Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-08 / 7. szám
1978. január 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP V Tiszteletreméltó konokság Beszélgetés Székely Gáborral „Azok a színházak fejlődnek, azok érnek el új művészi eredményeket, amelyekben hasonlóan gondolkodó emberek közösen törekszenek valaminek a létrehozására.” Á kiragadott mondatot méltán írhatjuk mottóként e beszélgetés elé, hiszen kifejezi mindazt, amire Székely Gábor, a szolnoki Sziligeti Színház igazgató-főrendezője lassan egy évtizede törekszik tiszteletreméltó konok- sággal. Hogyan alakította ki művészi programját, mit tett és tesz a megvalósításáért, miben látja törekvései eredményét? Ezek a fő kérdések irányították beszélgetésün- kot — Kezdjük talán az életrajz néhány nelkülözhetetlen adatával! — Jászberényben születtem, 1944-ben. Ez azonban merő véletlenségből történt így. A családunkat kibombázták, a szüleim kénytelenek voltak rokonokhoz költözni Nagykátára. Jászberényben volt legközelebb kórház, ezért születtem ott. — Milyen környezetben nőtt jel? __ Apám meghalt a háborúban, anyám tisztviselő volt egy budapesti kereskedelmi vállalatnál. A bátyámmal együtt időnk nagyobb részét nagyszüleinknél töltöttük. — M ikor találkozott először a színházzal? — Viszonylag későn támadt bennem érdeklődés a színház iránt, kezdetben inkább festettem, rajzoltam. A képzőművészeti gimnáziumba nem vettek föl, így kerültem az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumba, ahol talán „a hely szelleme” is tette — hiszen Babits tanított ott — fanatikus Babits-imá- dó lettem. Érettségi után bölcsésznek jelentkeztem ma- gyár irodalom-muvészettörténet szakra, de ide sem vettek föl, így „maradt” a színház. .. , _ A művészettörténet választásában a képzőművészet iránti gyermekkori vonzalma kísértett? — Valószínűleg igen, s ez a vonzalom máig megmaradt a dolgok szépségének szere-- tétében. — Emlékszik az első színházi élményére? — Emlékszem, csúfos, visszatetsző élmény volt. A Déryné Színház együttese lepett föl az egyik újpesti kul- túrházban. A rendkívül rossz előadás felháborított. Később gyakran jártam a Nemzetibe, a Madáchba, igen jó előadásokat is láttam. Az első időszak emlékei közül azok maradtak meg bennem legerősebben, amelyek valami rendkívüli eseményhez kötődtek: nem ment össze a függöny, vagy nem egészen, hirtelen megl4ttam valamit a játék mögött is, tehát „valóságos” esemény történt. A Kaméliás hölgy egyik jelenetében például látványosan szétszórtak egy marék bankjegyet. A következő jelenet a szegénységben haldokló lány sivár szobájában játszódott. Néhány bankjegy azonban az előző jelenetben egészen a színpad elejére hullott, a függönjy elé, így a szünetben nem szedhették össze. A nyomortanyán tehát, négy-öt lépésre a szereplőktől nagy értékű bankjegyek hevertek, s mindenki úgy tett, mintha nem venné észre őket. Ez engem akkor nagyon borzasztott, úgy éreztem, megszegik vele a játék belső törvényét. _ Mikor határozta el, hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskolára jelentkezik? — Az érettségi után, mint mondtam, nem vettek föl a bölcsész karra. Egy évig az Újpesti Cérnagyárban dolgoztam. mint gépbeállító lakatos. _ Ez a kitérő milyen hatással volt a pályájára? — Nem nevezném egyértelműen kitérőnek, maradandói élményeket adott az az esztendő. Próbára akartam tenni önmagamat, igyekeztem mindenhol a legnehezebbet vállalni, például rendszeresen éjszakai műszakba kértem magam. Azt hiszem, nem voltam igazán jó gep- beállító, így a nagy akarásomat rendszeresen urasra használták, mi nyertünk minden dekorációs versenyt. Abban az évben határoztam el, hogy jelentkezem a főiskolára. , „ _ Fölvették az első „nekifutásra”. Ez viszonylag ritkán történik meg. — Nem csak, és egyedül a színházban tudtam elképzelni az életemet, mint olyan sokan a jelentkezők közül. Neb bénított meg a görcsös akarás, oldottabban mutathattam meg magamat. _ Mit kapott a főiskolától?__________________ . _ Nagyon sokat. Sok. oep ótolnivalóm volt, társaim közül többen tanári diplomával jöttek Major Tamas volt rám a legnagyobb hatással, máig is tőle tanulok legtöbbet. Mellette vagyok tanársegéd a főiskolán. De Gyárfás Miklós, Föveny Lászlóné, Hegedűs Géza nevét is említhetem, vala- mennyiőjüktől igen sokat tanulhattam. „ . — Melyik volt az első elkészült, befejezett, közönség elé került rendezése? — Moliére Kényeskedokje, az Odry Színpadon közönség elé került, de azt nem al i- tom, hogy igazán befejezett munka lett volna. Egyáltalán még nem részesültem abban a boldogságban, hogy egy a kötelező „ügymenet során elkészült munkámat igazán befejezettnek erezhet tem volna. De azt hiszem, ez lehetetlen is, hiszen minden előadás más. — Hogyan jött Szolnokra? — Berényi Gábornak, a színház akkori igazgatójának rendezőre volt szükségé, lattá az egyik munkámat, találhatott benne valami szamára rokonszenveset. Meghívott Szolnokra: vizsgarendezésként vigyem _szin- padrä Arthur Miller Bűnbeesés után című drámáját. _ Nagy vállalkozás egy h uszonhárom éves fiatalembernek. — Millert szerettem, de ez a darabja nem vonzott túlságosan, hiszen negyven-ötvenéves emberek kapcsolatainak torzulásairól, szethul- lásáról szól. »Mi ° zöm hozzá?” — 8on" doltam. Nem volt meg bennem a bölcsesség e téma teljes kibontásához. Maga a rendezés mégis maradandó emlékem, hiszen kitűnő színészekkel dolgoztam együtt, közben ismerhettem meg az azóta elhunyt Upor Pétért, s válhattunk barátokká. — Melyik a legsikerültebb rendezései? _ Számomra a Macskajáték volt a legfontosabb. Ez a darab hetvenévesekről szol, úgy látszik kísért az a hely- zet, hogy nálam jóval idő- sebb emberek sorsába kell beleélnem magamat n ndezes közben. — Véleménye szerint milyen a jó színház? _ Sokféle, bár divatos színházat nem szeretek, s bár szerencsém folytán sok színházzal ismerkedhettem meg, talán csak négy-öt munkáját éreztem fontosnak, lényegesnek. A számomra nem tetsző előadások láttán már kezdettől fogva munkált bennem a rombolás vágya. — Mit akart tagadni? — A pusztán „míves” színházat, bizonyos kialakult játékszabályokat, melyek egy- egy előadásban itt Szolnokon is ingereltek. A szemléletet, amelynek hívei a színházban csak időtöltést látnak. Az igazi színház a színésztől sokkal több munkát kíván annál, hogy a találkozás a közönséggel megmaradhasson, individuális kikapcsolódásnak ne legyen közösségi élmény. Tagadom a világ abszurditásáról szóló véleményeket, a felelősség beszűkí- tését, a kellemes közérzetet biztosító vegetációt. — Konokságig menő következetességgel küzd céljai eléréséért. — A konokság önmagában nem rokonszenves vonás, de minden attól függ, mit akar konokul az ember. Kezdetben nem színházban, hanem előadásokban gondolkodtam. Külső körülmények is befolyásoltak, nevezetesen az, hogy csak egy-egy előadásra kaptam szabad kezet. A helyzet később megváltozott, most jóval több lehetőségem van elképzeléseim megvalósítására. Egész színházban gondolkodhatom. — A rendezés mellett tehát a „színházcsinálás” is foglalkoztatja? — A színház keresi új formáit. Azok a színházak fejlődnek, azok érnek el új eredményeket, amelyekben hasonló gondolkodó emberek közösen törekszenek valaminek a létrehozására. Színészt, rendezőt, igazgatót a világ legszebb érdekkapcsolata fűz össze. Egymásra vagyunk utalva saját értékeink keresésében is. Erre törekszem, ezt szeretném érvényesíteni. — Elégedett az eddigi eredményekkel? — Az ember maga is változik. Négy éve még idillinek tartottam volna a mai állapotot. Most számtalan problémát okoz, újraértelmezést kíván. Örülök, hogy az új évad első két produkciója nívódíjat kapott, rögzítette a televízió is, összességében azonban nem vagyok elégedett. A mostani helyzetet egy folyamat egyik állomásának tekintem. Bistey András Régi könyvek boltja Pápai Pariz Ferenc latin— magyar szótára, a Dictionari- um latino-hungaricum, a pozsonyi Länderer és Hochmeister nyomdájából 1801-ben indult útjára. Pápai Pariz szótárát a szolnoki antikvárium egyik legértékesebb darabjaként tartják nyilván. Vörösmarty Mihály „Minden munkái” 1863-ban Ráth Mór pesti nyomdájából — Gyulai Pál rendezésében és jegyzeteivel — került egykori olvasójához. Ma ez a könyv is az antikvárium vásárlóit csalogatja, bordó kötésben, aranyos címlappal. Az elődök és utódok jól megférnek egymás mellett: az Athenaeum- kiadásában Petőfi, Kölcsey, s a Szépirodalmi Könyvkiadó megjelentette verseskötetek; ma élő alkotók műhelyeiből. „Emlékezés békére, háborúra, eseményekre, emberekre,” írja Szabó Barna Elevenek és holtak című művének elején. A könyv, amelynek lapjait egykoron Rényi Dezső szolnoki nyomdájában fűzték, három évtizeddel megjelenése után visszakerült szülővárosába. Gazdát cserélve gazdára vár. Aukcióra bizonyára nem kerül, inkább Szolnok valamely Nemzetiségi kérdés és társadalmi haladás A nemzetiségi kérdések léte és esetenkénti feszítő hatása ma még világjelenség. Nem korlátozódik egy-egy országra, . országcsoportra vagy földrészre. Megjelenési formája és a megoldás folyamata ugyanakkor igen különböző: függ az érintett ország társadalmi-gazdasági fejlettségétől, történelmi múltjától, hagyományaitól. Mi a nemzetiség? Nemzetiségnek valamely állam területén élő, de nem az „uralkodó” nemzethez tartozó és így az illető országban kisebbségben levő csoportot tekintjük, amelyet elsősorban a nyelv és a kultúra közössége köt össze, és választ el más nemzetiségektől és nemzetektől. Nemzet és nemzetiség: történelmi kategória. Mindkettő a társadalmi fejlődés terméke. A feudalizmusban a mai értelemben vett nemzetiségi probléma ismeretlen volt. A társadalmi tagozódás ismérvéül ebben a formációban ugyanis nem a nemzetiség, hanem a rendi kiváltság szolgált. A nemest nem származása, hanem kiváltságai, nemesi óklevele emelte az uralkodó rend tagjai közé. Nem befolyásolta a nemzetiségi hovatartozás az egyén társadalmi érvényesülését sem. A polgári nemzet kialakulásának folyamatában előbb eszmeileg, majd jogilag is ledöntöttük a rendi korlátokat. s többek között az anyanyelv közösségére alapozód - va, új társadalmi alakulat, a nemzet jelent meg. A feudalizmus bomlása és a polgári fejlődés eltérő pozíciót teremtett az egy államban élő nemzetiségek számára. Egy-egy államalakulaton belül a társadalmi-gazdasági erejét tekintve a legkedvezőbb helyzetben levő nemzet került előnybe. Nagy szerepet játszott a földrajzi elhelyezkedés is; a kisebb nemzetek számára ez sorsszerűségnek tűnt: a perifériára kerültek. Ezzel megszületett és a kapitalizmus fejlődése során az egyes országokban eltérő mértékben ugyan, de tendenciájában kiéleződött a nemzetiségi kérdés. Köztudott, hogy a nyugat- és a kelet-európai kapitalista fejlődés üteme és jellege objektív történelmi okok következtében lényegesen eltért egymástól. Nyugat-Euró- pa a társadalmi-gazdasági fejlődésben megelőzte Kelet- Európát. Gyorsabban fejlődött az ipar, dinamikusabban, a feudális kötöttségektől mentesen bontakozott ki a kapitalizálódás. Ez az alapvető különbség megmutatkozott a nemzeti-nemzetiségi kérdés alakulásában is. A nyugat-európai nemzetiségi mozgalmak a klasszikus kapitalizmus időszakában, az olasz majd a német egység megteremtésével már a múlt század utolsó harmadára alapjában véve sikerrel lezárult. A kialakult — etnikailag a kelet-európainál egységesebb — államokban a nemzetiségi kérdés a polgári demokratikus forradalmak győzelme után csak másodlagos szerephez jutott. Kelet-Európábán a polgári demokratikus forradalmak csak jóval később zajlottak le. Európának ezen a részén soknemzetiségű államok jöttek létre, amelyekben egy-egy uralkodó nemzet tartotta elnyomás alatt az itt élő népek többségét. Az erőtlen és ellentmondásos tőkés fejlődés, a terület etnikai sokszínűsége következtében a nemzetiségi kérdés Kelet-Európa egyik történelmileg meghatározó jelentőségű problémájává lett. Míg a nyugat-európai kapitalizmust összességében az asszimiláció kevésbé szélsőséges módszerei, a nemzetiségi küzdelem enyhébb formái, az integrációs típusú nemzetiségi fejlődés jellemezte, addig a kelet-európai uralkodó nemzetek erőszakos asszimilációs törekvései állandó feszültséget jelentettek és az esetek többségében nemzetközi bonyodalmakhoz is vezettek. A nemzetiségi kérdést speciálisan kelet-európai problémának tartó szemlélet gyökerei egyebek között ennek a helyzetnek a tapasztalataiból erednek. B szocialista alternatíva A XX. század eseményei és különösen a legutóbbi évtizedek történései azonban átformálták a világot. A közelmúlt és napjaink valósága a nemzetiségi kérdés vonatkozásában is egészen más képet mutat. Európa keleti részén a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével és a népi demokratikus országok megalakulásával a nemzetiségi probléma megoldásának minőségileg új lehetősége teremtődött meg. 1917. októberét követően a kérdés az adott orosz helyzetre vonatkozóan — de egyben az egész nemzetiségi problematikára általánosít- hatóan — így vetődött fel: a korábban az orosz uralkodó osztályok által elnyomott nem orosz népek együtt tudnak-e haladni az orosz munkásosztállyal vagy sajat nemzeti uralkodó osztályaikat követik majd? A tét a világ első proletárállamanak sorsa volt A szovjet kormány al- lampolitikai szintre emelte az önrendelkezés jogát, a népek közötti egyenlőséget, azt, hogy nincsenek többe „ide-> gén törzsű népek” és a nemzeti hovatartozás miatt privilégiumokat nem élvezhet senki. Etnikai sokszínűség Ali világháború után létrejött európai népi demökra- ciákban a nemzetiségi désnek az ismert történelmi okok következteben szinten különleges jelentősege yo a A felemás kapitalista mult a nacionalista szenvedélyek es előítéletek örökségét is átruházta az új társadalmi rendre Miként Szovjet-Oroszor szágnak 1917-ben, a‘ ^‘alf “I ló európai szocialista alia moknak\is .elkerülhetetlen feladatává vált, hogy , . > súlyos örökséget ne csak fel oldják, hanem ezt meghaladva a nemzetiségeket a szocialista közösséget erősítő te nyezővé változtassak. Ugyanakkor Nyugat-Euró- pában a kapitalista .fejlődés imperialista szakaszában L társadalmi ellentmondások fokozódó kiéleződése es a különböző nemzetközi tényé 7ők mint például az antiim- perialista nemzeti ^zabad,- tó mozgalmak vagy w nemzeti gazdatógok kibontakozó integrációs folyamaid miatt - a nemzeti-nemzetiségi ellentétek a tőkés al a mok egy részében újra elő térbe kerültek. Múltbéli és jelenkori pe - dák bizonyítják, hogy az etnikai sokszínűség nem fesz. ti törvényszerűen szet a k államot, sót gazdagíthatja azt, amennyiben az allar” biztosítja a nemzetiségi j gok szabad gyakorlását, es arra törekszik, hogy az együttélés a különböző nemzetiségű dolgozók közös érdekei alapjan es közös ha cai eredményeképpen a tai sadalmi haladás iranyaba hasson. A nemzetiségi autonómia és egyéb jogok meg tagadása, a kisebbségi ny vek és kultúrák veszni ha gyása vagy éppenséggel elsorvasztása, az erőszakos asszimilációs törekvések előbb-utóbb szembekerülnek a társadalmi haladas érdekeivel és nem segítik elő az érintett állam érdekeinek érvényesülését sem. Gy. A. Régi könyvek az antikváriumban könyvtárába kívánkozik. A könyvtárosok, muzeológusok gyakori vendégek itt, az alig egy hónapja megnyílt kis üzletben. Üzlet? Sokkal inkább a könyvek évszázados vándorútjának állomása. Itt sem pihennek sokáig. Emberek jönnek, fellapozzák őket. Sokan a régi bestsellereket, mások a könyvritkaságokat, könyvérdekességeket gyűjtik, többen a magyar- és világ- irodalom klasszikusai műveit kívánják megvásárolni. A régi röplapok, térképek iránt is gyakran érdeklődnek. Mások mindezeket felkínálják az antikváriumnak. Érkeznek könyvjegyzékek levélben, a megyehatáron belülről, s azon túlról is. Működésének eltelt egy hónapjában 160 ezer forintos forgalmat bonyolított le a szolnoki antikvárium. Ez évben megyénk más városaiban is megismerkedhetnek kínálatával, a különböző helyi könyvesboltokban háromnapos vásárt rendez az antikvárium, a régi könyvek boltja.
