Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-23 / 95. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. április 23. „Sej, munkásőrnek egy baja, így van-e? Miért nincs három élete, élete? Egyiket a pártnak adja, másikat a párja kapja, a harmadikkal egy a fegyvere" - csendült fel a dal nem egyszer a szolnoki munkásőr zászlóat múlt heti háromnapos kiképzési gyakorlatán. Karhatalmi, harcászati gyakorlatokon, éleslövészeten és fegyverismereti oktatáson gyarapították tudásukat a munkásőrök. Kameránk a második század munkásőreit kísérte végig az egyes foglalkozásokon. ...a harmadikkal egy a fegyvere Feladat: bekeríteni és elfogni az ellenséget, amely a házban tartózkodik MM Megkezdődik a bekerítés A lefegyverzett személyt megmotozzák Derűs percek a kiképzés szünetében Lövészeten, tűzparancsra várva Célratartás (Fotó: T. Katona László) Musz-musz, Maxi és a passzát Világ körüli hajózási kísérlet után Dr. Herédy Dezső tiszaderzsi körzeti orvosról mostanában több cikk jelent meg, melyeknek olvasása után joggal vélhette az olvasó, hogy világ körüli vitorlásútra való vállalkozása igazi sportemberhez méltó cselekedet. Részben egy megalapozatlan cikk, részben dr. Herédy elbeszélése nyomán a köztudatban az terjedt el, hogy útlevél nélkül jutott ki az Égei- tengerhez. (Valójában Európába érvényes útlevele volt, nem engedély nélkül hagyta el az országot.) Ezek után kíváncsi lettem milyen ember dr. Herédy? — Egy szolgálati ágy, asztal, három szék (hogy tudjunk ultizni) ez az otthonom. Dr. Herédy Dezső negyven év körüli. Ilyen idős kollégái anyagilag már jól szituáltak. „— Nekem nagyon sok pénzem ment el a vitorlázásra. — Hogyan? — Háromszor vágtam bele a Föld körülhajózásába. 1974-ben, 1975-ben és ’77-ben. Először lekéstem a passzátszelet; aztán a vitorlás javításával ment el az időm, a végén elsüllyedt a hajóm, a „Tardi-Harmat”. Bonyodalmaim voltak a vízum miatt is. — Ügy értsem, hogy... — Ügy. Nem volt vízumom. A MÁV arcképes igazolványt mutattam helyette. ftz áruló hajóroncs — A hajóroncsot kiemelték a görögök és értesítették a magyar követséget, hogy a hullát nem találják. Követségünk az itthoni hatóságok tudomására hozta az esetet. Kiderült, hogy a „hulla” Tardról Tiszaderzsre került, ott praktizál. — Hogyan boldogult vízum nélkül? — Nehezen, mert sehol se engedtek kikötni. De azért nem volt rossz üzlet. Hetvennégyben például a görög —török viszály miatt sok turista útja megszakadt. Ezeket szállítottam vitorlásomon az egyik partról a másikra. Számomra mellékes volt, hogy „tartózkodási engedélyem” csak a ki- vagy a be- szállási időszakokra szólt. — Folytatja a kísérletet? — Igen. Ha megkapom az útlevelet, akkor a közeljövőben néhány hetet töltök a Földközi-tengeren. — Hol szerzett navigációs ismereteket? — Két évig gépész voltam, aztán jelentkeztem hajósinasnak. Kormányos matrózként szereltem le. — Hajósinasként nem praktizált? — De igen. Későbbi utam során is. Kiírtam a parton: dr. Herédy, rendel ettől-ed- dig. Azt, hogy doktor, mindenki el tudta olvasni. Aki nem, az megkérdezte, hogy mit csinálok. — Mit hozott ez az „átszeli” rendelés? — A vendéglős ebédet adott, a borbély megnyírt cserébe. — Későbbi, egyedül megtett útjai során mi volt a legrosszabb? — A bizonytalanság. Nagyon rossz volt elzárva lenni a világtól. A görögök a törökökről faggattak és viszont. Én meg nem tudtam, hogy kikkel vagyunk, hogyan feleljek. — S hogyan válaszolt? — Rájöttem, hogy mit szeretnének hallani... — Felkészült a tengeri viharokra? — Egy német nyelvű szakkönyv tíz pontban foglalja össze, hogy mit kell tenni a legerősebb vihar idején. Kezdetét a laikus is észreveszi. Először eláll a szél, majd más irányból fúj. A tenger színe is megváltozik. A tűzkeresztségnél nem volt nehéz rájönni, hogy mi készül. Csak a tíz pont fordítása ment nehezen. Mire végeztem vele; elállt a vihar. Később hasznát vettem a tanultaknak, hiszen november táján már erősen táncoló vizek vannak. — Történelmi helyekről hozott-e valamilyen tárgyi emléket? — Azokat már mind kifosztották. Trójában például a falovak mellett alig van valami. Azért örültem meg egy mozaiktöredéknek. Adtam néhány baksist az őrnek, hogy „tudományos munkámat” ne zavarja. Később, a hajón döbbentem rá hogy ezeket a mozaiktöredékeket bizonyára minden turistaszezon kezdetén szétszórják ott. — Hány nyelven beszél? — Néha az a jó, ha sehogy se ért az ember, mert olyanokat kérdeznek tőle. Én viszont szinte minden nyelven megértetem magam. Ez a fontos. — Kikre s mikre emlékszik legszívesebben? — A nagy öblökre, a príma kocsmákra, meg a tengeri halászokra. A halászok szívélyesek, segítőkészek, megértettek, mivel nekik is állandóan van valami zűrös dolguk. Többnyire csempésznek. •— Társa miért nem volt? — Gondolja meg, mit jelent hetekre összezárva lenni egy másik férfival a parányi kabinban. Néhány nap után mindenért egymást okolnánk. — S ha az utitárs nő lett volna? — Ugyan kérem, az első kikötő bazársorán elköltöttem volna az utazásra szánt összeget. Kmk-sok országa — Újdonsült ismerősei mit tudtak Magyarországról? — Nem sokat. Görögországban és Törökországban közismerten nagy a munka- nélküliek száma. Mondtam is nekik; ti . mindannyian kmk-sok vagytok. Persze nem értették, hogy mi az. Megmagyaráztam, hogy köz- veszélyes munkakerülők, akiket ezért meg kell büntetni. Ök meg sopánkodtak, hogy de gazdag ország lehet az, amelyik nemcsak munkát ad mindenkinek, hanem még meg is bünteti a lógókat. — Unatkozott-e már? — Soha. Vagy hajózok, vagy arra készülök. — Mit csinál két utazás között? — Mindig másik faluban szerzek állást, és gyűjtöm a pénzt a következő útra. — Azt mondják, falun nem lehet keresni...' — Dehogynem. Amikor praktizálok, kót-három állást betöltők. Jól tudja, kevés a körzeti orvos. Amellett sok hasznot hajtó vállalkozásba kezdek. — Mégpedig? — Kivettem például a könyvtárból egy nyúlte- nyésztési szakkönyvet. Tíz éve volt ott, de senki sem olvasta. Szereztem egyanya- nyulat, a Musz-muszt, és hozzá egy kant, aki szorgos munkájával vívta ki a Maxi nevet. Á szakkönyv útmutatásai nyomán az utódok révén egy év alatt meg- százszorozták saját súlyukat. Ügy vitték az utódokat mint á cukrot. Már csak egy van, de azt is kérik. Mindenki azt hiszi, hogy speciális fajta, s mindenki meg akar gazdagodni. — Más állat tartásával is foglalkozott? — Láncszerűen kell megszervezni ezt a folyamatot. A nyulak trágyáját a kacsák, a kacsákét a disznók. Mellékesen szólva: tojástermelésben tyúkjaim országos rekordot értek el. Aztán itt van a háztáji föld. Sokan a megművelési költséget se nagyon tudják kigazdálkodni, 'edig előrelátó munkával tízezreket hoz. — Például hogyan? — Most például mákot vetettem, de a melegágyban már földbe került a hagyma magja. Mikor a mák beérik, elduggatom a helyére a hagymát. Sokan a talajerő helyes utánpótlásával sem törődnek. Nem tesznek különbséget a műtrágyák között. Figyelmük csak arra terjed ki, hogy „komám, dobj már le egy zsákkal a pótkocsiról.” — Kulturális megújulás? — Falun könnyen tunyul és növeszt pocakot az ember. — Szórakozás? — A művész kubban. Így hívjuk a presszó raktárát. Tóth tanár úrral, meg Maszek Jóskával Ott tárgyaljuk meg a falu eseményeit, — szóval azt, hogy ki kivel, mikor, hol1. Meg azt, hogy a tanár urat ismét meg kellene nősíteni. Gyógyulás a presszóban — Tiszaderzs egészségügye? — Talán a járásban itta legkisebb a táppénzen lévők aránya. Feltehetően annak köszönhető ez, hogy törzshelyem a presszó, s amelyik beteget ott látom, helyben rábeszélem a munkára. — Mit mondanak ilyenkor a páciensek? — Többnyire azt, hogy „doktor úr, ez a pár konyak csodát tett velem”. — A gyógyító munkán túl folytat-e egészségügyi felvilágosítást? — Természetesen. Nagy segítségemre van ebben a munkában a mozi. Az az egyetlen hely, ahol „föntről” szólhatok az emberekhez. Legutóbb például azt mond.tam: emberek, a rúa- gas vérnyomás elleni küzdelem hónapja van, megnéznek erről egy filmet. Ha nem, akkor a nagyfilmet se vetítjük. — Mit szólnak ehhez a nézők? — Többnyire csendben vannak. A hallgatás beleegyezés. Ezért volt szokatlan, hogy az egyik egészségügyi film vetítésékor éktelen füttykoncert tört ki. Mondtam a takarítónőnek: „Czudamé, nézze már meg, mi ütött ezekbe.” Lélekszakadva jött vissza: „Doktor úr, fordítva fűzte be a filmet.” Ez már sok volt a helyiek idegeinek. — Családja? — Különváltan élünk. Van egy fiam, akire féltő gonddal vigyáz az anyja, nehogy az is eltengerész- kedjen. Képzelet és valóság A ''Beszélgetés hosszúra nyúlt, kezdődik a rendelés. Idős paraszt nénik nyitják a kaput. Én is útnak indulok. Az Árpád-kori tem- plomrom mögött a lenyugvó nap olyan palástot borít magára, hogy az ember azt hiszi: Tiszaderzsen ötvöződött a képzelet és a valóság, a tisztességes munka és a kalandorság számba menő vállalkozás. Hajóink mindenesetre tisztább trikolórral járják az Égei-tengert, mint amilyen a Tardi-Harmaté volt. Sünön Béig
