Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-01 / 27. szám

197S. február 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Vállalatok „falak” nélkül orientált Innovációra váiiaia­—“““' cokra van szükség — mondják a szak­emberek, s bármennyire el- szömyesztő is e megfogalma­zás, a megállapítás igaz. Ez a műszaki fejlesztésben, ku­tatásban használati kifejezés azt jelenti, hogy szaporítani keli a műszaki újdonságok gyors befogadására alkalmas gyárak számát, amelyek „nyi­tottak” a jobb eredményeket ígérő változtatások, a műsza­ki tudományok előtt. Gyako­ri ma már, hogy a kezdemé­nyezőkész vezetés és a ráter­mett kutatógárda jóvoltából csak úgy sereglenek a válla­lathoz a korszerű megoldá­sok. Az eredmények azonban e folyamat másik végén — a vállalat késztermékeinek a piacán — valahogyan nincse­nek összehangban a serény műszaki fejlesztési munká­val. Például az újdonságok „megkopva”, nagy késéssel jutnak a piacra, amikor már csak a kibocsátó vállalatnál számítanak újdonságnak. Vagy nem az jön napvilágra ami a saját vagy a, megvásá­rolt kutatási eredményből kö­vetkezne. Ezért elmarad az újdonságoktól várt haszon, s a vállalat nem éri el a meg­felelő bevételt, amire a ku­tatáskor, illetve a külföldi szabadalom meghonosításá­hoz számított. Egy-egy új gyártmány elő­állításának átlagos átfutási ideje a laboratóriumi mun­káktól a sorozatgyártás meg­kezdéséig ágazatonként és vállalatonként eléggé eltérő. A műszeriparban például a becslések szerint jelenleg 4—5 év az újdonságok átlagos átfutási ideje. Ez Nyugat- Európában másfél-két év. A szerszámgépiparban ennél nagyobb, a vegyiparban (fő­leg az igen hatékony gyógy­szeripari kutatások hatására) kisebb a különbség a hazai és külföldi vállalatok átlagos fejlesztési ideje között. Több szakember szerint, hazánkban a kutatások átfu­tási ideje vagy a külföldi szabadalmakat meghonosító kutatások időtartama nagy­jából megegyezik a nemzet­közi átlaggal. A műszeripar­ban a jelenlegi teljes, 4—5 évet kitevő átlagos átfutási időnek körülbelül az egyhar- mada jut a laboratóriumi munkálatokra. A többit a protitípus elkészítése, kipró­bálása, a „null”széria-gyár- tás előkészítése köti le. Az átfutási időknek ez a szaka­sza jelentősen meghaladja a nemzetközileg is elfogadható mértéket, időt. Mindebből arra következ­tethetünk, hogy a vállalato­kon belül laboratóriumok és gyártósorok között valami­lyen fal, csukott ajtó húzó­dik, amelynél a korszerűsíté­si folyamat elakad. A válla­lati kutatások hatásfokának javításáért tehát elősorban itt, a termelő üzemek ajtajá­ban kellene alaposan körül­nézni: nyitva van-e az az aj­tó, vagy miért nyílik olyan nehezen? Mindebben (tehát, hogy a prototípus elkészülte és a gyártás megindítása között túl sok idő telik el) sokmin­den közrejátszik. Például a nem megfelelő érdekeltség ugyanannál a vállalatnál) másban érdekelt a kutató, másban a technológus, és a termelő üzem gárdája); kés­leltetik az újdonságok gyár­tásba vételét az anyagbeszer­zési nehézségek vagy a szük­séges gépberuházások fedeze­tének szűkös volta és így to­vább. Valamennyit könnyebb lenne elhárítani az útból a jelenleginél pontosabb és kö­rültekintőbb tervezéssel: a műszaki fejlesztés egész fo­lyamatának összehangoltab- bá tételével. Napjainkban ugyanis — tisztelet a kivételnek — a tervek többnyire nem egy­szerre készülnek az egész fo­lyamatra. Külön készül a kutatási, külön, és később, a gyártásba vételi terv. Pedig, például a hálótervezés esz­közeivel, vagy egész egysze­rűen egy közös fejlesztési és gyártásba vételi menetrend megszerkesztésével éveket nyerhetnének a gyárak a ku­tatási eredmények hasznosí­tásában. csupán tervezés- módszer­tani kérdés. Pedig, ha így készülnének a fejlesztési ter­vek, tehát, hogy azoknak utolsó fejezete egyben mára gyártási terv is (gépberuhá­zási, anyagbeszerzési, értéke­sítési stb. részlettervekkel együtt), akkor ez a módszer­tani megoldás, egymagában is azt eredményezné, hogy a termelők és a fejlesztők egy­ugyanazon időpontra, ugyan­annak a tervnek a teljesítésé­ben válnának érdekelté. Az azonos érdekeltség alapján pedig könnyebben válhatna „nyitottá” az egész vállalat az újdonságok befogadására. G. F. Mezőgazdasági gépekből Gazdagabb kínálat, mint tavaly A tavalyinál jobb, maga­sabb színvonalú és válasz­tékában is gazdagabb gépkí­nálatra számíthatnak idén a mezőgazdasági termelők, — amint arról az Agrotröszt il­letékesei tájékoztatást adtak. 1977-ben termelői áron szá­molva 11,4 milliárd forintér­tékű gép, mezőgazdasági jár­mű és műszaki berendezés talált gazdára, idén csaknem 16 milliárd forint értékű kész­letből válogathatják ki a gazdaságok a számukra leg­megfelelőbb gépeket, eszkö­zöket. örvendetes, hogy idén elő­ször valamennyi traktor-osz­tály gépei megvásárolhatók; az Agrotröszt a 120 és a 100 lóerős vontatókból is megfe­lelő készlettel rendelkezik. (Ezek a típusok évekig a hi­ánycikkek listáján voltak.) összesen 6500 traktort szerez be idén az Agrotröszt, és to­vábbi 2900 vontató vár már­is a raktárakban eladásra, ez az idei „nyitó készlet” álta­lában az MTZ—8—0-as, a Rába-Steiger és a Rába—180- as gépekből áll. A növekvő teljesítményű traktorokhoz nagyobb pótko­csikra van szükség, ezeket is biztosítja a kereskedelem. Új gépláncot és műhelyt hoztak létre a kisújszállási Vas-, Fa- és Építőipari Szövetkezetben az NDK- ban készülő silózógépek alkatrészenk gyártásához. A képen látható gyárt­mányból ebben az évben 6 ezer darabot szállítanak, a német gyár pedig védő­gázos hegesztőgépekkel segiti a gyártást. Ez látszólag Itt születtünk, itt nőttünk fel Segít a Zana-brigád- A jászladányi Egyet­értés Termelőszövetkezet gazdálkodásában megha­tározó szerepe van az Áp­rilis 4. Szocialista Brigád­nak - mondta Sándor Fe­renc, a téesz versenyfelelő­se. — A huszonegy tagú kollektíva Zana Ferenc brigádvezetővel az élen a téesz gépjavító műhelyé­ben dolgozik. Zanáék több száz gépet: ekéket, tárcsákat, kombiná- torokat, vető. és betakarító­gépeket javítanak, járműve­ket készítenek elő műszaki vizsgára. Mindenkor lehet rá­juk számítani, mindig ott vannak ahol legnagyobb szükség van a munkájukra. Jelszavuk: a gépműhely nem iroda, ha kell, kimennek a határba is a hibás gépet megjavítani. A brigád munkájának mér­lege: a szövetkezetben szin­te ismeretlen fogalommá vált a műszaki hibából származó gépállás. Az 1977. évi válla­lásaikban szerepelt öt újítás benyújtása. Felajánlásukat három újítással túlteljesítet­ték. Munkájuk olyan, hogy min­dig, télen és nyáron, egész nap de sokszor éjjel is talpon kell lenniük. Mégis jut ide­jük — és ebben utolérhetet­lenek — a közösségért vég­zett munkára. Minden évben elvállalják a gazdaság terü­letén felhalmozódó ócskavas, a hasznosítható hulladék ösz- szegyűjtését. Élen járnak a társadalmi munkában. A ter­melőszövetkezetnek tavaly 250, a nagyközségnek 760 óra társadalmi munkával segítet­tek. A brigád tagjainak szor­galmát dicséri, hogy közpon­ti fűtést kapott az óvoda, az iskola pedig mutatós, szép kerítést. A központi fűtés be­vezetésével és zsinórpadlás építésével járultak hozzá a művelődési ház korszerűsíté­séhez, Zana Ferenc szerényen be­szél a brigádról és a munká­jukról. — Itt születtünk, ide jár­tunk iskolába, itt nőttünk fel. Jászladányban élünk, dolgo­zunk. Természetes tehát, hogy ameddig erőnkből fut­ja, segítünk az iskolának, az óvodának, a művelődési ház­nak, a településnek. Gyerme­keinkre gondolunk, amikor a játszóteret építjük, a vizet vagy a központi fűtést vezet­jük be az iskolába. Szívesen dolgozunk a gyerekekért, ott vagyunk a rajfoglalkozáso­kon és ők is eljönnek a bri­gádgyűlésekre. Arra törek­szünk, hogy megszerettessük velük a munkát. Ügy érzem, értünk már el eredményeket. Brigádunknak két olyan tag­ja van — szorgalmas, dolgos fiatalok, büszkék vagyunk rájuk — akik annak idején mint kisiskolások, ott lábat- lankodtak az iskola torna­kertjét felújító brigádtagok között. — illés — Visszavágják a parti füzest Kőtelek határában a KOTIVIZIG jászkíséri szakaszmérnökségé­nek dolgozói. A két-három méteresre levágott fatörzsek alacsonyra növő koronája védi majd a Tisza töltését a hullámveréstől Jót, s még jobbat! így gazdálkodik a rákóczifalvi Rákóczi Tsz Évről évre dinamikus fejlődés, jövedelmező gazdálkodás. Nincs a világnak olyan üzeme, ahol ne ez lenne a cél. A rákóczifalvi Rákóczi Tsz-ben is ezért terveztek 1977-re leg­utóbb 322 millió forintos termelési értéket. A megvalósí­táshoz természetesen arra is szükség volt, hogy a feltéte­lek — egyebek közt az anyagi és a műszaki bázis - megle­gyenek, s a munka hatékonysága is minimum tíz százalék­kal növekedjék. A nehézségek ellenére Arról, hogy az időjárás változékonysága, mint min­den esztendőben, tavaly is próbára tette a szövetkezet tagságát, szinte fölösleges is lenne beszélni, ha az ebből származó kiesésekre előre számítani lehetne. Mivel azonban ez nem így van, a rákóczifalviaknak is tudomá­sul kellett venniük, hogy a tavaszi két árhulláim és a rákövetkező több hetes aszály megnyirbálta a reményeket. A szárazság miatt alaposan megnőttek az öntözési költ­ségek, és a kiesések pótlá­sára is csak a gyors intéz­kedések után lehetett számí­tani. Melyek voltak ezek? A tsz a lehetőségekhez mér­ten megnövelte az intenzív hasznosítású növények terü­letét, más kultúráknál újra- vetéssel próbálkozott. Mint máskor, most is segített az állattenyésztés, hiszen az ott meglevő tartalékok egy ré­szének kiaknázásával to­vábbi többletbevételhez jut­hatott a gazdaság. A vég­eredmény? A Rákóczi Ter­melőszövetkezet tavalyi ter­melési értéke meghaladta a 360 millió forintot. S ebben nem kis része van annak is, hogy a szövetkezet dolgozói teljesítették, illetve túlszár­nyalták a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára tett vállalá­saikat. De nézzük a részleteket! A növénytermesztési főága­zat, a 72 millió forintos be­vételi tervre 8 milliót „tett rá”. Kiemelkedő volt a bú­zatermés, amely a hektáron­kénti több mint 52 mázsás hozammal, a megyei átlagot is jócskán meghaladta, s má­zsánként mintegy 130 forint hasznot hozott az üzemnek. A megközelítőleg ezer va­gon, magról vetett étkezési vöröshagyma hektáronként 400 mázsás termést takar. A szép hozam ellenére, a ma­gas költségek miatt, itt má­zsánként 30 forint volt a jö­vedelem. A szója 18 mázsás átlaga ugyancsak jónak ne­vezhető, s itt a nyereség a mázsánkénti 800 forintos ön­költség mellett is csaknem 180 forint. A termelőszövetkezet ker­tészeti ágazata tavaly a ha­gyományosan országos hírű gyümölcs- és díszfaiskolán kívül egy 6 hektáros „üveg­város” részleges termelésoe lépésével is bővült. A nö­vényház várakozáson felül mintegy 1,5 millió forintos többletbevételt hozott a gaz­daságnak. Az ágazati ered­mény több, mint hétmillió forintos túlteljesítése ennek ellenére természetesen csak­nem a faiskolának köszön­hető, hiszen az eladott 1 millió 200 ezer csemete da­rabján 4,50 volt a haszon. Az állattenyésztés ugyan­csak jelentős változásokon ment keresztül. Az iparban elfogadott szóhasználattal él­ve profiltisztítást hajtottak végre a baromfiágazatban: a broyler hizlalás terhére a törzstyúkállományt növelték, így a darabonként 60 fillér jövedelmet jelentő tojáster­melés végeredményben meg­haladta az ötmilliót. Újdon­ságnak számít a gazdaság­ban az úgynevezett zabos- liba-hizlalás. Ebből a vízi- szárnyasból 1977-ben 1300 mázsát értékesítettek, s to­vábbra is a lúdtenyésztés fejlesztése a oél. A előre­haladás a Rákóczi Tsz szarvasmarha-tenyésztésére is jellemző. A több mint 3 ezer literes tejtermelési át­lag csaknem 25 400 hektoli­ter tej megtermelését tette lehetővé, és ez literenként mintegy 80 fillér hasznot hozott az üzemnek. Nem volt ráfizetéses a marhahiz­lalás se, itt kilónként 1,30 volt a 'jövedelem. Százmilliós jövedelem A sertéstenyésztésben az év második felében nagy­szabású rekonstrukciós át­alakítást hajtottak végre. Az átmeneti állapotot az ágazat nem sínylette még, hiszen az értékesített 9700 mázsa sertésen kilónként 3 forin­tot nyert a tsz. A főágazat végülis 96 millió forintra tel­jesítette a 78 millió forintos árbevételi tervet, s így nagy mértékben hozzájárult ah­hoz, hogy — . a háztáji gaz­daságból forgalmazott ter­mékek értékének felét is be­leszámítva — a szövetkezet bruttó jövedelme meghalad­ta a 100 millió forintot. A hibák és ellenszerük A gazdaság termelésének eredményességi r átája 13 százalék körül alakult, és így a 4300 forintos havi átlagos személyi jövedelem minden­képpen megérdemelt volt. De még ennél is többet je­lent az, hogy a hatékonyság növelésével jó alapot terem­tett az üzem a további dina­mikus fejlődéshez, amelyet egyébként az ugyanerre a célra szánt évi 120—150 mil­lió forint is alátámaszt. No, persze ahhoz, hogy a rákó- czifalviak az eddigiekhez ha­sonló előrehaladást produ­káljanak, egyébre is szük­ség van. Saját megítélésük szerint is eléggé nehézkes a közgazdasági elemző tevé­kenységük, e munka szer­vezettsége, felszereltsége ugyancsak kívánni valókat hagy maga után. Gyenge vigasz számukra, hogy ez sokhelyütt Ugyanígy van, de ezen nem „merengeni”, ha­nem változtatni akarnak. Hi­baként róható fel az is; hogy nem mindig van meg az Összhang a termelési eszkö­zök, például az erő- és a munkagépek között, de ezen a téren szintén nemcsak ne­kik, hanem az egész ország­nak bőven akad tennivalója. Sokszor hiányzik a szink­ron a növények és a gépek között; mindenki ismeri a tavaszi, vagy a még annál is súlyosabb őszi munkacsú­csot. A Rákóczi Tsz már a korábbi években megpróbált olyan fajtákat vetni, ame­lyek lehetővé teszik a lép­csőzetes tenyészidőszakot, hogy a meglevő eszközök igénybevétele kevésbé rap- szódikus legyen, de a pró­bálkozást eddig még nem koronázta teljes siker. Ennél jóval nagyobb ered­ményeket értek el, illetve ér­hetnek el az állattenyésztés szakosításában rejlő tartalé­kok kihasználásával. Az új technológiák bevezetése, a fokozott gépesítés lehetővé teszi, hogy ebben az ágazat­ban egyre kevesebb dolgozó­ra legyen szükség, a fölsza­badult munkaerőt pedig más, kevésbé „mechanizál- ható” területekre irányíthat­ják át. Braun Ágoston

Next

/
Thumbnails
Contents