Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-30 / 75. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. március 30. Közelebb a városhoz HA A MUNKÁLATOK ÍGY HALADNAK; A tiszaburai új iskola határidőre elkészül n ajon milyen ma egy községben például betegnek lenni? Ter­mészetesen, betegnek lenni mindenhol rossz. A kérdésnek mégis van értel­me: a válaszból ugyanis ki­tetszik, hogy milyen messze van a falu a várostól, s az is, hogy közelebb került-e a falu a városhoz? A falu és a város közötti különbség el­tüntetése ugyanis a szoci­alista társadalom egyik fon­tos és nagyon sok időt igény­lő feladata. Vegyünk egy konkrét pél­dát, pusztán a szemléletesség kedvéért: Abádszalók. Ta­valy, év végén három hónap­ig egyetlen orvos sem volt a községben, helyettesítéssel próbálták ellátni a betege­ket, de (éjszakánként orvos nélkül maradt hatezer em­ber. Elképzelhetjük, milyen nehéz időszak volt ez, hiszen még az is óriási problémákat okoz, ha a két orvosi státusz közül az egyik betöltetlen, netán betöltött, de az orvos beteg. Egy községbe nem ép­pen könnyű feladat orvost csalogatni, ennek ellenére Abádszalókon most mindkét státusz be van töltve. Még­sem túl egyszerű itt beteg­nek lenni, mivel a szakorvo­si rendelésekre utazniuk kell a gyengélkedőknek, ami ese­tenként még egy egészséges embert is maródivá tesz. Az abádszalókiak Tiszafüreden találják meg a belgyógyászt, Szolnokon az urológust, Kar­cagon az ideggyógyászatot és a sebészetet, Kunhegyesen a tüdőgondozót és a szülésze­tet. Az utazás kész odisszea: Szolnokra reggel ötkor el kell indulnia a betegnek au­tóbusszal, s jobbik esetben „már” délután háromnegyed ötkor hazaér. Tiszafüredre fél hétkor elég elindulni és délután háromkor akár ott­hon is lehet a beteg. Karcag­ra negyed hatkor ha elindul, jó esetben kettőkor, rosszab- bik esetben fél hatkor otthon van. Autóbusszal. Mert a vo­natközlekedés ennél bonyo­lultabb. Ennek érzékeltetésé­re elegendő egyetlen példa: ha valaki Karcagra akar vo­natozni, akkor először autó­busszal kimegy a községtől hat kilométerre levő vasút­állomásra, felszáll a Kálká- polna—Kisújszállás között közlekedő vonatra, Kisújszál­láson átszáll a Budapest— Debrecen közötti személyre, Karcagon felszáll egy autó­buszra, keresztülutazza az egész várost a kórházig. Sür­gős esethez, magatehetetlen beteghez azonban mentő jön, rájuk nincs panasz. A tele­fonra már némileg több, hiszen ilyen sürgős esetben nem jöhet elég gyorsan vo­nal. Abádszalókon 1974 óta megnyugtatóan megoldott a fogorvosi ellátás; korábban technikus, ma szakorvos lát­ja el a betegeket. A mozgó szakorvosi szolgálat is egy­szerűbbé teszi a községben élők dolgát: gyermek- és szülész szakorvos jár ki he­tenként, így megoldották a csecsemő- és terhestanács­adást. Van gyógyszertár is, azonban a társközségben, Ti- szaderzsen nincs, ott a leg­fontosabb gyógyszereket az orvos kézi gyógyszertárából lehet megkapni. Mivel a betegek egy része az idősebb korosztályhoz tar­tozik, úgy tűnik, faluban öregnek sem túl könnyű len­ni. Nagy részük a mezőgaz­daság nyugdíjasa, kapnak in­gyen szalmát, háztájit, a szövetkezet foglalkoztatja őket, megrendezik az öregek napját és így tovább. Itt az öregek a nagy portákon éle­tük alkonyán Is azt csinál­hatják, amit gyermekkoruk­tól kezdve mindig is gyako­roltak: állatokat nevelhetnek, bíbelődhetnek a kerttel. Húsz ember számára nyitva áll az öregek napközi otthona is. Az öregek sorsa egy faluban általában közügy, és — saj­nos — előfordul, hogy egy- egy idős emberrel többet tö­rődnek a társadalmi szervek, mint a családja. Az ilyen csa­ládot azonban meglehetősen elítéli a falu. Milyen ma egy községben vásárlónak lenni? Igaz, hogy az utóbbi években a legtöbb településben alapvető javu­lás történt a kereskedelmi ellátásban, a falusi ember mégis kevesebb jóban része­sül, mint a városi. A kisebb falvakban nem lehet kapni televíziót, olajkályhát, hűtő­szekrényt, mosógépet... Ezekért az árukért utazni kell a szomszédos városba vagy nagyközségbe, haza kell száll itatni, egyszóval a vá­sárolt tárgy így többe kerül, mint egy városi embernek, az utánajárásról nem is be­szélve. D kisebb falvakban nem valami bőséges a ruházati boltok vá­lasztéka sem: van bársonynadrág, ceig, száras cipő, gumicsizma, kendő. . . Abádszalókon ennél persze sokkal jobb az ellátás, a vá­rosinál azonban rosszabb: kicsi a készlet, szezonvégi kiárusításkor nincs mit a ve­vők elé tenni. Nem csoda te­hát. hogy árleszállítás idején Abádszalókról is (csakúgy, mint a többi községből) özönlik a nép a nagyobb vá­rosok, áruházak felé. A bú­tort Kunhegyesről, Tiszafü­redről, Karcagról, KisújszáK lásról, Szolnokról veszik az abádszalókiak. Drága a fu­var, nehéz szállítójárművet szerezni, a rossz utakon könnyen megsérülhet a drá­ga holmi, stb. Milyen ma egy községben közéleti embernek lenni? A válasz önként adódik: nehéz. Mezőgazdasági munkák ide­jén nagyon nehéz bármit is szervezni, ezért a közéleti ember inkább ősz végén, té­len nyüzsög. De ilyenkor is tekintetbe kell vennie az ál­latok etetését, a tejcsamokot, az üzletek zárását, sőt azt is, hogy a kívánt rendezvény ne Erzsébet napra essen, aznap este ne legyen a televízióban Ki mit tud, vagy valami nép­szerű filmsorozat, netán va­lami izgalmasnak ígérkező futballmeccs. Másrészt azon­ban könnyebb a faluban megszervezni valamit, mivel itt mindenki ismer minden­kit és hálásak minden apró­ságért, ami érdekükben tör­ténik. Ö árpedig történt ez-az utóbbi évtizedeink­ben, ezt ők is elis­merik, s ha saját éle­tüket nézik, érzik, hogy a fa­lu közelebb került a város­hoz, minden jelenkori nehéz­ség, bosszúság, gond ellené­re. Azt is megértik a falvak­ban élők, hogy nem épülhet minden településen kórház, Dómus áruház, Skála áruház. K. L. Éppen a hosszú szünet tart a tiszaburai iskolában. A ta­nulók napoznak, kergetőz- nek az udvaron, s úgy tű­nik, a fiúk egy része min­dent elkövet, hogy a helybeli családok mosópor- és szap­panfogyasztása semmiképpen ne zuhanjon az országos át­lag alá. Igaz, mind,ez az adott helyzetben, a túlzsúfolt is­kolaudvaron nem nagy kunszt. Harsányi Ferenc igazgató- helyettessel figyeljük az ön­feledt lurkókat. Néhány pil­lanatig tusakodik: feddő, szi­gorú tanár, vagy a látottak elnéző szemlélője legyen-e. Végül az utóbbit választja. Napközi a régiből — Megértem a gyerekeket, örülnek a jó időnek, a szü­netnek meg annak, hogy végre kiszabadultak a szűk termekből. Jelenleg kilenc helyiségre 15 tanulócsoport és egy napközis társaság jut. Én húsz éve tanítok itt, de azóta mindig váltott mű­szakban jártunk iskolába. Nincs szabad termünk a szer­tárnak, a szemléltető eszkö­zök a tantermekben hányód­nak. Az őrsi, rajösszejövetele­ket rossz idő esetén nem tud­juk hol tartani. - mivel az ú. n. úttörőszobánk a 10 szak­kör 181 tagját fogadja szin­te minden délután. Ha elké­szül az új iskola, lehetőség nyílik az állandó délelőtti tanításra, ez az épület nap­közivé alakul. Akkor már kényelmesen megtarthatunk minden órán kívüli foglal­kozást. Az iskolaudvarhoz pár lé­pés a tanácsháza, ahol Bakó Sándor tanácselnök éppen a költségvetési papírokat ren­dezgeti. A kocsi (a harmadik) még szinte új volt, fénylett raj­ta még a nikkel. A tulajdo­nosa büszke, de meglehet, hogy inkább öntelt. Mást nem hallott, amikor a vo­lánt fogta — vagy kéztör­delő beosztottjaival a köz­lekedési morált szapulta —, hogy manapság milyen rit­kaság az olyan biztos ke­zű vezető, mint ő. Szinte él­vezet mellette ülni. Vakme­rő és magabiztosan kockáz­tat. Centire kiszámítva előz. Ö is pontosan így gondolta. Legszívesebben toporzékolt volna, de a pedálok miatt csak dühösen magyarázha­tott az országúton mások legapróbb tévedései miatt. Ilyenkor a kedvenc refrén­je volt: „a mazsoláikat még rollerezni sem engedném a játszótéren.” Olyan hévvel, olyan átéléssel mondta mind­ezt, hogy akik hallgatták, néha már arra is gondol­tak, hogy az lenne a leg­jobb, ha mint egy karmes­ter ő dirigálhatna az or­— Régi gondunkon enyhít ez a szép intézmény. 15 millió 900 ezerbe kerül a vadonatúj iskola, 8 tante­remmel, kisegítő helyiségek­kel, szertárakkal, két mű­hellyel, tornateremmel együtt. A megyei ÉPSZER Vállalat tavaly júniusban lár tott munkához. Eleinte akadt csúszás, de sikerült pótolni a lemaradást, s jelenleg meg­felelő ütemben folynak az építkezések, sőt a héten el­kezdődnek a szakipari mun­kák is. Egyelten felhő ár­nyékolja derűlátásunkat: a Heves megyei Vízműtársulat csak 1979. április 15-re vál­lalta a tisztítókapacitás tel­jes üzembe helyezését. Tény, az ún. ipari víz már augusztus végére itt lesz, de ez ivásra még alkalmatlan. Remélem,. ezért a KÖJÁL illetékesei nem gördítenek akadályt a szeptemberi tan­évkezdés elé. Műszaki átadás augusztus 20-án A műszaki átadás egyéb­ként — a tornaterem kivé­telével — augusztus 20-án történik, s bízom az itt dol­gozó. zömmel burai munká­sok szorgalmában, igyekeze­tében. Már április első nap­jaiban községi, társadalmi munkaakciót szervezünk: le­bontunk egy régi, útban le­vő épületet. Később pedig amikor a parkosításra. az udvarkialakításra és a kör­nyezetrendezésre kerül sor, szintén számítunk a hely­beliek segítségére. Az építkezéshez közeledve megfigyelhető, a toronyda­ru uralja a községet. Messze a település fölé nyúlva jel­szágúton: ki mikor előzzön és kerüljön, forduljon és fé­kezzen, álljon meg és indul­jon. Akkor aztán lenne rend és közlekedésbiztonság! Egyszer aztán megesett, hogy nemcsak dühösen ma­gyarázott, hanem igen sajá­tos (ró jellemző) módon hoz­zá is fogott a rendcsinálás­hoz. Az egyik] — várost át­szelő — főúton elég nagy tempóban közeledett a zeb­rához. (A gyalogosok nem ugrálhatnak csak úgy még a csíkkal jelölt szakaszán sem az országúinak. Főleg akkor nem, ha ő közelít.) Hogy hogy nem, mégis, töb­ben a zebrára léptek, fékez­nie kellett. Még hogy ő‘ szándéka ellenére megállí­tásra kényszerítik, ez több a soknál! Kiugrott a kocsi­ból, leteremtette a legyak- merőbbnek látszó gyalogost, s mikor az ellenkezni, vi­tatkozni mert, s érvelni sa­ját igaza mellett, egyszerű­en felpofozita. Ennek — az akár tanme­sének is beillő — történet­nek a főhőse, legnagyobb megrökönyödésére bíróság elé került, még nagyobb megrökönyödésére el is ítél­ték, s egy időre a jogosít­ványát is elvették. Sőt mi több, a szakemberekben még az is felmerült, vajon alkal­mas-e ez az ember a gép­járművezetésre? Pontosab­ban, képes-e beilleszkedni az országút mozgó közössé­gébe? Kívülről fújja a KRESZ paragrafusait, de teljesen figyelmen kívül hagyja annak egészére vo­natkozó bevezető sorait, amelyekben az úgynevezett bizalmi elv fogalmazódott meg, s az előzékenységről, a türelemről, az alkalmaz­kodásról szól. Eddig a gépjárművezető­vizsgákon csak a szabályo­kat s a vezetési technikát leérté^ számon. Hogy mi­lyen a személyisége, van-e önuralma annak, akinek jo­gosítvánnyal a zsebében a gépen is uralkodni kell — ezeddig nem firtatták. Ez­zi a munkálatok nagyságát. De a hatalmas fémgém már nem áll egyediül, mellette kétemeletes, csupabeton is­kola. Felvonó berreg, daru dudál, sürgő-forgó téglahor­dóik, kőművesek, ácsok. Min­denfelé munkazaj. Vankó János művezető elégedetten tolja hátra a kalapját. — Jól dolgoznak az embe­rek. Pedig mindössze har­mincegyen vannak, de je­lenleg már folynak a szerel­vényezési, belső építőszerke­zeti munkák is. Az ütemter­vet tartjuk, igaz, a beton­elemek szállításában akadt csúszás, de szombat-vasárna­pi pluszmunkákkal ráhajtot­tunk, -és jelenleg minden sínen van. Nyugodtan leír­hatja, augusztus 20-án meg­lesz a műszaki átadás, és a tantermek várják majd a szeptemberi becsengetést, a tanulókat. Tornaterem is lesz! Elmenőben kettes sorban egy osztály cigánygyerek igyékszik az épülő iskola melletti futball pályára. — Srácok, ősztől mán ide­járunk! — lelkesedik az egyik. A másik legyint: — Ugyan Zsiga, itt is ta­nulni kell — adja a bölcset. 1— Tanulni, tanulni per­sze, hogy kell. De lesz sport­udvar, meg látod, tornate­rem is... A másik szeme felcsillan, úgy tűnik, ez az érv hat rá. Megtörli arcát, s tizenéves bölcsességgel megjegyzi. — Az annyát, mekkora tornaterem! Mászni is meg­tanulok. Az eperfára mán megy, a kötélre se lesz ne­hezebb ... után azonban (április l'től) a KPM és a BM együttes rendeletének „parancsára” már fogják! Most már arra is kíváncsiak lesznek azok, akiken a jogosítvány kiállí­tása, bevonása és visszaadá­sa múlik, hogy milyen a ve­zető alkalmazkodási képes­sége, hogyan viseli el a gép­járművezetés közben jelent­kező megterheléseket, ren­delkezik-e veszélyes szituá­ciók gyors felismerésének a képességével, tud-e egy má­sodperc alatt dönteni és cse­lekedni? Ez még nem jelenti azt — bár meglehet az lenne a legmegnyugtatóbb —, hogy minden gyakorló és leendő gépjárművezetőt pszicholó­gusok és pszichiáterek fog­nak keresztkérdésekkel gyö­törni. Egyelőre meghatáro­zott esetekben lesz a jogo­sítvány kiállításának felté­tele a pályaalkalmassági vizsga eredménye. Azoknál, akik a 18. életévüket még nem töltötték be, vagy akik már elmúltak 55 évesek, és még az első jogosítványukat várják. A hivatásos gépjár­művezetőkre, korra való te­kintet nélkül vonatkozik az új rendelet, Szintén nem lesz jelentősége a kornak akkor, ha valaki a gépjár­művezetői vizsgán már az 5. alkalommal megbukik. Sokkal nehezebb és bonyo­lultabb lesz azoknak a gép­járművezetésre alkalmatlan amatőröknek a kiszűrése, akiknek már dokumentumuk van. Közülük a rendőrség pályaalkalmassági vizsgálat­ra kötelezheti azokat, akik­nél egy vétségi vagy sza­bálysértési eljárás során az alkalmatlanság gyanúja fel­merül. Például súlyos bal­esetet okozó vakmerő elő­zés, gyorshajtás, durva sza­bálysértés, ittas vezetés, cserbenhagyás esetén... S feltételezem, hogy a gyalo­gosokat pofozkodva rendre- utasító, nagyképű gépjármű- vezető esete is közéjük so­rolható! — k — Az Országos Közegészségügyi Intézetben új ivóvizszabványt dol­goztak ki. Az új szabványra azért van szükség, mert az ipar és a mezőgazdaság egyre több olyan vegyi anyagot használ, amely a vízbe jutva az egészségre káros lehet. Képünkön vizsgálják a viz kémiai összetevőit D. Sz. M. Április elsejétől Csak aki alkalmas

Next

/
Thumbnails
Contents