Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-11 / 60. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. március 11. □ c—--------------1 Ili 0[ ÜJ M lü ] s in ÄJ m UÜ A fizikai munka jövője a mezőgazdaságban A mezőgazdaságban és az erdészetben a fejlődés legjellemzőbb iránya, hogy iparszerűvé válik valamennyi fizikai tevékenység. Gyakorlatilag megszűnik a jövőben a hagyományos értelemben vett kézi jellegű fizikai munka, illetve ez a tevékenység olyan részműveletekre korflátozó- dik, amelyek a munkavolumen egésze szempontjából nem számottevőek. Ez nem azt jelenti, hogy minden kézi munka gépi munkává válik, hanem azt, hogy a gépek, berendezések mellett ellátott munka, az úgynevezett gépi munka lesz uralkodó. Más esetekben viszont a fizikai munka szerszámozottsága változik meg. Kézi szerszámokkal, műszerekkel ellátott munka lesz jellemző a jövőben. Ez azonban már nem a régi őstermelői eredetű kézi munka. Teljesen megszűnik a folyamat keretében a nehéz, mostoha körülmények között végzett és úgynevezett nehéz testi munka. Jellemző lesz a jövőben a fizikai munka sajátos válfaja, az automatizált munka. Tulajdonképpen vitatható, hogy ez a munka mennyiben fizikai munka, hiszen az erőkifejtés eilmarad. Kétségtelen azonban, hogy a hagyományos fizikai munka helyébe lép az automatizált berendezések kezelése, karbantartása, ez pedig nem szellemi tevékenység. Viszonylag egyszerű rutinmunkáról van szó, ez azonban természetesen a holnap, a holnapután átlagos iskolázottságához viszonyított egyszerűséget jelent. Az autómat izállt termelésben az átalakult fizikai munka szempontjából két sajátos terület van: a gépek, berendezések kezelése és a karbantartás. A legegyszerűbb munkanem többnyire a berendezésék kezelése, hiszen a gombok nyomása és a berendezések kezelési utasítás szerinti ismerete a szűkebben értelmezett követelmény. Ennek a bonyolultsága — legalább is egyetlen berendezés szempontjából — annyira minimális, hogy a betanítás igénye csekély, legalább is nem igényel iskolai jellegű, hosz- szabb oktatást. Ha azonban az életpálya egészére akarunk ilyen berendezések kezelése szempontjából felkészíteni, akkor annak egyetlen célszerű módja az alapiskolázott- ság fokozása és az általános műszaki műveltség a munkaszituációkban való eligazodás képességének a kialakítása. Csupán ilyen bővülő ismeret- anyag, ilyen nagyobb megalapozás mellett lehet azt remélni, hogy az automatizált berendezésekben való betanítás tömegméretekben megoldható. A jövőt példázza ez az NDK-beli erdészeti rakodógép. Évenként 35 000 köbméter fát osztályoz a gép úgy, hogy mellette négy munkás két műszakban csak minimális fizikai munkát végez Baromi itartás—ketrecben A gyorsan fejlődő, táplálékot, értékes fehérjét gyorsan adó baromfi tenyésztésének, nevelésének jelentősége egyre növekszik. A modem baromfi tartásban erre az állatfajra jellemző, hogy nincsenek földrajzi és időjárási feltételei. A mai intenzív körülmények között már termelésként emlegetett baromfinevelés, tojástermelés fűthető-hűthető istállókban történik. Az ilyen épületekben program szerint váltja egymást a sötét és a világos napszak. A baromfitartásban jelentős szerepet tölt te a fény, hiszen befolyásolja az ivari életet, az anyagcserét, a termelőképességet. A baromf i- istállók manapság ablak nélküliek, hogy rövid nappalt lehessen „csinálni” a növendék tojó-állatoknak, és hosiz- szút a tojástermelés serkentésére, gyenge fényt pedig a hizlalandó, keveset mozgó állatoknak. A modern baromfitelepen sok csirkét, tyúkot tartanak viszonylag kicsi helyen. Egy négyzetméternyi istállóban 18—20 csirke, 6—12 tyúk helyezhető el, sőt ketreces tartásnál 20—24. A takarmányt gépi erővel juttatják az etetőbe, a vízellátás automatikus, a munkaerővel nálunk jobban takarékoskodó országokban a tojást is szállítószalag hordja ki. Egy gondozó 10—15 ezer csirkére, vagy 5— 10 ezer tyúkra felügyel, egyes gazdagabb országokban az automatizáltabb baromfitelepeken ennek a többszörösére is. A ketreces tyúktartás rendszere az Egyesült Államokból indult világhódító útjára. Három-. négy-, sőt ötszintes ketreceket gyártanak manapság, amelyek használata esetén különleges gonddal kell ugyan szellőztetni és világítani, de mégis háromszor, négyszer vagy ötször annyi tyúk tartható egy épületben. A további fejlődést az hozta, hogy olyan ketreceket szerkesztettek, amelyben ha félnevelődik a vágócsirke, ki sem kell szedni a ketrecből, azzal együtt viszik a vágóhídra. Az ilyen ketrecek plasztikból, lyukacsos gumiból, fémből vagy műanyaggal bevont textíliákból készülnek. A nagy tömegben —kis helyen — nevelt baromfi tápja is megváltozott. Tudományos módszerekkel kísérletezték ki azokat a takarmányféleségeket, amelyek kellő aránya biztosítja a baromfi gyors és gazdaságos növekedését. Természetes, < hogy az állatorvosi ellenőrzés, és a járványos betegségek megelőzésének a módszerei nélkül el sem képzelhető nagyüzemi, intenzív baromfitenyésztés. Gyökérserkentés Előnevelhetnek úgy is ültetésre alkalmas nagy fákat, hogy néhány éven át egy vagy kétévenként átültetik, a későbbiekben pedig csak a gyökérlabdájúk körülásásával érik el a gyökerek röviden tartását, ami a kifejlett állapotban való átültetésükhöz fontos. Ilyenkor a gyökérvégződések visszavágásán kívül a gyökérlabda köré még tő- zegas-trágyás földkeveréket is helyezünk, esetleg gyöke- resedést serkentő anyagot is adagolhatnak, hogy a fa minél gyorsabban fejlesszen újabb gyökereket. Ennek az ismétlésével az is elérhető, hogy akár 15 m magas és 50 cm törzsátmérői ű fák is sikeresen átültethetek, telepíthetők parkba, utcára, mégpedig nemis túlzottan nagyméretű és súlyos földlabdával, a lombhuliástól rügyfakadósig tartó időszakban. Ezekkel nemcsak az érhető el, hogy az ültetésüket követően a leghamarabb érezhető hatásuk, hanem a már megritkult és így nem tökéletes hatású facsoportok, méginkább fasorok hiánypótlóiként elültetve ismét teljeséntékűvé tehetik a már meglévő faállományt. Valamint kevésbé vannak kitéve a derékbatörésnek, a nagyarányú csonkolásnak, mint a szokásos facsemeték. Fehér arany Üzbegisztán lakói büszkék arra, hogy náluk nagy bőségben található az aranynak mindhárom változata. A sárga arany tekintetében a Szovjetunió második legnagyobb nemesfém lelőhelye Üzbegisztán. Van fekete aranya, vagyis kőolaja is. A legnagyobb kincsük azonban a fehér arany, a gyapot. A gyapottermesztés eredményeit jól érzékelteti, hogy amíg a háború előtt csak egymillió tonnás gyapottermést, az elmúlt évben rekordtermést, 5,3 millió tonnát takarítottak be. A Szovjetunió évi . gyapottermése 8,5 millió tonna, ennek nagy részét Üzbegisztán termeli. A gyapottermesztés lényeges előfeltétele a napsütéses órák nagy száma, ami Üzbegisztánban adott. Jelenleg 3,5 millió hektár öntözhető területük van. ebből 1,8 millió hektáron gyapot terem. A tudósok állandóan vizsgálják a gyapotnövény élet- feltételeit, állandóan törekednek jobb agrotechnikai módszerek kidolgozására. Régen a kisüzemi gyapotkultúrákban 70 centiméteres sor-, és 35—40 centiméteres tőtávolságra ültették a gyapotot, ami egy hektárra számítva 50 ezer növényt jelentett. Ma a sortávolság 60 centiméter, a tőtávolság pedig 10—20 centiméter, vagyis hektáronként 100—160 ezer növény kerül a földbe. A tudomány állítása szerint a hektáronkénti gyapotnövények száma 400—800 ezerre, sőt egymillióra növelhető. Ilyen körülmények között természetesen a tápanyagellátást teljesen mesterségesen kell megoldani. A kísérletek tanúsága szerint egy hektáron 190—200 mázsás termést is el lehet érni mesterséges tápanyagellátással, a lehetséges termésnek tehát ma még alig egyhatodát termelik a szántóföldeken. További perspektívát jelent egész Szovjet Közép- Ázsia gyapottermesztésére az a merész terv, amely szerint egyes szibériai folyók vizét erre a területre fogják vezetni. Ezek a tervek reálisak, 1980-ban — az érvényes határozat szerint — meg kell kezdeni a részletes tervek kidolgozását, a kivitelezésnek pedig a következő ötéves tervben indulnia kell. Ha ez megvalósul, az üz- bégisztáni gyapot feltöltheti az egész világot! Szibériai haszonállatok Azt hihetnénk, hogy a technika mai fejlettségi fokán már csupán géperejű járműveken közlekednek az emberek. Ám még nem mindenkinek telik a fagyos éghajlatú területieken a meglehetősein borsos áru „hómobilra”, így a végtelen hómezők vándorai ma is a sok évszázados múltú közlekedési eszközt, a rénszarvasok vontatta szánt használják. A rénszarvasok, vagy ta- rándszarvasok régóta barát- jai és hű segítőtársai a zord kiírnájú vidékeken élő embernek. E nagy testű, dús szőrzetű, izmos állatfajra két dolog jellemző. Az egyik az, hogy a hímnek és a nősténynek egyaránt van agancsa, ami a szarvasfélék között egyedülálló sajátosság. A másik jellegzetesség az, hogy a rénszarvasok ujjai messzire szétterpeszthetők, így a havon való járásra kiválóan alkalmasak. Amerika. Európa és Ázsia északi erdőségeiben és tundráin élnek ezek az ember szolgálatában máig is nélkülözhetetlen szerepet betöltő állatok. A Szovjetunióban nagy erőfeszítéseket tesznek és állandóan kísérleteznek, hogy más hasznos állatfajokat, is meghonosítsanak a barátságtalan klímájú szibériai területek számára. Nagy sikereket értek el a jávorszarvas — a legnagyobb testű szarvasfaj — megszelídítésével ; ez az állat ma egyre inkább igénytelen és jóindulatú háziállattá válik. Az utóbbi évek során több tucat pézsmatulkot importáltak Kanadából és Alaszkából a Szovjetunióba, a Tajmir- félszigeten és a Vrangel-szi- geten engedve őket szabadon. Az állatok gyorsan alkalmazkodtak az új környezethez és szaporodtak is. Nem zavarja őket a sarki időjárás és a hónapokig tartó éjszaka, sőt a tundrán bőséges élelemre is találnak. Puha, selymes szőr fedi Szibéria ezen új haszonállatainak a testét. Rénszarvas vontatta szánok Észak.-Szibériában
