Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-12 / 37. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. február 12. A malom egyhangú mormogái- sal zúzza forgáccsá a papírhulladékot A kkor érkeznek a gyárkapuhoz, amikor más álomra hajtja fejét. Nem sokat beszélnek. Ha megtelt egy papírtekercs, •zemvillanásból értik egymást, emelik, gurítják. Nincs szükség irányító szóra. Időnként körüljárják a gépeket, s szótlanul nyugtázzák: minden rendben, folyamatosan termel a papírgyár. HajMinden tekercset pontosan megmérnek nalban gyűrött az arcuk... MÜSZHKBON Olajozás A gyár hőközpontjában A több mázsás papírtömeget mozgatni csak a daru bírja Hajnalban nehezebb a papírtekercs ... és fáradt a tekintet T. Katona László Ha a gépkezelők pihennek - zavartalan a termelés Tápláló hajszálgyökerek A nagyobb fiú zsebre dugott kézzel, összehúzott szemmel, de kicsit szorongva mustrálgatta, faggatta az előtte álló kis szőke gyéreiket. A többi fiú koszorút font köréjük, élő, csupa szem, csupa fül koszorút. „Te nem Balogh vagy? Hát hogy hívnak?... Hol születtél? ... Vannak testvéreid?” A kicsi magától értetődőnek tartva a kérdezős- ködést, felelgetett. Aztán a nagyobb, hogy nem olyan válaszokat kapott, mint amilyenekre számított, legyintett. — „Akkor nekem semmi közöm hozzád!” — és tovább ment. Kérdezzék meg azokat a pedagógusokat, akik állami gondozottak nevelőintézeteiben dolgoznak: ilyen jelenet hány zajlik, amikor új gyerekek érkeznek az intézet falai közé. Mert a „régiek” keresik a gyökereket, a múltjukat, a valakihez való tartozás megnyugtató biztonságát. A tudatot, hogy nem élnek gyökerek nélkül, egyszál magukban a világban. És hátha egy elveszett testvért hozott az intézetbe a véletlen? Tiszakürt, Állami Fiúnevelő Otthon. Az épület valamikor Bolza gróf kastélya volt, ezért aztán nem a legideálisabb hely fiúotthonnak öreg falaival, rideg termeivel, ahol két hálóteremben hetven fiú álmodik nehéz, fájó múltjáról. Milyen nehéz lehet tizenévesen már a múlttal vergődve élni! Intézet ez, szigorú, de emberséges renddel, fegyelemmel. Intézet, ahol otthonra lelnek fiúk négj> esztendőre, addig, amíg be nem fejezik az általános iskola felső tagozatát. Intézet, ahol a szűkös elhelyezés ellenére 14 féle szakkörben hódolhatnak kedvteléseiknek, ahonnét nyáron horgásztáborba viszik őket, ahol maguk is ásót, kapát, talicskát ragadva sportpályát építettek. Intézet, ahol mindent megkapnak — törődést, meleg szobát, ételt, divatos ruhát —, csak egyet nem, amire pedig minden gyermeknek olyan szüksége van, mint a virágnak az éltető napfényre. Igen, azt az egyet. nem. amit a legnagyobb gondoskodás mellett sem képesek megadni a nevelők. Azt az egyet nem, amiről itt az intézetben gátlásokkal küszködve szól az ember: a családi együvé tartoeás meghittségét. És mostanában mégis jut ebből is egy morzsányi a kamaszodé legénykéknek! Úgy is kezdhetném, hogy hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falu alig kétezer lélekkel, volt ott egy körzeti orvos, egy gyógyszerész, egy óvónő, egy gondozónő, egy katonatiszt, egy bölcsődei mosónő, konyhalány, kisegítő — aki rájött valamire, és olyat cselekedett, ami ma kincseket ér a fiúotthon lakói számára. De ami történt. nem mese. . Valóság, ami nagyon sok fáradtságot követel, vitatkozást, olykor meg nem értést is, kivált a községben. Igen, akadt egy vöröskeresztes alapszervezet, amelyik nem tudta tétlenül nézni azt a magányos kis szigetet a község szélén, amit úgy neveznek: fiúnevelő! Huszonnégy éve vette birtokba az otthon a Bolza kastélyt, azóta érezték a ti- szakürtiek, hogy szükséges rossz az életükben. Tele voltak előítéletekkel. Lecsúzli- zott egy gyerek egy utcai villanykörtét? Persze, ilyenek ezek az állami gondozottak! Kitörtek egy gyenge fát? Már megint ezek a... Ne firtassuk most. mennyi volt ebből a valós észrevétel. Mert volt, ez igazság. De elhangzott sok megalapozatlan ítélet is. Nos, ez a vöröskeresztes alapszervezet arra vállalkozott. hogy megtöri a kis sziget elzárkózását, igyekszik formálni a falu véleményét. Nagy vállalkozás! És mindezt egyszerű módszerrel: munkával és személyes példával. — Mindezt abból a megítélésből tettük, hogy az otthon lakói miután itt élnek a faluban, naponta kijárnak könyvtárba, boltba, moziba, a lakossághoz tartoznak. Ezért a gyermekek rehabilitációja. visszavezetésük a mindennapi éle.tbe nem az intézet elhagyása utáni, hanem már mostani napi feladat. Fejlődésük szempontjából tehát nagyon fontos, hogy az intézeten kívül milyen hatások érik őket. — És létrejött a szülői munkaközösség. — Így van. A szülői munkaközösség nem formális keret, munkánknak meghatározó tartalmat ad. Szerintünk ez az elnevezés fejezi ki legjobban segítő- készségünket, és sokkal hatékonyabb, sokrétűbb kapcsolattartásra ad lehetőséget, mintha ez a tevékenység csupán a családvédelmi bizottság feladataira szűkülne le. Lényegében azokra a feladatokra vállalkoztunk, és egyben megkaptuk azokat a jogokat is — véleményezési, javaslattételi —, amelyeket az általános iskolai rendtartás a „rendes” szülői munkaközösségek számára meghatároz. Dr. Feledi László körzeti orvos (e sajátos kapcsolat egyik kezdeményezője és legfőbb patrónusa, munkása) magyarázatához sokminden hozzátartozik. Például az, hogy a szülői munkaközösség szerzett ingyen egy Robour autóbuszt az otthonnak — találva sok segíteni kész barátot vállalatoknál. szövetkezetekben, üzemekben. Feledi doktor kísérte el az intézet igazgatóját. Fazekas Zoltánt, amikor a megyei tanácsnál az intézet felújításáról tárgyaltak. „Egy délelőtt izzadtunk a székeken, de meglett a 3 millió!” Ebből 1 milliónyi értékű munka már elkészült, zuhanyozók, mosdók, faborítást kaptak a málladozó falak a folyosókon. A többi kétmillióból tovább „fiatalodik” az öreg kastély. Olyan lakószobákat hoznak (létre, ahol már csak három fiú alszik együtt, és nem katonaságtól kiszuperált vaságyakon, hanem kényelmes heverőkön. És ők jártak a TÖVÁLL-nál, hogy még ebben az évben elkészüljön a nagy munka. De ez mind semmiségnek tűnik amellett, amiről a gyerekek — Bozóki Zoli, Hováth Tibi, Papp Sanyi, Berta Jancsi, Sinka Béla, Somodi Laci, Gyöngyösi Zoli — meg a többiek beszélnek. — Engem Sőrés András- né patronál. Tanár itt Kürtön. Karácsonykor is voltam náluk, együtt voltam a gyerekeikkel. Nagyon jók hozzám, még ajándékot is kapok —, mondta Bozóki Zoli. — Mi Tibivel Álmosdiék- hoz jártunk — magyarázta Berta Jancsi. — Karácsonykor is ott voltunk, aztán még a névnapunkat is közösen ünnepeltük. Nagyon szeretjük egymást. Később Jancsi bevallotta: neki nagyon hiányzik az édesanyja. De már régen meghalt, apja valahol Bábolnán kubikos, vajmi keveset törődik a gyerekeivel, és úgy érzi, Álmosdiéknál megtalálta a mamát. A kis Somodi Laci is elmondta: amióta Feledi doktor bácsi- ékhoz jár, jobban tanul, mert Piroska néni, (Feledi doktor felesége, a szülői munkaközösség elnöke), sokat segít neki. Most félévkor 4,4 left a tanulmányi átlaga És milyen sokat birkóznak nyáron öcsivel, hogy ott voltak Emőke eljegyzésén (Felediék két gyerekéről van szó). Tudniillik hárman járnak a családhoz. Tibit a patronáló szülője arra akarja rábeszélni, hogy tanuljon tovább, de ő még gondolkodik a dolgon. Laci egy állatkerti kirándulásról mesélt. Tibi arról, hogy elvitték a „nagymamához” is kirándulni, meg a cirkuszba. Béla, hogy most nagy farsangi karnevál volt az intézetben, és ők voltak a házigazdák. Asszonyok az óvodai konyhában, alkalmi találkozón az -újságíróval. Keresztes Lászlóné, Pető Mihály- né. Kengyel Sándorné, Bodor Imréné, Gulyás Kálmánná, Feledi Lászlóné. Hogyan szánták rá magukat erre a nagy felelősséggel járó munkára? „Először féltem, nem veri-e majd meg a patronált fiú az én kisgyerekeimet. Idegesebb voltam, mint ő, amikor először eljött Ijgzzánk. Azóta minden vasarnap nálunk van, szeretjük és ő is minket”. „Hát nem volt egyszerű, de azt mondtuk, majd meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok. Csintalanok? Hát a mi gyerekeink se angyalok éppen. Az anyát keresik bennünk, látjuk mi azt. Nagyon ragaszkodók, segítőkészek.” Nos, az asszonyoknak gyerekeket jelentenek a fiúk, akiknek odaadhatják maradék szeretetüket, olykor korholó szeretetüket is, meg a megértésüket. Mit jelent a Vöröskereszt alap- szervezet vállalása az intézetnek? Fazekas Zoltán igazgató -szerint a harminckét patronáló család — ahová szinte hazajár a hetven gondozott gyerek — ennyi plusz pedagógust, hisz segítenek nevelni, tanítani, , emberré formálni ezeket a fiúkat. Ngm mindegy, hogy milyen négy esztendőt tölt el a gyerek — éppen akkor, amikor a legfogékonyabb korban van — Tiszakürtön. az intézetben. Az országban 119 nevelő- otthon van, a nagy többség olyan kis faluban, mint Tiszakürt. És hány állami gondozott? Valamivel több mint 35 ezer, közülük 13 ezer él nevelőotthonban. És az ilyen elhagyott gyerekek száma — akikről a gondoskodást az állam vállalja — évről évre emelkedik. Csupán példának a megyéből: tavaly újabb 37 gyereket kellett állami gondozásba venni, de csak azért ilyen „keveset”, mert amióta' az állam bevezette az állami gondoskodást (amikor a szülőnél marad a gyerek, de az állam fizet érte), ezek száma növekszik rohamosabban, tavaly a megyében ' száztizeneggyel. A nevelő- otthonokon kívül, csupán itt a megyében évente 14 milliójába kerül az államnak ezeknek a gyermekeknek az eltartása. Tömérdek pénz, és mégis, ezen a tömérdek pénzen minden nem vásárolható meg. Ez az, amire abban a kis Tisza menti faluban rájött a vöröskeresztes alapszervezet, és. a maga módján nyújtani próbálja mindazt, ami pénzért nem kapható. Patroná- lásuk, munkájuk, személyes példamutatásuk eredménye. hogy a falu — ha nem is örül, hogy itt van az intézet —. már nem viseltetik ellenséges érzülettel, inkább megérteni igyekszik az ott folyó munkát, a nevelődő nehéz múltú, sérült lelkű fiúkat. Milyen jó lenne, ha példájukat mások is követnék, ha másutt is egyre többen megértenék: egyetlen gyermek sem születik züllöttnek, bűnözőnek. Csak rossz körülményei folytán válik azzá. És ha csak egy kicsit is segíthet valaki abban, hogy egy gyerek becsületes felnőtté váljék, hát tegye meg. De vajon vállalkozhat- nak-e arra a tiszakürtiek, hogy később, amikor kikerülnek az intézetből ezek a fiúk. vigyázó szemüket azután is rajtuk tartsák? Ha maid magukra ’maradnak? Mert 14 éves koruk után már nem várja őket otthon. Segíthetnek-e abban, hogy akkor se szakadjanak el ezek a hajszálvékony gyökerek ? Varga Viktória
