseménysorozat holnap este Kodály Zol­tán műveiből összeállí­tott műsorral zárul. Szerencsés, de nem köny- nyű az előadóművész hely­zete, ha csupa ismert vers­ből, novellából állítja ösz- sze műsorát. Szerencsés, mert a már „slágerszámba menő” alkotások eleve sikert ígérnek. De nem könnyű újat adva előadni azokat a műveket, amelyeket már megszoktunk egy-egy mű­vész tolmácsolásában, szinte összeforrva az előadó alkotó egyéniségével. Bitskey Ti­bornak tegnapelőtti előadó­estjén sikerült feledtetni a megszokást. Másfél órás mű­sora élményt nyújtott a Ságvári Endre megyei Mű­velődési Központban, Az est mottójaként Móra Ferenc „A hegedű” című versét választotta a Thália Színház művésze. Az alko­tás egyben Bitskey Ti­bor „ars poeticája” is: „Ami szép akadt utamba, mindig lelket keresek abban, s ha nem találok a semmit min­dig megsiratom.” A műsor nagyobb hányadát a szerel­mes versek tették ki Sze­retni sokféleképpen lehet, de csak egyféleképp érde­mes. Hogyan? Ahogy a köl­tők megfogalmazták. Tóth Árpád az Esti sugárkoszorú­ban, Radnóti Levél a hit­veshez, s Ady Az én meny­A Magyar Rádió szolnoki stúdiója ma este 17 óra 30 perctől egyórás riportmű­sort sugároz Kunszentmár- ton életéről. A műsor készí­tői egy hétköznap dokumen­tumait rögzítették: megszó­lal Berta László, a nagy­községi tanács elnöke, Vin- cze Mihály Kossuth-díj as termelőszövetkezet elnök. Szó lesz a Körösmenti Ter­melőszövetkezet, a Pannónia 4-es számú gyáregysége, va­lamint a Beton- és Vasbe­asszonyom című versében. A művész előadásában Sza­bó Lőrinc szonettjeinek tol­mácsolása került a csúcsra. Hallatlan erős átéléssel, fel­fokozott érzelmekkel adta át gondolatait, érzelmeit, magával ragadva a hallga­tóságot. Pihentetésül a költő, elő­adó s a közönség nagyszerű találkozása után Lelkes Pé­ter zongoraművész Liszt Ferenc műveiből játszott. A zene mintegy választóvonal­ként azt is jeüézte, hogy Bitskey Tibor legkedvesebb szerepeiből mond el részie­teket. Az első nagy szerep­ből, Illés Endre Trisztánjá­ból, s Rostand Cyrano de Bergerac című művéből elő­adott részleteket legalább akkora siker kísérte, mint annakidején a színházban. Az est befejezéseként Mo­csár Gábor novelláját, „A szalmaözvegyet” hallhattuk, annak bizonyításaként, hogy az elbeszélő műfaj is közel- áll Bitskey Tiborhoz. így a műsor azontúl, hogy kel­lemes perceket szerzett a hallgatóságnak, képet adott a sokoldalú színművészről is, aki számos műfajban ér­zi otthonosan magát. tonipari Művek helyi gyár­egységének munkájáról, ter­veiről. Gyáralapítók és új dolgozók vallanak munka­helyükhöz, a nagyközséghez való viszonyukról. A hangfelvételek elkalau­zolják a hallgatókat a mű­velődési házban is, ahol szinte valamennyi teremben művészeti csoportok tevé­kenykednek. A szolnoki stú­dió kunszentmártoni műso­rát hétfőn, 17 óra 5 perctől megismétli. T. G. MA ESTE, A 222-ES HULLÁMHOSSZON Egy hétköznap dokumentumai A régi tanácsháza épületének árkádjai alatt segélykérő telefon. A tisza- inokaiak ennek segítségével kérhetnek orvost, hívhatják a mentőket. Hasz­nálják, amikor kell, de a parányi, önálló tanáccsal nem rendelkező, Tisza- kürthöz tartozó falu nem küld S. O. S. jeleket. _Messzi-e a messzi? _ A Szolnok—Kunszentmár- ton műútról kitűnő bekötő­út vezet a faluig. Az első házak magasságában, vala­mi dűlőféle mellett egy ki­érdemesült autókarosszé- nia. Régebben figyelem ezt a roncsot. Nemrég még egé­szen jó állapotban volt, gaz­dája talán nem tudta el­dönteni, mit is tegyen ve­le, s bizony megette köz­ben a rozsda. Élelmes vá­rosi mesterek még „glan- cos” kocsit csináltak volna belőle. A falu? Tény, högy lakos­sága az elmúlt években szá­zakkal csökkent, ma már alig haladja meg lélekszá- ma a félezret, mégis minő­ségi változás következett be az életmódban, a telepü­lés hangulatában. Csak az út mentén sorjázó vaskerí­tések rozsdásodnak — azok se nagyon, mert szorgalma­san festik őket — a falu pusztulása megállt, sőt új településforma van kiala­kulóban. A régi jóslat nem vált be. Mi is volt az? Elveszik a gyerekeinket is Néhány évvel ezelőtt részt vettünk Tiszainokán egy fa­lugyűlésen. Óriási vihart kavart és elkeseredést szült, hogy megszűnt az iskola. A körzetesítés miatt a gyer­mekek Tiszakürtre járnak iskolába. A régi jegyzetfüzet segít­ségével emlékezünk egy idősebb tiszainokai bácsika kesergésére: „Hát eddig volt tanítónk, négy, .öt, mi­kor mennyi. Azokhoz oda­mehettünk, ha valami olyan gondunk volt, amihez „nad- rágos ember” kellett. Taní­tó úr, tanár úr, ez meg hogy van? Mondja már meg nekem...” Egy másik felszólaló: „Ha nem itt járnak a gye­rekeink iskolába, akkor el­idegenednek a szülőfalu­juktól. ők is elmennek, így hal ki a falunk.” Keserű szó, de annyira igaznak is tűnt, őszintesége mellett, hogy akkor nem tudtunk rá biztató választ adni. Hatvan kötet évente Reggel megy az iskola­busz, télen fűtött a várószo­ba, este jön. Bizonyára ké­nyelmesebb lenne utazga­tás nélkül iskolába járni, de az eredményesebb oktatás mégis a „bejárást” teszi cél­szerűbbé. (Más kérdés, hogy ÉLETMÓD ÉS LEHETŐSÉG TISZAINOKÁN a tiszakürti iskola sajnos igen zsúfolt.) Hogy a gyerekek mégis kötődnek szülőfalujukhoz, bizonyítja a falu kulturális életében való részvételük. Huszonegy iskoláskorú gye­rek beiratkozott olvasója a könyvtárnak, s tavaly 1127 kötet könyvet kölcsönöztek. Minden gyerek hatvan kö­tetet olvasott el? Nem, töb­bet, hiszen nemcsak ez az egyetlen könyvtár az olvas­nivalók forrása. A már Tiszakürtön vagy máshol iskolázott fiatalok a helyi ifjúsági kubban szó­rakoznak, itt és a környék összes községeiben hálóz­nak. Ma már nem azt mondják, hogy elmennek a fiatalok, hanem azt: mo­zognak a fiatalok. Vagyis: máshová járnak tanulni, dolgozni, olykor szórakozni is. De nem éppen a zártság tette-e Tiszainokát olyan te­lepüléssé, ahonnan elkíván­koztak a fiatalok? A lakos­ság hatvan százaléka jelen­leg hatvan éven felüli. Csa­ládalapításra kevesen gon­doltak Tiszainokán az el­múlt években, de tavaly már a kis Tisza menti kö­zösség nagy öröme volt: hat gyerek született. S ez tényleg mutat valamit az előző évek demográfiai sta­tisztikája tükrében. Megújuló kötelékek Üj bolt, presszó épült, jól megoldották az áruellátást. Persze, mindezek ellenére szimbólumnak is felfoghat­juk a volt Haraszty kúria látványát: az egyik felét, amelyet a Tiszazug Tsz használ, renoválták, szépen karbantartják. S a kastély bal szárnya, amelyben a klubkönyvtár is van? Mál- lik, porlad, az ajtón papon- dekli papír üveg helyett. Kicsi a zsebe a tanácsnak. Ügy tűnik, másnak is... Jelenleg csupán egy pe­dagógus lakik a faluban, mégsem csökkent jelentősen az itt élő értelmiségiek szá­ma. Szokatlan még talán? — azért nem számolunk ér­deméhez illően a települé­sen élő új értelmiséggel, a mezőgazdasági és mezőgaz­dasági műszaki értelmiség­gel. Pedig életmódformáló szerepük óriási, itt Tisza­inokán is. Nem bocsájtkoz- hatunk részletekbe, hogy a falu életében mennyit is je­lentenek — ismeretterjesztő előadások, vetélkedők, viták stb. — csupán a leglénye­gibbet említjük, az új ter­melési technológiák megis­mertetésében betöltött sze repüket. Nélkülük a mai valóság elképzelhetetlen len­ne Tiszainokán is. Néhány sokat mondó adat a messzi-e a messzi kérdés­re: az ötszázkilencvenhárom lakosra Í50 rádió és 146 te­levízió jut, csaknem 300 új­ság, hetilap és folyóirat jár a községbe. A mozi hetente háromszor játszik, — dicsé­rik, hogy friss filmeket — a könyvtár ötezer kötetes. Idő és kilométerek A folyó másik oldalán Tiszakécske az egyik leg­gazdagabb, legszebb alföldi falu. Inoka miért „maradt le”? Egyértelmű a válasz, ha nem is teljes értékű: a mezőgazdasággal öszefüggő ipar hiánya miatt. „Kécs- két” a lehetőségei tették „naggyá”. Persze nem vol­na célszerű mindenhová ipart telepíteni. De .szá­molnunk kell még egy té­nyezővel, a közlekedéssel. Nem lehet rá panasz. Mart­fű, Kunszentmárton — a munkahelyek rövid időn be­lül elérhetőek. Végre meg­épül a komp is a Tiszán: a szomszédos, virágzó, sok-sok munkaalkalmat adó község karhossznyi távolságra ke­rül. A környező munkahelyek peremfaluja lesz hamarosan Tiszainoka? Valószínűleg, hiszen a kommunális ellá­tottsága erre alkalmassá te­szi. Jól példázza ezt Bónis Fe­renc, a BVM kunszentmár­toni gyára munkásának szándéka: „Inokán akarok építeni, olcsóbb a telek, jó a víz, tiszta a levegő, nincs sár, tiszták az utak, van rendes bolt. presszó, könyv­tár, művelődési ház, mozi, közel a gyár... Mi kell még?” Napjaink egyik gondja: hogyan tovább a fogyatkozó lélekszámú apró települé­seken. Minden megoldást jelentő receptet természe­tesen nem lehet adni, — de valahogy úgy, ahogy Tisza­inokán történik: emberköz­pontú gondolkodással. Tiszai Lajos # A közeíqö érett­ségire készülnek a Vásárhelyi Pál Köz­gazdasági Szakkö­zépiskola negyedi­kesei Szolnokon. Az igazgatási-ügyvi­teli ágazaton érett­ségi tárgy a gép­írás, a követelmény pedig 2300 leütés, tiz perc atfctt, leg­feljebb öt hibával. Hogy jól haladnak a felkészülésben, azt a nemrég le­zajlott tanulmányi versenyek bizonyít­ják. Ketten ugyanis az országos dön­tőbe is bejutottak, közei 3000 hibátlbn leütéssel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents