Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-26 / 22. szám

1978. január 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Számadás az alapszervezetekben Százhúszezer ember egészségének védelme Karcagi kórház és rendelőintézet Hétfőn délután taggyűlést tartottak a karcagi tanács kór­házának és rendelőintézetének kommunistái. Számot »etettek a tavalyi munkával, s meghatározták az idei feladatokat. Szabó Györgyné alapszervezeti titkár megnyitója után a párt­vezetőség beszámolóját dr. Fábián Lajos terjesztette elő. A városi pártbizottságnak az alapszervezet életét érintő állás- foglalását Fodor Gyula tolmácsolta. A vitában felszólalt Ko­vács Sándorné szb-titkár, dr. Oszlánszki Ottó főorvos, dr. Mohai Ferenc igazgatóhelyettes, Zagyi Jánosné személyügyi osztályvezető, dr. Devecseri Benő főorvos és dr. Mikola Fe­renc berekfürdői körzeti orvos. A beszámolóban mind ai fei­---------------------------szólatósök­b an központi helyet foglalt el a pártszervezet belső élfete. Igen nagy hangsúlyt kapott például a pártépítés. Joggal állapította meg a taggyűlés, hogy az párttagok nevelése, ajánlása nemcsak a KISZ- szervezet feladata, hanem az egész párttagságé. Kedvező alkalmat nyújt ehhez a szo­cialista brigádmozgalom. Az együtt végzett munka, a kö­zös erőfeszítések mindennél jobb alkalmat biztosítanak arra, hogy alapos ismeret alapján valóban a legjobbak kerüljenek a pártszervezet sorai közé. Eredményként könyvelte el a taggyűlés azt, hogy az alap­szervezet rendezvényeiről csak sürgős műtét, vizsga, szabadság vagy betegség miatt hiányoznak a pártta­gok.) A taggyűlések látoga­tottsága 90—92 százalékos. Ez persze egymagában véve nem sokat jelentene, ha nem pá­rosulna az aktivitás fokozó­dásával. Ahhoz pedig feltét­lenül hozzájárult az is, hogy az utóbbi időkben emelkedétt a pártoktatás színvonala, nőtt a hatóköre. A pártoktatás különböző formáin például száztizenhatan tanulnák, a szakszervezeti oktatásban pe­dig százhatvanheten vesznek részt. A propagandisták is felkészültebbek, mint koráb­ban. A taggyűlés érdem i­Erdeklődéssel olvastam a Néplapban — a különböző munkaterületeken dolgozó — a gyermekélelmezést fontos társadalompolitikai kérdés­nek tekintő szakemberek ja­vaslatait. A vitához a mi ta­pasztalataink ismertetésével szeretnénk hozzájárulni. A város alsó- és középfokú oktatási intézményeiben ta­nuló csaknem ötezer gyer­mek közül mintegy három- ezer-háromszász részére na­pi élelmezést kell biztosíta­ni! Az igénylők gyors ütemű növekedése — elsősorban óvodában, általános iskolá­ban — messze túlhaladja az intézményekben megtevő le­hetőségeinket, annak , elle­nére, hogy a városi tanács, a gazdálkodó szervek, az in­tézmények együttes összefo­gásával tíz év alatt 1500 adaggal növeltük a 3—14 éves gyermekek számára fő­zött ételmennyiséget. Saj­nos, még így is több mint háromszáz gyermek az . idén sem kaphat ellátást a jelent­kezők közül. Azért hangsú­lyozom, hogy a jelentkezők közül, mert az általános is­kolai tanulók szülei az in­tézményi lehetőségek isme­retében 6—7. osztálytól már alig kérik gyermekük felvé­telét, pedig szeretnék. Ezen a helyzeten sürgősen változ­tatnunk kell, és nemcsak az ellátás biztosítása, hanem nevelési, pedagógiai szem­pontból is. Ez az egyik legégetőbb gondja a városnak, és ennek — különösen egy-egy újabb tanév indításakor ismétlődő — feszültségeket, konfliktu­sokat eredményező hatásait valamennyien érezzük. Lé­nyegesen kedvezőbbek a fel­tételek a két középiskolában — szakközépiskolában, gim­náziumban —, ahol az igé­nyeket ki tudják elégíteni. nek ítélte a tömegszerveze­tekkel kiépült kapcsolatot. Egyszóval a pártszervezet belső életét egészében véve fellendülőnek ítélte a tag­gyűlés. Ezért fordíthatott na­gyobb figyelmet egy-egy részterület — így például a szemléltető agitáció — jobbá tételére. Nagy hangsúlyt ka­pott a pártvezetőség két tag­gyűlés közötti munkájának javítása is — főleg olyan vo­natkozásban, hogy követelje meg: a párttagok ,mindegyi­ke hallgatásba burkolódzás helyett minden fórumon fejt­se iki az alapszervezet állás- foglalását. Bár a taggyűlés alapvető feladatának az alapszervezet belső életének elemzését tar­totta, természetesen napi­rendre kerültek gazdasági, szervezési és egyéb témák is. Magától érthető ez, hipzen ehhez a kórházhoz és rende­lőintézethez Karcag mellett a tiszafüredi járás és a szol­noki járás északkeleti része is tartozik, s így több mint százhúszezer ember egészség­védelméről kell gondoskod­nia. Mindenekelőtt a káder- utánpótlás, az orvosok meg­tartása, a nővérképzés gond­jaival foglalkoztak. Joggal hangzott el például, hogy a nővérképzésben sok a pótol­nivaló. Már az egészségügyi szakközépiskolába is kevés fiatal jelentkezik. Ezért kel­lene az általános iskolákban Teljeskörű a szakmunkásta­nulók ellátása, ők veszik igénybe legnagyobb arány­ban a vendéglátóegységek szolgáltatásait (naponta 150— 160 tanuló). Általában ele­gendőnek tartják az ételek mennyiségét, esetenként a minőségre és a felszolgálás lassúságára • panaszkodnak, mivel nekik is megszabott az ebédidejük. A közeljövőben felújítás, átalakítás után korszerűbb épületbe költözik a gimná­zium eddig két helyen üze­melő konyhája. A gazdasá­gosság érdekében már ko­rábban is vontunk össze konyhákat, véleményen sze­rint a jövőben is erre kell törekednünk. A gyermekélelmezés to­vábbfejlesztéséről hozott központi határozatok úgy gondolom, —■ s a Néplapban közölt vita is ezt bizonyítja — minden területen felgyor­sítja az útkeresést a jobb és eredményesebb megoldások­hoz. A jövő útja a szakválla­latok létesítése. Add.ig is, amíg ennek feltételei kiala­kulnak — elsősorban a na­gyobb városokban — a ki­sebb településeken is a je­lenleginél kedvezőbb ellátást kell biztosítanunk a gyer­mekek részére. Ezért váro­sunkban is jobban igénybe kell vennünk a vendéglátó- egységek szolgáltatásait, mert már a megtevő jogos igénye­ket sem tudja az intézmé­nyi kapacitásunk kielégíte­ni. Ennek megszervezésé­hez, a pénzügyi tehetőségek összehangolásához, a nevelői felügyelet biztosításának fel­tételeihez — a nevelők még oly sokszor önként vállalt többletmunkája mellett is — megfelelő intézkedések szük­ségesek. Reálisnak és meg­oldhatónak tartom a Néplap cikkében megfogalmazott nagyobb propagandát kifejte­ni az utánpótlás érdekében. A taggyűlés szorgalmazta a gyermekszakrendelés job- bátételét. Elismeréssel adó­zott a város üzemeinek, gaz­daságainak, amelyeknek segí- tőkészségéből új, korszerű gyermekorvosi rendelő épül. Több fiatal orvos tesz a kö­zeljövőben szakvizsgát, — így néhány éven belül előrelát­hatóan kielégítő lesz a vá­rosban a gyermekszakrende­lés. A káderutánpótlás témakö­rében joggal állapította meg a taggyűlés, hogy szorgal­mazni kell a nővérszálló épí­tését, mert 1900 forintos fize­téssel 700 forintos albérletbe senki sem megy nővérnek a karcagi kórházba. Márpedig nővérekre nemcsak a kórház­ban, hanem az épülő egész­ségügyi gyermekotthonban is nagy szükség tesz. Annak kádergondjai sincsenek egyébként még megoldva. A lakáshiány is gátlóan hat a káderutánpótlásra. Pilla­natnyilag is hét orvos lakik a kórházban, pedig eredetileg egyetlen egynek sem szántak ott helyet. A tapasztalat azt mutatja, hogy amelyik orvos lakáshoz jut, marad, aki nem, az előbb-utóbb távozik. A felszólalók hangsú­---------------------- lyozták, h ogy ezeknek a gondoknak a megoldása a felsőbb szervek feladata. Ezért a figyelmet saját tennivalóikra, lehetősé­geik jobb kihasználására kell összpontosítaniok. Joggal ve­tődött fel e témakörben pél­dául az, hogy a másodorvosi kart jobban be tehetne vonni a kórház előtt álló feladatok megoldásába, összorvosi érte­kezleteket kellene például szervezni. S. B. konyhaépítést közös beruhá­zással. Napjainkban mind több helyen tervezik, építik az oktatási — közművelődési feladatokat kiszolgáló, úgy­nevezett ' „összevont közin­tézményeket”. Törökszent- miklóson is megvannak az el­képzelések egy ilyen intéz­mény létrehozásáról, s en­nek részeként közös, vagy valamely vendéglátóegység önálló beruházásával épül­hetne egy olyan nagykapaci­tású konyha, amely a gyer­mekélelmezés mellett a fel­nőttek ellátását is szolgálná. Gondolok itt az ebédelteté­sen túl a vacsoraszolgálta­tásra is — kész, félkész, helyben fogyasztás, elhordás stb. — elsősorban a két mű­szakban dolgozók részére. Városunkban jelenleg öt munkahelyen csaknem hét- százan dolgoznak váltott műszakban. Megfelelő pro­pagandával, szervezéssel, bi­zonyára ez a szolgáltatás is felzárkózna azok mellé ame­lyeket — a kezdeti idegen­kedés után — ma már mind többen igénybe veszünk. Sok-sok példát, érvet le­hetne még felsorakoztatni a gyermekélelmezés fejleszté­sének társadalompolitikai je­lentőségéről, az élelmezés érdekében dolgozók szakkép­zettségéről, a koordinációban rejlő lehetőségekről, stb. Egyet azonban mind,annyi­ónknak meg kell fogalmaz­nunk: most is és a jövőben is, még többet kell tennünk a feladatok összehangolása, a gyermekek kulturáltabb, egészségesebb, korszerűbb ét­keztetése érdekében. Várdai Jánosné a törökszentmiklósi Városi Tanács művelődésügyi osztályának vezetője Róluk van szó Hozzászólás a gyermekélelmezéshez ti MÓDSZEREKKEL Téli fejtrágyázás a jászladányi Egyetértésben Jól haladnak az őszi veté­sek fejtrágyázásával a jász­ladányi Egyetértés Tsz-ben, ahol ötletes berendezések gyorsítják a munkát. Az időt rabló, nehéz fizikai munká­ban eddig egyetlen könnyítés a gépi rakodás volt. A gazdaság az idén egy műtrágyaőrlő-berendezés, egy szállítószalag és egy tároló konténer üzembe helyezésé­vel könnyítette és gyorsítot­ta a növénytermesztők mun­káját. A nagy teljesítményű örlőgép emberi kéz érintése nélkül dolgozza fel a műtrá­gyát. Az őrleményt zárt csőrend­szerű szállítószalag viszi a 100 mázsa tápanyag befoga­dására alkalmas konténerbe. A szállító jármű a konténer alá áll, az önrakodó rend­szer 3 perc alatt tölti fel a tehergépkocsit. Ez a műve­let korábban 15—20 percet vett igénybe. Az alig 150 ezer forint költ­ségű gépesítéssel minden ed­diginél kedvezőbb feltétele­ket teremtettek a fontos munkához. Naponta 300 hek­táron végzik el a kalászosok és a lucerna fejtrágyázását, ez kétszerese annak, amit a hagyományos módszerekkel tudtak teljesíteni. A növénytermesztők eddig 2 ezer hektár területen szór­ták ki a műtrágyát. A hó­nap végéig további 1000 hek­tárnyi kalászos kapja meg a tápanyagot, és ezzel az Egyetértés Tsz-ben befejező­dik a téli munka legfonto­sabb művelete, a fejtrágyá­zás. Avatott kézzel allgatom az egyik jászsági termelőszövetkezet okta­tási és művelődési bizottságának tagját. Az asszony sorolja, hogy a csaknem 20 szocialista brigáddal kar­öltve mi mindent szerveztek. Tavaly például a szak­vezetők rendszeres politikai oktatást tartottak a tagoknak, ahol konyhanyelvre lefordítva beszélték meg az időszerű gazdasági teendőket. A nők egészségügyi felvilágosító előadást hallgathattak meg, az ünnepségek és a névadók megszerve­zése ugyancsak rajta van a bizottság listáján. Kirándulást Szeged és Gyula környékére vezettek, két kiváló szocialista brigád pedig eljutott Lengyelországba és Romániába is. Volt sport élménybeszámoló, a szolnoki Szig­ligeti Színház egyik előadását ugyancsak sokan végignézték. Évente egyszer, az öregek napján, vendégül látják az idős tsz-tagokat, a KISZ-klubban színes tévé és különböző játé­kok várják a fiatalokat. A tanulással már egy kis baj van, mert mindössze öt embert sikerült rávenni, hogy befejezze az általános iskolát, pedig a tagság egy-két százalékánál jóval többnek hiányzik a nyolc általános végzettség. A főkönyvelő tájékoztatása sze­rint a szövetkezet kulturális célra évente mintegy 140 ezer forintot költ, s mivel így a dolgozókra átlagosan 3—400 fo­rint jut, tulajdonképpen az anyagi feltételek is adottak. Látszólag tehát — az apró-cseprő hiányosságoktól eltekintve — minden rendben van. Miért látszólag? És melyek azok az apró-cseprő hibák? Többek között az, hogy a felsorolt programokért olyan embe­rek felelősek, akik 8—10, esetenként 12 órai napi munkájuk után — vagy közben? — látnak hozzá a „kultúra megszer­vezéséhez”. Márpedig ez az „egy testrésszel több lovat meg­ülni” tipikus esete, amelynek veszélyeit valamennyien jól ismerjük. Az aktív társadalmi tevékenységet folytatók lebe­csülése nélkül azt is bízvást állíthatjuk, hogy valaki vagy kiváló traktoros, könyvelő, agronómus, vagy pedig tökéletes népművelő. (A kettő együtt meglehetősen ritka lehet.) Így aztán ha valami hiba csúszik be — mondjuk a Szegedre ki­rándulók a Tisza-parti város valódi nevezetességei helyett a borpincéket látogatják végig —, akkor még vád se érheti a szervezőket, elvégre ők, a maguk módján, mindent megtet­tek a vállalkozás sikeréért. sakhogy ahhoz, hogy az ilyesfajta kisiklások egyre inkább csökkenjenek, s végül eltűnjenek, hosszú, és nem utolsó sorban szakmailag is jól megalapozott munkára van szükség. Ezért nem szabad sajnálni a pénzt arra, még a legkisebb termelőszövetkezetnek, vállalat­nak sem, hogy avatott ember vegye kézbe az üzem kulturá­lis életének irányítását. Nem beszélve arról, hogy ezt a be­fektetést előbb-utóbb a termelés többszörösen visszafizeti. Ugyanis akinek egyre több az ismerete, bővül a látóköre, javul a munkája is. — br... — Világos, tágas munkate­rem. Amerre csak a szem ellát kattogó varrógépek, ügyes kezű asszonyok, lá­nyok szorgoskodnak. Pil­lanatok alatt elkészítik az ingujjakat. a gallérokat, összeállítanak egy-egy fér­fiinget. A Fékon Férfi Fehérne­műgyár kisújszállási üze­mében mintegy ötszáz munkásnő varr ja a divatos, tetszetős — főleg exportra kerülő — színes ingeket, jelenleg szovjet megrende­lésre készülnek a rövid­ujjú nyári ingek. A napok­ban új termék varrásához kezdtek: fehér és különbö­ző pasztell színű anyagok­ból. az aranytulipán véd­jeggyel ellátott társasági ingeket készítik. Egyelőre csak tízezer ing varrására kaptak megrendelést. Ezek- [ kel a tetszetős kivitelű férfiingekkel rövidesen a hazai üzletekben lehet | majd találkozni. Peregnek az orsók, fogy a cér­na. Ezen a gépen készül az ingek karcsúsító varrása. Védjegyük az aranytulipán Ez a masina — amely automatikusan adagolja a gombokat — nyolc óra alatt 650—700 ingre varrja fel a gombokat. A gép kezelője Váróczi Jánosné. Mielőtt kivasalnák összehajtó^ gatnák az ingeket, megvizsgál­ják, van-e valami hibája. Valami történt a géppel... De sebaj, a tmk-mühely egyik mű­szerésze azonnal segít. A varrodának négy olasz gyártmányú automatikus gomblyukazó gépe van. Másodpercek alatt kivágja és körbevarrja a gomlyukat. Károlyi Sándorné mozdulatai elárulják, hogy nem kezdő az ingvasalásban. Egy-egy műszak­ban 130—140 ing kerül ki a va­salója alól. Fotó: Járdány Andor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents