Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-05 / 55. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 1976. március 5. _________g II nyár közepére elkészül Előre az ábécében Úi tehenészeti szaktelep a Héki állami Gazdaságban A Héki Állami Gazdaságban azért döntöttek az új tehenészeti telep építése mellett, mert a kunszentmártoni kerületben lévők kivételével, csak húsz évnél idősebb, elavult istállóik voltak. A másik, nem kevésbé nyomós ok az volt, hogy 1980-ra 1500 tejelő állat lesz az üzemben. Éppen ezért már. a régi lóistállókban is szarvasmarhák állnak, tehát a beruházás átadása egyre sürgetőbb; Ám még mielőtt a határidőkről szólnánk, ismerkedjünk meg a teleppel. Az állami gazdaság szakemberei azért választották az agárdi agrokomplex rendszert, mert a tervezés, illetve az építkezés megkezdése idején az a telep felelt meg leginkább a korszerűség követelményeinek. Lévén, hogy az állattenyésztők a kötött tartást — amikor az állat naponta csak néhány percre mozdulhat ki az istállóból — eleve elvetették, sok keresgélnivalójuk nem is akadt, tudniillik az előbbi rendszernél legfeljebb csak jóval komplikáltabb, munkaigényesebb telep mellett dönthettek volna. Az előzmények ismeretében elmondhatjuk, hogy a választás ugyan kényszerű, de a körülményekhez képest Igen megfontolt volt. A tehenek végeredményben kötetlen boxos jártásban élnek majd, ami magyarul annyit tesz, hogy egymástól egyenként elkülönítik — így úgymond nem „piszkálhatják” egymást — de a mozgásban különösebben nem korlátozzák őket. A takarmány nagy részét traktor üríti az orruk előtt levő jászolba, a trágya eltávolítása ugyancsak erőgép dolga. Az állatok az épületek előtti karámrendszerben — ahol egyébként szénát is ehetnek — töltik idejük nagy részét, az istállókat csak a pihenésre használják. A fejés, a külön erre a célra emelt fejőházban történik, ahol az úgynevezett hal- szálkás állásokban egyszerre 32 tehén szabadulhat meg a tőgyét feszítő tejtől. Az istállókat egyébként Holstein—Frízzel keresztezett magyar-tarka szarvasmarhák második, illetve harmadik generációjával telepítik] be. A tervek szerint a termelésnek 1980-ra a 4300 literes átlagot kellene elérnie, de a főállattenyésztő véleménye szerint ez akkorra már legalább 4500 liter lesz. A csaknem négy és félmillió litej; tej mennyi hasznot hoz a gazdaságnak? Ha a jelenleg érvényben levő szabályzókkal számolunk, akkor a literenkénti nyereség eléri a 1.30— 1.40 forintot. Ehhez persze előbb még idejében fel kell épülnie a telepnek. Az üzem vezetői bíznak is a nyárközepi átadásban, és az építők is változatlanul ezt ígérik. Az istállók már egytől-egyik állnak, most a szakipari munkákon van a sor. A költségek alakulása már nem ennyire rózsás, bár, ha az utóbbi évek hasonló jellegű beruházásait nézzük, akkor még ez is elmegy. Az 1975-ben kiadott alapokmányban ugyanis 76,9 millió forint szeretteit, a tényleges költség pedig 104 millió forint körül várható. Az állami gazdaság 46 millió állami támogatást, és 34 millió hosszú lejáratú hitelt kapott, a többi pénzt a saját kasszájából vette ki. A beruházás megtérülése, a mai állapotok figyelembe vételével 8—10 év múlva várható, s ebből is látszik, hogy az üzem nem kis fába vágta a fejszéjét. Mindenesetre a szakemberek már elkészítették az istállók fokozatos feltöltésének ütemtervét, amelyben az első dátum június 30-a. Ekkor kell ugyanis átadni a telepet, és ettől kezdve jelennek meg a szarvasmarhák az épületekben. Az első nagyobb létszámot októberben követi a második, és így az év végén 570—580 termelő tehén lesz az istállókban. Az 1979-es esztendő közepén a telep tejelő állatai már elérik a 900-as létszámot, s ezzel tulajdonképpen a munka zöme lezárult. Legalábbis ami az új létesítmény létrehozását és benépesítését illeti, mert a telep 54 dolgozójának minden csak akkor kezdődik igazán. B. A. flz ifjúkommunisták a havannai VIT-re készülnek Pécsi porcelángyár. Negyvenezer dolláros üzletkötés Negyvenezer dolláros üzletkötést, azonnali mintarendeléseket eredményezett a Zsolnay fajansz és eozin szereplése a frankfurti tavaszi világvásáron, ahol többezer kiállító között képviselte a pécsi porcelángyár a magyar finomkerámiai ipart. A szerződést olasz, NSZK- beli, norvég, svájci és holland kereskedőkkel kötötték. A hollandok például azonnali szállításra kértek minta- kollekciót az eozin vázákból. A kiállítás teljes anyagát — szebbnél szebb készleteket, óriás falitálakat, vázákat — egy londoni cég vette meg. Tanúsítják a városokból és falvakból, gyárakból és iskolákból érkező hírek: az ifjúkommunisták 800 ezres seregé, s valamennyi magyar fiatal nagy lelkesedéssel készül a havannai VIT-re. Bár közülük csak kevesen jutnak el a XI. fesztivál országába, a KISZ-alapszervezetek programjában már hónapok óta szerepel a VIT méltó köszöntése. Óriási érdeklődés kíséri a „Köszöntünk VIT, köszöntünk Havanna!” vetélkedőt. Eddig több mint 200 ezer diák és dolgozó fiatal mérte össze tudását az első fordulóban, Március közepétől egy hónapon át vetélkedik a továbbjutott 12 ezer csapat. Az elkövetkező hetekben Budapesten és valamennyi megyében megélénkül a fesztivált előkészítő munka. A KISZ KB tavaly kilencféle pályázatot hirdetett meg a művészetek kedvelőinek. A pályamunkák beküldésének határideje február végével lezárult. A legnagyobb érdeklődést a VIT-plakát pályázat, az irodalmi, a képzőművészeti, az iparművészeti, a fotó- és a népművészeti pályázat váltotta ki. Sok száz amatőr és hivatásos művész- fiátal fantáziáját mozgatta meg a fesztivál. Több megyei KISZ-bizottság a helyi fiatalok érdeklődését keltette föl önálló vetélkedő meghirdetésével. Az ifjúság lelkesedése megmutatkozik a társadalmi munkaakcióban tanúsított aktivitásban is. Már több mint 12 millió forint gyűlt össze a VIT-számlára, eddig különösen Budapest, Fejér, Szolnok és Győr megye jeleskedett a VIT-alap gyarapításában. Távbeszélőfülkéken és munkásmelegedő konténereken kívül különböző típusú fodrászszekrényeket .is gyártanak a Kunhegyes és Környéke Vegyesipari Szövetkezet fegyverneki tele- oén. A fodrászszekrényeket a SZÓLÓÉRT vásárolja meg — Hányán dolgoznak itt? — ötszázan. — Mindenkit ismer? — Nagy a fluktuáció. De aki öt évnél régebben dolgozik itt, az nem ismeretlen számomra. Ilyen dolgozó van mondjuk háromszáz. Aki netán balesetet szenvedett, azt akkor is ismerem, ha két napja lépett a gyárba. A baleset borzasztó dplog. Emlékszem, még kezdő koromban a sátoralajaújhelyi gyárban az egyik munkásnak levágta a hüvelykujját a fúró: fogtam a még meleg emberi testrészt, olyan volt, mint a gumi, vagy radír, szóval pocsék érzés ... Tudja, a balesetből nem lehet elég kevés, egy is sok. — Sokszor megfordul az üzemcsarnokokban? — Ha nem akadályoznak a papírok, megyek. Most is azért vagyok kék köpenyben, mert oda készülük. Örülök, ha az egészségi állapotom felől érdeklődnek, de engem is érdekel a dolgozók hogy- léte. Némelyiknek még a gyerekeit is ismerem, tudom, hogy Sándor Palinak hat gyereke van ... Tudja kicsoda ez a Sándor Pali? ötvennyolc éves munkás, aki 1950 óta két műszakba biciklizett Abonyból (újabban buszozik), de igazolatlan hiányzása még nem volt. Ugye megérti, hogy vele szívesen beszélgetek? * — Képletesen értve: sok Sándor Pali van ebben a gyárban? — Kevesebb, mint szeretném, de ötven biztosan. — És a fiatalok közül teremnek-e új Sándor Palik? — Egészen biztos. Meghívtak a KlSZ-klubba, tartsak előadást. Azt az érdeklődést! Közéjük mindig szívesen megyek. Szeretem őket, lévén magam is gyakorló apa és nagyapa, ötvenhét éves vagyok, bizony... De maradjunk a fiataloknál! Ha nem érek rá, a személyzeti vezető egyik fontos feladata, hogy beszélgessen a gyárból kilépőkkel. Tavaly február 21-én elment tőlünk Kiss Tóth Julianna, férjhez ment Zala megyébe. Átadta a következő levelet: „Tisztelt Igazgató Elvtárs!... Szel retném megköszönni a vállalat hozzám való jóvoltát... Hogy őszinte legyek a munkafegyelem a felületkezető- ben tetszett a legjobban ... Nem szívesen megyek el, jó ez a munkahely. Még egyszer köszönök mindent...” Dr. Szilassy József igazgató irodájában beszélgetünk a Tisza Bútoripari Vállalat 4. számú szolnoki gyáregységében. Határidő naplókat mutat: 14 éve minden fontos dolgot feljegyez ezekbe. Kis üzemtörténet. — Mi köti ide? —• Huszonkét éve vágyók a vállalatnál, tizenegyedik esztendeje a szolnoki gyárban. Ezek a lehúzott évek többet mondanak rólam, mint én. A családban nincs előzménye a szakmának, nem mondhatom el, hogy már gyermekkoromban is ez akartam lenni. Huszonnyolc évesen szerettem meg az asztalos szákmát: akkor még a rossz tehergépkocsik karosszériájának javításától a lapátnyélig mindent csináltak. 1951-ben kerültem a sátoraljaújhelyi bútorgyárba, együtt tanultuk ki az asztalos szakmát Dómján GyuláMegtakaritás Feldolgozzák a Fél esztendő alatt 29 000 liter, az újjal azonos minőségű motorolajat nyertek vissza a Volán 16-os Vállalat nagykanizsai regeneráló üzemében. A jelentékeny járműparkkal rendelkező fuvarozó vállalatnál havonként 10 000 liter fáradtolaj keletkezik. Ezt a mennyiséget folyamatosan feldolgozza, újjá varázsolja a regeneráló, s az újjal megegyező értékű, de annál olcsóbb olajat nyernek. Portré dr. Szilassy Józsefről val, aki jelenleg a nagyvállalat igazgatója. ön már csak a szépirodalomból és korabeli dokumentumokból ismerheti az ötvenes évek ipartörténetét. Bútoripar még nem volt, akkor kezdtük tanulni a bútorgyártás ábécéjét... — Most hol tartanak az ábécében? — Körülbelül a „r” betűnél. Nincs szebb a fánál, nem lehet utánozni a fa természetes színét, melegségét, rajzát. Sajnos, a szakma egyre irikább veszít szépségéből a műanyagok miatt: a műanyag praktikusabb, moshatóbb, kopásállóbb, csak éppen nem fa. Mi konyhabútorokat készítünk. Adatokat sorol: a szolnoki gyár termelési értéke tavaly 215 millió forint volt Előkerül a határidő napló. Ma, amikor beszélgetünk, március 2-a van. Nézzük a tegnapi bejegyzéseket! Az igazgató Jászladányban volt új típusú vasalásért és eléggé elégedetlenül távozott onnan. Ezután felkereste Abonyban pártvezetőségük beteg titkárát. A naplóban ott a friss adat: a március elsején előállított termelési érték 762 ezer forint, kiszállítottak 767 ezer forint értékű árut, csökkent a készárukészlet. Szóbeli megjegyzés: „Egymillió forintos készáruval zártuk a tavalyi évet. Másfél napi termelés.” — Az áremelkedések? — Egyes anyagok ára emelkedett, ennek ellenére mi évek óta nem emeltük termékeink árát. — Pedig megtehetnék? ' — Meg. A konyhabútor szabadáras termék. De nem emeltük. A közönség dönt: megveszi bútorainkat, és nem azért, mert nincs más. —• Bizonyára vannak gondjaik. — Vannak. A vállalat vezetőségétől minden támogatást megkapunk. A gyár rekonstrukciója még az új mechanizmus előtt — hogy is mondjam? — „állampapa” zsebéből elkészült. Műszakilag nagyon jól fel vagyunk szerelve. Most jönnek a gondok: a jól beállított gép elvégzi a munkát, de a gépre kézzel kell föltenni az hulladékolajat A Volán 16-os Vállalat további lépéseket tesz a környezetvédelmi szempontból is lényeges, de népgazdasági energiatakarékossági célokat is szolgáló hulladékolaj -feldolgozásban : megkezdték a második regeneráló] berendezés építésének előkészítését. Ezen a berendezésen már a megye más vállalatainál, ipari és mező- gazdasági üzemeiben keletkező fáradtolajat újítják fel. alkatrészt, és kézzel kell levenni. Egy ajtó négy kiló, de ezt nyolc óra alatt ezerszer föltenni az 4 tonna. És ezen nem a legtorzabb példát mondtam, mert van 25 kilós ajtó is. Nos, a nehéz fizikai munka gépesítésén ez a kollektíva nem tud segíteni, itt megáll a tudományunk. Van más bajunk is: általános a bútoriparban a magas zajszint. Megvettük a legdrágább svéd füldugaszoló vattákat, egyik gépünket már zaj mentesítettük, a másikat idén akarjuk. Ez sokba, 2 millióba kerül. Most mondok néhány adatot, nehogy túl szépnek mutatkozzék a leányzó: 1975-ben 591, 1976- ban 554, tavaly 516, jelenleg 500 dolgozónk van. De ehhez az is hozzátartozik, hogy most kevesebben is többet termelünk, mint 1975- ben, beruházás nélkül! És még van tartalékunk, nem esünk kétségbe a fluktuáció miatt. Rengeteget segített a műszakpótlék, az öt gyáregység közül mi kaptuk a legtöbbet: nálunk dolgoznak legtöbbet az emberek két műszakban. — Egy napja? — Minden reggel legké- sőbbb hétkor a gyárban vagyok. Fél nyolcig csöndes elmélkedés: rendszerezem a napi feladatokat. Este nem maradok tovább, de hazaviszem a problémáimat: otthon van rajztábla, vonalzó, körző, zsebszámológép ... Szeretek beszélgetni, tévézni, rádiózni, olvasni és jókat vacsorázni. De van egy nagyon fontos dolog: a munkatársaimtól rengeteg segítséget kapok. Velük együtt mindjenit, nélkülük semmit sem lehet elvégezni. Például Nagy Béla asztalos tanulóként kezdte nálunk, később vállalati ösztöndíjjal elvégezte a soproni egyetemet: 27 évesen lett főmérnök, most 35 éves, és már öreg főrnér- nöknék számít. De ugyanezt elmondhatnám a többi vezetőről is. A mi munkáskollektívánkra is mindig lehet számítani, legyen szó társadalmi munkáról, véradásról; bármiről. Ez biztosan így van más gyárban is, nem tudom. Azért nem fenékig tejfel nálunk az élet, ne gondolja, még messze vagyunk a paradicsomtól, fje egy Dobos Lászlóné vagy Urbánné, aki 15 éve asztallábat csiszol, az igen, az elfeledtet huszonöt vándormadarat és a velük való baj- lódjást. — Soha nem végez olyas- mit, ami nem az igazgató dolga? — Dehogynem! A napi apró gondok sök időt, energiát dlvesznek tőlem, de én is hibás vagyok. Például nem lenne az én gondom egy egyszerű anyaghiány, de a tehetetlenség! ... Amikor falba ütközik az ember!.. . — Mit jelent dr. Szilassy Józsefnek a szó: munkásszolidaritás? — Évente körülbelül 3 ezer köbméter forgácslapot kapunk Szombathelyről. Én megértem, hogy a gyár abba a vagonba rakja az árut, amit a MÁV ad neki. Az a leggazdaságosabb nekik, ha az úgynevezett „majmos- kocsiba” rakják (tudniillik: majom-ügyesség kell, hogy kiszedj ük). Szombathelyen vannak gépek, könnyű berakni. Én sem vagyok mentes az üzemi vakságtól: sokszor láttam, hogy az emberek itt kínlódnak, alig bírják kiszedni a forgácslapot. Elmentem mellette. Tavaly egy brigádértekezleten a Kun Béla brigád fölvetette, hogy ez embertelen munka. Igazuk van. Hogy ezen a kérdésen segítsünk, az borzasztó sokba került a vállalatnak: 2, azaz kettő forintba. Irtunk Szombathelyre, a gyárba és a MÁV illetékeseinek. hogy ne a „majmos- kocsikba” rakodjanak. Azóta száz kocsiból esetleg kettő a „majmos”. Ilyenkor átszólunk a szomszédos fűrészüzembe, és átküldik a daruskocsit. Számomra ezek a munkásszolidaritás jelei. De sokra mennénk, ha sok ilyen eset volna! Körmendi Lajos
