Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-29 / 25. szám

1978. január 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ÁLLATORVOS FALUN Az állattartó nép mindig különös becsben, tiszteiéi­ben tartotta azokat az em­beréket, akik orvosolták a beteg jószág baját. Ma az ál­latorvos fogadja a falu sü­vegelését, de régen, amikor még a sártengerbe merült falvak hírét-hamvát sem hal­lották ezeknek a tanult em­bereknek, akkor is került ügyes gyógykovács, nagyte­kintélyű veszettorvos (tudni­illik veszett állatot is meg­gyógyító), akik gzintén, élvez­ték a megbecsülést. Egy ilyen emberről ír Molnár Balázs néprajzi tanulmányában: a szeghalmi Ambrus Sándor­ról. Ízelítőül érdemes néhány passzust idézni a régi ve­szettorvosról. „Gyógyítómód­jára jellemző volt, hogy so­hasem érdeklődött a beteg­séget kiváltó okok után. A beteg jószágot megtekintette, megvizsgálta és azután ren­delkezett. „Általában ha be­teg jószághoz hívták, először ital mellé ült, és iszogatás után ment a jószághoz, és a beteg jószág megtekintése után italhoz tért vissza, s rendszerint borozgatás köz­ben intézkedett. Ha sebészeti jellegű beavatkozásra volt szükség, üzent a kovácsnak, aki utasítása szerint, ellen­őrzése mellett elvégezte a szükséges műtétet.” „Külön­böző gyógyfüveket is hasz­nált. „Utasítására páciensei gyűjtötték össze, szárították, stb. és mikor mennyire yolt szüksége, annyit kért belő­lük.” „Gyógyszerraktára... csak néhány üvegből állott, az istállóban, a jászol alatt volt.” És végül egy. történet az egyszerű parasztember „terápiáinak” sorából: „Egyik alkalommal Papp méltósá- gos (közjegyző volt Szeghal­mon) szobakutyájának szoru­lása volt. Bármit követtek el vele, nem javult. Azt hatá­rozták, hogy elviszik az öreg Ambrushoz. Ott az istálló- tornác egyik oszlopához kö­tötték. Sándor bácsi megebé­delt, rágyújtott, elfüstölt vagy két cigarettát, az asztal mel­lől felállt, kiment. Ment a kutya felé, az félelmében forgolódott jobbra-balra. Az istállóágas szélén lógó rossz istrángot leemelte Sánd.or bácsi, kétrét fogta, csihé-pu- hé, vagy kétszer végighúzott rajta. Szerencsétlen állat kínjában is csak úgy lövellte magából az ürüléket. A gaz­dád istenit, csak azt mon­dogatta az öreg, felemelte a vödör vizet, és leöntötte a kiskutyát. Annáik nem volt többé szorulása, amint meg­látta az öreget. Ezeket a régi dolgokat azért idéztem fel, mert Nagy- ivánon, dr. Török József ál­latorvossal is ráforgattuk a szót. Ilyenféleképpen. — Itt, a Hortobágy pere­mén is voltak népi gyógyí­tók? — Hogyne, ezek a pásztor­emberek sokmindent meg­gyógyítottak, nagyon értettek a jószághoz. Ha nem va­gyok itthon, még ma is el­hívják például a 81 eszten­dős Czinege István bácsit el­letni. .. Szóval még ma is vannak Nagyivánon és a környékén ilyén gyógyító em­berek. — Amikor idekerült, nsm kellett velük rivalizálnia? — Nem, nincs ilyen prob­lémám, igaz, kisebb mun­kákat, herélést, ezt-azt még ma is elvégeznek. De előt­tem már két állatorvos volt Nagyivánon, ők voltak az út­törők, nekik még biztos más volt. Egyébként teljesen megváltoztak a viszonyok: az állattenyésztésben dolgo­zók, a pásztorfélék már nem élnek kint a határban, ta­nyákon, ha vége a munka­időnek, hazajönnék, nem vál­lalják a kinti rid.eg életet. Kevés az idősebb pásztor, inkább középkorúak vannak: mindig náluk a rádió, mo­torral járnak, szóval más vi­lág ez. Megváltozott az ál­lattenyésztési technológia is a termelőszövetkezetben, pél­dául a juhászaiban nincs fe- jés, kettős hasznosítás van: gyapjú, bárány. Az a világ, az a technológia, amely a régi gyógyítókat kitermelte, megszűnt. A nagyüzemi ál­lattenyésztésben már töb­ben középiskolát végeztek, most is tanulnak néhányan tanfolyamon. Mindez együtt természetesen állatorvost fel­tételez, kíván. 2 íme, máris a mai korban vagyunk, s ezt idézi beszél­getésünk helyszíne, dr. Tö­rök Józsefék szép lakása, s annak jó melegre fűtött üve­ges verandája is. — Nagyiván szép házainak gazdasági udvarai vajon sok állatot őrzinek? — A többi községhez vi­szonyítva itt elég komoly háztáji állattartás folyik: legtöbb a szarvasmarha, több mint 750 darabot tartanak. Ugye, itt óriási legelők van­nak, könnyű beszerezni a szálastakarmányt. Sertés ke­vesebb van. — De az állatorvos mun­kájának zömét bizonyára a nagyüzem adja — Valóban. A helyi Petőfi Tsz és a Középtiszai Állami Gazdaság egyik kerületének állatállományát gyógyítom. — Szám szerint? — A tsz-nél 9 ezer juh, 250 szarvasmarha, az állami gazdaságnál 5 ezer juh egész­ségével törődöm. De itt van még a tsz baromfitenyésztő se is: körülbelül 20 ezer ka­csa, 40 ezer csirke, 10 ezer gyöngyi, 8 ezer liba. — Ennyi állatról a régi gyógyító emberek talán nem is álmodtak. — Aligha! — Sok munkájuk lehet. — Amikor nem jelentenek beteg jószágot a háztájiból, leköt a nagyüzem. De majd könnyebb lesz. A termelőszö­vetkezetnek van egy ösztön­díjasa, ez a fiatal kolléga látja majd el Tisza őrsöt és Tiszaigart. Most még Tisza­füredről járnak ki ellátni a két községet. — Gondolom, sokat kell mennie. — Sokat. Most kerékpárral járok itt Nagyivánon, de akad egy Riga kismotorom is, csak arra most borzasztó hideg van. Igaz, száraz az idő, jó az út, de hideg van. Ha távolabbra kell eljutnom, beülök az autómba. A kör­zetem 30 kilométeres, bár ezt nem teszem meg mind,en nap, de 20 kilométert biztos csetlek-botlok. — A munkaideje? — Kötetlen. Amikor hív­nak, megyek. — Éjjel is? — Persze. Főleg szarvas- marha éltetéshez. Délben, ha tehetem, alszom egy kicsit. Tudja, 1970-ben volt egy csúnya agyhártyagyulladg.- som, éppen hogy megmarad­tam, a karcagi kórháznak, Lévai doktornak köszönhe­tem az életemet. Nos, azóta nagyon fáradékony vagyok. 3 — Mióta él Nagyivánon? — 1967-ben kerültem ide. Amikor egyszer erre jöttem hintóval (még előző munka­helyemen, a Középtiszai Ál­lami Gazdaságban dolgoz­tam) éppen tavasz volt, az egész határ, a legelők víz­ben álltak. Kérdeztem a ko­csistól, hogy ugyan miből élnek itt az emberek,' hiszen én csak vizet látok? Azóta tudom miből élnek: munká­ból. Dolgos nép az itteni, rengeteget gyarapodtak a szorgalmuk által. Szeretem ezt a falut, az itteni embe­reket, amikor beteg voltam az egész község aggódott ér­tem. Minden udvaron meg­fordultam már többször is, jó komáim a gyerekek, messziről kiabálnak nekem. A felnőttek elmondják prob­lémáikat. — A munkán kívül mire jut ideje? — Én is tartok valameny- nyi állatot, nem szeretem az üres udvart, falun nőttem fel. Ezen kívül ott a tévé, rá- di, folyóiratok... Sokáig a népfront elnöke voltam Nagyivánon, de a betegsé­gem óta csak elnökhelyet­tes vagyok. Viszont megvá­lasztottak a vízműtársulat elnökének (a falu 80 száza­léka már fürdőszobát épí­tett!). Hát csak így, csende­sen éldegélünk itt falun... • Körmendi Lajos Kezes: a brigád Kirakatsiker Szép szolnoki siker szüle­tett a Belkereskedelmi Mi­nisztérium ifjúsági divatbi­zottsága által rendezett or­szágos kirakatversenyen. Ádám László, a Szolnok me­gyei Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalat kirakatrende­zője több száz résztvevő kö­zül az előkelő harmadik he­lyet érte el. A versenyben rangsorolt kirakatát az el­múlt év végén a szolnoki Dáma női készruhaüzletben rendezte, és olcsó, középáras divatruhákat mutatott be a 13-tól 30 évesekig terjedő korosztálynak. A díjat ked­den adják át a Belkereske­delmi Minisztériumban, Édesapja házában, Jász- alsószentgyörgyön, tizen- nyolcadmagával élt Keskeny János, amikor a negyedik gyermekük is megszületett. Szeretett volna megfelelő otthont teremteni a család­nak, de mert nem a cigány­telepen lakott, ehhez kiemelt támogatásra nem számítha­tott. Egy üresen álló — ál­lami értékesítésü — családi ház vásárlására jelentkezett. A vételár tíz százalékát kel­lett volna befizetnie, csak­hogy nem volt miből, hiszen keresetéből a hattagú család ellátása mellett nem tudott félretenni. Megoldásként kí­nálkozott, hogy az OTP-től személyi kölcsönt vegyen fel a vételárelőleg befizetésére, ám ahhoz meg kezesre volt szüksége. Keskeny Jánost munkahe­lyén, a jászkiséri MÁV Épí- tőgépjavító Üzem festőmű­helyében renden, dolgos em­bernek ismerik. Amikor munkatársai — a Kossuth Lajos Szocialista Brigád tag­jai — megtudták, hogy mi a nagy gondja, kollektiven se­gítségére siettek, és kezessé­get vállaltak érte. Saját há­zába költözhet így a brigád jóvoltából a Keskeny család. A több mint 400 négyszögö­les portán sok mindent meg­termelhetnek a konyhára, jobban, könyebben élhetnek. Nehezebb lett a kéményseprők munkája a korszerű fűtési eljárások elterjedésével. Nappai Szolnok ezernyi kéményét takarítják, de emellett a tömbfűtőművek, gyárak füstvezetékeit is ők tisztítják, éjszaka. Képünkön Kiss István és Gergely János látható munka közben Tallinn—Jászberény Orvosok együttműködése i . „A megállapodás a két egészségügyi intézmény munkájának, tudományos gyakorlati tapasztalatai­nak kölcsönös cseréjét, baráti kapcsolatainak el­mélyítését szolgálja.” Idé­zet a jászberényi Városi Tanács Kórház-Rendelőin­tézet MSZBT-tagcsoport- jának munkáját értékelő beszámolóból. Az 1974 novemberében létrejött tagcsoport felada­tait az alakuló ülésen a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság tagcsoportjainak műkö­dési elvei szerint határozták meg. Többek között kimond­ták: a barátság a szoros együttműködés fejlesztését, erősítését szolgálja a jászbe­rényi kórház és a tallinni Onkológiai Intézet tudomá­nyos kutatómunkájának köl­csönös megismertetése. Kiemelkedő esemény volt a két egészségügyi intézmény között létrejött együttműkö­dési megállapodás. Az egyez­ményt a tagcsoport megala­kulását követő napokban Alekszander Gavrilov, a tal­linni Onkológiai Intézet igaz­gatója és dr. Figus Albert, a jászberényi városi kórház igazgató-főorvosa írta alá. A megállapodás alapján éven­ként egy-egy alkalommal felváltva orvosdelegáció lá­togatott egymáshoz Tallinn- ba és Jászberénybe. E láto­gatások jól szolgálták a cflt. hogy kölcsönösen megismer­jék a két intézetben folyó tudományos munkát, egymás eredményeit. Lehetőséget teremtettek ar­ra, hogy meghatározott célú továbbképző jellegű tapasz­talatcsere jöjjön létre. Ered­ményeket értek el a pank- reáto choholangographia és gastrokamera vizsgálatok elsajátításában, a szűrővizs­gálat és a veszélyeztetett po­puláció gondozási munkájá­ban. A két intézet munkatársai az eddigi tudományos mun­kájuk eredményeit egymás orvosi szaklapjaiban kölcsö­nösen közölték. A jelentő­sebb eseményekről az észt, illetve a magyar orvosi szak­lapokban dolgozatok jelentek meg. Hasznosak voltak a lá­togatások alkalmával rende­zett tudományos ülések, ta­nácskozások. Az egymás éle­tét és munkakörülményeit bemutató, a kutatások ered­ményeit összegező, a megbe­tegedések korai diagnoszti­káját ismertető' előadások. A tagcsoportok idei tervé­ben az együttműködés to­vábbfejlesztése szerepel. Jászberényi orvosdelegáció utazik Tallinnba és az Egészségügyi Minisztérium egyetértésével 1 hónapos to­vábbképzésre hívják meg a kórház gasztroenteorológiai osztályára dr. A. Viirmaat és dr. Vajno Amoldot, a tallinni Onkológiai Intézet orvosait. ....miäm A tiszabői iskolában Fotó: TKL. Új Patyolat üzlet A Szolnok megyei Patyolat Vállalat február elsején, szer. dán, új üzletet nyit a megye- székhelyen. A vállalat köz­pontjában, a Mártírok útja 19. szám alatt — saját beru­házásból — a mintegy 100 ezer forintos költséggel létre­hozott kis szalon a környék jobb ellátását biztosítja. Munkabiztonság, embervédelem OLDALAKAT lehetne írni, órákat beszélni, vitatkozni arról, hogyan lehetett volna megelőzni, elhárítani egy-egy üzemi szerencsétlenséget, mi­ként kellett volna feltárni a balesetveszély forrásait. A sok feltételes mód — saj­nos — még mindig aktuális, a „lehetett volna, a kellene, a szükséges lenne” kifejezé­sek túl gyakran szerepelnek egy-egy üzemi balesetet re­konstruáló jegyzőkönyvben. Pedig a legtöbb esetben apró, költség nélküli, hétköznapi dologról van szó: a lógó ve­zetéket fel kell kötni, az aka­dozó gépet azonnal ki kell kapcsolni, figyelmeztetni kell a munkást arra, hogy ne vi­seljen fapapucsot, csúszós talpú cipőt, vagy ne rakja rendetlenül a vasat a rak­táros. Ehelyett — ha már megtörtént a baleset — sok (helyen 'felelősi, „bűnbakot’!1 keresnek. A vezeték pedig lóg tovább, a raktár rosszul rakott árutömege újabb em­ber fejére zuhan ... A Szakszervezetek Megyei Tanácsa munkavédelmj fel­ügyelőinek feladattervében elsőrendű feladatként szere­pel a balesetek fokozottabb megelőzése, a veszélyforrások megszüntetésére tett intézke­dések számonkérése, az ok­tatások színvonalának javítá­sa. Nem elég egyszer — a dolgozó belépése napján — az intelem, főként ha hadar­va, agyonunt monoton han­gon ismerteti az óvó rend­szabályokat a vállalat illeté­kese. Folyamatosan, az év­szakokat, a technológiai vál­tozásokat figyelembe véve fel kell újítani, ki kell egészí­teni a munkavédelmi tudni­valókat. Érthetően, értelme­sen, filmekkel és példákkal illusztrálva — az emberek józan eszére és érzelmére hatva — színesebbé tehető az oktatás is. AZ ÜZEMI balesetek csök­kentésében, a megelőzésben nagy feladat vár a szocialista brigádokra, a társadalmi ak­tívákra. Munkavédelmi őreik, a tisztasági versenyek szer­vező} sokat tehetnek a bal­esetek elkerüléséért. A köz­vetlen termelést irányítók személyes példamutatása, kö­vetkeztés számonkérése, szin­tén fontos tényező, amely — közvetlen vagy követett mó­don — a dolgozót is arra sar­kallja, hogy önmaga és tár­sai testi épségére, életére job­ban ügyeljen. — t, sz. e, —■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents