Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-10 / 8. szám

1978. január 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 II jármílprogram segítése Csaknem 150 féle terméket állít elő a VILLTESZ Ipari Szövet­kezet, köztük az IKARUS-autóbuszok lámpáit. Utóbbiból éven­te 120 ezer darabot készítenek. Képünkön: az IKARUS-autó- buszokhoz szerelik a lámpatesteket a szövetkezet dolgozói Hz állami gazdaságokban Napirenden a termelési tervek Az elmúlt hét végén két megyei állami gazdaságban is megtartották a szakszerve­zeti tanács és a bizalmiak együttes ülését, ahol megvi­tatták és jóváhagyták a gaz­daságok idei üzemtervét. A Mezőtúri Állami Gazda­ságban a dolgozók legfelsőbb képviseleti fóruma megsza­vazta a 9 millió forintos ter­melési tervet, amely nyolc és fél százalékkal magasabb a tavalyinál. A gazdasági fel­adatok megtárgyalása utánra szocialista brigádok vezetői bejelentették, hogy csatlakoz­nak a Láng gépgyáriak ver­senyfelhívásához. A Jászsági Állami Gazda­ságban is döntött a kibőví­tett szakszervezeti tanács az idei tervről. Az 1978-as fel­adatok megtárgyalása után Balogh Tibor, a Dózsa György Szocialista Brigád ve­zetője bejelentette csatlako­zásukat a jubileumi munka­verseny továbbfolytatásához. A tervek ismeretében a gaz­daság minden brigádja elké­szíti vállalását. Egyhetes a belkereskedel­mi miniszternek az a rende­leté, amelynek egyik parag­rafusa így szól: munkanapo­kon a vendéglátóhelyek a nyitástól reggel 9 óráig nem szolgálhatnak ki semmilyen alkoholtartalmú italt. Kivéve a szállodákban, üdülőhelye­ken levő és idegenforgalmi szempontból jelentős terüle­ten működő üzleteket. (Ha a szakigazgatási szerv az alko­holárusítást engedélyezte.) Üres vendéglők Hét óra után pár perccel a szolnoki Híd-bisztró kon­gott az ürességtől. Egyetlen vendég ült az asztaloknál. A csapos, a kávéfőző, a pénztá­ros unatkozott. — Kár még hétkor is kinyitná. Fűtünk, világítunk, kész pénzpocsé- kolás. Mi meg csak a napot lopjuk, — hajtogatják. — A rendelet előtt hat órakor nyi­tottunk. Nyolc körül már saj- gott a lábunk. A pénztárgép tele volt százasokkal. — S az utóbbi napokban? — Nézze meg! — húzta ki a pénztárgép fiókját Len­gyel Mátyásné. — Néhány fo­rint. Kilenc óráig jó ha egy százas összejön. Ezelőtt mi­nimum kétezer forint volt a reggeli forgalom. S ez a mi zsebünkre is megy. A gyámegyed kapujában, lépésnyire az üzemektől, a környékbeliek kedvenc kis­vendéglője: a Fenyő. Fél nyolckor még zárt ajtók áll­ták utunkat. Bent pincérek sürgölődnek, az asztalokra fehér abroszt terítettek. — Hol van az már, amikor hajnali hatkor émelyegtünk a pálinkagőzös füstös leve­gőtől. Nyolckor nyitunk már jó néhány éve. Mióta kilenc óráig csak üdítővel és kávé­val szolgálhatunk, nyolc-. száz—ezer forinttal csökkent a napi bevételünk. Majd mással behozzuk — mondta tárgyilagosan Néczin Rudolf, a vendéglő vezetője. Csábító kínálat Üzleti szempontból nem számottevő a forgalomcsök­kenés. De vajon az az összeg, amely nem kerül a vendéglő kasszájába, megmarad-e az emberek zsebében, vagy né­hány lépéssel odébb az élei­miszerüzlet kasszája nyeli el cserében, a féldeci palackos kevertért, rumért. Az élelmi­szerbolt vezetője szeriint: nem. Nem figyelték ugyan, hogy az elmúlt héten növe­kedett-e a szeszforgalmuk, de neki úgy tűnt, nem vol­tak kelendőbbek a féldecis égetett szeszek. Hát így le­gyen! Pedig igen gazdag vá­lasztékot kínálnak nemcsak a 4-es számú boltban, hanem a város valamennyi élelmi­szerüzletében, ABC-jében. Többek között a Vegyiművek lakótelepének kis csemegéjé­ben. S nem a sarokba eldug­va, hanem a fő helyen, a pénztár körül, hogy aki még fizetés közben gondolja meg magát, attól karnyújtásnyira legyenek a pálinkával, rum­mal, konyakkal töltött ap­rócska üvegek. Hétfő reggel a férfi vásárlók némelyike vissza is nyúlt értük, éppúgy mint a Jubileumi tér Márka ABC-jében. Vették és itták, mindjárt az ajtón kilépve hörpintették le hajnali lélek­melegítő j ükét. „A bolt kör­nyékén a szeszes ital fogyasz­tás szabálysértés, amelyért pénzbírság jár”. A fal tövé­ben szétszórt sörösüveg-ku­pakok és féldecis palackok műanyagdugói jelzik, hogy a figyelmeztetést mennyire ko­molyan veszik. .. Reggelizzünk a Rétesben! Néhány napja már lehet. Kávét, kakaót, teát kínálnak reggel kilenc óráig Szolno­kon, a belvárosi Rétes cuk­rászdában. Abban a Rétes­ben, amely a rendelet élétbe lépése után engedélyt kapott, hogy a kora reggeli órákban is szeszes italt árusítson. Ki­vétel lett, abból a megfonto­lásból, hogy a szomszédságá­ban lévő ABC környéke ne emlékeztesse kocsmai talpon­állóra a járókelőket. A kí­sérlet nem vált be. Miért? Simon József, a megyei ta­nácsi vb kereskedelmi osz­tályvezetője, aki néhány na­pon át minden reggel felke­reste a szeszes italt forgal­mazó cukrászdát, így érvelt: — Az volt a benyomásom, hogy nincs rá szükség. Kide­rült, hogy még a törzsven­dégek sem számítottak arra, hogy a Rétes kivétel lesz, így a reggeli órákban nem is ke­resték fel. Ha már így ala­kult, úgy döntöttünk, hogy ne is keressék. Szolnokon mindössze öt hely maradt, ahol reggel kilenc óra előtt kapható szeszes ital: a két szálloda, a Touring Hotel, az Árkád és Tünde presszó. Kivételek Hétfőn reggel egyik helyen sem volt csúcsforgalom. Az Árkádban rajtunk, kíván­csiskodó újságírókon kívül alig fordult meg vendég. S egy volt köztük, aki cseresz­nyepálinkát kért. A Tündé­ben vizsgára készülő kis tár­saság ült csupán. — Nem lett keresettebb hely reggelente a Tünde? — Láthatják, pedig nincs még kilenc óra, — mondta a felszolgálónő, mikor elénk tette a citromos teánkat. Vál­tozatlanul hatvan—nyolcvan forintot forgalmazunk reggel a kiskonyakokból és pálin­kákból. Nem is hiszem, hogy a Tünde lesz a törzshelye azoknak, akik műszak kez­dése előtt leeresztették tor­kukon a napi féldecijeiket. Ahová pedig eddig jártak, oda most már hiába mennek. S ez is valami. Egy újabb lépés azért, hogy többen le­gyenek azok, kik józanul kez­dik a napot. K. K. Ellenérvek és lehetőségek Nadrágok hozott anyagból _ ... kérdések II gazdasági iránt ér­deklődők mind több, termelési lehető­ségeit tőkés bérmunkával hasznosító vállalatról vagy szövetkezetről hallhattak az utóbbi években. A szocia­lista és a kapitalista orszá­gok közötti gazdasági együtt­működésnek ez a formája előnyös mindkét félnek, ha­zánknak például dollármil­liókat hoz az „árunélküli” export. Mégis sokan kétség­be vonják a bérmunka­szerződések hasznosságát, ki­szolgáltatottságról, a nálunk is egyre szűkebben csordo­gáló munkaerő-források el- fecsérléséről beszélnek. És az óvatosságra intők szavai mögött valóban sok igaz­ság rejlik. Ki cáfolhatná, hogy a gyártmányfejlesztést teljesen elhanyagoló vállalat végül is kénytelen úgy tán­colni, ahogy a munkaadója fütyül, megrendelések után rohangálni, ha tőkés part­nere olcsóbban dolgozó gyártót talál. Az is tagadha­tatlan, hogy a magyar anyagból, hazai tervek sze­rint. itthon kidolgozott tech­nológiával készült áru el­adója az ártárgyalásokon már csak azért is előnyben van, mert vevője nem isme­ri a valóságos költségeket. Többen a munkások haté­konyabb, több valutát hozó foglalkoztatását remélik a saját térnék exportjától, és nem is alaptalanul. Minden ízében magyar gyártmány­nál ugyanis nemcsak a mun­kát és a gépek kopását, ha­nem az alapanyagot, a ter­vezést is megfizetné a tő­kés partner — növekedné­nek az ország valutabevé­telei. Vitathatatlanul igaz állí­tások ezek, a bérmunka „saját anyagos” exporttal történő felváltását azonban egyedül az érvek még nem teszik lehetővé. Addig leg­alábbis kénytelen kompro­misszumokat elfogadni a magyar gazdaság, amíg sok helyen nem teremtették meg a saját termékek gazdasá­gos exportjának feltételét. Különösen a most fejlődő, gazdasági szerepüket, profil­jukat ma gyakran még csak keresgélő szövetkezetek nem képesek segítség nélkül megélni az országhatárokon túl. Pedig népgazdaságunk a szövetkezeti ipar révén ke­resett dollármilliókról nem mondhat le. Akkor sem. ha elvileg (a reális körülmé­nyek figyelmen kívül ha­gyásával) előnyösebb ke­reskedelmi megoldásokat is el tudnánk képzelni. Mire gondoljunk, amikor a lehetőségek vizsgálatakor el nem hanyagolandó körülmé­nyekről hallunk? A szolnoki Vörös Csillag Ruházati Szö­vetkezet külkereskedelmének vizsgálatával talán közelebb jutunk a megértéshez. Az évente körülbelül egymillió dollárt kereső kollektíva va­lutabevételeinek majdnem felét a bérmunka hozza. Legkorszerűbb kön?puá kunszent­mártoni konfekcióüzem­ben szinte csak nyu­gatnémet megrendelésre készítenek nadrágokat — „hozott anyagból”. — Érdemes volt-e az évente 200 ezer pantallót produká­ló gyáregység kapacitását teljes egészében bérmunká­val lekötni? A szövetkezet vezetőinek válasza egyér­telmű: igen. És a számok is őket igazolják: A nadrágo­kért járó évi 11—12 millió forint bevételnek mintegy 28 százalékából lesz nyere­ség. Persze, ha az exporthoz való anyagot is a szövetke­zet adná. akkor körülbelül 60 millió forint árbevételt hozna Kunszentmárton. és — kevesebb fajlagos nyere­séggel is — több jövedelmet. Mégsem bánkódnak, mert a Brühl und Co. céggel 1974 ben ötéves bérmunka-szer­ződést kötöttek, ugyanis tő­kés partnerük segítette őket a korszerű technika kialakí­tásában. Ruhaipari gépeket ajánlott, együtt szervezték meg a gyártást, a szövetke­zet segítséget kapott a dol­gozók betanításához. Vég­eredményben nemcsak a külkereskedelmi forgalmát növelte a Vörös Csillag, ha­nem elkezdhette a technoló­giai rekonstrukciót is. A kor­szerű konfekcióruhák készí­tését alig ismerő szövetke­zetiek a bérmunkaszerződés révén kevesebb buktatóval teremthették meg az olcsó, jól szervezett munka felté­teleit. Azonban nemcsak a világ- színvonalat jelentő techno­lógia adaptálása szól a bér­munka mellett. Az idén si­kertelenül próbálkoztak a Vörös Csillag Ruházati Szö­vetkezet dolgozói a „saját anyagos” export növelésével. A nyugatnémet vállalatnak gyártott nadrágokból né­hány darabot hazai textilből is elkészítettek. Partnerük­nek tetszett is a magyar szövet, a tárgyalások azon­ban el sem kezdődhettek, mert kiderült: textiliparunk terméke túl drága a néme­teknek. Olcsóbb magyar szö­vetet, akár valamivel gyen­gébb minőségűt viszont egy szövődében sem találtak. A magyar ruhaipar termékei gyakran ott is alulmaradnak a világpiaci versenyben, ahol az alapanyag minősé­gével elégeedettek a vásár­lók. A szolnoki szövetkezet­nek például egyre több ne­hézséget okoz arab vevőik megtartása. Hiába elégedett vásárlójuk az anyaggal, a munka minőségével — mindezt másoktól olcsóbban megkaphatja. 11 >MU nehézségekkel HSSOniO nemcsak a szol­noki Vörös Csil­lag Ruházati Szövetkezet küszködik. A gondokat és a valutabevételek növelésé­nek fontosságát figyelembe- véve így a bérmunkaszer­ződések nagyon is előnyös kereskedelmi megoldásnak tűnnek. A cikk elején em­lített hátrányok nagy része is enyhíthető jól kidolgozott szerződésekkel. V. SZ. J. Csapatzászlós brigád Másfél hónappal ezelőtt, egy novemberi hétfőn rend­hagyó módon kezdődött a Szolnok megyei Tanács Épí­tési és Szerelőipari Vállalat tiszaligeti üdülőjében a szo­cialista brigádvezetők ta­nácskozása : ünneplőbe öltö­zött kisdobosok és úttörők vonultak be a zsúfolásig megtelt terembe, majd fel­csendült a dal... a kis kö­szöntők legnagyobbika gon­dosan csomagolt vörös sely­met «zorongatott a kezébe, a szolnoki Beloiannisz úti is­kola úttörőcsapatának jókí­vánságait, és díszes zászla­ját hozták el az egyik bri­gádnak. Amikor Turcsányi János, a Kun Béla Szocialista Bri­gád vezetője átvette a zász­lót, nehezen leplezte meg­hatottságát, Utólag bevallot­ta, nehezére esett elmonda­Évi kétmillió forint értékben végeznek épületasztalos munkát a Nagykunsági Építőipari Szövetkezet asztalos részlegének dolgozói Karcagon. Képünkön Vadasi Lőrincné a csiszoló­gépen dolgozik. ni azt a néhány köszönő mondatot, úgy érzi, túl rö­vidre sikerült. Dehát nem a szó, a folyékony beszéd a lényeg, hanem a tett. Emiatt a tett miatt keres­tem meg munkahelyükön a brigád tagjait. Nem minden­napos eset, hogy egy mun­kahelyi kollektíva — 21 ta­gú a brigád — csapatzászló tulajdonosa. Mivel érd,emelték meg az iskola, a pedagógusok és az úttörők selyem. hímzett zászlaját? A naplóból Borsi István előhúz egy díszes, gépírásos füzetecskét: — Együttműködési szerző­dés az iskola és köztünk Ebben pontról-pontra meg­fogalmaztuk kapcsolatunk célját, lényegét: brigádunk bemutatja munkahelyünket, beszélgettünk a verseny­mozgalomról, annak társa­dalmi hasznáról. Ifivezető is van köztünk, ö a KISZ- élettel ismerteti meg az út­törőket. A munkásőrségről szóló előadásnak és a bri­gád által készített filmek­nek mindig sikerük v an. Legutóbbi filmösszeállítá­sunk a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom tisztele­tére készült. Szerénytelen­ség nélkül mondom: olyan jól sikerült, hogy több isko­lában is levetítettük. Major Magdolna, az ifi­vezető brigádtag folytatja • — A rendszeres találkozás mellett évente több pajtást megjutalmazunk. Ki köny­vet kap, kit elviszünk ki­rándulni, vagy a tiszaligeti üdülőben csinálunk egy „görbe délutánt”, ahol mó­kázunk. versenyzünk, ját­szunk. Segítünk a pályavá­lasztásban is. — Ez a szerződés egyik oldala — kapcsolódik a be­szélgetésbe a brigádvezető Turcsányi János. — A Be­loiannisz úti iskola pedagó­gusai és a gyerekek igényes, szép műsorral színesítik vál­lalatunk ünnepélyeit. Iro­dalmi összeállításaik, éne­keik maradandó élményt ad­nak mindenkinek. — Mire emlékeznek vlsz- sza a legszívesebben a múlt évből ? — A nyári kétnapos kirán­dulásra. ahová két kis úttö­rőt és két idős — szintén patronált — embert is elvit­tünk. Szép körutat tettünk a Velencei-tó környékén. A legnagyobb élmény a meg­hívottak igazi, őszinte örö­me volt. Nem sokkal ezután Balatonszepezdre utaztam, a nyolc napig tartó ifivezető­tanfolyam is a legkedvesebb emlékeim között él — vála­szol Major Magdolna. — A legszebb perceket a novemberi zászlóátadáson él­tem át... még most sem tudok meghatottság nélkül visszaemlékezni rá. Ha me­gyünk az utcán, ha betérünk az iskolába, ha találkozunk a boltban, a gyerekek körül­vesznek, köszönnek, kérdez­getnek hogylétünk felől. Ha másért nem, már ezért ér­demes — vallja Turcsányi János. — 1978-ban is megújítjuk a szerződést. Nemcsak a gye­rekek, mi is gazdagabbak le­szünk ettől a" barátságtól — mondja Borsi István. T. Szűcs Etelka Egy rendelet nyomában Szeszmentes hajnalok?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents