Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-12 / 37. szám
1978. február 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Önfényképezés „NYOLC ÓRA 5 PERCIG kávéztam. 9 óráig jelentést írtam. 10 óra 30-ig ügyfeleket fogadtam. 11 óráig igazolást készítettem ... 12-től 13 óráig ebédeltem. 13 óra 30 perckor elmentés egy bi- bizottságj ülésre ...” Eltelt egy munkanap, amelynek minden percét papírra rögzítették. önkontroll egy hónapon át. S akik ezt vállalták, tanácsi dolgozók voltak. Tették mindezt a Szolnok megyei Tanács V. B. szervezési és jogi osztályának kérésére, amelynek munkaszervezési és információs csoportja a munkanap-fényképezést előkészítette és eredményét értékelte. Miután a megyei tanács szakigazgatási szerveinél kipróbálták ennek a sajátos — íróasztal mellett dolgozók — munkanap-fényképezésének módszerét, négy tanácsi apparátus — többek között a kunszentmártoni nagyközségi tanács — dolgozóinak körében „végeztették” el a munkaterhelési felmérést. Mire voltak kíváncsiak, mire vártak választ a felmérés kezdeményezői? Többek között arra, hogy a tanácsi dolgozók (tisztségviselők legkülönbözőbb szakágak ügyintézői és adminisztrátorai) milyen munkát végeznek, mire fordítanak sok energiát, milyen munkamozzanatokra jut túl kevés idejük. Nem számonkérés volt (ennek még a gyanúja sem merült fel azokban, akik vállalták, hogy őszintén „beszámolnak” munkanapjuk minden percéről). Valamennyien úgy voltak vele, nekik maguknak sem árt ez az önkontroll. Néhány példa az értékelők megállapításaiból: Kun- szentmártonban többek között az ügyiratkezelésre fordított időből (dolgozók szerinti megoszlásában) arra a következtetésre jutottak, hogy az apparátusban kirívó aránytalanságok vannak. Racionálisabb munkamegosztást sürget a határozatok készítése is. Elsősorban azokon a szakcsoportokon belül, ahol a legtöbb határozat készül. A bizonyítványok, igazolások kiállítása még mindig túl sok időt rabol el az érdemi munkától. Az ügyfélszolgálati iroda az eddiginél talán jobban tehermentesíthetné a szakiga- gatásban dolgozókat. Kiderült az is, hogy van olyan csoportvezető, aki munkaidejének jelentős részét különböző jelentések készítésére kénytelen fordítani. Túl sok nyilvántartást vezetnek. A tanácskozások felkészítésére fordított idő csupán percekben mérhető, éppúgy mint a szakirodalom tanulmányozása. Volt akinek egy percre sem vagy egy hónap alatt mindössze 15 perce jutott erre. Azok (elsősorban tisztségviselők) akik legtöbbet tanácskoznak és üléseznek, fordítanak (fordíthatnak!) a legkevesebb időt előtte a felkészülésre. S ami talán legjobban meglepte a kunszentmártoniak önvizsgálódását értékelő szakembereket: egyetlen olyan megjegyzést nem találtak, amely arra utalt volna, hogy szakítanak időt a testületi döntések, határozatok végrehajtására és azok számonkérésére. NEM xGYÖZÖM ELÉGGÉ hangsúlyozni, hogy semmiféle felelősségrevonás alapjául nem szolgált az önvizsgálódás. Valóban önkontroll volt. Végtére is, mindenkinek belátására és lelkiismeretére volt bízva, hogy kozmetikázza-e a valóságot, előnyösebb színben tünteti-e fel munkáját. A lehetőség nem volt kizárva. Csak akkor mi értelme lett volna - az egésznek? És kevés kivé- ..tellel. valamennyiüknek ez volt a véleménye. S egy hónap elteltével, amikor apparátuson belül, maguk között értékelték a munkájukét, a hiányosságok, a hibák hány- torgatása és egymás fejére olvasása helyet a kiutat, a megoldás, az ésszerűbb munkaerő-átcsoportosítás, a racionálisabb időkihasználás lehetőségeit keresték — közösen. K. K. Súlyos vízgondok Törökszentmiklóson Vagya pékek vagy a tározó Megoldás: új kutak Amióta a városiasodás külső jelei jól láthatók Törökszentmiklóson, egyre nagyobb gondot okoz az elegendő ivóvíz biztosítéka. Amíg nem voltak számottevők a helyi üzemek, hiányoztak a többszintes lakótömbök, s a családi házakban fehér holló számba ment a fürdőszoba, addig megtette utcánként két-három kifolyó. Most azonban kevés a víz, még a téli időszakban is, ami soha nem volt tapasztalható csak nyaranként, amikor kétezer vízóra hiányában nyakrá-főre öntöztek a nagykertek tulajdonosai. A tanács hiába hozatta- tott vízórákat a helyi üzletbe, nem vették azokat. Ezért bizonyult helyesnek az általánydíjak felemelése. A téli vízhiányra azonban ez sem ad magyarázatot. A lakók jó része kádakban, tálakban tartalékolja a vizet, hogyha reggelenként a csapból nem folyik, akkor is tudjon mosni, mosakodni. Sokan éjfélre húzzák fel a csörgőórát, mert a pékek miatt akkor szüneteltetik a tározók feltöltését. Ha reggel folyik a csap, akkor a kádakban tárolt vizet egyszerűen leengedik. Ha éjjel telefonon jelzik a szülészetről új jövevény érkezését, akkor abbahagyják a tározók feltöltését, s a vezetékrend,- szerbe engedik a vizet. A város vízellátása tehát az esti és az éjszakai órákban kiszámíthatatlan, hullámszerű. Mi okozta ezt az állapotot? Az 1971-től épített 25 kilométer hosszú vízvezetékre rákötöttek 507 többszintes és kb. 300 kétszintes új lakást, közel ezer fürdőszobát. Sok családi házba bevezették a vizet, s az üzemek is egyre többet fogyasztottak. Egyszóval az igények meghatványozódtak. Tarthatatlan helyzet A hetvenes évek elején mindössze három kút volt a városban, a régi piactéren. A város akkori vezetői látták, hogy azök nem tudják kielégíteni a megnövekedett igényeket, ezért 1973-ig további négy új kutat fúrat- tak, melyek napi vízhozama meghaladta a kétezer köbmétert. A régi piactéri kutak hozamának rohamos csökkenése, majd kiapadása miatt viszont megsokasodtak a gondok. Ezért láttak hozzá két 3Ó0 köbméteres víztározó és a II. számú vízmű építéséhez. 1973-ig azok — a vízmű berendezése nélkül — el is készültek, s megépült a főnyomóvezeték a régi víztoronyig. Ekkor az anyagi források kimerültek. Ezért víztársulatot hoztak létre. Az OVH öt, a megyei tanács 5,9, a város üzemei 11, a lakosság pedig 9 millióval járult a vízmű további építéséhez, A víztársulat beruházásában át is adták a II. számú vízmüvet. Mivel a régi víztorony felújításra nem alkalmas és különben is csak 100 köbméteres, új 700 köbméteres víztorony építése vált szükségessé. Helyét költség- kímélés miatt a régi gerincvezeték mellett jelölték ki. A szerződés szerint szeptemberben kell átadni, de a munkált állása szerint remélhetően a tervezettnél korábban készen lesz. ígéret és valóság A város szükségleteinek kielégítéséhez napi 5,5 köbméter ivóvízre van szükség. Ehhez új kutak kellenek. A ceglédi Vízkutató és Fúró Vállalat ezért kapott megbízást 1976-ban három kút mélyítésére. Két kutat milliós költséggel be is kötöttek a hálózatba. A harmadikat viszont nem vették át, mert nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, Bírósági tárgyalás után a vállalat 300 ezer forint kártérítést fizetett, s nem vállalta a további munkát. 1977-ben a Víz- és Csatornamű Vállalat lépett a helyébe. Négy új kút fúrását vállalta, de azok közül adr dig csak egyet adott át. Egy hónap után azt is le kellett állítani, mert a belőle áramló homók a város egész területén érezhető volt. Ezért kompresszorozni kellett a kutat. Ez a munka a napokban fejeződik be. Egy kút fúrását — azzal, hogy abból a rétegből vízhozamra nem lehet számítani — visszamondta a vállalat. Azt ígérte, hogy helyette másikat mélyít. A helykijelölés a napokban meg is történt. A szerződés szerint tavaly át kellett volna adni további két kutat. Azokat lefúrták, napi vízhozamuk meghaladja a 700 köbmétert, — csak a bekötővezeték terve nem készült el. Eredetileg a KEVITERV készítette volna, de tavaly decemberben visz- szalépett. Ezt a feladatot is a Víz- és Csatornamű Vállalat vállalta. Az elektromos tervezést pedig a TITÁSZ dolgozói soronkívül végzik, így ennek a két kútnak a vize két hónap múlva bekerül á hálózatba. Törökszentmiklóson a napi vízhozam most 2 ezer 357 köbméter. A két új kút bekötése további 712, a kompresszorozás alatt álló kút hozama pedig 518 köbméter Munkában az épülő víztorony belsejében vizet jelent. Tavaszra tehát 3 ezer 587 köbméter ivó vízzel lehet számolni. Amennyiben a régi piactér három kútja közül valamelyiket sikerül rendbe hozni, annak hozama természetesen pluszként jelentkezik. Az igények teljes kielégítéséhez napi 5,5 ezer köbméter ivóvíz kellene. Ezért újabb kutak fúrása szükséges. Négy lemélyítésére megbízást is adtak a Víz- és Csatornamű Vállalatnak. Ha azok hozama sem bizonyul elegendőnek, akkor a víztársulat beruházásában újabb kutak fúrására is sor kerül. A vízitársulatba egyébként a telek- és lakás tulaj dono- nok 75 százaléka lépett be. Egyre többen ispierik fel, hogy az öt év alatt fizetendő 1500 ' forintos hozzájárulás saját érdeküket szolgálja. Első a lakosság A város egészségének érdekét pedig az szolgálná, ha a vállalatok a szerződésileg elvállalt munkát idejében és jó minőségben elvégeznék, a „megtermeli” vizet ped.ig mind a lakosság, mind az elosztást végzők takarékosan, ésszerűen használnák fel. Minden vállalatnak tudomásul kell venni, hogy a törvényes rendelkezések szerint első a lakosság érdeke. Ezért kell például a Finommechanikai Vállalatnak minél gyorsabban megépítenie víztározóját, hogyha ilyen körülmények között — a város gondjait súlyosbítva — engedélyt kapott a vízhálózatba való bekapcsolódásra, akkor legalább abban az időpontban lépjen fel fogyasztóként, amikor a lehető legkevesebb kellemetlenséget okozza a lakosságnak. Simon Béla A pártmunkában Értékes töke a személyes tapasztalat meglepően nagy az érdeklődés a közelmúlt tornáimé iránt. A kommunisták fiatal nemzedéke, a közélet ifjabb részvevői nagy figyelemmel forgatlak az erről szóló műveket. írásokat. S nemcsak a történészek izgalma ragadja magával őket, hanem keresik a jelenlegi cselekvésben is hasznosítható tapasztalatokat, a most is érvényes, mának szóló tanulságokat. A közelmúlt tapasztalatai azonban nem csupán írott ta- nulmányokban, visszaemlékezésekben rögződnek. Közöttünk élnék, a partszervezetekben megtalálhatók azok, akik szemé- , es élményként hordozzák magukban a közelmúlt éveik em- lékeit, tapasztalatait. Agysejtjeikben, idegszálaikban őrzik a ■ ói. ten teke t és az azokból levont következtetéseket, s mindezt készek is megosztani az ifjabb generációkkal. Nem csupán a „nagypolitikával" kapcsolatos tapasztalatokról van itt szó, hanem a helyi politikával, az országos folyamatok, csatározások, elhatározások helyi lecsapódásával kapcsolatosakról is. Márpedig éppen ezek azok, amelyek a könyvekben, az írott művekben ritkábban lelhetők fel A személyes emlékezet viszont megőrzi, hogy milyen küzdelem aran győzött a faluban a szövetkezeti gondolat, alakult át az üzem termelési, technikai struktúrája és a hozzá kapcsolódó emberi viszonyok rendszere, formálódott át és igazodott hozzá új feladataihoz az intézmény, a hivatal. A személyes tapasztalatokban megrögződik, hogy mely módszerek bizonyultak eredményesnek a különböző feladatok megoldása során milyen érvekkel sikerült elfogadtatni törekvéseinket, kikre építhetett és támaszkodhatott a pártszervezet e munka közben. Őrzi az emlékezet az eredményeket és a kudarcokat, s nem kevésbé a következtetéseket, hogy mely tényezők okozták a sikert, illetve a balsikert. Mindez ma már részben történelem, befejezett, befejeződött folyamiatok krónikája. Ám a korábbi időknek egyáltalán nem minden eseménye sorolható a „befejezett múlt” kategóriájába. Sok mindenre inkább a „folyamatos múlt” elnevezés lehetne találó. Hiszen nem kevés mai esemény, történés gyökerei közvetlenül visszanyúlnak a múltba, kiváltó okai, meghatározói a korábbi időkben gyökereznek. Aki később kapcsolódott be a közéletbe, a pártmunkába, az ezekkel már készen kapott feltételként találkozik. De aki már régebben is részese volt a politikai tevékenységnek, annak személyes emlékei vannak az ezeket létrehozó tényekről, tudja, milyen körülmények között, miért, miiképp születtek, teremtődtek meg. így nemcsak a térben, de az időben is jobban át tudja látni az összefüggéseket, az ok-ctkozati viszonyokat, a célokat és következményeiket. Gyakran emlegetjük, hogy a pártmunkában, a közéleti tevékenységben is szükség van a hozzáértésre, a megfelelő ismeretekre, tudásra. Ezt a tudást azonban nemcsak iskolák, tanfolyamok, elméleti-politikai művek közvetítik, adják tovább. Az eredményes pártpolitikai munkához, közéleti fáradozáshoz szükséges ismeretanyagnak nélkülözhetetlen eleme az is, ami a személyes tapasztalatokban halmozódott fel. Értékes tőke ez,-amellyel — céltudatos törekvés esetén — az egész pártiszervezet, az egész közösség sáfárkodik. Vonatkozik ez mindenekelőtt.,a politikai tevékenység tartalmi elemeire, de nem kevésbé a módszereire, eszközeire is. Ailapszervezeti pártmunkásokkal beszélgetve gyakorta hallható, milyen nagy az igény a munkamódszerekkel kapcsolatos tudnivalók iránt. Hiszen folyamatosan újabb és újabb személyek kapcsolódnak be a helyi mozgalmi élet irányításába, akiknek minden módszertani ismeret új, akiknek a vezetés metódusait ezután kell elsajátítaniuk. S ebben nemcsak írott kiadványokra, az irányító pártbizottság útmutatására, a helyi vezető testületek tapasztaltabb tagjainak tanácsaira támaszkodhatnak. hanem azok segítségére is, akik korábban voltaik e tisztségben, s ez okból ismerik a mozgalmi munka megszervezésének módjait. Az efféle mozgalmi „know how”, a „tudni hogyan” értékes lehet mindazoknak, akikre ma hárul a helyi közélet irányításának megszervezése, s ezt — érthetően — a legjobban, legcélravezetőbben szeretnék csinálni. Tudjuk persze, hogy a gyors társadalmi változások sok esetben lehetetlenné, illetve veszélyessé teszik a régen bevált módszerek ismételt alkalmazását. Ami tegnap jó volt, ma esetleg kifejezetten káros lehet, ami azelőtt sikert hozott, ma könnyen bukást clkozhat. A régi tapasztalatokat csak a mai körülményekkel gondosan összevetve, vagyis — ha szabad így mondani — alkotó módon lehet hasznosítani. személyes tapasztalatainak hordozóit nem nehéz megtalálni. Ott vannak a pártszervezetekben, a helyi közéletben. Sokan ma s tisztségviselők, nem kevesen átadták a helyüket másaknak, de a politikai tevékenységnek valamilyen módon ma is részesei. Helyesen teszi minden pártszervezet, társadalmi szervezet, ha számon tarája, nem engedi feledésbe merülni tapasztalataikat. Nem a múlt ereklyéiként őrizve ezeket — amiket csupán az úttörőkkel rendezett találkozón elevenítenek fel időnként a jövő generáció számára —, hanem a mai politikai cselekvésben, a jelen feladatainak megoldásában gyümölcsöz- tetve és hasznosítva. Gyenes László A közelmúlt Szinte Bővül a váróterem, kocsiállástér épül Jól haladnak Jászberényben az autóbusz-pályaudvar felújításával. A 8 millió forint költségű rekonstrukció kivitelezői a Jászsági Építőipari Szövetkezet és a városi tanács költségvetési üzeme. A munka a pályaudvar várótermének bővítésével, korszerűsítésével kezdődött. Az alig 30 négyzetméter alap- területű helyiség egy volt iroda átalakításával, kényelmes berendezésekkel, szociális helyiségekkel ellátott 110 négyzetméter alapterületű váróteremmé bővül. Felújítják a pályaudvar épületének emeleti részét is, a Volán dolgozóinak szociális ellátását, munkakörülményeinek javítását szolgáló pihenőszobákat, irodákat. Az időjárástól függően kezdik majd el a nyolc kocsiállásos indulási-érkezési tér építését, A közlekedés biztonságát, az utazók kényelmét szolgáló betonburkolatú tér építését várhatóan ez év szeptember elejére fejezik be. Ezt a munkát egy újabb nyolc kocsiállásos, betonburkolatú tér építése követi. A pályaudvar rekonstrukciójának idejére — szeptember elejéig —. a helyi és a távolsági autóbuszjáratok indulási — érkezési helyét a pályaudvar melletti utcákba helyezték át. Iskolatej és kákái A szolnoki iskolások is azt az iskolatejet, csokistejet és kakaót isszák, amelyet a karcagi Tejüzemben csomagol Király Mátyásné. Az üzemben napi 1000 litert töltenek dobozba ezekből az italokból 0
