Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-26 / 49. szám

* 1978. február 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 HOGYAN ÉLÜNK - HOGYAN ÉLJÜNK A bejárók életmód-változása A vidékről a városba való napi munkába járás kezdete óta visszatérő kérdés, hogy milyen társadalmi közegbe tartoznak a bejárók. A falut és ezzel együtt a parasztsá­got képviselik-e városi mun­kahelyeiken vagy megfordít­va, a munkásságot és a vá­rosi életformát követik-e a falvainkban? S kik ők vol­taképpen: falusiak, városiak, parasztok, munkások, falusi munkások vagy netán mun­kás-parasztok? A kérdéseket folytathat­nánk, bár az eddigiekből te világos az a bizonytalanság, ahogy a bejárók kérdését kezeljük s ahogy a bejáró­kat megítéljük. Minden bi­zonnyal ebből a bizonyta­lanságból fakadnak a bejá­rókkal kapcsolatos előítéle­teink is. Éveken, évtizede­ken keresztül — könnyű meg­oldásként — a bejárók éle­tében, életformájában egye­dül a kétlakiságot láttuk és hangsúlyoztuk. A kétlakiság ezáltal pejoratívvá vált, olyan tulajdonságok gyűjtő- fogalmává, amely a minden helyzetből hasznot húzó, ügyeskedői csak az anyagi javaknak élő ember sajátos­sága. Vitathatatlan, hogy az 50-es években a paraszti élettől és a földtől éppen szabaduló, első generációs bejárók többségére illett ez a fogalom, hiszen a városi munkahely és a stabil jöve­delem, az otthoni ház körü­li kerttel kiegészítve, a tsa- tagokkal vagy az egyéni pa­rasztokkal szemben előnyhöz juttatta a bejárók többségét. A földtől és a paraszti élet­formától való menekülés a társadalmi megítélésben így vált indokolatlanul előnnyé, melyet a kétlakiság sokat sejtető kategóriájával fejez­tünk ki. ELŐÍTÉLETEK A kétlakiság jelzőjéhez később másfajta előítéletek is társultak. A bejárás tö­megessé válásával a vélt és valóságos előnyök mellett a bejáró élet negatív jelensé­gei is a társadalmi érdek­lődés előterébe kerültek. Publicisztikánkban egyre- másra jelentek meg a „feke­te vonatokról”, az alkoholiz­musról szóló híradások. Ezek­bén a megítélésekben a be­járó mint társadalmilag ne­hezen kezelhető elem je­lent meg, akivel alig tudunk mif kezdeni, aki társadalmi- lag-politikailag nehezen ak­tivizálható, aki lakóhelyére csak aludni jár, munkahe­lyéről pedig szüntelen ro­hanása, hajszoltsága, miatti lóg. Ráadásul a bejáró nem olvas, nem művelődik, to­vábbtanulási szándékai nin­csenek, következésképpen az anyagi javak megszerzésén túl alig érdekli más. S e jelenségekből nemegyszer megszületett az az ítélet, hogy a bejárást (mint az alacsony iskolázottságú-kva- lifikációjú dolgozók életét) meg kell változtatni, a be­járók számát csökkenteni kell; a bejárást tehát visz- sza kell szorítani vagy so­kak szerint meg te kell szüntetni. Ezekben a vélemé­nyekben a bejárás miatt át­meneti állapot tételeződött, amelyet természetesen tár­sadalmi és gazdasági fejlő­désünk ütemétől függően előbb-utóbb megszüntethe­tünk. Csakhogy miközben ezek a viták folytak, a bejárók száma egyáltalán nem csök­kent. A 70-es évek elejére már elérte az egymillió fóti, és napjainkig csupán a be­járás növekedésének gyors üteme csillapodott valame­lyest. Jelenlegi munkaerő helyzetünkből, az ipari fej­lődésünk távlataiból pedig egyértelműen arra követ­keztethetünk, hogy a bejá­rókra még hosszú ideig szükség lesz. Visszaszorítá­suk, erőteljes létszám csök­kentésük meglehetősen irreá­lis elképzelés. Mindez vilá­gosan jelzi, hogy a bejárás „átmenetisége” nagyon is tartós, állandó tendenciát je­lent. Következésképpen fel kell készülnünk arra, hogy a bejárásban az ideiglenes­ség helyett a tartósság domi­nál viszonylag hosszabb idő­szakiban. EGYMILLIÓ Mindez más megvilágítás­ba helyezi a bejáró életmó­dot is. Tudomásul kell ven­nünk, hogy egymillió dol­gozó, az aktív keresők 20 százáléka hosszú ideig ma­rad bejáró. Életformájuk; életvitelük ugyan jelentős mértékben eltér a helyben- lakók életétől, de ez az el­térő, kivételes életmód egy­millió. ember számára az általánost, a kialakult, meg­szokott stabil életformát je­lenti. Az agglomerációs te­rületek lakossága számára az iskolás évektől a nyugdíjig ezért a bejáró élet a termé­szetes. A bejáró életmód megíté­lésénél azt *s figyelembe kell vennünk, hogy a bejárók túlnyomó többsége (80 szá­zaléka) munkás, s közülük te egyre több a második, harmadik generációs mun­kás. Azaz az ötvenes évek bejáróihoz képesít a bejárók társadalmi összetétele je­lentős módosuláson ment át. A második és harmadik generációs bejárók ma már teljes értékű munkások, akik kevéssé hasonlítanak a szükségből munkássá lett első generációs bejárókhoz, a kétlakiakhoz. Hogyan jellemezhetjük életmódjukat? Miből szár­mazik életmódjuk eltérő jel­lege? Sokan a mindennapos utazásban, az időveszteség­ben, az utazási nehézségek­ben látják a bejárók élet­mód sajátosságát. Ez kétség­kívül jelentős tényező, azon­ban mellette másféle moti­vációkkal is számolnunk kell. HÁTRÁNYBAN Mindenekelőtt azzal, hogy a bejárók többsége — éppen mert falun lakik — jelentős területi hátrányokat szen­ved a városi munkásokhoz képest. Szocialista társadal­munk igen sokat teilt a fa­lu megváltoztatásáért, a falu és a város közeledésé­ért. Azonban eredményeink ellenére sem tudtuk leküz­deni a falu tradicionális, év­tizedekben aligha mérhető hátrányát a várossal szem­ben. Sőt az infrastrukturá­lis különbségek mellett te­rületenként igen eltérő, de úiabb különbségek is kifej­lődtek. Például köztudott, hogy az állami lakások túl­nyomó része városokban épül, a falusi munkás vagy tsz-tag többnyire kénytelen saját erőből lakást építeni. A lakás modernizálása, a lakó­környezet stabilizálása a falun élő munkástól ugyan­csak többet — több munjkát, anyagi ráfordítást igényel. A területi különbségek felszámolásában a bejáró munkás többnyire a helyben lakókkal szemben is hát­rányban van. Üzemeink ma még összehasonlíthatatlanul kevesebb támogatást nyújta­nak a bejáró dolgozóknak, mint a helyben lakóknak. A hátrányok felszámolásában a bejárók zöme önmagára van utalva. Nem csodálkozhatunk tehát azon, ha a bejáró mun­kások életmódját ma is bi- ZOnyOS ICliimmimmi/t szer hatja át. A lakásépítés­hez, a lakásmodemizálás- hoz, a környezet civilizáíá- sához pénzre, anyagiakra és nagyon kemény munkára van szükség. Sok esetben fo­gyasztását is redukálnia kell, hogy a szükségleteit kielégíthesse. Hajszolt élet­módját, anyagi orientációját tehát többnyire ez a hátrá­nyos helyzet motiválja. Ez az életmód különösen a csa­ládalapítás utáni években jellemző a bejáróra. A csa»- Íádalapítás után lakást kell építenie vagy vennie, eset­leg lakását — a szüleitől örökölt lakás esetében — modernizálnia, bővítenie. — Többnyire önerőből. Illetve bejáró társai, rokonsága, s baráti köre segítségével. Ki ne ismerné a kalákában építkezőket, akiknek szabad idejét, sokszor az üdülésre, pihenésre jutó idejük jelen­tős részét is az építkezés, a ház körüli teendők és a túl­munka köti le. Nevezhetjük-e őket kétlalkiaknak? Aligha. Ezek a dolgozók nem kapr zsiságból, nem nyerészkedés­ből vállalják a többlet mun­kát, hanem azért, hogy hát­rányos helyzetük leküzdésé­hez hozzájáruljanak, hogy életkörülményeikben, lakás- körülményeikben felzárkóz­hassanak a városiak szintjé­re. S ne feledjük azt se, hogy az általuk felépített há­zak, a kertjeikben termelt javak, mind-mind elősegítik társadalmi gyarapodásun­kat, ÉRTÉKREKD Mindez a bejárók többsé­gére jellemző, s egyáltalán nem zárja ki azt, hogy a bejárók rendkívül hetero­gén rétegében ne találjuk meg a jobb módúakat, akik­nek túlmunkája már kío- csiszerzésre vagy a cifra ke­rítések építésére irányul, csakúgy, mint az alkoholi­záló, a társadalom marginá­lis pontjain élő családokat. \ bejárók többségére azon­ban nem ez jellemző. Akik bejáró mivoltukban egy sta­bil, megállapodott életmó­dot akarnak kialakítani, azoknak igénye és érték­rendje általában azonos vagy hasonló a városi munkásság igényeihez és értékeihez. Ez nzf, is jelenti, hogy új, szo­cialista életformánk kibon­takoztatásában a bejárók is szerepet kérnek maguknak. Igényeik, tevékenységük egy­aránt azt követeli tőlünk, hogy társadalmi megítélé­sünkben a bejárókról ne a pejoratív előítélettel teli kétlaki jelzőt használjuk, ha­nem ismerjük fel és segítsük elő a stabil, megállapodott bejáró életmód kialakításá­ra tetf erőfeszítéseiket. K. S. Húsz óra a városért Amikor a KONTAKTA és a KAEV kezdeményezésére a mezőtúri üzemek csatlakoz­tak a Láng Gépgyárban el­hangzott munkaverseny-fel- híváshoz, egyben a város szü­letése 600. évfordulójának méltó megünnepléséhez is számos felajánlást tettek. A Tisza Cipőgyár mezőtúri munkáskollektívája többek között felajánlotta, hogy se­gítenek Bánhorvátiban az if­júsági építőtábor korszerűsí­tésében. Ezen túl a szocialis­ta brigádok tagjai személyen­ként 20 órai társadalmi mun­kát vállaltak a város javára, hat általános iskolát és óvo­dát patronálnak és ajándéko­kat adnak harminc állami gondozottnak. Előadássorozat a klubkönyvtárban Két hónapig tartó ismeret- terjesztő előadássorozatot szerve^ a cigánylakosság ké­szére a tiszabői klubkönyv­tár a helyi társadalmi szer­vekkel közösen. A március­ban kezdődő sorozatban a ci­gányság történetéről, művé­szetéről, a mai katonaéletről és számos érdekes témáról szóló előadás szerepel. KIMOZDULNI A HOLTPONTRÓL A daru a pezsgés jelképe Joggal tartja a csépai nagyközségi Tanács elnöke, hogy ki kell mozdulni a köz­ségfejlesztésben is a holt­pontról. A nekirugaszkodás­nak látványos jele van: már magasodnak az új, nyolc tan­termes általános iskola falai. Az intézmény új, kétszin­tes épületéhez tornaterem is csatlakozik. A beruházási költség meghaladja a 14 mil­lió forintot. Ehhez megköze­lítőleg egymillió forint érté­kű társadalmi munka járul. '■Szocialista brigádok vállalták például a kerítés elkészítését, az építkezés utáni rendcsiná­lást. A falubeliek dicséreté­re válik, hogy azok is segítő kezet nyújtanak, akiknek gyermekeik már kinőttelc az iskolapadból. A társadalmi segítőkészség megnyilvánulásának szép példáit tapasztalva elgondol­kodtató, hogy a helybeli — egyébként három község (Csépa, Tiszasas, Tiszaug) határát felölelő Tiszamenti Tsz vezetősége nem veszi fi­gyelembe, hogy az általános iskolai képzés feltételeinek javítása a jövőt tekintve az ő érdekük is. Igaz. a nyáron, amikor a vízhiány miatt vi­zet kellett fuvarozni a köz­ség központjában épülő isko­lához, biztosították a fuvart, de azért is benyújtották a számlát. A tiszaföldvári Le­nin Tsz viszont kétmillió fo­rintot ajánlott fel a közeljö­vőben épülő általános iskolá­hoz; Igaz, hogy az egy jó adottságokkal rendelkező, jól irányított, kiemelkedően gaz­dag szövetkezet, de gyengébb adottságú gazdaságoknál — lehetőségeikhez mérten — megyeszerte tapasztalható a községük fejlesztésére irá­nyuló segítőkészség. A csépai nagyközségi ta­nácsnak új vezetői vannak. Azt mondják: jó kapcsolatot alakították ki a szövetkezet vezetőivel. Remélhetően ez a tevékenység együttműködés­ben is megnyilvánul majd, hiszen Csépán a segítség szempontjából számba vehető gazdasági erő csak a terme­lőszövetkezet. Az új iskoláról még-annyit: augusztus végére kell átadni az „osztály-szárnyat”, decem­ber végére pedig a tornater­met. Az új tanévet tehát már új épületben kezdik a taná­rok és tanítványaik. Érthető, hogy szívrepesve várják a költözködést, hiszen most még négy. igen elavult épü­letben, mostoha körülmények között folyik a tanítás. Fazekas István, az építke­zés művezetője szerint határ­időre elvégzik a munkát. Szólt arról, hogy szeptember­re a tornatermet is szeretnék átadni, de erre határozott ígéretet nem tehet. Az ÉP­SZER Vállalat más munka­helyeken — így például a ti­szaföldvári gyakorlóóvoda építkezésén — is határidő előtt végzett a munkával. Re­mélhetően a jó szándékból Csépán is valóság lesz. A nagyközségben egyéb­ként azt tartják, hogy az is­kolát építő daru a pezsgés jelképe. A terveket tekintve van is ebben valami igazság. Jövőre például új tanácshá­zat építenek. A mostani át­alakításával megoldódna a klubkönyvtár elhelyezése. Megtették az előkészületeket a kistérségi vízmű építéséhez is, amely biztosítaná Csépa mellett Tiszasas és Tiszaug vízellátását. Tiszasason az idén új ABC-áruház építését kezdik, s egy régi épület át­alakításával fogorvosi rende­lőt alakítanak ki. Így a há­rom társközség fogászati el­látása is megoldódnék. S. B. Két évtizede alakult a CIMEA „Legyen mindenki testvér, jóbarát...” EmlékUnnepségek, vetélkedők, klubavatás A kék földgömböt átövező sárga szegélyű, fehér úttö­rőnyakkendő az emblémája, Teodorakisz „Annyi a fáj­dalom. ..” kezd.etű dala az indulója. Jelmondatát — Béke és barátság a világ valamennyi gyermeke kö­zött — minden földrészen ismerik. Immár két évtize­de, hogy a DIVSZ-en belül megalakult a gyermek- és serdülőkori mozgalmak nem­zetközi bizottsága, francia elnevezésének rövidítéséből, a szavak kezdőbetűjéből állt össze közismert neve: a CIMEA. A megye úttörőcsapatai­nál, úttörőházaiban több CIMEA-iklub (barátság-klub, internacionalista-klub) tevé­kenykedik és vannak CIMEA-rajok, őrsök is. Nemcsak ők, szinte vala­mennyi csapat készült a hu­szadik születésnapra. A múlt év őszén, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulója tisztele­tére szervezett játék alkal­mából hirdette meg a me­gyei úttörőelnökség a VIT- mozaik akciót, amely nem­csak a világifjúsági találko­zók történeteinek megisme­résére. hanem a CIMEA év­fordulóra való felkészülésre is mozgósított. Olyan fel­adatokat adott az úttörő- szervezeteknek, amelyekkel az internacionalizmus, a pionírbarátság, eszméjének erősítését segíti elő. Számos iskolában és úttö­rőházban már február ele­jén elkészültek az „egység­plakátok”, amelyeken raj­zokkal, fotókkal, levelekkel illusztrálták a gyerekek a szocialista országok úttö­rőivel kialakult levélbarát­ságot. tablókon mutatták be a CIMEA-klUb gyűjtőmun­káját. Őrsök, rajok csapatok ismerkedtek azzal: hogyan tette szükségessé a világ ha­ladó ifjúságának küzdelme 1958. február 15-én a CIMEA megalakulását; ho­gyan valósulnak meg nap­jainkban a társadalmi hala­dásért küzdő erők célkitű­zései a világ minden táján; milyen alapvető célok ve­zérelték kezdettől a nem­zetközi bizottság munkáját. Sokan most tudták meg, hogy az elmúlt húsz év alatt számos szolidaritási ak­ciót szervezett a CIMEA a hazájukban különböző mq,- don veszélyezfetett gyer­mekek érdekében, hiszen el­sősorban a világ gyerme­keinek jogaiért küzd. A cip­rusi válság idején az ott élő gyerekeknek küldött iskola­szerek között a Szolnok me­gyeiek ajándéka is útrakelt. De segítséget nyújtottak me­gyénk kisdiákjai a chilei gyerekeknek, a közel-keleti válság kiéleződésekor a pa­lesztin, a vietnami háború alatt a szenvedő vietnami gyerekek sorsát is igyekez­tek enyhíteni. —------------------------------------------­A másik cél a különböző haladó gyermekszervezetek munkájának összehangolása volt. A CIMEA-TOTÓ fö­lött sok fej összehajolt az évforduló körüli napokban, hiszen nem mindenki tudta, hogy az első nemzetközi tá­bort 1960-ban rendezték meg a Berlin melletti Werbe- linseen, ahol harmincegy ország gyermekei találkoz­tak, és azóta már számos ilyen tábort szerveztek a CIMEA tagjai. A VIT-re is minden alkalommal elküld­ték delegációikat, ott lesz­nek az idén a kubai Világ­ifjúsági Találkozón is. A CIMEA-klubok tagjai máskora ki ubfoglalkozásai- kon közösen válaszolnak a hozzájuk érkezett levelek­re, filmeket vetítenek, le­mezeket hallgatnak, apró ajándékokat — fényképet, bélyeget, könyvet, képesla­pot — küldenek külföldi ba­rátaiknak — most jubileumi ünnepséget rendeztek. Ki így — ki úgy. A szolnoki klub tagjai 58 ország test­vérszervezetéről gyűjtenek anyagot rendszeresen. Több nyelven énekelnek, több kül­földi táncot, játékot tanultak meg, műsort állítottak Össze, amelyet Népek hazája nagy­világ címmel a Tisza Antal Űttörőházban február 12-én mutattak be. Ez a klub né­hány éve a CIMEA évfor­duló tiszteletére alakult meg, mint most a kisújszál­lási. A városi tanács dísztermé­ben „Legyen mindenki test­vár, jóbarát...” címmel ren­dezett CIMEA-vetélkedőt Kisújszálláson a városi út­törőelnökség és az Arany János könyvtár gyermek- részlege, február 15-én. Száz­húsz úttörő 12 őrs képvise­letében, 12 nemzet gyermek- szervezeteinék egyenruhájá­ban szimbolizálta a népek barátságát. A vetélkedő egy­ben a CIMEA-klub ünnepé­lyes megnyitója is volt. Törökszentmiklóson a CIMEA-jubileum alkalmából béke és barátság emlékün­nepséget rendezett az úttö­rőház február 18-án, szom­baton délután. A város minden úttörőcsapata jelen volt, a testvérszervezetek dalait, játékait idézték, mint e napokban világszerte sok millió gyerek. — rónai— Épül a csépai általános iskola

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents