Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-11 / 60. szám
1978. március 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ágotái Lásiló gimnáziumi tanár vezeti a kisújszállási Sziklai Sándor úttörőház bélyeggyűjtő szakkörét. A gyerekek tőle tanulják meg a gyűjtés alapismereteit, és itt jutnak hozzá a legújabb bélyegekhez is FILMJEGYZET CSATATÉR Nem. ünnepelni, hanem emlékezni jöttünk, mondotta Ortutay Gyula akadémikus, a mohácsi Nemzeti Emlékpark avatásakor 1976 nyarán. Rózsa János riportfiim- jének pedig a következő mottót adhatjuk: Nem ünnepeltetni, nem emlékeztetni akart, hanem gondolkodtatni. Az Objektív Filmstúdió filmje ugyanis a mohácsi csata 450. évfordulójára készült emlékpark avatási ünnepséget használja fel keretül, aktuális, izgalmas mondanivalója számára. A rendező-riporter az ütközet halottainak emléket állító Nemzeti Emlékpark kapcsán gondolkodtat a történelmi múLt helyes értékeléséről, a nemzeti hagyományteremtés és értékmentés feladatairól, a történelmi tudatról. A tények konfliktusaiban megmutatkozik, hogy a mohácsi sík ma is csatamező: az emlékezés, a jó ügy iránti lelkesedés és a tudományos kutatás között feszülő ellentétek hadszíntere. Közismert, hogy az emlékpark építése — az évforduló közelsége miatt — nagy sietséggel történt. Az is köztudott, hogy a mauzóleum alapozásánál újabb tömegsírokat találtak, s hogy a csontokat leönitötték patkányméreggel, majd vissza- hantolták. Az emlékpark létesítésének évfordulós sietsége tehát megfosztotta a tudósokat attól, hogy a XVI. század magyarságáról és egyáltalán a mohácsi csata további lényegi mozzanatairól áttekinthető képet kapjanak. (A patkányméreg ugyanis a leletek tudományos elemzését lehetetlenné tette.) A kitűnő rdportfilmben az építész, a természetvédő, a városi kulturális vezető, a régész, az antropológus és egy munkás — amatőr régész — fejti ki véleményét a „hogyan kell, illetve hogyan kellene emlékezni” témakörben. A hűvösen publicisztikus film — bármily furcsán hangzik is — élményszerű szórakozás. Talán éppen az együtt gondolkodás kikerül- hetetlenségéből következik mindez. Ragályi Elemér operatőr nagyon kifejezően segíti a néző képzettársítását. A film mondanivalója egészének kibontásában jól érvényesül az alkotói szándék, amely napjaink tennivalói és a történelmi tudat még szorosabb összhangjára biztat. Tiszai Lajos Hangversenyek a Galériában Március első vasárnapján a Verseghy Gimnázium énekkarának fellépésével hasznos, sok lehetőséget rejtő zenei sorozat kezdődött Szolnokon. A Galériában június végéig matinék keretében mutatják be műsoraikat a közönségnek ifjúsági és felnőtt kórusaink. Szolnok kóruséletét immár országszerte ismerik, sőt elismerik. Rádiófelvételeken, jelentős énekkari találkozókon jól szerepel az ifjúsági és felnőtt korosztály egyaránt, mégis, a legfontosabb, a hallgatósággal való közvetlen kapcsolatuk, minimális. Különösen az általános és középiskolák kórusai a „mostohagyerekek”, hosz- szú hónapokat igénylő felkészülésük gyümölcse, a szereplés, rendszerint foghíjas nézőtér előtt, csupán a szakma képviselőinek jelenlétében történik. Azért tudjuk nagy örömmel üdvözölni azt a kezdeményezést, mely új színt, új perspektívát kíván nyújtani. A szolnoki Damjanich János Múzeum, illetve a KÓTA megyei szervezete rendezésében holnap a Tiszaparti Gimnázium énekkara, Góhér Edit, 19-én a Varga Katalin Gimnázium kórusa Vájná Katalin vezényletével lép fel a Galériában. O ostanában sok régi regény új kiadását vásároltam meg. Olvasás közben elgondolkoztam: nem lenne helyes a regények néhány mondatát a mai generáció számára egy kicsit átalakítani? Valahogy igy: Taxi (részlet a régi regényből): „A férfi kirohant a kapun és intett egy arra haladó taxinak. Üldözője egy másik taxiba ugrott, és dupla pénzt ígérve, utasította a sofőrt, hogy kövesse az előtte haladó gépkocsit.” (Mai formában): „A férfi kirohant a kapun, beszaladt egy dohányboltba, tantuszt kért és tárcsázta a 222-222- öt. A város másik végéből ígértek taxit. Üldözőjével közölte a taxi vállalat, hogy bár megdrágult a taxi, most rossz az idő, pillanatnyilag nincs kocsi' Amikor a férfi kijött a dohányboltból, éppen arra ment egy taxi, de valaki megelőzte. Az üldöző erre megkérte az illetőt: engedje meg, hogy felesben használhassák az autót.” Kávéház (részlet a regényből): „Elek felhörpintette a cseresznyepálinkát, egy koronát akart az asztalra dobni, de rájött, hogy könnyelműség lenne, és csak három húszfillérest tett le. Aztán kirohant a nő után. Nem is látta, hogy a pincér mélyen meghajolva vágja zsebre a pénzdarabokat, mert a pálinka csak harminchat fillérbe került.” (Mai formában): „Elek megitta a cseresznyepálinkát, Regényrészlet, módosítással pénzt dobott az asztalra és kirohant. A pincér az ajtóban elcsípte és figyelmeztette a vendéget, hogy a fél deci ital náluk nem öt forint, hanem tizenkettő.” Hídpénz: „Flóriánnak éppen csak annyi pénze volt, hogy a Lánchíd pesti oldalán bedobja a hídpénzt a perselybe.” (Mai formában): „Flórián a megengedettnél nagyobb sebességgel kanyarodott rá a Lánchídra. A közlekedési rendőr elvette betétlapját. Száz forint.” Még egy kávéház (Regényrészlet): „A pincér doktor úrnak szólította Kázmért, feketét, hat pohár vizet, tíz napilapot és húsz képeslapot tett a hatalmas márványasztalra." Ma: „A pincér öt eszpresz- szó-vendég közé hetediknek beszorította Kázmért és megkérte, hogy tartsa kézben a duplát, mert nem fér el az asztalon. Azután elkérte Kázmér újságját, mert kíváncsi volt a lottó húzására.” Gardedám. (Regényrészlet): „Nusit, mint mindig, ezúttal is Jolán néni kísérte a színházba.” Ma: „Nusi kétnapos csó- nakkirándulásm ment Ferivel, azután egész nyáron vele ment weekendre.” A mindenes. (Regényrészlet): „Mari takarított, mosott. főzött és a gyereket elvitte az iskolába. Karácsonyra a naccsága régi szoknyáját kapta ajándékba.” Ma: „A bejárónő kijelentette, hogy amíg a porszívót nem javítják meg, nem takarít. Húsvétra régi, de még szép nercbundát kapott. Megígérték neki, hogy májustól kezdve autó hozza és viszi haza.” Palásti László A következő hetekben kilenc folytatásban sorozatot jelentetünk meg szocialista társadalmi fejlődésünk elmúlt 30 évének problémáiról, irányairól, a megoldásra váró feladatokról. A tanulmány szerzője dr. Kolosi Tamás kandidátus, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa. A sorozattal - melynek egy-egy folytatását mindig szombaton közöljük - kettős célt kívánunk szolgálni: egyrészt az érdeklődő olvasóval megismertetni eredményeinket és gondjainkat, másrészt hatékonyan szolgálni a pártoktatást. Magyarország társadalmi struktúráját a felszabadulás előtt elsősorban a tőkés fejlődés elmaradottsága határozta meg. Az 1930. évi nép- számlálás adatai szerint a keresőknek csak 23 százaléka Az uralkodó osztályban egyaránt jelen volt a feudális eredetű nemesi-nemzeti elem és a főként a kiegyezés (1867) után kialakuló polgári társadalom részét jelentő tőkés osztály. A társadalomszerkezet másik pólusán pedig a már differenciálódás jeleit mutató parasztság, valamint a polgári társadalom szervesebb részeként a kezdetekor jelentős részben külföldről bevándoroltakból verbuválódott és a háborús előkészületek hatására jórészt a parasztságból feltöltődött —, de arányát tekintve még mindig viszonylag kicsiny — ipari munkásság helyezkedett el. A rendkívül nagy számú agrárproletáriátus Magyarországon nem csupán a tőkés fejlődés terméke volt, hanem történeti előzményei már a feudális időszakban kialakultak. Jóllehet a magyar agrárszerkezet kapitalizálódásának következtében osztályhelyzetét tekintve lényegében bérmunkás volt, eredete és egy részének orientációja azonban magán viselte a paraszti jelleget, és így a társadalom szerkezetében sajátos, sémákban nehezeen megragadható helyzetet foglalt el. Végül az elmaradott struktúra sajátosságát jelentették a középrétegek; egyik oldalon a városi kisárutermelők, a másik oldalon pedig jórészt az. úri társadalomvezetés hagyományaihoz kötődő értelmiségiek és hivatalnokok. Mindez együtt azt jelentette, hogy a feleszabadulás előtti magyar társadalom struktúrájában keveredtek a tőkés és feudális elemek, s Hozzá kell azonban mindehhez tennünk, hogy Magyarország a közép-keleteu- rópai országok között fejlettség tekintetében egyáltalán nem állt az utolsó helyen. Ez a magyar munkásság egy részének szervezettségében, összetételében, szakmai és szakképzettségi szintjében, kulturális színvonalában is megmutatkozott. Sajátos volt Kelet-Európábán Magyarország helyzete abban is, hogy nálunk a mezőgazdaságban foglalkoztatottaknak csak felét tették ki a kisáruterme- lők: igen nagy volt az agrár- proletárok aránya. Ez az agdolgozott az iparban és 51 százalékát a mezőgazdaság foglalkoztatta. A népesség közel egyh armada kisáruter- melő volt, és a bérmunkából élőiknek a fele az agráprole- tariátushoz tartozott. így a tőke és a bérmunka alapvető ellentétét szinte keresztbe szelte — Erdei Ferenc terminológiáját használva — a nemesi-nemzeti társadalom és a polgári társadalom kettőssége. Hazánkban a történeti örökségként átvett, viszonylag alacsony gazdasági fejlettségi szinten belül az egyes gazdasági ágazatok és ágak szélsőséges különbségei léteztek. Ez a helyzet rendkívül nagy differenciálódást idézett elő az eltérő fejlettségű termelőeszközökhöz kapcsolódó rétegek, csoportok között. Különösen a termelési szervezet és termelési kultúra, a fogyasztás struktúrája, a kul- túrszínvonal, a politikai tudatosság és az életmód tekintetében. Még a kapitalizmusra jellemző alapvető osztályokon belül is sajátos, szélsőséges rétegződést találhatunk. A hazai tőkés fejlődésen belül megtalálható volt az imperializmusra jellemző szűk monopolista csoport éppúgy, mint az elmaradott paraszti viszonyok között élő, a tőkés és a feudális kizsákmányoló módszereket összekapcsoló birtokos paraszti réteg/ A magyar munkásosztályban fellelhetők voltak részben a modern technikát, műszaki rajzot ismerő, kulturált, szervezett nagyvárosi gyáripari munkások csoportjai, a nagy rutinnal és általános műveltséggel rendelkező kisipari munkásrétegek, s részben az esetleg még analfabétizmusra kárhoztatott agrárproletárok, napszámosok, alkalmi munkások nagyszámú rétegei is. rárproletariátus pedig egyaránt magába foglalt proletár tradíciójú, munkás orientációjú rétegeket és tanulatlan, paraszti elzártságban élő gazdasági cselédeket. (Legnagyobb számban a két véglet között elhelyezkedő, részint már nem paraszt, részint még nem munkás napszámosokat.) Az előbbiek jó része a háborús készülődés miatt fejlődő iparba került át és így még közelebb került az ipari munkássághoz. Mindez azonban alapvetően nem változtat azon, hogy a felszabadulás után meginduló társadalmi fejlődésnek egyszerre kellett megoldania ä kelet-európai fejlődésből adódó elmaradottság felszámolását és a szocialista társadalmi átalakulást. A társadalmi struktúra átalakításában a félszabadulás után az első nagy jelentőségű lépést a földosztás jelentette. Az Ideiglenes Kormány 1945. március 18-i rendelése alapján megszűnt a feudális eredetű nagybirtokrendszer és több mint 600 000 család földet kapott. A földhöz jutottak .90 százaléka a korábbi agrárproletariátusból került ki. Az agrárproletariátus földigénye is alátámasztja azt a korábban említett tényt, hogy a lényegi bérmunkás osztály- helyzet mellett az agrárproletariátus egy része paraszti orientációjú volt. A földhöz jutottak másik része azonban egy, a munkásosztályhoz már korábban erősen kötődő rétegből került ki, és így ők — a gazdaságpolitika átalakulásának és rossz gazdasági helyzetüknek megfelelően — viszonylag gyorsan váltak meg később földjüktől, lettek ismét munkássá, vagy léptek be az elsőként megalakuló szövetkezetekbe. A földosztás hatása A földosztás eredményeként 1949-ig a mezőgazdasági munkások aránya 23 százalékról 8 százalékra csökkent, és a paraszti kisárutermelők aránya 25 százalékról 39 százalékra nőtt. A magyar társadalom legszámosabb csoportjává ismét a parasztság vált. 1945—48 között a másik nagy jelentőségű átalakulást az állami beavatkozás egyre erősebben kibontakozó folyamata jelentette. Berend T. Iván a korszakot elemezve mutat rá, hogy a stabilizációs politika során a népi demokratikus forradalom első szakaszában az MKP gazdaság- politikai koncepciója a tőkés szektor fokozatos államosítása volt, amelyet az állami beavatkozás kiépült rendszere tett lehetővé. E folyamat lezárása volt 1948 márciusában a száznál több munkást foglalkoztató üzemek államosítása, és így az ipari munkás- iétszám 83 százaléka az állami szektorban dolgozott. (Ez az arány 1946-ban még csak 22 százalék volt.) Magyarországon igen nagy volt a kisipar súlya. Az ipari munkásságnak közel felét 1947 végén még a kisipar foglalkoztatta, a nagyipar munkássága 1947/48 fordulóján- a foglalkoztatottaknak még csak mintegy 13—15 százalékát alkotta, és 1947 végén még közel 100 000 fő volt az ipari munkanélküliek száma, így az 1948-as fordulat tehát nemcsak az államosítások betetőzését, hanem az ipari munkásság szerkezeti átalakulásának a kezdetét is jelentette. Kolosi Tamás A jöyő szombaton következik: 2. A szocializmus útján A társadalmi struktúra kettőssége Sajátos helyzetben „Hangoskodók“ A Televízió gyermekosztálya új, havonként jelentkező műsort indít. A gyermekek zenei műveltségét játékos formában fejlesztő sorozatot Balázs Árpád Erkel-dijas zeneszerző írta és vezeti. Az adás rendezője Lovass Ferenc, vezető operatőr Abonyi Antal. Képünkön: Balázs Árpád, műsorvezetés közben
