Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-30 / 75. szám
1978. március 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Négyen a tablóról Kattog a fényképezőgép. Harminckét mosolygós arcot örökít meg a film, a jászberényi Aprítógépgyár „gimnazistáit”- Az érettségiző osztályok felnőtt diákjai, ugyanúgy mint a fiatalok, tablót készíttetnek magukról. Emlékül a négy évről. — Nem is hittejm volna, hogy egyszer eljutok az érettségiig — sóhajt fel Ben- ke Ferenc esztergályos. — Az induláskor, négy évvel ezelőtt én sem — szól munkatársa, Fábik Tibor. — Nyolcvanan kezdtük, s harmincketten maradtunk. Sokan megijedtek az elején a munka melletti tanulástól, s már az első beszámolókra el sem jöttek. — Bizony nem volt köny- nyű ez a négy áv, jó néhány ősz hajszálamba került — mutatja a fején Gergely István meós. — Ettől függetlenül megérte. — Tovább tanul? — Nem. Negyvenévesen már nem sok értelme lenne. Ha fiatalabb lennék, akkor azt hiszem, nekivágnék az egyetemnek vagy főiskolának. — Csak kevesen vannak köztünk olyanok, akik a diploma megszerzését tűzték ki célul. S hogy hányán valósítják meg, az még a jövő titka — vélekedik Barta Bé- láné gyors- és gépírónő. — Az akaraterőnk próbatétele volt ez a négy év. Én azt hiszem, sokan úgy voltunk vele, hogy meg akartuk mutatni a gyerekeinknek, a környezetünknek: képesek vagyunk megszerezni az érettségi bizonyítványt... Felnőttoktatás az Aprítógépgyárban — Akaraterőből mind a harmincketten jelesre vizsgáztak, s minden bizonnyal sikerül majd az érettségi is. — Reméljük — mondja Benke Ferenc. — A tanáraink nagyon lelkiismeretesek, sokat segítenek a tanulásban. Én egyébként vitatkozom Bartáné megállapításával, pontosabban kiegészíteném azzal, hogy műveltebbekké, tanultabbakká akartunk válni, s elsősorban ezért vállaltuk a továbbtanulást. Évtizedek kihagyása után újra beültünk az iskolapadokba. — Az is sokat segített, hogy itt volt helyben, a gyárban a gimnázium — veszi át a szót Fábik Tibor. — Négy éve alakították ki az előadótermet, vásárolták meg a berendezést. Munka után csak beültünk az „osztályba”, s kezdődhetett az óra. A Lehel Vezér Gimnázium tanárai a helyünkbe jöttek. — Ügy tudom, sokan nem akarnak érettségi vizsgát tenni. — Valóban. Azt gondoltuk, elég az is, hogyha elvégezzük a négy osztályt, hiszen nem az oklevélért tanultunk. A gimnázium tanárai aztán meggyőztek arról, ha már megvan az „i”, a pontot is tegyük fel rá. Ezzel nem leszek jobb esztergályos, de tudok segíteni a tanulásban a gyerekeimnek, s talán példát is mutattam nekik. Többet jelent, mintha naponta hajtogatnám előttük, hogy tanuljatok. S példával szolgálnak a szocialista brigádoknak, a közvetlen munkatársaknak is. Az Aprítógépgyárban ebben • a tanévben száznégyen vesznek részt iskolarendszerű oktatásban. Kilencen általános, hetvenötön középiskolában, hatan technikus- képző tanfolyamon, tizennégyen pedig felsőfokú oktatási intézményben tanulnak. A különböző tanfolyamokon, továbbképzéseken negyvennégyen képezték magukat. A gyár különböző kedvezményekkel ösztönzi a tanuló felnőtteket. Megtérítik az úti. s szállásköltséget, félévenként a tanulmányi eredménytől függően 200—300 forintot utalnak ki a tanulóknak tankönyvekre. A kollektív szerződésben rögzítették, hogy aki elvégzi a nyolcadik osztályt, ezer forint jutalmat kap. A gyár ezerkétszázötven dolgozójából kétszázan még nem szerezték meg az általános iskolai végbizonyítványt. Közülük kilencvenkilencen már elérték a felső korhatárt. A további feladatok között első helyen az általános iskolai végzettség megszerzése szerepel. Annál is inkább, mivel e nélkül nem szerezhető meg a szakmunkásbizonyítvány. Márpedig a cél ez lenne. T. G. Kirakatban a kirakat Milyen megkapóak olykor a fényárban úszó kirakatok. Csupa csillogó kínálkozás. Divatbemutató, ízlésformálás, esztétikum, reklám: — mindez sajátjuk. Némelyik jól sikerült bolti portál előtt némelykor seregnyi az ember. S tulajdonképpen ez is a cél, hiszen a kulturált kereskedelem elmaradhatatlan velejárója a kulturált kirakat, mely informál is, segíti a vevőt a választásában. A kirakatok városképet formálnak, alakítják egy- egy település karakterét. Ezért sajnálatos, hogy a dekorációs munkára, a kirakatrendezésre általában csak Budapesten és a vidéki nagyvárosokban fordítanak gondot. Minél kisebb a város, annál ötlettelenebbek és si- várabbak a kirakatai, nem beszélve a falvakról, ahol általában csak egy üzlet van, s így. konkurrencia hiányában semmiféle különösebb érdek nem vezeti a boltvezetőt, hogy a kirakatával hasson. De ennek a jelenségnek vannak más okai is. Nem érdekeltek Elsőként a munkaerőhiányt és a rossz munkakörülményeket kell említeni. A munkaerőhiány oka, hogy a kirakatrendezők nincsenek anyagilag érdekelve a forgalomban, pedig tőlük is függ, miként teljesíti a bolt a tervét, miből mennyi fogy, miként talál gazdára egy-egy „elfekvő” áru. A kirakatrendezés csak addig népszerű szakma, amíg bele nem kóstol valaki, fel nem ismeri a vele járó fizikai munkát, a szakma árnyoldalait. A közönség csak a készet látja, s nem is sejti, mennyi munka árán valósul csak meg az elképzelés. A legtöbb dekorációs műhely elhanyagolt, levegőtlen pincehelyiség, szűk, sötét, raktártér, ahol nyomuk sincs a kulturált munkafeltételeknek. Tapétázni is kell S az utánpótlás? Az országban egyetlen Kirakat- rendező és Dekoratőrképző Iskola működik, Budapesten, az Osvát utcában. Nehéz körülmények között húsz tanár évente 180 fiatalt készít fel a pályára. Az iskola kétéves. Egy-egy évfolyamra 90—90 tanuló jár, 80 százalékban érettségizett fiatalok. A túljelentkezés háromszoros. Akkor honnan a hiány? Mert a tanulók nyolcvan százaléka lány, akik közül sokan búcsút intenek a pályának, mihelyt ráiönnek, hogy a kirakat- rendezés nem csupán csillogás-villogás, hanem igen ösz- szetett, jó fizikai erőnlétet kívánó munka, így például elsőként a tapétázás és a spannolás riasztja el őket. Tucatnyi tantárgy Mit tanulnak a leendő kirakatrendezők? Árurendezést, kirakatrendezést, betűírást, ábrázoló geometriát, rajzot, grafikát, művészettörténetet, ezenkívül kereskedelmi ismereteket és reklámpropagandát. Az iskola fontos feladatának tartja, hogy formálja, fejlessze a kirakatrendezők szemléletét, ami azonban csak akkor lehet eredményes, ha a boltvezetők szemlélete is fejlődik. Czétényi Vilmos, az iskola igazgatója úgy véli, módosítani kellene a jelenlegi oktatási formát, többszintű képzésre lenne szükség. A felsőfokú iskolában tervezőrendezőket nevelnének, a középszintűben pedig szakmunkásokat. A jelenlegi helyi és tárgyi adottságok azonban még a mai képzési forma alapfeltételeit sem biztosítják, így csak nagy ügybuzgalom teszi lehetővé egy- egy évfolyam sikeres szárnyra bocsátását. Hogy aztán a kereskedelemben miként találják meg a helyüket a kirakatrendezők. ez már a vállalatokon múlik... Á. T. LAKÁSMÚZEUM. Magyarország tájainak tárgyi emlékeit gyűjti 1922 óta Kun Zsigmond feleségével óbudai lakásán. Az idős házaspár mintegy kilencszáz darabos gyűjteményében bútorokat, cserepeket, kézimunkákat, fafaragásokat láthat az érdeklődő A Közművelődési Alapból Öt év alatt háromszázmillió A Minisztertanács a köz- művelődés irányításának központi összehangolásáról, hatékonyságának fejlesztéséről és a közművelődés-politika megvalósításának ellenőrzéséről az- Országos Közművelődési Tanács közreműködésével gondoskodik. Az OKT, amely 1974 őszén, a közművelődési párthatározat alapján alakult meg, feladatait alapvetően a Tanács és az elnökség ülésein napirendre kerülő előterjesztések, javaslatok megvitatásával s az ezekkel összefüggő határozatok, állásfoglalások kiadásával és végrehajtásuk ellenőrzésével, segítésével látja el. És feladatkörébe tartozik az 1974-ben létesített Közművelődési Alap elosztása is. Az elosztás megtörtént A Közművelődési Alap összege — a jelenlegi tervciklusban — kereken háromszázmillió. Ennek felét — százötvenmilliót — a közművelődés tárgyi feltételeinek fejlesztésére, másik felét pedig a példamutató módszerek és megoldások bevezetésének anyagi ösztönzésére fordítják. Természetesen a beruházások támogatására rendelkezésre álló százötvenmillió forintot az OKT-hoz beérkezett igények többszörösen meghalad,ták. Ezért született olyan határozat, hogy támogatást csak azok a beruházások kaphatnak, amelyek a tanácsok V. ötéves tervében szerepelnek, s amelyeknek fedezetét a helyi és egyéb források — a Közművelődési Alap támogatásával együtt — teljes egészében biztosítják. És az is a szigorítások között szerepelt, hogy ezt az összeget csak a tervezett beruházás befejezési szakaszában kaphatják meg az igénylők. Az elosztás megtörtént, mely szerint a Közművelődési Alap beruházási keretéből harminc közművelődési intézmény kap kiegészítő támogatást. Ezek között szerepel néhány regionális hatáskörű. módszertani feladatot is ellátó művelődési központ, tizenkét — zömében munkáslakta — város és ^tizenhárom község, komplex közművelődési intézménye. E beruházások tervezett teljes összege egymilliárd forint, amelyből százötvenmilliót a Közművelődési Alap biztosít. Az elmúlt esztendőben a Diósgyőri Vasgyár tizenöt- milliót kapott művelődési központjának építéséhez. Az épülő Szolnok megyei művelődési központ és ifjúsági ház nyolcmilliót és öt-ötmillióval támogatta az OKT a komlói színház- és hangversenyterem, valamint a gyöngyösi városi művelődési központ építését. Még ebben a tervidőszakban Gödöllő tizenkétmilliót kap a művelődési központ építéséhez. Sárospatak tízmilliót ifjúsági és művelődési ház, Szombathely ugyanennyit megyei művelődési központ, Mezőhegyes hétmilliót művelődési központ és iskola, a Hajdú megyei Földes község és a He - vés megyei Besenyőtelek hat-hatmilliót művelődési ház, könyvtár és iskola megépítéséhez. Öt-ötmillióval részesedik a Közművelődési Alapból az épülő kaposvári ifjúsági és művelődési köz- ponl, valamint Tótkomlóst ahol művelődési központ és könyvtár épül. Kecel ped.ig négymilliót kap épülő nevelési központjához. Ez a felsorolás természetesen nem teljes. A munkások művelődésére A példamutató módszerek és megoldások bevezetésének anyagi ösztönzésére fordítható százötvenmillió forint elosztása más elvek szerint történik. Ebből az ösz- szegből évenként kétszer — összességében átlag harminc- millió — kerül felosztásra. Legutóbb tavaly októberben — a Kulturális Minisztérium és az OKT titkárságának előterjesztése alapján —osztott szét huszonötmillió forintot az Országos Közművelődési Tanács elnöksége. Ebből az összegből a munkások. különösen a szocialista brigádok művelődésének. támogatására, munkásszállási klubok, munkástelepüléseken működő művelődési otthonok és könyvtárak berendezésére hatmillió forintot biztosítottak. így egymillió-hetvenezer forintot kaptak a MÉM gazdaságai és vállalatai, hétszázezret a Jászberényi Hűtőgépgyár területi munkásklubja, ötszázezret a Magyar Hajózási RT, négyszázezret a MÁV Vezérigazgatóságának debreceni körzetében a bejárók klubja, háromszázötvenezret a perkátai művelődési ház és háromszázezret az ÉVIG művelődési központja. ötmillió forintot osztottak szét a kisebb települések könyvtárainak és klubkönyvtárainak korszerűsítésére. Ebből nyolcszázezer forintot kaptak Veszprém megye könyvtárai. A tamási járási könyvtár hatszázezret, Hí- mesháza művelődési intézményei háromszázötvenötezret, az alsószölnöki klubkönyvtár és a csákánydoroszlói könyvtár száznyolcvan-száz- nyolcvanezret, a csörötneki klubkönyvtár és a tiszasülyi könyvtár pedig százötven- százötvenezret kapott. Támogatás a kluboknak, könyvtáraknak Több mint három és fél millió forintot biztosított az OKT elnöksége a betegek, valamint az egészségügyi dolgozók kulturális ellátásának javítása érdekében audiovizuális eszközök beszerzésére, klubok korszerűsítésére, könyvtárak gyarapítására. A művelődési otthonok és klubok szakmai felszereltségére hatmillió forint jutott. A múzeumok — közművelődési tevékenységük szélesítésére — egymillió-hétszázezer, az oktatási intézmények pedig ugyanilyen indoklással egymillió forintot kaptak. S végül az OKT elnöksége — a SZOT kérésére — az üdülők kulturális ellátásának javítását szolgáló audiovizuális eszközökre egymillió-kétszázezer, valamint ismeretterjesztésre további kétszázezer forint támogatást szavazott meg. P. P.
