Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-29 / 25. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. január 29. Lí ÜLPOLITIKAI c .. ORKEP IRGENIlHI, II MUNDIÁL ORSZÁGI Negyvenöt év alatt tizenöt elnök Labdarúgó eltűnéséről egyelőre nem érkezett hír a világbajnokság színhelyéről, Argentínából. Az eltűntek listáján - ha a hosszú névsort egyáltalán össze lehetne állítani - szerepelne viszont ügyvéd, kommunista párttag, tiszteletbeli amerikai konzul, parlamenti képviselő, szak- szervezeti vezető, rendőrfőnök, újságíró, személyi testőr, külföldi nienekült, sőt apáca is. „Eltűnt” - ez legtöbbször azt jelenti, hogy az áldozat már nincs az élők sorában, csak éppen nem tudni, hogy ki, hol és mikor végzett vele. „Eltüntetéssel” vádolható fegyveres szervezet több is működik az országban. A legnagyobb a Montoneros, a perónista mozgalom fegyveres szárnya. Kisebb, de hírek szerint szervezettebb az áltáljában trockistjának mondott ERP, a Nép Forradalmi Hadserege, és ugyancsak a szélsőbaloldalhoz tartozik a mao ista „Munkáshatalom” szervezet. Velük szemben áll a három A betűvel jelzett- Argentin Antikommunista Szövetség. És beavatkozik a hadsereg is, de szerepe korántsem egyértelmű. II tábornokok mégis visszajönnek Argentínában az államfői palota, a Casa Rosada lakói nem egyszer érkeztek vagy távoztak már szokatlan módon. Negyvenöt év alatt tizenöt elnöke volt az országnak, s köztük olyan is, akinek hatalma mindössze huszonnégy óráig tartott. 1973- ban pedig példátlan meglepetés volt, hogy a tábornok- elnök, Alejandro Lanusse önként adta át a hatalmat demokratikusan megválasztott utódjának, aki aztán lemondott a száműzetésből diadalmasan visszatérő Juan Domingo Perón javára. Perón a második világháború után tíz évig állt az ország élén. és amikor megbukott a gazdasági nehézségek még nem váltak észrevehetővé. A gondokkal az egymást követő katonai junták és konzervatív polgári kormányok sem tudtak megbirkózni, és ez magyarázza Lanusse önkéntes távozását is. Akkor Buenos Aires utcáin a katonákról azt skandálták az emberek: „Se van, se van y nun- ca volverán”, vagyis: elmennek és soha nem is térnek vissza. Mégis bekövetkezett, amit mindenki lehetetlennek tartott: a helyzet még rosz- szabb lett, különösen Perón halála után, amikor második felesége, az egykori táncosnő, az Isabelita néven ismert Maria Estella Perón az elnök. így történhetett, hogy a polgári hatalom alig három éve után mindenki szinte várta a katonai hatalomátvételt, amely — megint szokatlan módon — késett, mert a tábornokok nagyon nem szívesen vették át a csődtömeget. 1976 márciusában a kormányhivatalnokok elkezdtek csomagolni, az aktákat és a képeket hazavitték az irodából, és vártak. A hangulatot jelzi egy külföldi napilap szalagcíme a hatalomátvétel másnapján: „Megtörtént a katonai puccs Argentínában”. Katonák katonák ellen A junta egy eredményt máris femutathat: a helyzet nem lett rosszabb. Elsőszámú ígéretét, a terrorizmus megfékezését azonban nem tudta beváltani. Főleg azért nem, mert inkább csak a baloldali szervezetek ellen indult’ hadjárat, és a módszerek csak elkeseredettebbé tették a szélsőséges városi gerillákat. „Legfeljebb hat óránk van, hogy egy fogolyból információkat csikarjunk ki, különben nem tudjuk elfogni a társait. Hát így állunk ...” — mondta a különítmények egyik tisztje. Azt mondják, hogy erről csak részben tehet a junta vezetője, Rafael Videla tábornok, akit így hívnak: „La Huela”, a csont. Nem azért, mert olyan kemény katona, hanem mert olyan sovány. Ö a „nemzeti-liberálisnak” mondott, mérsékeltebb tisztek közé 1|artozik, csakúgy, mint a szárazfödi erők vezérkari főnöke, Viola tábornok és az elnöki iroda vezetője, Villareal. A „három V” elérte, hogy jónéhány' tisztet nyugdíjaztak azok közül, akiket jellemző módon „pino- chetistának” neveznek. A helyi parancsnokok' között azonban ,még sok ilyen van. Egy eset a sok közül: egy befolyásos apa magát Villareal tábornokot értesítette fia eltűnéséről. Nyomozás indult, rábukkantak egy házra az Első Hadsereg főhadiszállásának közelében és másfél órás szabályos tűzharcot vívr tak a fiú kiszabadítására. A sebesült védők között a hadsereg két őrnagya is ott volt, mert az „eltűnteket” nem gerillák tartották fogva, hanem a tisztek a szomszédos főhadiszállásról. A titkos kínzóközpontokban Hitler-képeket és horogkereszteket találtak, így aztán nem meglepő, hogy a fegyveres csoportok száma a zsidók védelmi szervezetével is gyarapodott. Egyelőre az erőszakhullám becsléseken alapuló mérlege szerint az eltűntek száma húszezer körül lehet, a börtönökben pedig tizenkétezer politikai fogoly van. Furcsa diktatúra Nemcsak a terroristák elleni fellépésben vannak nézetkülönbségek a „három V” és a pinochetisták között. „Először fordult elő Argentínában, hogy egy puccs után az első intézkedés nem a kommunista párt betiltása volt. Ezek a katonák már nem a régiek” — mondta a párt egyik vezetője. A csendes hatalomátvétel után a kommunista pártot — a szélsőjobboldali csoportoktól eltérően — nem tiltották be, csak „felfüggesztették”,. éppen úgy, mint például a Perón híveit, a polgári radikálisokat, vagy a kereszténydemokratákat. A pártoknak arra is van lehetőségük, hogy tanácskozásokat tartsanak. Vezetőik nemrégen sürgettek párbeszédet a juntával az erőszakhullám megfékezéséről és a gazdaságpolitikáról. A párbeszédet korábban Videla is felajánlotta, de — nyilván a pinochetisták befolyása miatt — ebből eddig semmi sem lett. Annyi tehát eddig bizonyos, hogy ez a katonai rendszer nem olyan diktatúra, mint amilyen a szomszédban, akár Chilében, akár Brazíliában működik. Ami viszont klasszikusan jobboldali, az a gazdaságpolitika. Az infláció egy év alatt többszáz százalékos, és az áremelkedést a bérek nem követik. Lelkes szurkolók Bármilyen is a közbiztonság és a gazdasági helyzet, a beszédtémák között továbbra is a legfontosabbak közé tartozik a foci. A stadionokban a szurkolók természetesen latinos temperamentummal biztatják csapatukat, de az ütemes tapsba nem egyszer politikai jelszavak is keverednek. Tavaly, amikor a córdobaiak Rosarióban játszottak, és a vendég szurkolók a rendőrökre támadtak, azok pedig a tömegbe lőttek, az egész stadion egy emberként a baloldali gerillákat kezdte éltetni. Azt mondják, a „régi szép időben” még Perón nevét kiáltották ütemesen a lelátókról. Változnak az idők és ennek jele, hogy az egykori kitűnő telefonhálózat ma már szinte használhatatlan. Nem csoda, hiszen a telefonközpontokban is gvakran robban bomba, sőt — bármennyire hihetetlen is — a földből egyszerűen kilopják a kábeleket. Világ- bajnokságot viszont nem lehet rendezni telefon nélkül. A kormány, amely presztízskérdésnek tekinti a nagy eseményt, gyorsan több millió dollárt juttatott az állami telefonvállalatnak, hogy a Mundial idején a sajtó jól dolgozhasson. Bedő Iván A Pergamon Press angolamerikai kiadó Londonban megjelentette az L. I. Brezs- nyevről szóló „Rövid életrajz" című könyvet, angol nyelven. A kötethez maga Brezsnyev írt bevezetőt. Képünkön: az érdekes kiadvány London egyik könyvkereskedésében Megszűnt a viszálykodás Érdekes közvéleménykutatást végeztek bolgár szociológusok a Duna-menti Orja- hovo földrengés sújtotta térségének lakói között, amelynek eredményét nemrég tették közzé. Az emberek egyrészét inkább csak meglepte, mint megijesztette a váratlan esemény. Mindannyiukban szinte azonnal a hozzátartozókért való aggodalom merült fel. Régi haragosok békültek ösz- sze, viszálykodásokat egycsa- pásra feledtek az egymáson segíteni akaró emberek. A kérdésekre adott válaszok összegzéséből kiderült, hogy a fiatalok érzelmi labilitása végletes hatásokat váltott ki: egyesek kinevették a felnőttek aggodalmait, félelmét, mások pedig súlyos stresszhatás alá kerültek. Élénkül az idegenforgalom A Karib-tenger zöld szigetén, Kubában élénkül az idegenforgalom. Rendszeresen szállnak le a repülőgépek, fedélzetükön a szocialista országokból és Nyugat-Európá- bóll érkező turistákkal. Sűrűn futnak be a havannai kikötőkbe az Észak- és Kö- zép-Amerikából érkező hajók. Kuba 1972 óta átfogó programot valósít meg az idegenforgalom fejlesztése érdekében. Üj hotelek, üdülőközpontok épültek Varadéra, Santa Maria del Mar, Trinidad festői strandjainak közelében. Havanna Miramar nevű városnegyedében szállodaóriás emelkedik az ég felé, amely a mai, modern Kuba egyik jelképe. Bizonytalan választások Talán még soha nem volt olyan választás Nyu- gat-Európában, amelynek ennyire bizonytalan kilátásai lennének. A bizonytalanság nem is annyira a győztes pártokkal kapcsolatos, mint magának a választásnak megrendezésével. Az előzetes döntés alapján ugyanis 1978. júniusában közvetlen szavazással kellene megválasztani a Közös Piac parlamentjének tagjait. Az Európai Gazdasági Közösségét létrehozó „alapító atyák” két évtizeddel ezelőtt az úgynevezett „Római szerződésben” megfogalmazták azt az elképzelésüket, amely szerint az Európai-parlament az idők folyamán egyfajta „nemzetek feletti” szerepet vesz fel, s elvezeti a Közös Piac országait a szorosabb UNIÖ-hoz, a korábbi politikusok által már oly sokszor megálmodott „Európai Egyesült Államokhoz.” Ez az elképzelés azonban mind ez- idáig nem jutott el még a megvalósulásnak küszöbéig sem. A „hatok”, majd a „ki- lencek” viszonyában nem a „nemzetek feletti” vonások uralkodnak, s a döntésekben az egyes államoknak továbbra is összehasonlíthatatlanul nagyobb szerepük van, mint a közös szerveknek. így aztán a Közös Piac parlamentje is csupán konzultatív testület, amelynek nincs törvényhozási joga. Az Európa-parlamentet egészen mostanáig az egyes tagországok törvényhozásainak küldötteiből alakították, az egyes nemzetgyűlésekben képviselt pártok arányában. Ezt a jelenleg is érvényes állapotot azonban ideiglenesnek tekintették, s már 1962- ben megfogalmazták azt a követelményt, hogy közvetlen választásokat tartsanak a Közös Piac országaiban. Végül is 13 év telt el, mire a „kilencek” vezetői döntést hoztak arról, hogy 1978. júniuséban megrendezik az eddig még soha nem volt választásokat az Európa-parla- lamentbe.” Két éve folyik már a különböző szintű vita arról miképpen, milyen rendszer alapján rendezzék meg a 78 júniusi választást, mennyi mandátumot kapjanak az egyes tagországok. Ugyanakkor, mint erre a megfigyelők rámutatnak a parlament politikai, hatalmi kompeten- ciájiának kérdését általában megkerülik. Lapvélemények szerint a „kilencek” kormányai azért szorgalmazzák az EGK politikai integrációját, mert ebben látják a válság által megrendített gazdasági integráció eredményei megóvásának biztosítékát. A nyugat-európai politikai egység egyik legtóarcosabb híve Tindemans belga miniszterelnök 1976-ban több dokumentumot terjesztett az EGK tanácsa elé. Ezek egyikében megfogalmazta azt a követelményt is, amely az Európa-parlamentnek kezdetben kezdeményező, majd törvényhozó jogkört is szán. A Tindemans-javaslatok viharos politikai vitát váltottak ki, az egyes országokban. A polémia tárgya mindenekelőtt a nemzeti szuverenitás kérdése volt. A belga kormány javaslatai Franciaországban és Nagy-Britanniá- ban találtak leghevesebb ellenzőkre. Párizsban a kommunisták és -a gaulleisták egyaránt visszautasították a francia nemzeti döntések korlátozásának lehetőségét, Londonban pedig a parlament nem járult hozzá, hogy a brit szigeteken elfogadott többségi választási rendszer helyett a Brüsszelből javasolt arányos módszer szerint rendezzék meg a júniusi választásokat. A képviselői helyek országonként elosztásáról végül is sikerült megegyezniük. Eszerint a 410 parlamenti helyből a „nagyok” (Nagy-Bri- tannia, az NSZK, Franciaország és Olaszország) egyenként 18-at kapnak. Hollandia 25, Belgium 24, Dánia 16, Írország 15, Luxemburg pedig 6 képviselőt választhat. A megválasztott képviselők a jövendő parlamentben nem országaik, hanem pártállásuk szerint szerveződnek frakcióba. Ez a folyamat már a jelenlegi helyzetben megindult: megalakult már az úgynevezett „Európai - Néppárt”, azaz a kilenc közös piaci ország kereszténydemokratáinak szövetsége. 1976. márciusában zászlót bontottak a liberálisok is. Valamivel korábban még 1974-ben létrehoztáK az „Európai Közösség szociáldemokrata pártjainak szövetségét”, amely a Szocialista Interna- cionálé kereteiben működik. Már a jelenlegi Európa-par- lamentben is tevékenykedik az olasz és francia képviselőkből álló kommunista frakció. amely méltán számíthat arra, hogy a júniusi választásokon tovább erősödik. A szocialisták és a kommunisták előretörése magyarázza elsősorban, hogy kontinensünk nyugati felének konzervatív erői ma már korántsem oly lelkes hívei a politikai integrációnak, mint a 60-as években. Az egyik leglelkesebb „európai” Tindemans így nyilatkozott erről: „A legégetőbb kérdés az, hogy vajon együttműködnének egy szocialista-kommunista többségű parlamenttel azok a kormányok, melyeket más politikai erők vezetnek? Én a magam részéről kételkedem ebben”. M. G. B úesújárás zajlott le a minap az egyesült államokbeli Memphis városában, ahol Elvis Presley, a roók and roll tavaly augusztus 16-án elhunyt koronázatlan királyának hamvai nyugszanak. A családi sírbolt körüli nagy forgalom oka: Elvis január 9-én lett volna 43 esztendős; minden korosztálybeli rajongóit (az ötvenes években hódított roch and roll most reneszánszát éli) hiánytalanul kiszolgálta az Elvis-ipar. Néhány példa csupán; sírja közelében harminc tonna Presley-szuvenír kelt el:. harminc órán át vetítették egyfolytában a különféle Presley-filméket; harminc dolláros áron ismét piacra dobták a Moody Blue című lemezalbumát... És hogy legyen még egy . harmincas: mintegy harmincezren írták alá az amerikai kormánynak címzett beadványt, amelyet Presley Newportban élő egvik rajongója szerkesztett abból a célból, hogy a rockkirály születésnapja legyen az USA második nemzeti ünnepe, A Presley-üzlet Amikor Elvis váratlanul elhunyt, Háziorvosa, dr. George Nichopoulos kezelésbe vette a halottat, hogy a ravatala mellett elvonuló sok tízezer rajongójában kedvező kép maradjon a sztárról. De csak emlékkép! A fényképezést ugyanis a család megtiltotta, annak ellenére, hogy sokak állították: Elvis a sárgaréz koporsóban legalább tizenöt esztendőt fiatalodott. A fotózással mégis igen sokan megpróbálkoztak!, főleg lányok és asszonyok, akik mini kamerát a melltartójukban rejtették el, s a koporsó mellett elhaladván kísérleteztek az exponálással. A képek persze nem sikerültek. Legalábbis a nőknek. Sikerült viszont, a Presley família egyik távoli sarjának meglehetősen közel férkőznie a ravatalhoz. Az eredmény: 48 órával a rocksztár halála után a világ nagy képügynökségeí (és. nem utolsósorban a fotós rokon) bombaüzletet csináltak Elvis ravatali képéből. Állítólag kétszer annyiért kelt el az első napon, mint annak idején Mao ravatali képe. Mondjuk azt, hogy ez mind semmi ?! Mondhajtuk.iugyan- is a Persley-házba a szomorú órákban újságíró nem tehette be a lábát; az édesapa és a legközelebbi hozzátartozók kerülni kívánták az Amerikában egyébként ke- rülhetetlent — a nyilvánosságot. A memphisi halottasházból keltezvén mégis ötszáz szavas riport jelent meg a temetés napján a Rolling Stone című magazin különkiadásában. A szerző: Caroline Kennedy, a tragikus körülmények között elhunyt amerikai elnök 19 éves újságíró-gyakornok lánya. A Kennedy lány riportjának fő informátora a háziorvos volt, aki — miután a Presley család a szemére vetette a pletykálkodását — így védekezett: „Egy Caroline Kennedytől senki sem tagadhatja meg a felvilágosítást!” Presley a halála után is gondoskodott szenzációkról: néhány bűnöző el akarta rabolni a sztár földi maradványait, hogy váltságdíj ellenében bocsássa szabadon „túszát”. A rablási kísérlet két héttel később megismétlődött, miután Elvis már az édesanyja mellett pihent a családi sírban. Az még csak hagyján, hogy Presley' temetésekor rajongói — 400 ezren zarándokoltak el a végső tiszteletadásra — egy-egy fűszálat akartak emlékül magukkal vinni a temetőből. Az igazi attrakció akkor kezdődött, amikora születésnapi tisztelgéskor a halott eszménykép iránti szeretetük kifejezéseként a i-ajongóg hozzáláttak Presley sírjának széthordásához. Ha a rendőrség nem érkezik meg A Kennedy lény, aki 500 szavas riportot küldött a memphisi halottasházból perceken belül a memphisi temetőbe, - az imádók rögönként elviszik a sírhantokat. (Kulcsár)
