Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-25 / 48. szám
197S. február 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szikrázó napsütés, mínusz tizennégy fok, de a reggelt a szabad ég alatt kezdik a' panelüzem munkásai. Nyolcvankét embernek ad kenyeret ez a munka. Az elkészült panelek még gőzölögnek: meleg alatt érlelődtek a padokon Négylábú pókként futkározik a bakdaru, rendet tartva az elemraktárban Baricza Mihály öntésre készíti elő az acélsablont; kesztyűt sem visel a dermesztő hidegben Otven mázsás jószágot vezetget kötöféken Molnár István: igaz, a daru is segít Minden ütődés fáj a kéznek: óvatosan rakják meg az elemszállitó nyergesvontatót A rakodás befejeződött, a mai első fuvarral Nagy László indul útnak a Széchenyi lakótelepre Kőhidi Imre képriportja Munkás-földmívesek Csipkelődnek, tréfálkoznak, tegezik egymást. Ugyanabba a korosztályba tartoznak, a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején indultak neki az életnek. Tulajdonképpen nem is rajtuk múlott igazán, hogy melyikö- jükből lett mérnök, melyikőjük maradt fizikai munkás. Szekeres Kálmán üzemvezető ezt így fogalmazza meg: — Nekem szerencsém volt. mert az apám 1949-ben elengedett a föld mellől. Tanulhattam. Akkoriban ezt nagyon ritkán tették meg a parasztszülők a gyerekeikkel. Egymásra rímelő sorsok No, persze ha Nagy Zoltán példáját nézzük, akkor már nem is ítélkezhetünk olyan biztosan a fiaikat, lányaikat otthon tartó családok fölött. A Tiszamenti Vegyiművek művezetője ugyanis agronó- musnak készült, egy évet még egyetemre is járt, de amikor látta, hogy a végzősök alig- alig tudnak elhelyezkedni, akkor inkább segédmunkásnak álljt, Később azián — munka és nem állás mellett, mint ahogyan ezt az üzemvezető találóan megjegyezte — elvégezte a vegyipari technikumot. s előbb csoportvezető, majd művezető lett belőle. — Én viszont igazi paraszt voltam — jellemzi önmagát a targonca ördöngős vezetője, Fejes Tóth Lajos. — A vár- konyi szőlőkből 3 hold a miénk volt, azon gazdálkodtunk. Amikor apám belépett a tsz- be, nem maradt csak a háztáji, úgyhogy munka után kellett néznem gyorsan. Egy ideig a cukorgyárnál voltam éves munkás, de aztán meguntam a vidékelést, és azóta a vegyiben dolgozom. Palya József karbantartó lakatos sorsa a Fejes Tóth Lajoséra rímel, a különbség csak az hogy ő Jászkaraje- nőről vonult be katonának, és a vegyiművek előtt a tsz-t is megjárta. Szalai Gábor már csoportvezető, de Nagy Zoltánhoz hasonlóan segédmunkásként kezdett, és a három műszak se akadályozta meg abban, hogy szakmunkás váljék belőle. Ezernyi közös szál, nem csoda hát, hogy pillantásokból, félmondatokból megértik egymást. Az iroda levegője éppen olyan meleg a targoncás számára, mint a művezetőnek, és az üzemvezető is a kinti hideghez szokhatott, mert egyre vörösödé arcára csak a nyitott ablak hoz enyhülést. Amikor Nagy Zoltán a műtrágyagyártás lényegét magyarázza, a többiek szakértőkként hallgatják, és amikor a művezető a saját munkahelyük, a granulálóüzem bemutatásához ér, akkor már közbe-közbe is szólnak. Ám igazából akkor indul meg a beszélgetés, amikor oda lyukadunk ki, hogy ők nemcsak gyártják, hanem használják is a műtrágyát, hiszen valamicske földje mindannyiuk- nak van. Fejes Tóth Lajos viszi a prímet. — Nem is tudnám elképzelni az életemet föld nélkül. Amit otthon vettem, az a 800 négyszögöl is kecskelegelő volt annak idején, amit Tószegen az apám házával szemben bérelek, az is csak gyomot termett korábban. Nem is hagyott békén az öreg, szúrta a szemét az a csúnyaság. Addig bizgetett, amíg bementem a tanácsra, és 50 éves bérletet kötöttem rá. Azóta van benne minden ... — ... még piros tövű nád is — ugratják a többiek. Más kárán Is tanul az ember — Na, te csak ne szólj egy szót se. én se beszéltem a varsáidról — vág vissza az egyiknek a targoncás. Csak a kacsintásból látszik, hogy huncutság az egész. — Szóval a 800 négyszögölön tanultam ki újra a mezőgazdaságot — folytatja rendületlenül. — Akkor még a cukorgyárban dolgoztam, vettem hát 80 mázsa mészisza- pot, és beleforgattam a földbe, 60 centi mélyen. Mondanom se kell, hogy az első évben minden kiégett, még a marharépa is, pedig annak a villámcsapás se árt. Elpanaszoltam az ügyet a sógoromnak, aki egyébként kertészmérnök. „Semmi baj, mondta ő, mindent meg lehet termelni, mindenütt. Csak meg kell adni a növénynek, ami jár neki.” Azóta is küldözgeti a tanácsait levélben, hogy most ezt kell permetezni, az ellen kell védekezni, pedig azóta már kiműveltem magamat. Megfordult a világ — Hát persze, ráadásul a feleséged mezőgazdász — tüskézik egyet Nagy Zoltán. — Nem baj az! — kiabálja túl a nevetést Szekeres Kálmán. — Én is a szomszédomtól lesek el mindent, elvégre az is agronómusnak készült valaha. A művezető érzi. hogy most rájárhat a rúd, ha ne vigyáz, úgyhogy komolyra fordítja a szót. — Mi hárman, Kálmán, Gábor, meg én csak hobby- ból termelgetünk. S csak any- nyit, amennyit megeszünk, meg amennyit az ismerősöknek elajándékozunk. Bár van, akinek a horgászás a fontos... — Hát csak nem nyugszo- tok tőlem! — csattan fel Szalai Gábor. — Igaz, azért vettem a 200 négyszögölt a Holt- Tisza partján, hogy hal is kerüljön a konyhára, de azért a kert a fontosabb. Már csak azért is. mert így nem nagyon kell a piacra járni gyümölcsöt venni... Palya József azonban nemcsak a zöldségért, gyümölcsért, a mozgásért, a jó levegőért műveli meg a jászkara- jenőd 800 négyszögölet. — Termelek én kukoricát is! — büszkélkedik. — Elvégre a háztáji hízónak is enni kell valamit. Ha az ablakon kipillantva nem az óriási műtrágya dombok között mozgolódó darut látnám, akár egy termelő- szövetkezetben is érezhetném magamat. Különösen ha eszembe jut Nagy Zoltán megjegyzése. — Tudja, amikor először ültettük a fákat, akkor a környező házakban lakók megmosolyogtak bennünket. Mostanra eljutottunk odáig, hogy tanácsot kérni jönnek hozzánk ... Braun Ágoston NINCS UTÁNPÓTLÁS Kisiparosok a lakossági szolgáltatásért Az automatizálás korában élünk. Nagy gyárak, korszerű gépsorok segítik az ember munkáját. Ugyanakkor a kisebb javításokat, szereléseket csak kézi munkával lehet elvégezni. A lakosság részére végzett szolgáltatások egy része. éppúgy minit az egész országban, Szolnokon, a városkörnyéki községekben és a szolnoki járás településein, a kisiparosokra hárul. A megyeszékhelyen és a szolnoki járásban több mint 1300 kisiparos dolgozik, negyvennégy százalékuk nyugdíjasként vagy másodállásban végzi munkáját. A Kisiparosok Szövetségének Szolnok megyei Titkársága felmérést készített, amiből kiderül, hogy majdnem minden településen kevés a „mesterember”. Szolnokon például kilencvennyolc szakember hiányzik. Ács, kőműves, cipész, lakatos, műszerész szinte mindenhol kevés van. Vannak olyan falvak, ahol hosszú idő óta egyáltalán nem dolgozik férfifodrász. A községekben folyó nagyarányú családiház-építkezések miatt vízvezetékszerelőre, bádogosra, központi fűtés-szerelőre nagy szükség lenre. Például az egész megyében egy esernyő- és egyetlenegy paplankészítő iparosmester van, de tetőfedő, kalapos, üveges és kádár kisiparos is csak kevés dolgozik. Divat a bőrből készült ruhakiegészítő, az igényeket nem tudja kielégíteni a magyar ipar. Szíjgyártó viszont csak egyetlenegy található Szolnokon és az egész járásban, az idős aszsony is csak a férje utáni özvegyi jogon dolgozik Lehetne sorolni a hiányszakmákat, de még ennél is nagyobb gond, hogy nincsen utánpótlás. Az egész megyében kilencvenegy szakmunkástanuló ismerkedik választott mesterségével, kisiparos segítségével. Éppen ezért a a körzeti csoportok vezetői KIOSZ megyei titkársága és arra törekednek, hogy szakmával rendelkező nyugdíjasokat vagy olyan szakembereket nyerjenek meg, akika munkájuk mellett 3—4 órás kiegészítő foglalkozást tudnak vállalni. A kisiparosokat segíti a tavaly júliusban hozott törvény, amely szabályozza az engedélyek kiváltását és az adóztatás rendszerét. Az engedélyek kiváltásában nagy segítség számunkra, hogy az építőiparos mestereknek három évig, az egyéb szolgáltató ágakban dolgozóknak két évig nem kell jövedelemadót fizetniük. Akik három vagy ötezer lélekszám alatti községekben dolgoznak, vagy nyugdíjasok, csökkent munkaképességűek, további adókedvezményt kapnak. Korábban azok, akik valamilyen szövetkezetben dolgoztak, nem kaptak működési engedélyt. Ezt a rendelkezést feloldatták, és tagságuk megtartása mellett kiválthatják az ipart a mesterek. Ugyanakkor szigorúbb elbírálás alá került az isko- kolai végzettség megszerzése, 35 munkaterületen mesterlevéllel, 75 szakmában , szakmunkásbizonyftvánnyal és csupán 11 olyan szakma van, ahol „papírok” nélkül lehet dolgozni; például kalaposok, cipészek, szíjgyártók, címfestők. Az iparengedélyt kiváltók az újabb rendelkezések szerint a KIOSZ javaslatára igénybe vehetik az OTP hitelakciót, százezer forint értékig vásárolhatnak felszere^ lést. V. E.
