Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-08 / 7. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. január 8. KÜLÖNÖS SZENVEDÉLY Ha a látogató maga mögött hagyja a 70 méter hosszú, téglalap alakú Viru szállót és elindul a Tallinn központjában vezető szűk utcák egyikén, váratlanul a középkorban találja magát: a régi, gondosan megőrzött és felújított XIV—XV. századi építészeti emlékek között kávéházak, bárok; címtáblái csillognak-villognak, meghitt kis boltok ajtói csikorognak, a szűk közökben óvatosan taxik lavíroznak. Nem nehéz észrevenni: az észtek gondosan őrzik a múlt emlékeit. Érthető az állandó törekvésük, hogy a múltat a jelennel összevessék. Ehhez nincs szükségük útmutatókra, hiszen még él az a nemzedék, amely 37 évvel ezelőtt a régiből az új korszakba lépett. íme, néhány ecsetvonás Észtország arcképéhez. Munkaközvetítő hivatal szovjet módra Amikor Tallinn központjában, a Tatart utcában egy kis épület első emelétére felkapaszkodtam, felfigyeltem az egész falat beborító hirdetőtáblára. A „Tallinn munkaerő-szükséglete” feliratú tábla 74 szakmát sorolt fel. — A munkaerőhiány nagy probléma, amelynek a megoldásán már évek óta fáradozunk — mondta Ajn Viru- nurm, a városi munkaszervezési információs hivatal helyettes vezetője. Az a sajátos helyzet alakult ki: nem az ember keresi a munkát, hanem a munka keresi az embert. A ma megjelent tallinni újságban a következő hirdetést olvashatja: „Az olimpiai létesítmények építkezéseire betonozó munkásokat, ácsokat, villamos hegesztőket keresünk. .. Munkába álláskor egyszeri, térítésmentes segélyt utalunk ki.” — Nem könnyű minden igényt figyelembe venni — fejezi be szavait Ajn Viru- nurm és félszemmel az ajtóra néz, amelyen már a következő látogató nyit be. — o, Olykor azonban .az ember lerázza magáról a napi gondot és arra gondol: ha már problémákat kell megoldani (vajon eltűnnek-e valaha is?), akkor jobb ilyenekkel bajlódni. Hiszen a burzsoá Észtországban sok ezer ember minden munkalehetőségtől meg volt fosztva. Merre billen a mérleg nyelve? Korszerű, önkiszolgáló üzletek. Üvegből és betonból épült szolgáltató ház, csinos külsejű családi házak — ilyennek láttam a Kirov halászati szövetkezet települését. A szövetkezet 15 kilométerre van Tallinntól. Egy érdekes adalék: a szolgáltató ház megnyitásának napján a halászati szövetkezet minden dolgozója egy kis könyvecskét kapott — a szolgáltatások felsorolásával. Nyolcvan rubel összegig a szolgáltatásokat a szövetkezet fedezi, ha a szolgáltatásokra ez az összeg nem elegendő, akkor a többletet ki-ki a saját zsebéből fizeti. Ez még nem általános Észtországban. Ám ez a jelenség nem a köztársaság holnapját, hanem már a jelent tükrözi. A szociális vívmányok a termelési eredmények velejárói voltak. Egy észt munkáscsalád tiszta jövedelme, ha a társadalmi fogyasztási alapokból kifizetett juttatásokat is -beleszámítjuk, mintegy ötszöröse a burzsoá hatalom éveiben elért jövedelemnek. Emellett meg kell említenünk a szocializmus olyan előnyeit is, mint az egyenlőség az élet minden területén, a mindenki számára hozzáférhető tanulás és egészségügyi ellátás, a holnapba vetett bizalom, a gyermekek sorsa felett • érzett nyugalom, az érdekeltség a közös ügy sikerében, a tudat, hogy a társadalomnak, amelyben élsz, hasznos, szükséges tagja vagy. Napjainkban — enyhén szólva — furcsák azok- a szónoki kérdések, amelyek a burzsoá hatalom éveiben a Muuzikaleht című folyóirat? ban jelentek meg: „Miért kell szimfóniát, operát, oratóriumot szerezni, ha nincsen zenekar, amely eljátsza- ná, ha nincsen színház, amely bemutatná, ha nincsen publikum, amely meghallgatná azokat?” Amikor az Estonia Állami Opera és Balett Színház ajtaját kinyitottam, hosszú embersorba ütköztem. A pénztár előtt kígyózott a sor. Hasonló kép fogadott a tartui Vanemujne Színházban is. Ma Észtországnak 9 hivatásos és 12 népi színháza van és három szimfonikus zenekara és sok-sok népi kórus- és zeneegyüttese. Szovjet-Észtországban évente mintegy 10 ezer tanuló fejezi be a középiskolát. 1940- ben ezernél kevesebb diák érettségizett. A tanítás a nemzeti iskolákban és a helyi főiskolákon észt nyelven folyik. Ám ha a szülők úgy akarják, gyermekeik orosz nyelvű iskolákban is tanulhatnak. Mindig sok a vásárló Tallinnban és Tartuban több könyvüzletet kerestem fel. Meglepett az idegen nyelvből fordított irodalmi művek gazdag bősége. Az észt nyelvű könyvek mellett orosz nyelvűeket is láttam, hiszen az orosz a Szovjetunió népeinek közös érintkezési nyelve. A könyvespolcok előtt mindig sok a vásárló. Az észtek valószínűleg a legtöbbet olvasó nép a világon. A köztársaság minden lakója évente átlagosan 10 könyvet vásárol. E számok mögött azok a gyökeres változások állnak, amelyek megsokszorozzák az észt nép kulturális potenciáját, s lerombolják a „szellemi elit” és a dolgozó tömegek egykori szembeállítását. Ny. H. te meg: ma a világon'legelterjedtebb téma a tévé-néző, akinek fejét, gondolkozását, életét, családját a televíziós készülék helyettesíti. Egon Strauch ritkán marad vendég nélkül. Sokan jönnek látogatóba, előbb utóbb előkerülnek az albumok, irattartók, s a rokonok, ismerősök, vagy éppen a viccgyűjtemény után en- gedelmet kérve bekopogtatok remekül mulatnak. A kine- vetnivalót összegyűjteni nem is olyan kinevetnivaló hobby... P. I. A. K. lag háziállatokra vadásznak. Drezdai vic való pincérvicc, az 546. számú irattartóból kerül elő A rajzon a pincér végigönti levessel a vendég zakóját. S minden országból és minden esztendőből akad egy hasonló „új” anekdota a gyűjteményében. ötven, százötven, vagy akár többszáz variációját is fel tudja mutatni a gyűjtő. Egyébként humoristák, kabarészínészek és rendezők rendszeresen kérik Struch segítségét, s merítenek az anyagból. „Mert az csak féligazság, hogy minden poénnak már volt őse — mondja az NDK-szerte ismert drezdai viccbarát. — Az igazság másik fele, hogy a régi csattanók, helyzetek, új összefüggésekbe állítva új értelmet kapnak, új mondanivalók hordozói.” Itt van például egy régi rajz: egy ember kaktuszt hord a feje helyén. Akkoriban nyilvánvalóan valahol ilyesmi volt divatban. És ma ? A rajzolók fantáziáját a televíziónézők révülete ihletNem valami tréfás, hanem inkább száraz foglalkozást űz Egon Strauch, egy drezdai 'kisipari szövetkezet főkönyvelője. Lakását viszont csaknem teljesen megtöltik a német alapossággal dosz- sziékba rendezett viccek, karikatúrák: a jövő év végén lesz negyedszázada, hogy Egon Strauch vicceket, karikatúrákat gyűjt. A gyűjtemény — amely elsősorban a szocialista országok szatirikus lapjaira támaszkodik, (amelyeknek képaláírásait a rendkívüli nyelvtehetségű viccgyűjtő meg tudja fejteni) ma már több, mint 400 ezer kivágást tartalmaz, s a negyedszázados jubileumra talán eljut a félmillióig is. A különböző betűkkel és számokkal jelölt irattartók között a tulajdonos csalhatatlan bizonysággal igazodik el: 136 „vicccsoportban” 900 „vezérszó” alatt 2000 vicctémát tart nyilván. Gyűjteményének egyik becses darabja, egy 1891-ből A kassai Kelet-szlovákiai Vasművek nemcsak termeléséről, hanem munkásai művelődésében kifejtett tevékenységéről is híres Cseh Szlovákia-szerte. A város közepén épült föl a vasművek művelődési háza (képünkön), amelyben a dolgozók számtalan kulturális lehetőség között válogathatnak Alkalmazotti sors „odaát” Amikor rossz, sőt esetenként embertelen munkakörülményekről beszélünk és ennek ellenpárjaként a munka világának szükségszerű humaniáílá- sáröl, akkor a lélektelen futószalag-robotra, a zajártalmas gyári csarnokokban végzett lélekölő akkordmunkára, a termelőüzemek piszkára, lármájára, lázas sietségére — egyszóval a kapitalista kizsákmányolás'elidegenítő hatására gondolunk. Amikor pedig a munkanélküliség kerül szóba, a fejlett tőkés országokban gyárkapuk és munkaközvetítő irodák előtt ácsorgó, vagy sorban álló tömegek, a kapitalizmuj lényegéhez tartozó létbizonytalanság, a munkásosztályt sújtó racionalizá-' lás, technikai fejlesztés, a feleslegessé vált munkaerő jut eszünkbe. ' » ‘ > S az irodákra aligha gondol bárki. Holott ott Is olyan „fejlődés” kezdődött, amely a termelés területén már hosszabb, történelmi időszakban társadalmi problémákat okoz: a munka tartalmának apró munkarészekre darabolása, az automatizálás és az ésszerűsítés folytán a munkahelyek nagymértékű, megszüntetése, elbocsátások és a munkavállalók visszaminősítése — egyszóval a proletársors létbizonytalansága. Azt, amit azelőtt irodai dolgozók és ügyintézők százai kézi munkával, ceruzával vagy írógéppel intéztek el, manapság gyakran egyetlen gép elvégzi. Az elektronikus vezérlésű berendezések nemcsak könyvelni tudnak, hanem még szabvány- leveleket is megírnak. Tőkés vállalati tanácsadók állítják, az irodai munka a legutóbbi évszázadban elvben változatlan maradt. Míg a termelés területén a termelékenység (azaz az egy munkaórára eső teljesítmény) a legutóbbi hetven évben 1000 százalékkal emelkedett, addig az irodákban ugyanezen idő alatt csak 50 százalékkal nőtt. A tőkés profitszerzési érdekek most azt kívánják, hogy rövid idő alatt az alkalmazotti munkában is hasonló változás következzék be. A Német Szövetségi Köztársaságban például — becslés szerint — az elkövetkezendő tíz évben egymillió irodai munkahelyet fognak „megtakarítani”. Milyen következményekkel jár az emberre, a munkavállalóra ez a „fejlődés”? Naschold professzor a nyugat-berlini összehasonlító Társadalomkutató Intézet vezetője szerint az a változás, amikor egy felelős ügyintézőt váratlanul az irodai robotok melletti segéderővé fokoznak le, amikor a titkárnőket egycsa- pásra az írógéptermekbe száműzik és már csak a percenkénti leütésteljesítmény nyom a latban, súlyos lelki és testi betegségeket okozó stresszhelyzetet teremt. Betegségbe való menekülést, általános idegességet és alvási zavarokat, gyógy- szerszedési mániát, alkoholtól való függőséget, gyomor-, szív- és vérkeringési betegségeket jelent — ezekben különösen azok az alkalmazottak szenvednek, akik minden előkészület nélkül kerülnek szembe a munkának ezzel az újszerű világával. A túlságosan alacsony szellemi követelmények miatti lelkj megterhelés tovább fokozódik és a nevelés, a magánkörnyezet és a szakma közötti szakadék egyre nagyobb lesz. A professzor olyan jelenségről beszéd), amely minduntalan felmerül a tudósok előtt: az alkalmazottaknak még egyáltalán nincs tudomásuk helyzetükről, s rossz közérzetüknek és aggodalmaiknak okairól mindaddig nem akarnak tudomást venni, amíg a munka viliága beteggé nem teszi őket. A polgári társadalomtudósok, a vállalati kutatások szakemberei és munkaügyi szakértők ezekre a problémákra csak felületi megoldásokat, enyhítéseket tudnak nyújtani. Receptjeik nem érintik maguknak a viszonyoknak az alapjait, nem kérdőjelezik meg az okozatokat előidéző kapitalizmust. Az érdekeltekkel folytatott csoportos viták keretében történő részletes előzetes megbeszélés, a munkahelyek tervezésében való döntési jogkörforgácsok megadása ugyanis nem változtat a lényegen. Nem változtat azon, hogy a kapitalizmus jelenlegi rendszerében egyre nagyobb tömegek, egyre szélesebb rétegek és osztályok keresik kényszerűen és szükségszerűen a kivezető utat, a problémáknak nem felületi kezelését, hanem gyökeres megoldását és megszüntetését. Ez utóbbi „veszélyre” maga az említett professzor is figyelmeztet: „Az az egyre fokozódó veszély fenyeget, hogy a munkaátalakulás cözpontá problémájának megoldására a vállaltatok, az állam is a szakszervezetek is olyan téves fejlődést támogatnak, ímely áttekinthetetlen utóhatásokra vezet. A munkaválla- ók testi és lelki munkaképessége, életformálásuk társadalmi :s egyéni hatásköre egyáltalán nem kívánatos módon alakul”. Nyilvánvaló, hogy a burzsoá tudós „téves fejlődésen”, .áttekinthetetlen utóhatásokon”, a „társadalmi és egyéni látáskor” „nem kívánatos alakulásán” mit ért. És mitől tart. Dévény titkai A Morva 'a Duna ösz- szefolyásánál emelkedő Dévény várában 1973 .óta rendszeres régészeti kutatások folynak. A kutatás célja a vártörténet részletes feltárása, s ezzel egyidejűleg konzerválják, tatarozzák a vár romos részeit, újjáépítik a /árpalotát. A régészek már sok leletet hoztak felszínre. A legrégibb egy hétezer éves sír, egy korai kőkéibe* településiül származik. A bronzkorból egy teljes d,ombte- mető maradt fenn. Találtak sok ipari jellegű tárgyat, kerámiát, agyag mérősúlyokat, vastárgyakat, «amelyek a vaskorszakbeli hallstatti kultúra emlékei. Értékes kerámiákat találtak a kelta-latin korból is. A várterület legrégibb kőépületei a késő római korból származnak, amikor Dévény a római légiók egyik előretolt helyőrsége volt. Gazdag anyag került elő áz egykori Nagymorva Birodalom és az Árpád-házi magyar királyok idejéből. A régészeti munka 1981-ig tervezett első szakaszának befejezése után a felső és a középső vár épületeit újra megnyitják a látogatók előtt. A végleges feltárás után Dévény a tervek szerint szabadtéri múzeum lesz. Védett mackók Bulgária hegyeiben törvényes védelem alatt állnak a medvék, számuk mégsem emelkedik jelentősen, mert a szakemberek szerint a korábban vadonnak számító erdőségekbe az emberrel együtt bevonult a technika, s a mackók nem kedvelik a környezeti ártalmakat. A medvevadászat 1946 óta tilos, s ez valamelyes javulást hozott. A 30-as évek 366-ra becsült medveállományával szemben ma — becslések szerint — 520 medve él a bolgár erdőkben. A mai mackók a magas hegyeket kedvelik, főleg a Balkán-hegység erdeit. Kevesebb található a Szredna Gorán, a Rhodope, a Rila és a Pirin- hegységben. A Sztrandzsa és a Vitosa-hegyen, ahol néhány éve még találkoztak medvével, ma már mutatóba sincs belőlük. A bolgár hegyek medvéinek egyötöde ragadozó. A tapasztalatok szerint kizáróEcsetvonások Tallinn kénéhez '
