Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-18 / 42. szám
1978. február 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Zongora a tanyán Munkahely, ahogy a végzős főiskolások elképzelik Felsőoktatási intézméTegnap este újabb premierre került sor a Szigligeti Színházban. Székely Gábor rendezésében Füst Milán Boldogtalanok című drámáját mutatta be a társulat. Képünkön az előadás egyik jelenetében Koós Olga és Piráth Gyula FILMJEGYZET nyeinkben március elején teszik közzé az idén megpályázható állásokat. Az államvizsga előtt álló utolsó éves hallgatók türelmetlenül várják a munkahelyek listáját. Vajon találnak-e olyan állást, amilyet elképzeltek maguknak? S aztán olyan lesz-e majd a valóságban, mint amilyennek az első beszélgetéskor, látogatáskor tűnik. De milyennek is képzelik el leendő munkahelyüket az utolsóéves egyetemisták, főiskolások? Milyen szerintük a jó állás, milyen szempontok alapján döntenek egyik vagy másik mellett? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a Debreceni Agrártudományi Egyetem mezőtúri mezőgazdasági gépészeti főiskolai karának harmadéves hallgatóival, leendő üzemmérnökökkel. Megfelelő feladatok — Szerintem mindenki elképzeli valahogy a majdani munkahelyét — vélekedik Szentkirályi Sándor. — Van, akinek a pénz a fontos, másoknak a munkahelyi légkör, a továbbtanulási lehetőség, vagy csak egyszerűen az, hogy a képzettségének megfelelő állásban dolgozhasson; az elvégzendő feladatok összhangban legyenek felkészültségével. Számomra ez utóbbi a legfontosabb. — Azt hiszem, hogy ilyen munkahelyet a legnehezebb találni, pedig ez a lehető legtermészetesebb kívánság — szól közbe Gera Vilmos. — Az egyik gépjavító szakos évfolyamtársamat például karbantartónak hívták vala-- melyik állami gazdaságba. Megáll az ész. Hát ennyit ér a diplománk? — Egyelőre még meg sincs. — Június végén már a kezünkben lesz, ha sikerül az államvizsga. Pályázni viszont most kell, s nem mindegy, hogy hol mivel várnak; csak tárt karokkal, avagy annál többel is. Hiszen a család- alapításhoz nem kevés pénz és lakás is kell, nem mindenki kapja meg mindezt a szüleitől. — Mennyi lesz a kezdő fizetésük? A Szolnok megyében működő gyermekkönyvtárak számát nézve elégedettek lehetünk, hisz 25 könyvtárral az orszlág legjobban kiépített gyermekkönyvtári hálózatát tudhatjuk magunkénak. A tizennégy éven aluli opjvasók 80 /százaléka gyermekkönyvtári tag. A hálózati, módszertani központ szerepét a Verseghy Ferenc megyei könyvtár gyermek- könyvtára tölti be. Tevékenysége ilymódon példaként áll a városi, járási és községi gyermekkönyvtárak előtt. Nézzük, milyen is ez a példa! Először a könyvtár megismertetéséről, a könyvtár- használat elsajátításáról kell szólnunk. A megyei gyermek- könyvtár jó módszert alakított ki erre. Már óvodás korban elkezdik a gyerekek olvasóvá nevelését), természetesen szem előtt tartva az életkori sajátosságokat. A négy-ötéves gyermekeknek játék- és mesedélutánokat rendez a könyvtár. A cél elsősorban az, hogy a gyerekek — A gyakornoki idő alatt háromezer forint körül. — Szerintem nem az anyagiak a döntők — szólal meg Markó László. — Engem az zavar a leginkább, ha majd nem tekintenek szakembernek. Tapasztalataim — amelyeket a gyakorlatokon gyűjtöttem — s a már dolgozó barátaim elbeszélései szerint a munkahelyek többségében ez így van. Nem adnak lehetőséget arra, hogy bizonyítsanak a pályakezdők, olyan feladatokkal bízzák meg őket, amelyekhez nem kellett volna három évig főiskolára járni. — Pedig a fiatalok többsége tele vari. ötletekkel, lelkesedéssel — folytatja Gera Vilmos. — Én legalábbis szeretnék megvalósítani majd néhányat azokból a módszerekből, elképzelésekből, amelyeket a főiskolán tanultunk, s amiket a tanműhelyben vagy a nyári gyakorlaton láttam. — Én is ezt szeretném, csak nem tudom, lesz-e majd idő rá, hiszen biztosan társadalmi tisztségeket is be kell tölteni — jegyzi meg Szentkirály] Sándor. — Általában a fiatalokra bíznak minden olyan tisztséget, ami sok munkával, futkosással jár. — Nem kell hagyni, pontosabban meg lehet ezt előzni azzal, hogy már az elején jelentkezel TIT-előadónak, vagy önként vállalsz valamilyen tisztséget, amihez van kedved — magyarázza évfolyamtársának Markó László. —• S akkor biztosan nem téged bíznak meg mindennel, mert látják, hogy amihez értesz, felszólítás nélkül is csinálod. Én például mivel nagyon szeretem a néptáncot — alakítani fogok a fiatalokból egy csoportot. — Faluhoz vagy városhoz ragaszkodnak inkább? Tanyán is — A legszívesebben kiköltöznék egy tanyára — válaszol elsőként Gera Vilmos. — S aztán lámpafénynél zongoráznál esténként — for. dúl hozzá Sándor. Jót nevetnek mind a hárman. Tudják, hogy Vilmos kedvenc szórakozása a zenefelfedezzék a meseirodalom világát legszebb alkotásait. Az általános iskola harmadik osztályosai a könyvtári szolgáltatás szabályait ismerik meg, ötödik osztályban pedig megtanulják a lexikonok, kézikönyvek használatát, s ekkor már eligazodnak a könyvtár szakkatalógusában is amelyet hetedikes korukban már biztonsággal használnak. A nyolcadikosok megismerkednek a felnőtt részleggel, hisz az általános iskola elvégzése után oda iratkoznak át. A gyermekkönyvtár egyéb rendezvényei is a könyvek, az olvasás megszerettetését szolgálják. Ilyenek például ad aró-od|vasó találkozók, a nyelvi, zenei, irodalmi rendhagyó órák, vagy az iskolai ajánlott olvasmányokról, rendezett beszélgetések, amelyeken az irodalmi alkotások születésének társadalmi, történelmi gyökereivel ismerkednek meg a tanulók. A könyvtári órák nem tanórák, hanem kiegészítik az iskolai oktató-nevelő munkát. S itt kell- megemlítehallgatás, a zongorázás. Valamikor énekesnek készült, s rádiófelvétellel is dicsekedhet. — Természetesen a zongorát is kiköltöztetném — folytatja egyáltalán nem haragosan Vilmos. — Szerintem egy igazi mezőgazdász kint a földeken, a természetben érzi magát a legjobban. Főleg nyáron, az aratás idején. Akkor úgy sincs se éjjel, se nappal. A jó vezető ugyanúgy ott van, dolgozik mint a beosztottjai. — Én a városhoz ragaszkodom — mondja Sándor. — Képtelen lennék megszokni, hogy egy fél kiló kenyérért kilométereket menjek a tanyák között. Aztán meg a városban mégiscsak több a szórakozási lehetőség. — Érdeklődtek már állásügyben? — Hogyne, nem is egy helyen. — Hogyan fogadták mint leendő üzemmérnököket? — Nem ígértek semmi rendkívülit, különösen csábi-, tót — összegezi a tapasztalatokat Markó László. — Elmondták, milyen munkakörben foglalkoztatnának, menynyi lenne a fizetés, s beszéltek a gazdaságról is. — A terveiről nem kérdezték? — Hogy én mit szeretnék, arról szó sem esett. — Ha megkérdezték volna, mit válaszol, mit vár el a leendő munkahelyétől? Kielégíthető igények — Egy legalább közepes minőségű lakást, olyan munkakört, amelyik megfelel a szakmai képzettségemnek, ahol teljes erővel dolgozhatom, s ezt anyagilag is ismerjék el. S végül, legyen lehetőségem a továbbképzésre vagy esetleg a továbbtanulásra. Mindez, azt hiszem, reális, kielégíthető igény. Valóban nem teljesíthetetlen. Remélhetőleg a meghirdetett állások között lesz majd olyan is, ahol Markó László elképzelése valóságra válik. S mind a hetvennyolc harmadéves hallgatóé, akik az idén végeznek Mezőtúron. nünk • az iskolai könyvtárakat. A megyei gyermek- könyvtárnak Szolnokon két fiókkönyvtára van, az Abo- nyi úti és az újvárosi általános iskolában. Ezek az iskolák és a gyermekkönyvtár közös fenntartásában működnek. A többi iskolai könyvtár választékát pedig saját köteleivel gazdagítja a gyermekkönyvtár. ' Megyénkben az általános és kö- zéspiskolai könyvtárak önálló szakfelügyelettel működnek, de a megyei gyermek- könyvtár is segíti munkájukat. Minden évben megyei pályázatot hirdetnek a gyerekeknek. Jelenleg folynak a Verseghy nyelvművelő verseny fordulói, júliusban pedig meghirdetik a gyermek- könyvtár, a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó és lapunk közös pályázatát. Ilymódon a gyerekeknek nyári olvasá-. si programot is biztosítanak. A községekben nem minden esetben szakképzett ember végzi a gyermekkönyvtárosi teendőket, ám gyermekszeretetük becsalogatja az ifjú olvasókat a könyvtárakba. Fontos azoban, hogy a pedagógusok szakértelmükkel segítsék a könyvtárakban folyó nevelő munkát, a gyermekkönyvtárosokkal együtt vezessék a gyerekeket a műveltséghez vezető úton. Török Erzsébet A néma VALLOMÁST akarok tenni! — ezzel a mondattal fejeződik be a film. A krímiit szokásos happy-endje szerint „bilincsbe-verve” együtt áll a bűnösök lógó orrú csapata, a felügyelő elemzi a bravúros nyomozást, leleplezi titokzatis trükkjeit. A banda megszégyenülten hallgat, az ifjú felügyelő-jelöltek csodálattal figyelnek... és akkor elhangzik az iménti mondat. Megszólal a főbűnös, feladja a karthausi barátokat megszégyenítő makacs hallgatását. Megszólal hát a „néma dosszié”. De nem nekünk. Ez ugyanis a film utolsó mondata, mi tehát már soha meg nem tudjuk, mit is rej't ez a bizonyos dosszié, azaz mi is á „Bimbó”, „Virág” és egyéb fedőneveken érintkező, postás, mentős és egyéb álruhákba bujtatott összeesküvők célja. Mi tehát a bűnük? De ne legyünk rosszindu- latúak, ez végül is lényegtelen. Egy krimiben sokszor éppen elég tájékozódni, ki melyik oldalon van, ki kit üldöz. Maga a játék érdekes, hogyan próbál Maigret, a Scotland Yard, a tojásfejű Kojak vagy éppen Rózsa rendőr-alezredes és legénysége minimális nyomok alapján elindulni, majd hogyan fogja egyre szorosabbra a gyűrűt, illetve hogyan próbál az agyafúrt ellenfél kievickélni, kicsúszni a bizonyítékok hálójából. Ilyenkor a bűn, a tett már mellékes, el is felejtjük, a lényeg a játék, a logikai fejtörő. Ezért bocsátható meg Mészáros Gyulának a rendezőnek, hogy a kívántnál is kevesebbet időzött a kémek akcióinál. (Talán ő is érezte, hogy gyári szabadalmaink feltételezhetően kevésbé kapósak a nyugati ügynökök körében, mint amekkora erőket ezekért a filmben megmozgatnak.) Inkább a nyomozás, a rejtélyes ügy felgöngyölítése foglalkoztatta. És ezt fordulatos történettel, kellő izgalmakkal, felkészült, rutinos rendezéssel meg is oldotta. Jelentős szerepet játszik a feltételezhető sikerben az is hogy mindenki meglepően komolyan vette feladatát: a dosszié színészek (mindenekelőtt Szirtes Ádám és Bujtor István), az operatőr (Hildebrand István) és a zeneszerző (Körmendi Vilmos). Mindent megtalál tehát a krimirajongó, amit a nagykönyv előír. Vér és rejtjeles üzenetek, mérgezés és titokzatos telefonhívások ... Száj- táti beosztottak és nagyvonalú főnök, fecsegő öreg hölgyek és hallgatag gyanúsítottak, gyanús ártatlanok és ártatlannak tűnő bűnösök... Felvonul a krimik minden bevált fogása, de éppen ezek miatt fordul néha visz- szájára az iménti dicséret. Mészáros Gyula szorgalmas tanuló módját becsülettel felkészült, megtanulta a megtanulandókat. Most felmondja a leckét, mégpedig hiánytalanul. Éppen ez a túl olajozottan, gördülékenyen működő szerkezet zavaró. Jó lenne, ha néha a felügyelő is megbotlana, a nyomozás is megakadna, egyáltalán, ha egyszer valami „közbejönne”. Ettől válna életszerűbbé, hihetőbbé a film, így lenne kevésbé kiagyalt, kifundált a történet. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az említett „nagykönyvet” nem nálunk írták, hanem a krimik őshazájában, Amerikában. Ott természetesnek hat az üldözés a sztrádán, a luxushotel, a földalatti autóparkoló vagy a fényűzően berendezett lakás. Nálunk ezek egyelőre különleges helyek, amik kivételes — tehát nem jellemző — helyzeteket teremtenek. A KIFOGÁSOK felsorolása ellenére egyet azonban a a kifogásokat emelő kritikusnak is el kell ismernie. Évente körülbelül húsz film készül Magyarországon, ebből esetleg egy krimi. Ennek az egyszem, ártatlan próbálkozásnak kell felvennie a versenyt a mozikban és a tévében bemutatott külföldi — elsősorban nyugati — bűnügyi filmek áradatával. És ha ezekhez viszonyítjuk is, megállja helyét „A néma dosszié”. Ez pedig már több annál, amit elvárhatunk. Vendégjáték Szolnokon Pinter: A gondnok Hétfőn és kedden Harold Pinter A gondnok című drámájával vendégszerepei Szolnokon, a Szigligeti Színházban a Vígszínház társulata. Az előadás — Valló Péter rendezése — a januári fővárosi bemutatót követően meglehetősen nagy vitát váltott ki. Elsősorban Valló Pinter-felfogása és a szereposztás került a polémiák kereszttűzébe. Tény, hogy remek színészek vállalták Pinter alakjainak megszemélyesítését: Balázsovits Lajos, Hegedűs D. Géza, Szabó Sándor. Diákelőadásban Csipkerózsika Tiszaburán Ízléses plakát invitálja a tiszaburaiakat vasárnap estére a művelődési házba. Az általános iskolás diákok bemutatják Ignácz Rózsa há- romfelvonásos zenés mesejátékát, a Csipkerózsikát. Az előadás létrejötte az iskola és a művelődési ház együttműködésének szép példája. A két intézmény közösen hozta létre a gyermekekből álló színjátszó csoportot, közösen irányítják, segítik a munkájukat. A vasárnap esti bemutatón vizsgázik a tanulók képzőművész szakköre is. A pedagógusok. Sasvári Józsefné, Nagy György és Sasvári József, valamint Bőgős Gyula, a művelődési ház igazgatója irányításával a diákok tervezték meg, készítették el a díszleteket, kellékeket. Szinte alig akad olyan tanuló az iskolában, akinek ne lenne valami köze az előadáshoz. A népes szereplő- gárda két osztálynyi gyermekből áll, s akiknek nem jutott szerep a darabban, azok az előkészítésben vettek részt. A rendező Bőgős Gyuláné, az iskola közművelődési igazgatóhelyettese gondoskodott róla, hogy az előadás minden diák számára munkát, örömet, s élményt jelentsen. Az előadás sikerétől függetlenül a tisza- buraiak „csapatjátékból” már eleve jelesre vizsgáztak. S ugyancsak dicséretes az is, hogy fórumot teremtettek a gyerekeknek a közönség előtti szereplésre. Hisz köztudott, hogy a műkedvelő művészeti csoportoknak — néhány verseny seregszemle kivételével — álig van lehetőségük a fellépésre. A tisza- burai diákok most szüleik, ismerőseik, az egész község lakói előtt adnak számot fel- készültségükről, munkájukról. — tégé — Bérezés László Grafikák, szobrok a helyőrségi művelődési házban A művésztelep alkotóinak műveiből nyílik kiállítás hétfőn Szolnokon, a helyőrségi művelődési házban. A tárlaton Baranyó Sándor, Bokros László, Fazekas Magdolna, Meggyes László és Simon Ferenc néhány grafikai alkotása, illetve l szobra várja a látogatókat március 2-ig. Nemcsak tanít, szórakoztat is a könyv Olvasóvá nevelés a gyermekkönyvtárakban Az iskolai oktatás nem nyújthat, de a jövőben még kevésbé adhat lezárt ismeretanyagot. A gyerekeknek épp ezért azokat a „kulcsokat” kell kezükbe adni, amilyek segítségével az iskolai évek után is képesek lesznek a szükséges ismeretek „nyitogatására”, megszerzésére. Bár korunkban a tömegközlési eszközök rohamos elterjedésének vagyunk tanúi, az önképzés, a művelődés leghatékonyabb módja mégis az olvasás maradt.
