Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-04 / 30. szám

1 2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. február 4. Brezsnyev fogadta a népi lemen miniszterelnökét Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának Elnökségének elnöke fogadta Ali Nasszer Mohamed Hasz- szanit, a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság mi­niszterelnökét, aki hivatalos látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban. Leonyid Brezsnyev és Ali Nasszer Tegnap délben Bonnban hivatalosan bejelentették, hogy Helmut Schmidt nyu­gatnémet kancellár átalakí­totta kormányát. Leber utódja a hadügymi­nisztérium élén Hans'1 Apel eddigi pénzügyminiszter lesz. Apel eddigi posztját Hans Matthüfer kutatás- és tech­nológiaügyi miniszter veszi át. Matthüfer helyébe eddigi parlamenti államtitkára, dr. indított háborút 8 milliós Kambodzsa régi fegyvertársa és szomszédja, az ötven milliós Vietnam ellen? A kérdésre egyelőre még csak keresi a választ a világsajtó. Kambod­zsa ugyanis — lassan három évvel az Amerika-barát Lón Nol rendszer bukása után — ma is hermetikusan elzárkó­zik a külvilágtól. A közvetett információk azonban arra vallanak, hogy Kambodzsa kitart a maga sajátos és a történelemben mindeddig egyedülálló modellje mellett, miközben külpolitikájában egyértelműen Kína-barát irányvonalat követ. Mi is történt Kambodzsá­ban az 1975 áprilisában kiví­vott győzelem óta, amikor a kommunisták vezette „vörös khmerek” megdöntötték Lón Nol reakciós rendszerét? Épp most, a vietnami—kambod­zsai konfliktus kapcsán erősí­tette meg a hanoi kormány egyik ryilatkozata azokat a korábbi nyugati sajtójelenté­seket — amelyeket sokáig kétkedve fogadott a világ —, hogy sok ezer Kambodzsában élő vietnami esett áldozatul annak a „tisztogatási” kam­pánynak, amelyet a kambod­zsai vezetés folytat a régi rendszer vélt és valódi támo­gatói ellen. Ezektől a mód­szerektől kezdettől fogva gyö­keresen különbözött a hanoi vezetés türelmes, megbékélésen alapuló po­litikája. Ennek ellené­re gyakorlatilag már a Lón Nol rendszer megdön­tésének másnapján megkez­dődtek a fegyveres összetű­zések a kambodzsai-vietna­mi határon. Hogy az amerikaiak ellen folytatott közös harcban lét­rejött fegyverbarátság ilyen hamar felbomlott, abban sze­repe van a délkelet-ázsiai történelmi múlt terhes örök­ségének is. A kambodzsai és a vietnami feudális rendsze­rek évszázadokon át harcol­Mohamed Hasszani egyaránt megelégedéssel állapította meg, hogy a Szovjetunió és a Jemeni Népi Demokrati­kus Köztársaság párt- és ál­lami vezetőinek rendszeres találkozói elősegítik a két or­szág közötti bizalom megszi­lárdítását a kölcsönösen elő­nyös együttműködés fejlesz­tését. Volker Hauff lép. Schlei mi­niszterasszonyt Rainer Of- fergeld, a pénzügyminiszté­rium eddigi parlamenti ál­lamtitkára váltja fel. Az épí­tésügyi minisztédium élére dr. Dieter Haag a tárca ed­digi parlamenti államtitkára kerül. Rohde utódjaként az oktatás- és tudományügyi tárcát dr. Jürgen Schmunde szociáldemokrata képviselő kapja meg. tak egymás ellen, és a lét­számban kisebb khmer népet állandóan fenyegette a nem­zeti megsemmisülés veszélye. Sfej nos, a khmer vezetők na­cionalista érzelmei akkor is döntőnek bizonyultak, ami­kor az Amerika-ellenes kö­zös felszabadító háborúban kivívott győzelem után min­den lehetőség megvolt arra, hogy örökre száműzzék, a két nép kapcsolatából a vi­szályt és a gyűlölködést. Csupán a vietnami kor­mány türelmének köszönhe­tő, hogy egészen a múlt év végéig nem került a nyilvá­nosság elé a meg-megújuló, és egyre súlyosabb pusztítá­sokat okozó kambodzsai be­törések ténye. Tavaly de­cember végén azonban már olyan súlyos veszteségeket okoztak a kambodzsai táma­dások, hogy Vietnam kény­telen volt katonai erejét be­vetni. Kína, a térség legjelentő­sebb állama félreérthetetle­nül jelezte, hogy Kambod­zsa oldalán áll. Ezt bizonyí­totta az a látogatás is, ame­lyet Ten Jing-csao asszony, Csou En-laj özvegye tett nemrégiben Kambodzsában. a politikus-asszony Igaz, — aki egyébként a Kínai Országos Né­pi Gyűlés Állandó Bizottsá­gának alelnöke — Phnom Penh-i beszédében /tartóz­kodott attól, hogy agresszió­val és a khmer nép függet­lenségének eltiprásával vá­dolja Vietnamot, mint ahogy azt a kambodzsai vezetés tette. Vietnam — akárcsak Kambodzsával — jó kapcso­latokra törekszik a kilenc- száz milliós Kínával is. A vietnami külügyminiszter a térség másik fontos országá­ban, ugyancsak a jószom­szédság szellemében folyta­tott sikeres tárgyalásokat a közelmúltban. K. M. MOSZKVA Tegnap az oxidálóanyag áttöltése szerepelt a Szal- jut—6 űrhajósainak, Jurij Ro- manyenkónak és Georgij Grecskónak munkaprogram­jában, azt követően, hogy csütörtökön sikeresen átszi­vattyúzták a Progressz te­herszállító űrhajó tartályai­ból az űrállomásra a folyé­kony hajtóanyagot. A vilá­gon elsőnek végrehajtott „űr­tankolás” igen nagy jelentő­ségű, mert az üzemanyag utánpótlásának megoldásá­val az űrállomások élettar­tama jelentékenyen meg- hosszabodik. GENF Az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának idei 34. ülés­szaka február 6-tól március 10-ig tart. Munkájában 32 tagország vesz részt. LONDON Az angolai kormány brüsszeli nagykövete útján közölte a brit hatóságokkal, hogy saját magukra mond­ják ki a halálos ítéletet azok a külföldi zsoldosok, akik az angolai népi hatalmat tá­madó csoportok szolgálatába szegődnek el. A figyelmezte­tés címzettje azért London, mert — mint azt a napok­ban maga a brit külügymi­nisztérium jelentette be — Nagy-Britanniában ismét zsoldosokat toboroznak az angolai kormányzattal szem­benálló FNLA szakadár- szervezet melletti harcra. BRAZZAVILLE A Kongói Népi Köztársa­ságban a forradalmi törvény­szék 13 személyt ítélt halál­ra, azzal a váddal, hogy résztvett tavaly márciusban Marien Ngouabi elnök meg­gyilkolásában. Hét vádlott életfogytiglani, illetve tíztől harminc évig terjedő kény­szermunkára ítéltek. KATMANDU Teng Hsziao-ping kínai mi­niszterelnök-helyettes tegnap háromnapos hivatalos láto­gatásra Nepálba érkezett. A vendéget a katmandui repü­lőtéren Kirtindhi Biszta ne­páli miniszterelnök fogadta. A két politikus még a nap folyamán megbeszélést foly­tat egymással. TOKIÓ A japán parlament most folyó ülésszakán az ellenzéki képviselők interpellációi nyomán ismét az érdeklődés középpontjába került a ja­pán—kínai béke- és barátsá­gi szerződésről folytatott tár­gyalások újrakezdésének kérdése. A sajtó a kormány­fő határozatlan válaszaiból és bizonyos Pekingből érke­zett hírekből azt a következ­tetést vonja le, hogy az elő­készületekben némi megtor- ponás történt. Négy új miniszter Nyugatnémet kormányátalakítás Testvérháború Indokínában Deo Nai szénbányájában több mint egymillió tonna szenet termeltek és csaknem hatmil­lió köbméter követ mozgattak meg 1977-ben (Fotó: VNA - MTI - KS) Púja Frigyes nyilatkozata afrikai útjáról Púja Frigyes külügymi­niszter január 10-e és február 2.a között hiva­talos baráti látogatást tett Etiópiában, a Kongói Népi Köztársaságban, az Angolai Népi Köztársa­ságban, a Mozambiki Né­pi Köztársaságban és a Tanzániai Egyesült Köz­társaságban. A háromhe­tes afrikai körút tapasz­talatairól Púja Frigyes nyilatkozott a Magyar Távirati irodának, a rá­diónak és a televíziónak. — Az utóbbi egy évtized nemzetközi eseményei bebi­zonyították, hogy a haladó afrikai államok pozitív sze­repet vállaltak az el nem kö­telezett országok mozgalmá­ban. Általában támogatják a szocialista országok nemzet­közi törekvéseit. Jelentős ál­dozatokat hozva támogatják a dél-afrikai felszabadító mozgalmakat, a jelenlegi „frontországok’ a területeket is rendelkezésükre bocsátják, így biztosítanak katonai és gazdasági hátteret a harco­lóknak. Etiópiában tett látogatá­sáról szólva Púja Frigyes rá­mutatott: —- Az országban olyan há­ború van, amelynek hatása túlnő a határokon. Nem túl­E látszólagos ellentmondás magyarázata a következő: Az Egyesült Államok gaz­dasága a mérsékelt fellen­dülés állapotában van. A munkanélküliség némileg csökken és az infláció is el­viselhető mértékű. Így a dol­lár hazai vásárlóereje is jó­val szilárdabb, mint bár­mely tőkés valutáé a maga hazájában, kivéve a nyugat­német márkát és a svájci frankot. Mindehhez hozzá­járul még, hogy az Egye­sült Államoknak döntő sze­repe van a tőkés világ pénz­ügyi életét meghatározó nemzetközi szervezetekben, mint a Világbank vagy a Nemzetközi Pénzügyi Alap, sőt a nagy multinacionális monopóliumok többsége is amerikai. Ezenkívül az úgy­nevezett „olajdollár”, az olajexportáló országok be­vétele is, az Egyesült Álla­mok pénzügyi rendszerén ke­resztül jut újra a tőkés vi­lág pénzügyi vérkeringésébe. Az Egyesült Államoknak te­hát óriási gazdasági és pénz­ügyi „aduk” vannak birtoká­ban, a dollár árfolyama a nagy világtőzsdéken mégis esik. 1977 júliusában kö­vetkezett be a dollár első nagy áresése. A frankfurti tőzsdén 2,32 márkáról 2,25- re, Tokióban 267 jenről 245- re csökkent az árfolyama. „Esik” a dollár Az Egyesült Államok leg­nagyobb gazdasági partne­rei, és egyben vetélytársai, mindenekelőtt Japán és az NSZK már ekkor hangsú­lyozták, hogy az amerikai gazdasági és pénzügyi hely­zet voltaképpen nem indo­kolja ezt az áresést és hiva­talos nyilatkozatokban szel­lőztették azt a gyanújukat, hogy Washington szándéko­san „hagyja esni” a dollár árfolyamát. A manipuláció­nak természetesen már 1977 júliusában reális oka volt. Már ekkor látni lehetett, hogy az esztendő 30 milli­árd dolláros külkereskedel­mi mérleghiánnyal zárul az zás azt állítani, — mondotta — hogy ma Etiópia a haladás és a nemzetközi reakció ösz- csecsapásának egyik legfon­tosabb színtere. A szocialista országok számára nem lehet közömbös a harc kimenete­le, de tudatában kell len­nünk annak, hogy a nem­zetközi reakció számára sem az. Ott tartózkodásom ideje alatt hangzottak el a legfe-< nyegetőbb kijelentések, ame­lyek külső reakciós erők nyílt katonai beavatkozását helyezték kilátásba. — Afrika független álla­mai között talán Angolának kellett a legsúlyosabb prob­lémákkal megbirkóznia. A fiatal köztársaság már túl­jutott a kezdeti nehézsége­ken, s a gazdasági élet irá­nyításának megszervezésén, a helyi szakemberek kikép­zésén, a konszolidáció folya­matának gyorsításán mun­kálkodik. A Mozambiki Né­pi Köztársaság társadalmá­nak átalakítása is gyors ütemben folyik. A FRELIMO III. kongresszusa világosan kijelölte az utat. — Hasonlóan e három or­szághoz, pozitív tapasztala­tokat szereztünk a Kongói Népi Köztársaságban és Tanzániában is — mondotta a külügyminiszter. Egyesült Államokban. E hiány lényeges oka az, hogy az USA 45 milliárd dollár értékben importál olajat, rá­adásul a külkereskedelmi mérleg Japán vonatkozásá­ban 7—8 milliárd, az NSZK esetében pedig 3—4 milliárd dolláros deficittel zárul. (Az amerikai külkereskedelmi mérleg minden más irány­ban pozitív, s ez a magya­rázata annak, hogy „csak” 30 milliárd a teljes deficit.) Gazdasági feszültséget okozott Miután az olajimporton változtatni nem lehet (annál kevésbé, mert a kongresz- szus a nagy olaj monopóliu­mok ellenállása miatt nem nagyon akarja elfogadni Carter elnök energiatakaré­kossági tervét), nem marad más hátra, mint javítani az amerikai áruk export-pozí­cióit a világpiacon. Minde­nekelőtt persze a két legna­gyobb ipari exportőrrel, Ja­pánnal és az NSZK-val szemben. Ezt az irányzatot minden erővel támogatták a nagy amerikai szakszervezetek és a monopoltőke számottevő körei. A szakszervezetek azért, mert az export foko­zásában és a behozatal, csök­kentésében lehetőséget lát­nak a munkanélküliség visz- szaszorítására. A nagy mo­nopóliumok pedig azért, hogy megszabaduljanak az amerikai piacra beáramló importcikkek növekvő ver­senyétől. Mindez együttesen azt jelentette, hogy az Egye­sült Államokon belül óriási erők váltak érdekeltté a dol­lár áresésében! Hiszen az drágábbá teszi a behozatalt, tehát importkorlátozó hatá­sa van, miközben pedig ol­csóbbá válik az amerikai export és javulnak az ame­rikai áruk világpiaci pozí­ciói a konkurrensekkel szemben. Ilyen körülmények között érthető, hogy már a júliusi dolláráresés gazdasági és egyben politikai feszültséget teremtett az USA és Japán, Madridi találkozó 1980-ban Az európai biztonsági ér­tekezlet zárószakaszának résztvevői elhatározták, hogy a belgrádihoz hasonló talál­kozót rendeznek Madridban. A döntés értelmében a spa­nyol fővárosban sorrakerülő találkozó időpontja: 1980. Befejeződött az amerikai látogatás Hazautazott a szovjet parlamenti küldöttség Hivatalos látogatását befe­jezve hazautazott New York­ból a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége, amely Borisz Ponomarjov- nak. a Legfelsőbb Tanács nemzetiségi tanácsa külügyi bizottsága elnökének. az SZKP KP Politikai Bizott­sága póttagjának, a Közpon­ti Bizottság titkárának ve­zetésével az Egyesült Álla­mok kongresszusának meg­hívására tíz napot töltött az USA-ban. James Carter, az Egyesült Államok elnöke a küldött­ség washingtoni tartózkodá­sa idején fogadta Borisz Po- nomarjovot. A szovjet par­lamenti képviselők találkoz­tak Cyi’us Vance-szelj, az Egyesült Államok külügy­miniszterével is. valamint az USA és Nyu- gat-Európa között. A nyílt manipulálási vádak ellené­re az amerikai pénzügymi­niszter kereken kijelentette: a kormány nem avatkozik bele a fejleményekbe és nem hajlandó támogató vásárlá­sokkal megszilárdítani a vi­lágtőzsdéken a dollár árfo­lyamát. Ilyen körülmények között Washington konku­renseinek elkeseredett tilta­kozása ellenére — 1977 vé­gén ismét esni kezdett a ■dollár árfolyama a frankfur­ti tőzsdén 2,14 márkára, To­kióban 240 jenre, Zürichben pedig 2,2 svájci frankra csök­kent. Amikor Carter amerikai elnök világkörüli úton járt, politikai-taktikai okokból ígéretet tett a beavatkozás­ra. Ennek hatására a dollár némileg megszilárdult. Jó­formán napok alatt kiderült azonban, hogy csupán takti­kai ígéretről volt szó. Ezt a benyomást erősítette, hogy Carter leváltotta az ameri­kai központi bank szerepét betöltő Federal Reserve Board (Fed) elnökét. Arthur Burs ugyanis ellenezte a dollár mértéken túli külföl­di árfolyamesését, mert at­tól tartott, hogy egy biző- nyos ponton ez visszahat a dollár belső vásárlóerejére is és fokozza az amerikai inflá­ciót. Burns menesztésével a dollár újra esni kezdett. Ja­nuár végefelé a frankfurti tőzsd.én értéke 2,1 márka, a zürichi tőzsdén 2 svájci frank körül ingadozott. Elkeseredett manőverek Minden jel arra mutat, hogy a közeljövőben az Egyesült Államok nem kíván változtatni ezen a politikán. Ennek egyik legbiztosabb je­le, hogy az arany ára, amely 1976 őszén unciánként 103 dollár, 1978 január végén már 173 dollárra emelke­dett. Mindez feszültségeket te­remt, amelyek végső kihatá­sai ma még felmérhetetle- nek. Csak annyi bizonyos-, hogy az 1978-as esztendőt az Egyesült Államok, Japán, Nyugat-Európa és a nagy közel-keleti olajexportőrök közötti elkeseredett gazda­sági és pénzügyi manőverek fogják jellemezni. —í —e, Tánc a dollár körül Az újesztendő első hónapja bebizonyította, hogy a tőkés világ deviza- és aranypiacának alakulását ebben az évben is bizonytalanság és nyugtalanság jellemzi majd. A fő' ok a dollár gyengesége - ami azonban nemi jelenti az ameri­kai gazdaság gyengeségét.

Next

/
Thumbnails
Contents