Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-09 / 34. szám

1978. február 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 * J 1 A • Nagykanizsára, a szennyvíztisztító telepre készül ez az 500 köbméteres recirkulációs tartály a Vízgépészeti Vállalat 1. számú kunhegyesi gyáregységében Hústermelés, bútorgyártás, egészségügyi integráció Három országgyűlési bizottság elnökének nyilatkozata az 1978-as munkatervről Az országgyűlés állandó bizottságai ezekben a napok­ban formálják az idei munkatervet Hasonlóan az elmúlt évhez, 1978-ban is közérdekű témákat tűznek napirendre a bizottságok, s a parjamenti demokratizmus szélesítésével segítik a törvényhozó munkát. Az ipari, a szociális és egész­ségügyi, valamint a mezőgazdasági bizottságokban tevé­kenykedő képviselők már elfogadták az idei munkatervet - tájékoztatták az MTI munkatársait e munkacsoportok elnökei. Cselőtei László — aki ta­valy került a mezőgazdasági bizottság élére — kiemelte, hogy tovább erősítik az együttműködést az ország- gyűlés többi állandó bizotfsá- gával. Egy-egy kérdést, mint például a hústermelés és -ér­tékesítés helyzetét, valamint a mezőgazdaság szakemberel­látottságát, összefüggéseiben tárgyalják. A két közérdekű téma megvitatásába bevonják a kereskedelmi és kulturális bizottság szakembereit, s anyagot kérnek az Országos Tervhivataltól, valamint a Külkereskedelmi és az Okta­tási Minisztériumtól. — Az információforrások bővítésé­vel megalapozottabban mond­hatnak képviselőink véle­ményt — mondotta. A hús­ipar helyzetének tárgyalása­kor a fehérjetakarmány be­hozatalától a feldolgozáson át az exportig teljes vetületűiben vizsgáljuk mi az, ami a nép­gazdaságnak egyértelműen jó, és milyen területeken kellene változtatni. — Ugyancsak kiemelkedő témánk a mezőgazdaság 1990-ig szóló távlati tervének megtárgyalása, amelyet a kö­vetkező ötéves tervelőirány­zat megvitatásával együtt tű­zünk napirendre. A hosszú távra szóló koncepció az idén készül el, és nagyon meg kell fontolni, hogy melyik ágaza­tot hogyan fejlesztjük, hiszen például egy gyümölcstelepítés Ötletes növényvédő eszköz A kiskert-tulajdonosok mun­kájának könnyítésére ötletes növényvédelmi eszköz soro­zatgyártását kezdték meg a tatabányai Mikrolin Ipari Szövetkezetben. Műanyagból olyan kézi porozót készíte­nek, amelynek élettartama szinte végtelen, nincs benne egyetlen kopó alkatrész sem. A szinte súlytalan kézi ké­szülékből a poralakú növény­védőszer nagy sebességű le­vegővel keveredve, sugárban áramlik ki. 15—20 évre meghatározó le­het az adott gazdaság életé­ben. A téma megvitatásához tájékoztatást kérünk a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumtól, valamint az Országos Tervhivataltól. Az országgyűlés ipari bi­zottságának elnöke, Gorjanc Ignác elmondta, hogy négy tárca, a Kohó- és Gépipari, a Nehézipari, a Könnyűipari és a Munkaügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó, az egész országot érintő kérdéseket tárgyalnak 1978-ban. — Az 1978-as munkater­vünket úgy állítottuk össze, hogy mind hatékonyabban segítsük a párt és a kormány gazdaságpolitikai céljainak megvalósítását. Első ülésün­ket — a mezőgazdasági bi­zottsággal közösen — már megtartottuk a mezőgazdasá­gi gépgyártás és alkatrészel­látásról. Minden háztartást érint bizottságunk következő témája, a bútorgyártás hely­zetének megvitatása. A terv szerint a korszerűen szerve­zett és jól dolgozó Nagykani­zsai Bútorgyárban körülnéz­ve, a helyi tapasztalatokat is felhasználva mondunk véle­ményt és adunk javaslatot. Széles vizsgálódás előzi majd meg az állami vállalatok bér- és munkaügyi helyzetének megtárgyalását is. A tartós fogyasztási cikkek gyártása és energiaellátása is széles körű érdeklődésre számíthat. Hi­szen a hűtőgépektől az auto­Két év alatt 280 literrel nőtt az egy tehénre jutó éves tejhozam a Jászsági Ál­lami Gazdaságban és tavaly már elérte a 3792 litert. Az idén folytatódik a gazdaság szarvasmarha-állományának tbc- és brucella-mentesítése, az új fajta meghonosítása. mata mosógépek gyártásáig és javításáig szinte vala­mennyi háztartási készülék­ről szó kerül. Pesta László, a szociális és egészségügyi bizottság elnöke elmondta, hogy munkájukat hosszú éveket átfogó, egysé­ges egészként végzik, tehát az idei tervek nem válnak el a tavalyi tevékenységtől. — Az idei munkatervünk­ben két kiemelt téma szere­pel; az egészségügyi intézmé­nyek integrációjának és a csökkent munkaképességűek rehabilitációjának vizsgálata. Albizottságaink másfél évig gyűjtötték az adatokat ahhoz, hogy a címszavak mögé fel­rajzolhassuk a valóságot, há­rom budapesti kerületben, Komárom és Pest megyében nézték meg például miként működnek együtt a körzetek, a rendelőintézetek, a kórhá­zak és a klinikák és mennyi­re épül egymásra az ott dol­gozók munkája. Rehabilitá­ciós albizottságunk is hosz- szas tapasztalatszerzés után számol be a tanulságokról, s annyi már most megállapít­ható, hogy a csökkent mun­kaképességűek „testre sza­bott” munkába állítása na­gyon sok pénzt, gondoskodást, sőt még azt is merném mon­dani: zseniális ötleteket kí­ván. Ugyancsak az idén tár­gyaljuk meg az orvosképzés néhány időszerű kérdését, megvitatva, hogy például az egvetemek a speciális szak­emberképzés vagy a megfe­lelően „továbbépíthető” alap­tudás elsajátíttatása legyen-e a célja. A Központi Népi El­lenőrzési Bizottság vizsgálata alapján értékeljük, hogy mi­lyen a fogászati ellátás, s elöljáróként talán annyit: a fogászati rendelők felszerelt­sége még nem mindenütt éri el a kívánatost. Ezek figyelembevételével készült el a tejtermelés nö­velésének idei programja. A tervek szerint 1978 végére az egy tehénre jutó éves tejho­zam eléri a tervidőszak ele­jén meghatározott mennyisé­get, a 4050 litert. A Jászsági Állami Gazdaságban n tejhozam növeléséért Nem iparágat-vállalatot túloz a jelző, Aligha ha a termelé­si szerkezet átalakítását a népgazdaság sorskérdésének nevezzük, ám ha a megoldás módoza­tait elvi értelemben és az országos folyamatok átte­kintő magaslatáról közelítjük meg, akkor a válasz volta­képpen rendkívül egyszerű­nek látszik. A szerkezet kor­szerűsítése ugyanis azt jelen­ti, hogy gyors ütemben fej­lesszük a korszerűt, a kifize­tődőt és szüntessük meg an­nak előállítását, ami avult, ráfizetéses. A gyakorlathoz, tehát a döntésekhez közelítve azon­ban csakhamar kitűnik, hogy az imént egyszerűként jelle­mezett folyamat rendkívül bonyolultan meghatározható, felelős intézkedéseket köve­tel. Itt, a cselekvés közegé­ben ugyanis az elvileg egy­értelmű követelmény azt a nagyonis konkrét alakot öl­ti, hogy hol állítsuk zöldre, hol pedig pirosra a fejlesz­tés irányjelzőit. Tegyük hozzá, hogy ezek­hez a döntésekhez nem áll­nak rendelkezésre kézzel­foghatóan értelmezhető jel­zőrendszerek; az árrendszer ugyanis — amely, mint isme­retes, nem tükrözi a valósá­gos értékarányokat —, ko­rántsem alkalmazható olyan műszerként, melynek skálá­járól leolvasható a döntés­hez nélkülözhetetlen érték- viszony. A támogatások is jócskán módosítják, olykor elmossák a termékek vagy iparágak reális összehason­líthatóságát. Ne folytassuk azonban ka­landozásunkat a termelés mérhetőségének közgazdasá­gi-módszertani útvesztőjé­ben; célszerűbb a megoldás folyamatát ábrázolnunk. Er­ről szólván pedig érdemes aláhúzni, hogy az MSZMP Központi Bizottságápak ok­tóber 20-i határozata — amely a hosszú távú külgaz­dasági politika és a termelé­si szerkezet fejlesztése kér­désköreit elemezte —, olyan elveket is rögzített, amelyek rendkívül jelentős segítséget adhatnak a gyakorlati cse­lekvéshez, a szerkezetátala­kító döntésekhez. Csak a termékért fizetnek A határozat ugyanis — a korábbiaktól eltérően — oly­módon körvonalazza a szer­kezet fejlesztése céljait, hogy nem ágazatokat, hanem gon­dosan megválasztott gyártási ágakat kell ilyen szempont­ból előnyben részesíteni. „Az eddigi tapasztalatok és elem­zések alapján megállapítható, hogy mind a vegyiparban, mind a gépiparban a jelenle­ginél szűkebb termelési struk­túra kialakítása indokolt — mutat rá a határozat —, to­vábbá a két ágazatnak együt­tesen és külön-külön sem adható prioritás, csak egyes gyártási ágaiknak.” Érdemes megjegyezni, hogy a népgaz­daság fejlődését alapvetően meghatározó két ágazatról van szó, s ezért az iménti megállapítás elvi tartalma méltán kiterjeszthető széle­sebb körre is. Ha ugyanis alaposan átgon­doljuk, mit jelent a határo­zatnak ez az előirányzata, akkor kitűnik: az általáno­san, tehát egész ágazatra ki­terjedően körvonalazott fej­lesztés elmoshatja — és a valóságban ez tapasztalható is —, a belső különbségeket, önmagában tehát még az sem emelhet a fejlesztési cé­lok élvonalába egy-egy be­ruházási javaslatot, ha az az ipari haladást hordozó gép­iparból vagy vegyiparból ér­kezik. S ha ez így van, ak­kor az elv sokkal inkább ér­vényes a vállalatok közötti fejlesztési arányokra, s en­nél is nyomatékosabban a gyárkapun belüli szerkezeti döntésekre. Következéskép­pen: a határozat — értelem­szerűen — azt a követelményt irányozza elő, hogy bármily méretű, bármilyen beruházá­si célok kijelölésekor, min­denekelőtt a konkrét gyárt­mányt, a fejlesztendő techno­lógiát kell mérlegelni. s csak ha az kifizetődőnek, korszerűnek minősül, akkor állítható szabadra a jelzés. Talán nem felesleges mind­ezt a valóság néhány tényé­vel is ábrázolni. A Nehézipa­ri Minisztérium — feltűnést- keltő és példamutató kezde­ményezéssel —, már koráb­ban hozzákezdett ahhoz a munkához, hogy vállalati, gondos vizsgálódással, mér­jék össze teljesítményeiket, színvonalukat a szakma, a profil szerint élszínvonalat képviselő külföldi vállalato­kéval. Aligha kell bizonyíta­ni, hogy ez a tényszerű, a valósággal nyíltan szembe­néző egybevetés lehet aleg- hasznothajtóbb módja a fej­lődésnek, a szerkezeti átala­kítás gyorsításának is. A minisztérium pedig — e vizs­gálatokra hagyatkozva —, egyrészt összegezhette a ta­pasztalatokat, hogy vállala­tainak termelékenysége jó- szerint fele vagy harmada a megfelelő külföldi üzemeké­nek, másrészt kitűzhette a reális célt: 1985-ig legalább olymódon mérsékeljék az el­maradást, hogy a hazai vál­lalatok érjék el partnereik mai színvonalát. S amiért mindezt most említettük, az a következő megállapítás: a minisztérium iparágai közül az alumíniumkohászat és a vegyipar azt a célt sem tűz­hette ki, hogy 1985-ig elérje a partnercégek 1975. évi szín­vonalát. Ez a tény aligha­nem jól érzékelteti az októ­ber 20-i határozat imént idé­zett prioritáselvének rendkí­vüli jelentőségét. Nyilván­való, hogy a fejlődés csak ak­kor gyorsítható, ha az ága­zatok belső arányai is elmoz­dulnak a korszerűség irányá­ba, a fejlesztés és a vissza­fejlesztés dialektikus folya­matának térhódításával. nyilvánvaló: a Végülis külföldi vevő természetesen nem ilyen vagy olyan ága­zatnak a hírnevéért fizet, ha­nem a megvásárolt termé­kért, amit modern gyártási eljárással, korszerű kivitel­ben állítottak elő, S bármi­lyen nyilvánvalónak, már- már gazdasági közhelynek tűnjék is ez — ebben rejlik a szerkezeti átalakulás gyor­sításának igazi megoldási le­hetősége. Tábori András Mezőgazdasági Könyvhónap Újdonságok nyomában II XXI. század ismereteiből Épül a gabcikovo— nagymarosi vízlépcsőrendszer Megkezdődtek a következő évtized legnagyobb beruhá­zásának munkái: gabcsikovo —nagymarosi vízlépcsőrend­szer építésének előkészüle­tei. Erről adott- tájékozta­tást tegnap Jurcsek Viktor, a munkálatokat lebonyolító Országos Vízügyi Beruházá­si Vállalat főmérnöke a Magyar Hidrológiai Társaság ankétjén. A két vízlépcső, a gabcsi- kovói és a nagymarosi, együt­tesen 878 megawatt villa­mosenergiát szolgáltat majd. A megállapodás szerint en­nek fele, 440 megawatt a magyar energiarendszerben kerül felhasználásra, ez a mennyiség az ország jelen­legi energiaigényének mint­egy 10 százaléka. Dunakilitinél duzzasztómű épül, az előkészületi munkák, a tereprendezés, erdőirtás már meg is kezdődött itt. A duzzasztómű 20 méter ma­gasságban fogja fel a vizet, mögötte mintegy 60 négyzet­kilométer területű tározót alakítanak majd ki. A következő, a nagymarosi vízlépcső Visegrád fölött másfél-két kilométerrel épül meg. Ez az egység három részből áll majd: a hajózsi­lipből, az erőműből és a duz­zasztóműből. A hajózsilipet a távlati tervek szerint meg­építendő Duna—Rajna— Majna csatorna hajózási igé­nyeihez igazítva kétkamrás- ra építik, a kamrák a legna­gyobb dunai hajó átbocsátá- sára is képesek, 34 méter szélesek lesznek. Apósom szabad idejében kertészkedik. Metszi a gyü­mölcsöst, permetezi á szőlőt, gyomlálja a szamócát. Hiába van ünnep vagy vasárnap, még az ebédhez is úgy kell előkiabálni a „birtokról”, leg­szívesebben talán még ott is aludna. Ismeri a legújabb vegyszereket, tisztában van a műtrágyázás előnyeivel, kí­sérletezett már az öntözéssel is. Ha ajándékot akarunk venni neki, legjobban tesz- szük, ha valamilyen szer­számmal vagy szakkönyvvel lepjük meg, hiszen kevés do­log akad a világon, aminek az előbbieknél jobban örülne. Teljesen érthető tehát, hogy így februárban, a Mezőgaz­dasági Könyvhónap tájékán nagy érdeklődéssel járom a boltokat, az újdonságokat ke­resve. Külön segítség ilyen­kor, hogy különböző prospek­tusok, katalógusok kínálják az olvasnivalót, és általában az üzletekben is külön kis ki­állító sarkot kap ilyenkor a mezőgazdasági szakkönyv. Milyen az idei termés? Ha háztáji gazdálkodással foglal­koznék, akkor azt mondhat­nám, hogy bőséges. Gazdagon illusztrált, fontos tudnivaló­kat tartalmazó, és nem utolsó sorban egyáltalán nem drága kiadványok szólnak a zöld­ségtermesztésről, a sertéstar­tásról, a juhtenyésztésről, de akad olyan könyv is. amely a szőlőtermesztés és a borké­szítés vagy a méhészek „mű­helymunkájába” enged be­tekintést. A felsorolás ko­rántsem teljes, viszont már ennyiből is látható, hogy a kistermelők a korábbiakat szerencsésen kiegészítő, régen várt művekhez juthattak hozzá. Nem mondhatják el ugyan­ezt magukról a közép- és a felsőfokú szakismerettel ren­delkező agráriusok, hiszen jó- néhány úgynevezett alapmű továbbra is csak a hiánycikk­listán szerepel. Olyannyira, hogy a mostanában vagy nemrégiben egyetemei, főis­kolát végzettek meglehetősen nagy gondban vannak, ami­kor könyvtárukat modern vagy legalábbis kevéssé el­avult ismereteket tartalmazó könyvekkel akarják kiegészí­teni. Jószándékú törekvések persze itt is vannak, — csak egyetlen példát említve: Sze- pessy István Növénybetegsé­gek című műve valóban a komplex védekezés lehetősé­geit, tehát nagyrészt a jövőt taglalja, — de egyelőre ez kevésnek tűnik. Hasonló érzései lehetnek az elmélettel, a kutatással beha­tóbban foglalkozó szakembe­reknek, ugyanis ők igazán ritkán juthatnak magyar ki­adványok között valódi cse­megéhez. No persze az is bi­zonyos, hogy ezeknek a köny­veknek a kiadása nem megy egyik napról a másikra, — már maga a megírás is hosz- szabb időt vesz igénybe — s abban is van valami, hogy a sokszor átkozott „átfutás” is okozója lehet egy-egy is­meret elavulásának. br...

Next

/
Thumbnails
Contents