Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-18 / 42. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. február 18. 4 Jl m i r\ AJ 1 T i. c=" 1 I i n JU m UÜ I Bemutatjuk Dévényi Tibort Budapesten, a Karolina úton van egy érdekes kutatóintézet: a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központja Biokémiai Intézetének enzimológiával foglalkozó kutatói dolgoznak itt. A földszinten jobbra található az intézet tudományos tanácsadójának, Dévényi Tibornak, a biokémiai tudományok doktorának dolgozószobája. Ám a belépőt alapos meglepetések érik: tudósra jellemző szigornak, komolyságnak nyoma sincs. A szobában élénk színek, a könyvespolcon kabalakígyó figura, a falon tréfás feliratok és érdekes kollázsok, amelyeken a képzőművészet történetének ismert alkotásai pajzán és humoros figurákkal keverednek. (Dévényi Tibor szerint ezeket egy másik énje, „Krippl-Rónai” alkotta ...) Ha már a humomáf tartunk, az őszülő, igen szellemesen társalgó, szinte „csínytevésre kész” arckifejezésű tudós esetében is olyan furcsa, hogy szobája inkább egy bőhumorú kollégista diákéra emlékeztet — ha utánagondolunk, hogy ő írta a Doktor Ezésez Géza karrierje, avagy tudósok és rágcsálók című, viharos sikert elért paródiát, amelyről többen állítják, hogy a tudományos élet „Parkinson-törvényeit” tartalmazza. Mint a könyv ajánlásában fogalmazta: azoknak szól, akik már tudnak nevetni magukon — vagy legalábbis másokon ... Aki ezekután azt hinné, hogy Dévényi Tibor esetében a komoly tudománytól a humor felé „elfajzó” tudósról van szó, alaposan téved. A „Krippl-Rónai” kollázsok, a könyv csak pihentető kitérő volt, mintahogy az a még kéziratban levő második könyve, amelyben a turizmus, a világjárás humoros oldalait mutatja be. Mint mondja: első könyvét is eredetileg „házi használatra” írta, eszében sem volt kiadatni, a jót derülő kollégák beszélték rá. Állami díját viszont korántsem humoráért kapta, hanem olyan vizsgálati módszer kidolgozásáért, amely szinte forradalmian új a növénynemesítésben mind nagyobb fontosságot nyerő fehérje-analitikában, pontosabban az aminósav-analitiká- ban. A növénynemesítők egyik fő célja az utóbbi időben, hogy a vizsgált növény fehérjetartalma mind magasabb legyen, és a fehérjét alkotó aminósav-komponensek mind jobban megközelítsék az emberi táplálkozásban lét- fontosságú állati fehérjék tulajdonságait. így például a gabonafélékben a lizin, a hüvelyeseknél a kéntartalmú aminósavak részarányának növelése fontos feladat. Ennek megvalósításához azonban sok, esetleg sokezer nö- vény-egyed fehérje-analízisére van szükség, mégpedig rövid idő alatt, hogy a kísérleti táblákból kiválasszák a kívánt tulajdonságokkal rendelkező egyedeket. Ehhez segít a Dévényi Tibor és a Chinoin nagytétényi gyáregységének mérnökei által kidolgozott TELECHROM nevű műszer. Ennek alapja az Állami díjjal jutalmazott ioncserélővékonyréteg-kro- matográfia. A fóliára vitt műgyanta a vizsgálandó anyagból sávonkénti elszíneződéssel mutatja ki az egyes aminósavak jelenlétét, és az elszíneződés kiterjedéséből a kérdéses komponens körülbelüli mennyiségére, részarányára is következtetni lehet. Ez azonban nem volt elég: a pontos mennyiségi analízishez kellett az új műszer. Az ötlet 1974-ben született, és hat hónapon belül a prototípus már üzemelt. Ez a három fiatal mérnöknek köszönhető. Kerényi Gyula, Pataki Tibor és Dévényi János valószínűtlenül gyorsan állították elő az első variánst. (Dévényi János különben a professzor fia, aki ugyanúgy segíti munkájában, mint lánya, Dévényi Erika, aki viszont könyvét illusztrálta bájos, humoros rajzok sokaságával.) A Chinoin nagytétényi gyáregységében folytatódó munkához a Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság fehérje-program irodája is komoly segítséget nyújtott. A prototípust a Nemzetközi Atomerő Ügynökség, az IAEA Bécs melletti, Seibersdorfban levő laboratóriumában is bemutatták, 1974 végén. Az IAEA véleménye: néhány módosítás után ők is szívesen használnák a készüléket. Elsősorban a mintákat érzékelő tv-kamera és az eredményeket szinte tetszés szerinti csoportosításban, automatikusan, néhány másodperc alatt sorozatban megadó komputer és az össze- kapkapcsoló egység kifejlesztése okozott gondot. Mivel megfelelő hazai részegységeket nem találtak, gyümölcsöző kooperációt hoztak létre a METRIMPEX és a már említett segítő szervek közreműködésével. A müncheni EUROLAB cég gondoskodott speciális Boschkamerákról és a műszer és a gép kapcsolatát biztosító .Imterface nevű részegységről. Ugyanakkor Magyarországon kívül kizárólagos forgalmazási joggal rendelkezik, és a null-széria után még 1977-ben a sorozatgyártás is megindult. Ez évben 25 komplett laboratóriumot gyártanak, amelyek valutáris bevétele a népgazdaság számára csaknem egymillió nyugatnémet márkát jelent. A napi 800—1000 analízis elvégzésére képes műszer sikere bizonyítja: a kutató tudomány és a gyakorlat igenis lehet közvetlen, nemcsak eszmei, hanem konkrét anyagi hasznot is jelentő kapcsolatban. Dévényi Tibor személye pedig arra „bizonyíték”, hogy a mindezt megvalósítani képes tudós humorral és egészséges öniróniával „fűszerezve” olyan sokoldalú ember is lehet, amilyenre az átlagember a „tudós” szó hallatán nem is gondolna ... Sz. J. I. INNEN-ONNAN Fényvisszaverő útiest A nyugat-európai autóutak burkolata sok fényt nyel el, emiatt az utak sötét színűnek látszanak gyenge fényben, sötétben. Ezért a kontrasztok gyengülnek, az úton haladó személyek, a meg nem világított tárgyak nehezen vehetők észre. Sötétben csaknem teljesen feketén hat a nedves útfelület, amelyen a baleseti veszély amúgy is nagyobb. Svájci vizsgálatok szerint az esti közlekedési balesetek 20 százaléka az útburkolat fényel- nye'ő tulajdonságaira vezethető vissza. A járműbalesetekkel foglalkozó svájci hatóságoknak most az a követelésük, hogy az útburkolatba fényvisszaverő anyagot keverjenek, amely növeli a kontrasztokat, s így láthatóbbá teszi az úttesten lévő tárgyakat. Egyelőre az útkeresztezések- ben, a gyalogátkelő-helyeken és az alagutakban növelik az úttest fényvisszaverő képességét. Rövidzárlatot okoz az egerészölyv Müncheni mérnökök megfigyelései szerint az európai 110—150 kilovoltos nagyfeszültségű vezetékhálózat áramzavarainak mintegy 65 százalékát az egerészölyvek okozzák. Megvizsgálták az ölyv ürülékének a vezetőképessségét, és hosszadalmas kutatások után arra az eredményre jutottak, hogy a madár ürüléke a másodpercek töredékére „hidat” létesít a pózna és a szabad vezeték között, s az így keletkezett rövidzárlat miatt az elektromos művekben kiégnek a biztosítékok. fl serdülőkori dohányzás ártalmai New Haven körzetében 365 tanulót vizsgáltak meg, 170 leányt és 195 fiút, akik 1—5 éve dohányoztak. A megvizsgált egyének 15—19 évesek voltak, a lányok 37 százaléka, a fiúk 50 százaléka volt rendszeres dohányos. Naponta 20-nál több cigarettát a lányoknak csak egy százaléka, a fiúknak a 8 százaléka szívott el. A vizsgálatok nem terjedhettek ki valamennyi dohányzásra visz- szavezethető ártalomra, céljuk csak az idült hörghurut és a vele kapcsolatos problémák felderítése volt. A serdülőkorúak e csoportjában gyakori volt a köhögés, a köpetürítés és a nehéz légzés. Ezek a tünetek, valamint a laboratóriumi vizsgálatok eredményei egyértelműen alátámasztották, hogy a tizenévesek annál súlyosabb idült hörghurutban szenvedtek, minél nagyobb volt az általuk naponta elszívott cigaretták száma. Termovíziós kamera . Betegség esetén betegnek, orvosnak első ténykedése a láz megállapítása. A test hőmérsékletének az emelkedése, amely az alapanyag csere fokozódásának a jele, több betegség közönséges tünete. A bőr felszínén vagy a hajlatokban mért hőmérséklet azonban lehetőséget ad arra is, hogy. különböző területek keringési zavarait, helyi kóros elváltozásait felismerjük. A klasszikus hőmérőzés az egész test hőfokára kíváncsi, a modern termográfiát pedig a .helyi hőmérsékleti különbségek érdeklik. Megfigyelték, hogy mellrák felett a bőrhőmérséklet magasabb, mint a normál szöveteknél, és ez alkalmassá teszi a módszert a rák korai diagnosztizálására. Ha a két mell _ ter- mpgrammja azonos (nincs ún. meleg folt), nem valószínű daganat jelenléte. 1 C-foknál nagyobb hőmérséklet-különbség .esetén viszont felmerül a mellrák gyanúja. A kísérletek során a mellrákos esetek 95 százalékában a kóros oldal hőmérséklete legalább egy fokkal magasabb. . Egyéb területeken is segíthet \ a termográfia a rosszindulatú daganat felismerésében. Jól használható a baleseti gyakorlatban (törések, égés, fagyás), helyi gyulladásos folyamatok kiterjedésének. keringési zavarok nagyságának megítélésében is. A végtagok keringési zavarait pl. olyan korán - kimutatja, amikor egyéb klinikai tünetek még hiányoznak. Ezzel lehetővé teszi az artéria-betegségek korai felismerését. Értékes segítséget adhat a termográfia a gyógyszerkutatás elemzésében: a felvételek jól igazolják pl. a nikotin érszűkítő hatását. Jól megítélhetők segítségével az átültetett bőr keringési viszonyai, az égett és fagyott területek kiterjedése, a bőrbetegségek aktivitása, romlása, javulása. Rosszindulatú fes- tékes anyaj egyek termográfia segítségével elkülöníthetők a jóindulatú formáktól az anyajegv megbolygatása, tehát szövettani vizsgálat nélkül. Termogram segítségével már a kéthetes terhesség is felismerhetővé válhat, később pedig a méhlepény pontos helyzetét adja meg. Segíthet a magzat élet jelenségeinek megítélésében a méhen belüli élet idején. Az eljárás nagy előnye, hogv semmilyen sugárterheléssel nem jár. tehát tökéletesen veszélytelen és nem okoz fájdalmat a vizsgált személy számára. Fehérjeforrás—gombából Táplálkozásunk „Achilles- sarka" a fehérje, nincs bőség belőle a világon, pedig minden élőlény — így például az ember teste is - fehérjéből épül fel. Az ember napi fehérjeszükséglete 70 kilogrammra számítva körülbelül 100 gramm. Táplálkozásunkban a szükséges fehérjéket a legkülönfélébb tápanyagokból nyerjük. Legtöbb fehérje a húsokban, halban, tejtermékben, tojásban van, a növényi eredetű anyagokban viszont kevesebb a fehérje. Van azonban ezek között egy figyelemre méltó kivétel, a gomba. Érthető, hogy az egész világon folynak a kutatások a minél eredményesebb, gazdaságosabb gomba- termesztés módszereinek a megismerésére. A múlt század végén indult meg gyorsan ívelő dia- dalútjára a csiperke termesztése. Rájöttek, hogy a külső időjárástól függetlenítve, a földbe vájt pincékben a zamatos, ehető gomba kiadós termése mindenkor egyenletesen biztosítható. A Párizs környéki pincék merész vállalkozása hamarosan világsikerré vált, és a húsos fehér gombafej állandó árucikk lett a világpiacon. A csiperketermesztés táptalaja — a bomló szerves anyag — a megfelelően előkészített „zabos” lótrágya. Ennek az alapanyagnak a beszerzése — az egész világon csökkenő lóállomány miatt — a csiperketermesztés jövő problémája. Világszerte folynak a kísérletek ennek a pótlására. A termesztést megelőzi a trágya megfelelő érlelése, ami azért fontos, hogy megfelelő baktériumflóra alakuljon ki a trágyában és megfelelő legyen a savanyúsági foka. A gombatermesztés másik előfeltétele az egyenletes hőmérsékletű és páratartalmú helyiség biztosítása. Ma különféle technikai berendezésekkel (légkondicionálás, fű- tő-szellőztető és permetező berendezések) jóformán minden helyiség alkalmassá tehető gombatermesztésre. A harmadik lényeges kellék a megfelelő oltóanyag, illetve gombacsíra beszerzése. A gombacsíra tulajdonképpen nem csíra, hanem steril körülmények között elszaporított gombafonalak. Világszerte folynak a kutatások, hogy a csiperkén kívül más gombafajok tömegtenyésztését is megoldják. Sikerült is már a japán síitáké gomba termesztése, és próbálkoznak egyéb gombafajokkal is. A Csehszlovák Tudományos Akadémia Mikrobiológiai Intézete — szorosan együttműködve a Szovjetunió Tudományos Akadémiájával — hatékony kutatómunkát folytat a csiperke gombafonalainak a szaporítása terén. Új szerv régi testben Egy középkori iniciálén fekete talárba öltözött se- j bészek várakoznak a mű- j tőasztalon fekvő üszkös lábú beteg mellett egy temetőből érkező friss hullára. A következő képen az í üszkös láb helyén át- | ültetett egészséges láb látható. A jó fantáziával megáldott rajzoló messze előre pillantott a jövőbe, nem is korunkba, hanem talán a \ XXI. századba. Tény, hogy ősrégi vágya az embernek, hogy az elroncsolt vagy gyógyíthatatlanul beteg testrészek helyére idegen, élő és egészséges szerveket ültessen. Mégis, a régebbi sebészetre a kíméletlen amputáció, a beteg testrész levágása volt a jellemző. A modern sebészetnek viszont az az elve, hogy mindazt meg kell tartani, ami csak megtartható. Legújabban pedig arra törekszik a sebészet, hogy a hasznavehetetlen vagy beteg szerveket átültetéssel pótolja. A szervátültetés részben sebészeti, részben biológiai probléma. Sebészeti feladat a régi szerv eltávolítása és az új behelyezése úgy, hogy létrejöjiönek a szükséges ércsatlakozások. Bonyolultabb a biológiai feladat: biztosítani, hogy a szervezet befogadja az új szervet és meginduljon annak tartós működése. A sebészek már századunk elején megkísérelték embereken. a veseátültetést, de a tartós eredményre századunk második feléig kellett várni. A szervátültetés legfőbb nehézsége ugyanis az az ősi védekező rendszer, amely fellép a szervezetbe kerülő idegen anyagok ellen, és a kilö- kődési reakció során igyekszik azokat kiküszöbölni. Ezt az egyébként fontos védekezési reakciót nem tudta még teljesen korlátok közé szorítani a tudomány, legalábbis az egész szervezet károsítása nélkül. Minden nehézség ellenére a veseátültetés ma már világszerte alkalmazott, általánosan elfogadott,- életmentő beavatkozás. Az első valóban sikeres veseátültetést 24 éve végezték: a beteg a műtét után 9 évig egészsége^ volt. Ma már sok ezer a sikeres veseátültetések száma, és a statisztikák kedvező eredményeket mutatnak, hála a rászorulók és a rendelkezésEiökészítik az átültetéshez szükséges műszereket a Belorusz Veseátültetö Központban. re álló, átültethető vesék megfelelő kiválasztásának és az egyre javuló, a kilökődést gátló kezelésnek: a veseátültetettek 75 százaléka munkaképes volt a műtétet követő első év végén, de nem ritka a 7—10 éves túlélés sem. Mindez jelentős eredmény, hiszen a veseátültetettek nagy része olyan, túlnyomóan fiatal beteg, akik az átültetés nélkül rövid időn belül meghaltak volna gyógyíthatatlan betegségükben. A veseátültetéssel kapcsolatban azonban fontos körülmény, hogy a vese páros szerv, tehát ép emberből is eltávolítható átültetés céljára, elviselhető kockázattal. A Szovjetunióban 1965 óta végeznek veseátültetéseket. Jelenleg az ország több intézetében foglalkoznak vese- átültetéssel és ezek *a központok. között szoros információs kapcsolatot építettek ki. Kutatásaik eredménye^ ként finomították a műtéti technikát, illetve az átültethető vesék konzerválás! módszerét.
