Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-02 / 28. szám

1978. február 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Erdőbe késiül. Lengyelországba a siáriúzógép. A MEZŐGÉP törökszentmiklósi üzemében gyártott RZ-1.5 tipusú masinák a sűrű aljnövényzettel, bokrokkal is elbánnak, igy jó szol­gálatot tesznek a fakitermelésben A KPM vizsgabiztosai folyamatosan ellenőrzik a mezőgazdasági gépek műszaki állapotát. Felvételünk a Középtiszai Állami Gazdaságban készült, ahol a napokban nyolcvan pótko­csis vontatót és tehergépkocsit vizsgáztattak a szakemberek MINŐSÍTÉS, LEMINŐSÍTÉS TITOKZATOS mosollyal hajol felém a kereskedő — exportból visszamaradt, ezt vegye meg uram! —, mond­ja s várja hálámat. Termé­szetesen azért, mert jóvoltá­ból most minden bizonnyal olyan árucikk birtokába ju­tok, amely jobb, elegánsabb az egyszerű tucatárunál. Bó­lintok és fizetek. Érdemes hallgatni a szakemberre, aki bizonyára illő tiszteletdíj el­lenében az átlagosnál szebb cipőt kínál. Tanulságos eset, mégha köznapi is. Az ám! Napi­rendre is térhetnék fölötte, ha újabban nem találkoznék vele túlságosan is gyakran, és mind szélesebb körben. A kereskedelem tenne ki ma­gáért, ennyire jó a rábeszé­lőkéje? Meglehet. Az alkalmi áruházak zsúfoltsága, a ve­gyes konfekció sorok és pol­cok aligha csak a kereske­delem dicséretéről árulkod­nak. Mitagadás, ezt nem vizs­gálja a vásárló — örül an­nak, ha pénzéért különbet ta­lál. Hiszen, az exportból visz- szamaradt jelzőhöz eseten­ként valóban jobb minőség, különb forma társul. Ezért is örül az ember, ha összehozza vele szerencséje. De valójában szerencsés ez a körülmény mindannyi­unknak? Előnyös az, ha a határon túlra szánt termék végül nem jut el a címzetthez? Ha azt vesszük, hogy idehaza választék bővülhet, tulajdon­képpen kedvezőnek vélhet­nénk. Csakhogy ez az ügy aligha kereskedelmi kérdés elsősorban. Sokkal inkább termelési, pontosabban gaz­dasági, amely, hogy úgy­mondjam, azonnal más opti­kában láttatja e helyzetet.. Olyannyira, hogy inkább ér­demes így írni: „előnyöket”. Mert kétségtelen, az ex­portból visszamaradt címke nem minőségi rangjelzés, ha­nem az illető árucikk lemi- nősítése. Arról tanúskodik, hogy a termék nem érte el,-a megrendelő által szabott szín­vonalat; nem jutott túl a ha­zai, rosszabb esetben a vevő rostáján. Vagyis, ne kertel­jünk, bukott áruról van szó. Igaz, esetenként előfordulhat, hogy a külföldi vásárló azért nem vette át a terméket, mert — használati értékét nem csökkentő — eltérések mutatkoznak benne az ottani szabványtól (és ettől azért lehet meg jó), de az esetek túlnyomó többségében nem ez a baj. Mint már szó esett róla, sajnos olyan problémák gátolják az átvételt, mint a rossz alapanyag, vagy a nem megfelelő feldogozás miatt tapasztalható hiba. Szerencsés esetben csak az elmaradt hasznot kell el­könyvelni, ám nem ritkán a kártérítést, a kamatot is fi­zethetjük — valutában. (Hogy ez összességében mit nyom a latban, arra némi­képp következtethetünk kül­kereskedelmi márlegünkből is, amelyben‘kimutatható hi­ánnyal egyenlő a rossz minő­ségű munka, a minőségi kifo­gások, visszaküldött szállít­mányok következménye. Az exportból visszamaradt áru nem szívesen látott vendég itthon.) Persze, a dolgoknak ez az egyik oldala. Hiszen az is megfontolást érdemel, hogy a külföldi követelmények vizsgáján megbukott termék csakugyan magasabb minősé­gi színvonalat testesít meg. Az igazság kedvéért érde­mes azonban leszögezni: ál­talában. nem a munkánk mi­nőségének látványos vissza­eséséről van szó, hanem ar­ról, hogy adott helyen hazai gyártóink nem képesek lé­pést tartani a minőségi igé­nyek növekedésével; hogy még mindig lassú az előre­haladás. Ebben nagyrészt közrejátszik az a szemlélet: kizárólag a „Made in Hun­gary” feliratú termékekre kell gondot fordítani. Pedig tévedés azt hinni, hogy fenn­tartható valamiféle különb­ség a hazai és az exportra szánt termékek termelésében. A minőség megbecsülését a hazai vásárló is előnyben ré­szesíti vagy előnyben fogja részesíteni. Másrészt, nehe­zen képzelhető el, hogy ket­tős értékrenddel, kettős mér­cével boldogulhatunk. Ahhoz, hogy minél kevesebb export­ból visszamaradt terméket kínálhasson az eladó — a szemléletet, a minőséggel kapcsolatos fölfogást kell sürgősen és alaposan megvál­toztatni. S ami még talán en­nél is fontosabb; elérni hogy azonosan magas követelmé­nyek szerint dolgozzon a gaz­daság, a vállalat — külföld­re — belföldre egyaránt. HA MAJD eltűnnek a ha­zai boltokban legtöbbször kényszerből forgalomba ho­zott exportból visszamaradt áruk — eltűnik a megkülön­böztető jelzés, elveszti furcsa rangját az exportból vissza­maradt, jelző is. Amit cseré­be kapunk érte — minden­képpen többet ér. M. I. Tanácsülés Tiszafüreden Tiszafüred az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is dinamikusan fejlődik és szépül. A nagyközségi kö­zös tanács közelmúltban megtartott ülésén elhang­zottak szerint ebben az évben 14 millió 848 ezer forintot költhetnek a tele­pülés fejlesztésére. Év végéig két jelentős be­ruházást befejeznek, egyet el­kezdenek. Az állami lakásépítési program keretében 28 új ott­honnal gyarapodik Tiszafü­red. Az épületek mellett az év utolsó felében átadják az utazóközönségnek a hatállá­sos autóbusz-pályaudvart, a hozzáitartozó szolgálati helyi­ségekkel, váróteremmel, bü­fével. . Az erdészet telephelyének környékén tavasszal elkez­dődnek a tiszafüredi üdülő­körzet és ifjúsági kiránduló­centrum kialakításának mun­kálatai. Az ifjúsági ki­rándulóközpontra 1980-ig 19 millió forint állami támoga­tást kap a nagyközség. Erre a célra 1978-ban 7 millió, jö­vőre 5 és 1980-ban újabb 7 millió forintot költhet a ta­nács. Ennek a nagyarányú beruházásnak 1980-ig az első „lépcsőfoka” egy 500 szemé­lyes sátortábor létesítése. A kirándulóközpont teljes fel­építése után egyszerre 4 ezer 300 üdülő kap ott helyet. A három fontos létesít­mény mellett gyermekintéz­ményekkel is gyarapodik a település. Egy 400 személyes óvoda és 40 személyes böl­csőde segít megoldani a fia­tal családok gyermekelhelye­zési gondjait. Műút építésére 1 millió, környezetvédelmi feladatok­ra (földutak portalanítása, járdaépítés, stb.) 3 millió 600 ezer forintot költenek az idén Tiszafüreden. Ezeken kívül teljesen fel­újítják a Kossuth téri iskola belső villanyhálózatát, kija­vítják a Kiss Pál iskola tető- szerkezetét, tatarozzák a já­rási művelődési központ elő­terét. Különböző felújítások­ra az idén 1 millió 138 ezer forint áll a nagyközségi kö­zös tanács rendelkezésére, Miért hallgattak? Kunszentmártoni Járási Építő-, Vas- és Faipari Szövetkezet H iszem, hogy a vitá­ban csak azért nem kértek szót munká­sok. fiatalok, nők mert az alapszervezetnek ez volt az első ilyen, az éves mun­káról számot adó taggyű­lése. A kunszentmártoni Járási Építő-, Vas- és Fa­ipari Szövetkezet tavaly július elsején született négy ipari szövetkezet egyesüléséből, és csak azután jött létre a közös pártalapszervezet. Meg kell még ismerni egy­mást, hogy nyugodtan fejt­hesse ki az ember a gon­dolatait, nem félve attól, hogy esetleg félreértik. Sem­miképp sem gondolom, hogy ne lett volna véleményük az elhangzottakról, mert Sipos István pártalapszervezeti tit­kár a vezetőség beszámoló­jában sok problémáról, fel­adatról beszélt, amelyet meg­oldani vagy a megoldás út- ját-módját keresni, segíteni ennek a kis kommunista kö­zösségnek kell. A gondok .eléggé összetet­tek. Mind a négy, egyesülés mellett szavazó szövetkezet — a járási építő és vasipari, a faipari, az öcsödi építő és vasipari, a cibakházi építő és vegyesipari — vezetői, kommunistái tisztában vol­tak azzal, hogy további fej­lődésük csak akkor valósul­hat meg, ha összefognak, ha egyesítik anyagi eszközeiket, erőiket. Ezért mind a négy szövetkezet kommunistái szószólói voltak az újnak. Mi okozhatta mégis, hogy az E lhangzott az alap­szervezet vezetősé­gének írásos be­számolójában és a hoz­zászólásokban is: a nyolc­ezer hektáron gazdálkodó Lenin Termelőszövetkezet sikeres esztendőt tudhat maga mögött. A jó ered­ményekhez hozzájárult az alapszervezet - a növény- termesztés és védelem, az öntözés területén, vala­mint az épitőrészlegben dolgozó - tagságnak lel­kiismeretes, odaadó mun­kája is. A növénytermesztés annak ellenére, hogy az időjárás az elmúlt évben elég mostoha volt — például több mint 200 hektár cukorrépát újra kel­lett vetni —, mintegy 142 millió forint termelési érté­ket hozott. Néhány növény­ből — burgonya, maghozó hagyma — kimagaslóan jó termést takarítottak be. Bur­gonyából hektáronként 334,5 mázsa, maghozó hagymából pedig 7,6 mázsányi volt. az átlagtermés. Az állattenyész­tésnek még nem sikerült egyetlen éve sem olyan jól, mint az 1977-es. A tejterme­lésből származó árbevétel meghaladta a 23 millió fo­rintot. összesen 796 vágó­marhát értékesítettek több mint 16 millió forintért. De nem panaszkodhatnak a vá­gósertés értékesítésére sem: a több mint húszezer sertés 68 millió forintot hozott a közös kasszába. A doboz­üzem várható nyeresége el­éri majd a 6 millió forintot. Ez szintén jónak értékelhető. egyesülés után — a beszá­moló szavaival élve —„meg­torpanást tapasztaltunk a párttagok körében, holott a szövetkezeti vezetést felada­tai megoldásában még fo­kozottabban kellett volna segíteni?” Sajnos erre a kér­désre nem hangzott el válasz a taggyűlésen. Igen, a segít­ség nagyon elkelt volna, ezt mutatják az 1977. évi gaz­dálkodás adatai. A egyesülést követően ugyanis átmenetileg szerve­zetlenség és bizonytalanság volt tapasztalható a szövet­kezetben, akadtak tagok, akik munkahelyet változ­tattak. Ez is oka annak, hogy a tervükben megsza­bott feladatokat — a négy szövetkezet tervéből állí­tották össze — nem tudták teljesíteni. Az 56,6 millió forintos árbevételi tervből 46—47 millió forint valósult meg.. De az okok közé so­rolható, hogy nincs megfe­lelő gépparkjuk. Meglevő berendezéseik eléggé el­avulták, gyakran meghibá­sodnak és emiatt sok az ál­lásidő. Kevesebb lett a munkáskéz is a szövetkezet­ben az egyesülés után, és nemcsak a jövőtől való „fé­lelem” miatt. Ebben a gaz­dasági egységben a tavalyi bérszínvonal 34 ezer forint körül alakult, ugyanakkor a környező termelő egységek­A szövetkezet az idén lesz 30 éves. Ezt az évfordulót még jobb és eredményes munkával akarja megünne­pelni a tagság. Néhány adat az 1978-as tervből: az idén összesen 317 millió 990 ezer forint bevételre számítanak, az üzemi termelési érték el­éri majd a 378 millió forin­tot, A beruházásokra 27 mil­lió 895 ezer forintot 'költe­nek, ebből az építőipari költ­ségek meghaladják a 15 mil­liót. A legfontosabb, hogy felépüljön az üzemi konyha, az I. kerületben és a Ho­mokréten dolgozók mosdó­kat, öltözőket kapjanak, a II. kerületben korszerűsíteni kell a szarvasmarhatelepet, a sertéstelep rekonstrukciós munkáinak az előkészítése sem elhanyagolható. Gépek­re több mint 11 millió forint jut. Az eredményes gazdasági munka mellett a II. párt­alapszervezet vezetősége és tagjai arra törekedtek, hogy maradéktalanul végrehajtsák a párt gazdaságpolitikai cél­kitűzéseit, az ezekből rájuk vonatkozó helyi feladatokat. Még mindig nem kielégítő azonban az a propaganda- munka, amelyet a gazdasági célok elérése érdekében fej­tettek ki. Többet kell ezen­túl kinn, a munkaterülete­ken beszélgetni a dolgozók­kal', meghallgatni vélemé­nyüket, javaslataikat. Na­gyobb segítséget várnak a szocialista brigádok is az ben ez az összeg általában 4—5 ezer forinttal magasabb. Miben foglalta össze a pártvezetőség a további ten­nivalókat, amelyekkel a fel­szólaló szövetkezeti vezetők nemcsak egyetértettek, de amelyeket ki is egészítettek. „A szövetkezet eredményét 100 százalékkal kell növelni, a termelés fokozásával, a kö­vetkezetes takarékossággal,« költséggazdálkodás javításá­val ; a szövetkezet termelési értékét és árbevételét 6 szá­zalékkal, az exportra kerülő termékek mennyiségét 17,5 százalékkal, a dolgozók át­lagbérét 5, a személyi jö védelmét mintegy 7 száza­lékkal növelni; a termelés növekedése teljes egészében a termelékenység fokozásá­ból származzon.” Mit jelent ez termékben? A járásban 56 lakás felépítését, 90 va­gon facsipesz előállítását (ez csaknem teljes egészében exporttermék), 6 millió fo­rint értékű egyedi bútor és komplett berendezés, 4 millió forint értékű vasipari termék gyártását többek között. Sok tennivalóról esett szó ezen a beszámoló taggyűlé­sen. Hiszem, hogy akik hall­gattak, egyetértenek velük, és minden erejükkel segítik megvalósításukat. V. V. alapszervezet tagjaitól, hi­szen ezt a munkát egy ki­csit! elhanyagolták tavaly. Az alapszervezetben öt pártcsoport dolgozik. A ko­rábbi években többször elő­fordult, hogy az üléseket nem tartották meg. Ez rész­ben a vezetőség hibája volt, hiszen elmulasztotta az el­lenőrzést. Ma már megvál­tozott a helyzet: a i;eszorto- sok jobban odafigyelnek a pártcsoportok munkájára, se­gítik az ülések előkészítését és természetesen részt vesz­nek a tanácskozásokon. A vezetőség nagy gondot fordított a‘ politikai oktatás szervezésére, a vitakörök megtartására is. A jövőben azonban színesebbé kell ten­ni a foglalkozásokat, hogy mindenki úgy érezze, az el­hangzott előadások haszno­sak voltak. Erősíteni kell a gazdaság- szervező és ellenőrző tevé­kenységet is. Az üléseken rendszeresen be kell számol­tatni a gazdaságvezetőket a szövetkezet helyzetéről, az aktuális tennivalókról. Az 1978-as esztendő gazdasági feladatait csak úgy tudja megvalósítani a tsz, ha a párttagok is részt vállalnak a tennivalókból, segítik a döntések előkészítését és megfelelően propagálják azokat. Ahhoz, hogy mara­déktalanul teljesüljenek a kitűzött célok, egységes aka­ratra és cselekvésre van szükség. SZE. Egységes akarattal Lenin Tsz, Tiszaföldvár II. alapszervezet SZÁMADÁS AZ ALAPSZERVEZETEKBEN Buszpályaudvar, lakások

Next

/
Thumbnails
Contents