Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-05 / 55. szám

e SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. március 5. Ki szítja a tüzet? □ inéi hatékonyabbak az etiópiai had­sereg akciói a területrabló Szomáliái csapatokkal szemben, Mogadishu an­nál nagyobb riadalommal adja az S. O. S.-jeleket: „Az oroszok és a kubaiak már- már átlépik a határt, adjatok fegyvert, se­gítsetek a kommunista támadás visszaveré­sében”. És a jeleket Washingtonban és Kai­róban éppen úgy észlelik, mint Teheránban, vagy Rijadban. A segélykérés azonban ha­mis; egyértelműen a szocialista országokra, mindenekelőtt a Szovjetunióra próbálja há­rítani a felelősséget az „Afrika szarvában” kirobbant konfliktusért. A Szovjetunió és a szocialista országok nem titkolják, hogy a szabadságért küzdő népeknek, a függetlenség jogát védelmező országoknak minden erkölcsi, politikai és anyagi támogatást megadnak. Ilyen segítséget kaptak és kapnak például Vietnam, Kuba, Mozambik, Angola, több arab ország és Etió­pia. A szocialista országok politikájára há­rom sajátosság jellemző. Először, a segítség- nyújtás tekintélyes nemzetközi szervezetek ajánlásainak szellemében történik. Egy 1970- es ENSZ-deklaráció például kimondja, hogy minden állam feladata segíteni az elnyomot­tak küzdelmét a gyarmati rendszer vagy a külföldi uralom más formájának megszünte­téséért. Másodszor, szovjet fegyvereket olyan országok kapnak, amelyek agresszió áldoza­tává esnek vagy külföldiek vetnek szemet rájuk. Harmadszor pedig — és ez a legfonto­sabb, — a szocialista országok segítsége rendszerint előmozdítja a konfliktus meg­szüntetését, a helyzet rendzését. Mindenki tudja, ki vetette be fegyveres | osztagait Vietnam, Kuba, Indonézia és Algé­ria ellen, s kik voltak Mozambik és Angola ! függetlenségi mozgalmának kerékkötői. Rég­óta közismert az is, hogy kik szervezik az ál­lamcsínyeket és kik segítik hatalomra a chi­leihez- hasonló fasiszta rendszereket. Arról nem is szólva, hogy ugyanezek az erők vol­tak kezdeményezői a közel-keleti, az észak­kelet-afrikai, a dél-afrikai és az indokínai fegyveres konfliktusoknak, robbanásveszélyes helyzetek kialakításának. Ezt az amerikai elnöknek egy önleplező vallomása is bizonyítja. Tavaly, tavasszal a Fehér Házban Carter újságírók előtt kijelen­tette, hogy Washington „Szomáliában kihívja az oroszokat”. Mindössze némi ösztönzést kellett adni Barrénak az Etiópiával szembe­ni területi igény vonatkozásában és fegyve­reket ígérni. Most ez az ígéret Szaúd-Arábia, Irán, és Egyiptom közvetítésvei realizálódik. Nyilvánvaló: az USA fegyverexportjának te­kintélyes részét azokba az országokba irá­nyítja, amelyek a nyugati neokolonialista po­litika védőbástyái a harmadik világban. őt, azt sem titkolja, hogy a fegyver- exportot a külpolitika egyik fontos eszközének tekinti, amint ezt Carter meg is erősítette egyik kongresszusi beszámolójában. Mellesleg, a hivatalos Wa­shington épp most döntött arról, hogy kor­szerű fegyvereket szállít Szaúd-Arábiának és Egyiptomnak. Jellemző, hogy a döntés az­után született, miután Szadat megígérte, nem vet be amerikai fegyvereket Izrael ellen. Kell-e mondani, hogy az ilyen politika nem­csak elodázza a konfliktus rendezését, hanem újabb robbanásveszélyes helyzeteket is te­remthet. A. Lavrentyev A JKSZ XI. kongresszusa elölt lószomszédi kapcsolat Jugoszlávia a nemzetek, nemzetiségek hazája. Hu­szonegy milliós lakossága hat köztársaságból és két autonóm tartományból szer­ződött államszövetséggé. A háború után, amikor Tito elnök és vezető gárdá­ja az új szocialista Jugo­szlávia létrehozásán fárado­zott, hosszas viták, tanács­kozások előzték meg az ál­lamalakítást. Olyan felépíté­sű országot kívántak létre­hozni, amelyben minden nemzet megtalálja a helyét anélkül, hogy kárára lenne a kisebb etnikai csoportok­nak — vagy önös érdeke miatt elnyomná azt. A do­log távolról sem volt egy­szerű: a királyi Jugoszlá­viában bevett gyakorlat volt az „oszd meg és ural­kodj” elve. Hosszú hónapok tárgyalásai után született meg a hat önálló köztársa­ságból és két tartományból álló Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság. Jugoszláviában alapkér­dés, ki honnan származik, melyik etnikai csoport tag­ja. A köztársaságok lélek­számúknak megfelelően kap­nak helyet az ország szövet­ségi szerveiben — természe­tesen ezen túl mindegyik köztársaság. illetve tarto­mány önálló kormánnyal és hivatali apparátussal is ren­delkezik. Az államíelépítés- nek ez a formája olyan együttműködést teremtett • a régebben egymással ellen­séges nemzetiségek között, amely elismerést és tisztele­tet vívott ki szerte a világ­ban. A nemzeti kérdés en­nek ellenére nyílt és érzé­keny probléma maradt az ország számára. Olyan kér­déskomplexum ez, amelynek egyensúlyára mindenkor gondosan ügyelnek. E célt szolgálják az anyanyelveken kiad.ott szépirodalmi művek, az iskolarendszer a több­nyelvű feliratok a városok­ban és falvakban, és a nem­zetiségeket képviselő köz- tisztviselők egyre nagyobb száma. Jugoszlávia törekszik a békés és tartalmas együtt­működésre az őt körülvevő államokkal, amelyekkel a nemzetiségek kölcsönös léte is összeköti. Igen jó kapcso­lat alakult ki hazánkkal is. A negyven kulturális és ok­tatásügyi programból, ame­lyeket szomszédaival kötött, tartalomban az egyik leg­gazdagabb a hazánkkal szü­letett megállapodás. A kul­turális és oktatásügyi szer­ződés. amelyet hároméven­ként újítanak fel, pontos és részletekbe menő együttmű­ködést tartalmaz az egyete­mi oktatásra, szépirodalom­ra, anyanyelvi lapokra, pe­dagógus-továbbképzésre vo­natkozóan. Igen kiterjedt a kulturá­lis együttműködés az iroda­lom terén. Magyarország évente 600 ezer és egymillió példányszám között jelente­ti meg a jugoszláviai szerb- horvát, szlovén, macedón, bosnyák, albán írók és köl­tők alkotásait, műveit. Ju­goszláviában a Vajdaságban naponta jelenik meg a Ma­gyar Szó című lap, hetente a Képes Ifjúság, a Dolgozók és a Jópajtás, havonta a Híd című irodalmi folyóirat. Az elmúlt húsz év alatt az újvidéki Fórum Könyvkiadó több, mint 100 ezer példány­ban jelentette meg magyar írók műveit és 200 szórakoz­tató kiadványt bocsátott ki magyar nyelven, több száz­ezres példányszámban. A két ország kulturális együttműködési programja számos rendezvényre ad al­kalmat. Az írók és műfor­dítók találkozói, a kiadók szakembereinek összejöve­telei,. a művészeti, zenei együttesek cseréje jól mű­ködő, hasznos kapcsolatokat jelent a két ország számára. „A nemzetiségek hidat je­lentenek népeink között” — meghatározó Magyarország és Jugoszlávia viszonyában. Olyan állásfoglalás ez, amelynek látható és kézzel­fogható eredményei vannak mindkét szocialista ország­ban. Ny. É. „Emberek, legyetek éberek! > > A nyugatnémet Stern ma­gazin írja: „Az öreg nácik lassanként kihalnak, he­lyükbe fiatalok lépnek. Szemtelenül és erőszako­san lépnek föl Hitler uno­kái, mint a többi között a hamburgi „Nemzetiszo­cialista Akciófront”. Gau- leiterük a 22 éves Michael Kühnen, a Bundeswehr egykori handnagya. Mit hallottam Hitlerről? cím­mel a Német Szövetségi Köz­társaság és Nyugat-Berlin 121 tanintézetében dolgozatot írat­tak 10—23 éves fiatalokkal. A fogalmazások részleteit a napokban zsebkönyv formá­jában jelentette meg egy haladó nyugatnémet kiadó. Majdnem azzal egyidejűleg, hogy az NSZK televíziója egyik műsorában háromezer ‘fiatallal folytatott beszélge­tés után), derített fénytar­ra, hogy a gyerekek elké­pesztően keveset tudnak a fasizmusról és csodálják a Hitler-diktatúrát. Napjaink nyugatnémet iskola} történe­lemkönyveiben a következő megfogalmazások szerepel­nek: „Hitler jó szervező — okos és rafinált ötletekkel”. Vagy: „A legsúlyosabb örök­ség, amit Hitler a német népre hagyományozott, a szomszéd népek elleni gyű­lölet ... Ök is hasonlókép­pen viseltetnek a németek iránt”. Nemrég a Köln melletti Wesseling gimnáziumának udvarán a tanulók zsidóége­tést játszottak. Kempenben a gimnázium egyik tanára büntetlenül tanította a reá bízott fiatalokkal a hírhedt nácidalra, a Hort-Wessel in­dulóra. Nyugat-Berlinben ugyanúgy árusítják a náci jelvényeket, érméket, kitün­tetéseket és játékokat, mint a tejet, kenyeret, cukrot. Szélsőjobboldali ifjak egy része tüntetőén horogkeresz­tes nyakláncot hord és ter­jeszt, azzal a céllal, hogy divattá tegye kortársai kö­rében. Régi jelszavakkal Az esseni ifjúszocialisták — írja az ADN hírszolgálati iroda bonni tudósítója — 200 oldalas dokumentációt állí­tottak össze a mindent el­árasztó fasiszta propaganda­anyagokról. Nem csupán könyvek, neonáci újságok, hanglemezek és filmek nép­szerűsítik, dicsőítik Hitlert és a nemzeti szocializmust, hanem az eredeti náci ki­adványok tömeges utánnyo­mása, füzetes regények, éremsorozatok is, sőt. újab­ban gyerekek számára is ki­adják a fasizmust dicsőítő képregényfüzetet. Mintegy Barna áradat Az idén ünnepli fennállá­sának 150. éves jubileumát Vitkovice, Csehszlovákia leg­nagyobb kohó- és gépgyártó kombinátja. Az észak-morva- országi Ostravában 1828. de­cember 9-én alapították a kis vasolvasztót, amely a másfél évszázad alatt Európa egyik legnagyobb acélkombinátjává fejlődött. Az üzem évi ter­melése 1,33 millió tonna nyersvas, 1,7 millió tonna hengereltáru és 2 millió ton­na acél. A kombinát öt kon­tinens 60 országába expor­tálja termékeit. A jubileum évében két mil- Mird koronás beruházással atomerőművek gyártására is berendezkedtek. Az első WER 440 típusú erőműhöz készülő gözgenerátor 1979-ig hagyja el az üzemet. A világ legerősebb hid­raulikus ollójának gyártá­sa indult meg. A vitkovi- cei ollók a kladnói elekt- roacélmű részére készül­nek Hajótengelyek gyártása Vitkovicében A Stern magazin mindennél beszédesebb oldalpárja, amely- lyel Claus Lutterbacknak az újfasizmusról szóló riportját il­lusztrálta a fotós, Horst Hanske 400ö-'re tehető a fasiszta szellemet árasztó NSZK-ki- adványok száma '• Ezt a címet adta a beve­zetőben idézett hamburgi Stern magazin ‘ a heti lap idei 5. számában megjelent képes riportjának. A terror­hoz, brutalitáshoz edződött hamburgi újságíró viszo- lyogva ír azokról az ifjú halálfejes bandákról, ame­lyek benzinespalackokat ha­jítanak a kommunista párt irodáiba, bezúzzák a zsidó­tulajdonú boltok, áruházak kirakatait, horogkeresztet mázolnak a zsidótemetőkben _a síremlékekre. ..Az erő­szak szükségszerű” — vallja Hans Dieter Schröter, „Ber­lin birodalmi főváros nem­zetiszocialista pártjának saj­tófőnöke”, amikor tudomást szerzett a Hanns-Martin Schleyer elleni merényletről. Különösen annak örült Schröter, hogy a rendőrség három alkalmazottja Schleyer testőrsége — is meghalt a terrorcselekmény következtében. „Hárommal kevesebben vannak azok, akik veszélyesek lehetnek számunkra” — nyugtázta a történteket a „sajtófőnök”. „Nem bánok semmit sem”! A mondás Rudolf Hesstől, Hitler egykori helyettesétől származik. Ezzel a jelszóval gyűltek össze Manfred Roe- der hesseni ügyvéd újfa­siszta csoportjának tagjai a Regensburg melletti Duna- parton álló mór stílusú már­ványtemplomban, a Walhal­la oszlopai alatt, hogy meg­ünnepeljék a Siegfried Bu- back főállamügyész ellen el­követett sikeres merényle­tet. „Az került a föld alá, aki bennünket akart oda juttatni” — örvendezett „az ügyvéd úr”, akinek melles­leg priusza van. Iz újnácizmus egyik nyugat-németországi központja Hannover. Nemré­giben az amerikai „New York Times” című lap mun­katársa, érdeklődvén az új­fasiszták iránt. Kari Heinz Seim rendőr felügyelőtől ezt a választ kapta: „Nem tu­lajdonítok nekik semmi je­lentőséget, kár izgulni miat­tuk; ezek még gyerekek!” — Nem véletlen Seim fel­ügyelő „megértő” nyilatko­zata! A ..magyarázata: Han­nover belvárosában hónapok óta röpcédulák virítanak a falakon, amelyek az újfa­siszta pártot, az NSPA-t di­csőítik. Szélsőjobboldali su- hancok rendszeresen tarta­nak találkozókat, hitlerista karlendítéssel köszöntik egy­mást, fasiszta és antiszemi­ta jelszavakat mázolnak az épületek falára. A gyűléseik­re kivezényelt rendőrök tét­lenül nézik ezeket a meg­mozdulásokat. jóllehet. a neonáci propaganda a Né­met Szövetségi Köztársaság alkotmányába ütköző, bün­tetendő cselekmény. Csak­hogy a rendőrök éppen a fe­letteseiktől tartván, nem avatkoznak be. Rötger Gross, alsó-szászországi szabadde­mokrata belügyminiszter nemegyszer „jelentéktelen, politikailag elhanyagolható csoportnak” minősítette az újfasisztákat. Gross tartományi belügy­miniszter úr — jelentette a múlt héten az ADN és a PPA hírügynökség egybe­hangzóan — a hannoveri tartományi gyűlésen leszö­gezte: a gyülekezési szabad­ság „személyre való tekin­tet nélkül” mindenkire vo­natkozik, az újfasisztákat is beleértve. Így vált lehetővé az is, hogy az újfasiszta szer­vezetek anélkül, hogy ható­sági tilalomtól kellett volna tartaniuk, március 4-ére Osnabrückbe gyűlést hívhat­tak össze „Verjétek szét a Vörös Frontot és a reakci­ót!" jelszóval. A „német ka­tonák harci szövetsége” el nevezésű ’ ú j náci szerveze egyik tagja antiszemita röp lapokat osztogatott minap a nürnbergi nemzetközi játék­vásár idején. A rosszul ér­telmezett szabadságjogok deklarálásával az alsó- szászországi belügyminisz­ter leplezetlenül bátorította a fasiszta megmozduláso­kat, odáig ment, hogy kije­lentette: „A tettlegességet a neonáci rendezvények ellen­zői kezdeményezik!” R fasiszta szellem és magatartás nyugat-németországi újjá­éledésének nagyon demonst­ratív példája február 13-án zajlott le Soltau városkában. Aznap temették Herbert Kappler SS-ezredest, Róma volt Gestapo-főnökét. Az új­fasiszta körök által tavaly nyáron a római katonai kór­házból megszöktetett hábo­rús bűnöst temetésén az egykor} SS-parancsnokok és a náci Wehrmacht tisztjei fasiszta karlendítéssel és „Heil Hitler1” kiáltásokkal búcsúztatták. — jelentette a Neue Zürcher Zeitung című svájci napilap. — A náci rí­tusnak megfelelően rótták le kegyeletüket nemcsak a ká­polnában, hanem a sírnál is. A hírhedt Condor-légió egy volt tagja fennhangon így szólt a tömeghez: „A nagy német Wehrmacht-beli baj- társak nevében búcsúzom Herbert Kapplertől. Te úgy cselekedtél, ahogy minden tisztnek cselekednie kell. Amiképpen én is”. — Kapp­ler 1944-ben 335 polgári la­kost mészároltatott le a Ró­ma melletti ardeai árkok­ban ... Horák professzor, azaz Ju­lius Fucik csehszlovák új­ságíró, akit a fasiszták 1943- ban végezték ki, az Üzenet az élőknek című naplójában soha el nem évülő figyel­meztetést hagyott ránk : .Em­berek, legyetek éberek!” Kulcsár László Összeállította: Majnár .József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents