Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-26 / 22. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. január 26. Francia választások Korai finis Korán megkezdődött Fran­ciaországban a márciusi vá­lasztási harc finise. Giscard d’Estaing államfő elnökleté­vel január első hetének vé­gén kétnapos tanácskozásra ült össze a kormánypárt, amely formába öntötte a vá­lasztási akcióprogramot. Ez lényegében — mint Barre miniszterelnök egyik beszé­déből kiderült — elsősor­ban közvetlen gazdasági cél­kitűzéseket tartalmaz. Min­denekelőtt az infláció csök­kentését és a gazdaság ösz­tönzésével a munkanélküli­ség visszaszorítását. A prog­ram — s ez voltaképpen ter­mészetes — sem a francia gazdaságban, sem a bel- és külpolitikában nem irányoz elő szerkezeti változásokat. Oz erők polarizálódása Olyan helyzetben, amikor a francia politika balolda­lán rendkívül nagy tömeg­erők sorakoznak fel, a kor­mánynak létfontosságú a vi­szály lecsillapítása a jobb­oldali táboron belül. Ismeretes: a választások március 12-én tartandó első 1 fordulóján tűnik ki, hogy az egyes pártok mekkora tábort képviselnek. A március 19-i második fordulóban azután a jobboldalon is a volta­képpeni mandátumokért fo­lyik a harc. Ekkor az ország polarizálódik politikailag. Jobb- és baloldalon egyaránt attól függ a siker, hogy a gyengébb jelölt az általános politikai célok szolgálatá­ban mennyire hajlandó meg­hajolni és visszalépni a ver­sengéstől a saját politikai tá­borához tartozó, de a másik pártot képviselő jelölt ér­dekében. A jobboldalon ez úgy fest, hogy ha a választások első menetében Giscard emberei bizonyulnak erősebbnek és a gaulleisták viszonylag gyen­gébben szerepelnek, akkor Chirac szavazótáborának egy része lenne kénytelen a köz- társasági elnök pártjára sza­vazni. Hiszen csak a jobb­oldal tömörítésével lehet el­torlaszolni az utat a balol­dal elől. Ha az első forduló­ban a jobboldali pártok kö­zül a gaulleisták bizonyul­nak erősebbnek, akkor a köztársasági elnök támogatói kényszerülnek főhajtásra — ugyancsak a baloldal elleni hatásos gátépítés érdeké­ben. Esélyes baloldal A francia helyzet külön­legessége az, hogy ugyan­ennek a bonyolult versen­gésnek a tükörképe a balol­dalon is megfigyelhető. Né­hány hónappal ezelőtt a bal­oldal közös programja gya­korlatilag felbomlott. A kö­zös program időszerűsítéséről folyó tárgyalások során ugyanis Mitterrand szoci­alista pártjának képviselői elutasították azokat a kom­munista javaslatokat, ame­lyek az államosítások kiter­jesztését és a tőke radikáli­sabb megadóztatását igé­nyelték. Annak ellenére azonban, hogy e pillanatban nincs érvényes közös prog­ram — van esélyes baloldal. A közvéleménykutató inté­zetek jelenlegi adatai szerint a lehetséges szocialista és kommunista szavazatok együttesen biztosíthatnák a többséget a márciusi válasz­tásokon. Akárcsak a jobboldalon — itt sem mindegy természe­tesen, hogy az első forduló­ban miképp alakul a belső erőviszony. Ezt világosan ki­fejtette Marchais, Francia KP főtitkára a párt vasár­nap véget ért országos érte­kezletén. Miután a szocialis­ták 's közvélemény szerint 26—28 százalékos szavazati arányra számíthatnak, a kommunisták feladata az, hogy megnöveljék a jelenle­gi 21 százalékos szavazat- arányt. A cél — ismételte meg Marchais a párt XXII kongresszusán már elhang­zottakat — a 25 százalékos arány elérése. Másszóval: a francia kommunisták célja, hogy erőiket a március 12-1 első fordulóra összpontosít­sák. így lehet elérni azt, hogy a francia baloldalon belül kiegyensúlyozottabbak le­gyenek az erőviszonyok. En­nek megfelelően a március 12. és 19. (tehát az első és második választási forduló) közötti héten a kommunista párt megerősödött pozícióból tárgyalhat a szocialistákkal a második fordulóban elen­gedhetetlen közös fellépés­ről. Ez egyben növeli annak az esélyét és lehetőségét hogy esetleges baloldali si­ker esetén tényleges társa­dalmi változások érlelődje­nek. Baloldalellenes front Jóslatokra sem Franciaor­szágban, sem másutt nem vál­lalkozik senki. Annál kevésbé, mert Giscard elnök mandá­tuma hét. évre szól. Ó tehát köztársasági elnök marad akkor is — noha nehéz, vagy csaknem lehetetlen helyzet­ben —, ha a jobboldal eset­leg a választásökon veresé­get. szenved. Rendkívül ne­héz az esélyek mérlegelése azért is, mert a tapasztalt francia burzsoázia a Giscard —Chirac villongástól függet. lenül ösztönszerűen zárja majd sorait és frontot alkot a baloldallal szemben. Ugyanakkor Mitterrand szo­cialista pártjának tömegbá­zisa igen nagy mértékben azoknak a középrétegeknek a soraiból kerül ki, akik a frontok kiéleződése esetén a második fordulóban aligha hajlandók kommunista je­löltre szavazni. Ezért szük­ségszerű a Francia KP-nek az a stratégiai célja, hogy az első választási menetben nagy erőt mutassanak — s így a második fordulóban immár az egész baloldal győ­zelmének ügyét szolgálhas­sák. (—i—e) Lengyelország legnagyobb tengerparti Gdyniában konténer-pályaudvara épül a Csehszlovákia Óriás hengermű a Szovjetuniónak Az „évszázad megrendelé­seként” tartották számon a Quarto 3600 óriás hengersort, amely — szovjet megrende­lésre — 1971-ben készült a csehszlovákiai VITKOVICE kombinátban. A hengersor súlya 65 ezer tonna, éves teljesítménye pedig 1,75 mil­lió 50 milliméteres acélle­mez. Most a szovjet partner újabb feladattal bízta meg a gyárat. A Szovjetunió egyik legnagyobb kohászati köz­pontja részére készítenek újabb hengersort, amelyet a tervek szerint az ukrajnai Zsdanov kombinátnak szállí­tanak. Ez ugyan, mint a ne­ve, a Quarto 3000, is mutat­ja, vékonyabb lemezeket hengerel, de egyéb műszaki paraméterei jóval meghalad­ják a Quarto 366-ét. — Évi teljesítménye 50 százalékkal nagyobb. A hengersor méreteire jel­lemző, hogy hosszabb, mint a prágai Vencel tér. Szállítá­sához a vasúton száz, egyen­ként 56 vagonos szerelvény­re lenne szükség. Havanna—tranzit A havannai Jósé Marti re­pülőtér egyike a nyugati fél­gömb legnagyobb közlekedé­si csomópontjainak. A repü­lőteret bővítik. Űj váróter­meket, felszálló pályát építe­nek és gépesítik a poggyász rakodását. Ezzel egyidőben folyik a műszaki és navigá­ciós szolgálat korszerűsítése. Automatizálják az informá­ciós központot. A munkála­tok befejezése után a repü­lőtér 1600 utas befogadására lesz alkalmas óránként. A légi szállítás fejlesztésé­ben nagy segítséget nyújt Kubának a Szovjetunió. A belföldi menetrendszerű já­ratokon a JAK—40 típusú repülőgépek, a nemzetközi útvonalakon pedig az IL—62- es gépek közlekednek. A pi­lótákat és a műszaki sze­mélyzetet speciális oktatási intézményekben képezik ki a Szovjetunióban. A „perui út” sorsa Egy tábornok Hololo latin-amerikai kon­n tinens társadalmi és politikai szempont­ból egyik legérde­kesebb országában, Peruban két, szimbolikusnak is tekint­hető esemény történt az esz­tendő fordulóján. 1977 utolsó hetében hosszú betegség után meghalt Velasco tábornok, Peru volt elnöke, akinek ne­véhez az 1968-as katonai fel­kelést követő hétesztendős időszak reformpolitikája kö­tődik. Ezzel az eseménnyel csaknem egyidőben Velasco utódai — az 1975 óta hatal­mon lévő, Bermudez tábor­nok által vezetett katonai kormány — 1978-ra válasz­tásokat hirdetett. Homályos ígéretek is hangzottak el ar­ról, hogy „a katonák vis­szatérnek laktanyáikba” és polgári kormány veszi kezé­be a hatalmat. Olyan helyzetben, amikor Dél-Amerika a jobboldali, katonai vagy félkatonai ré­zsűnek megszilárdulásának korszakát éli — az egész kon­tinens szempontjából komoly jelentősége van annak, hogy a perui katonai rendszer milyen irányban halad to­vább. A már említett első sza­kaszban Velasco vezetésével kidolgozták Latin-Amerika egyik leghaladóbb társadalmi és politikai programját, az úgynevezett Inka-tervet. En­nek igen komoly nemzetközi politikai hatása is volt. Első ízben mutatta meg, hogy a sajátos dél-amerikai viszo­nyok között egy katonai ve­zetés haladó társadalmi prog­ramot is képviselhet. Ennek az időszaknak jelentős lépé­se volt a radikális államo­sítási folyamat, amelynek so­rán 18 százalékról 48 száza­lékra nőtt az állami szektor részesedése a nemzetgazda­ságban. A második nagy vív­mány a földreform volt. En­nek során nyolcmillió hek­tárt osztottak föl és a felosz­tott földek zöme különböző típusú parasztkollektívák csoporttulajdonává Vált. Az első forradalmi fázis harma­dik jellegzetessége a külföl­di beruházások korlátozása és e^zel a külföldi tőke ré­szesedésének csökkentése volt. (34 százalékról 13 szá­zalékra.) Visszatekintve: ma már kétségtelen, hogy a forrada­lom első szakaszában jelentős hibák is történtek. így a túl­ságosan nagyratörő beruhá­zási tervek miatt négy mil­liárd dolláros külföldi adós­ság halmozódott fel. Ugyan­akkor a szociális reformok következtében — különösen a városokban — növekedtek a fogyasztói igények, s az or­szág gazdasága ezeket az igé­nyeket nem tudta kielégíteni- Jelentős tényező volt, hogy a kormány reformprogramjá­ra a bel- és külföldi tőke egy­aránt visszahúzódással és be­ruházási szabotázzsal rea­gált. Mindehhez . a kedvezőtlen világpiaci konjunktúra is hoz­zájárult: mindenekelőtt a réz áresése és a sorsdöntő fon­tosságú perui hallisztipar válsága. Ez a helyzet idézte elő 1975-ben az újabb fordula­tot: Velasco leváltását és a korábbi gazdasági- és pénz­ügyminiszter, Bermudez tá­bornok hatalomra kerülését. Ezt a fordulatot a katonai rendszer erőteljes jobbrato- lódása követte — anélkül azonban, hogy Velasco utó­dai másolták volna a reak­ciós argentin vagy brazil ka­tonai modellt — nem is szól­va a chileiről. Ez a megha­tározott korlátok között vég­rehajtott kurzusváltás abban nyilvánult meg, hogy a kor­mány fokozatosan elfordult a radikális reformoktól, a rá­nehezedő pénzügyi kényszer súlya alatt élénkíteni igye­kezett a belföldi tőke tevé­kenységét és kártalanította a külföldi monopóliumokat. 1977 folyamán voltaképpen két lényeges esemény történt. Az egyik az, hogy a kormány csaknem egy esztendős vita után elfogadta a Nemzetközi Pénzügyi Alap (IMF) „nad­rágszíj szűkítő” gazdaságpoli­tikai követeléseit. (Az IMF a maga immár közismert nem­zetközi gyakorlatához híven ehhez kötötte a nemzetközi bankkölcsönök folyósítását.) A második meghatározó je­lentőségű esemény a júliusi demonstratív általános sztrájk volt, amely jelezte, hogyan növekednek a társadalmi fe­szültségek s egyben az ellen­állás is az 1975-ben megkez­dődött második szakasz gaz­daságpolitikájával szemben. Az 1978-as esztendőben (akár megtartják a meghir­detett választást, .akár nem) várhatóan eldől majd az úgy­nevezett „perui út” sorsa. Ez az esztendő megválaszolja majd a kérdést: fenrynarad- hat-e a jelenlegi dél-ameri­kai környezetben egy olyan katonai rendszer, amely en­ged a nemzetközi tőke gaz­dasági nyomásának, de ugyanakkor el akarja kerülni az argentin, brazil vagy ép­pen chilei rezsimek brutális' elnyomó kurzusát. —i —e Földközi-tenger Ki kit fenyeget? INIITO vezető szer­veinek nem minden dön­tése válik automatikusan va­lóra. A főparancsnokság egyik tisztviselője éppen a közelmúltban panaszkodott arról, hogy „gondosan figye­lemmel kell kísérni, hogy a tagországok lelkiismeretesen teljesítsék kötelezettségüket, különösen ha azok a katonai kiadások növelésével függe­nek össze”. S rosszallóan hoz­zátette: „ez alól egyesek igye­keznek kibújni”. Most azonban haladékta­lanul megkezdték a NATO legutóbbi ülésszakán hozott döntések végrehajtását. Ezek a Földközi-tenger térségével foglalkoznak. A tömb arra sarkallja a földközi-tengeri tagállamokat, hogy az Észak­atlanti Szerződés felső szer­veinek határozataival össz­hangban növeljék katonai erejüket. Leber nyugatnémet hadügyminiszter például a közelmúltban azt fejtegette, hogy Portugáliának támoga­tásra van szüksége és rög­tön javasolta is, hogy meg­felelő hitelekkel növeljék a fegyverszállításokat Lissza­bonnak. Egyidejűleg erőfeszí­téseket tesznek, hogy Görög­ország visszatérjen a NATO katonái szervezetébe. Ezért is vizsgálják az utóbbi idő­ben nagy figyelemmel Ka- ramanlisz miniszterelnöknek azokat a nyilatkozatait, ame­lyek kedvezően értékelik ezt a lehetőséget. Nagy figyelmet szentelnek Olaszországnak, amelyet sze­retnének ismét a NATO „biztos bástyájának” látni. Ezért arra késztették Rómát, hogy gazdasági nehézségei el­lenére ismét növeljék a ka­tonai költségvetést. Itália területén olyan amerikai ra­kéták vannak, amelyeket a washingtoni stratégák neut­ronrobbanófejekkel kíván­nak ellátni. A katonai tömb főparancsnoksága mindent megtesz, hogy megakadályoz­za az olasz politikai élet balratolódását, azt, hogy kommunisták részvételével alakuljon kormány. A NATO akcióinak fő színtere a Földközi-tengeren most mégis Törökország. A NATO-tanács téli ülésszaká­nak befejezése után maga Haig tábornok tett villámlá­togatást Ankarában. Milyen cél vezérelte a tábornokot, aki a Pentagon és a NATO képviselője is egyben. Ha a nyilvánosságra került hírek­ből ítélünk, Haig feladata is kettős volt. Először is meg akart győződni róla, mennyi­re helytállóak a New York-i lapok értesülései, hogy Tö­rökország állítólag hamaro­san kiutasítja az országban állomásozó amerikai egysége­ket (7 ezer katonát és tisz­tet) és be akarja záratni az országban működő 25 USA- támaszpontot. Másodszor az volt a feladata, hogy meg­ígérje a török kormánynak — a NATO el fogja érni, hogy hatálytalanítsák az amerikai szenátus döntését, amely a ciprusi események miatt fegyverszállítási em­bargót léptetett életbe Tö­rökország ellen. Haig nemcsak korlátlan fegyverszállításokat ígért. A NATO tanácsülése előtt egy másik amerikai tábornok a Giornale című olasz lapnak nyilatkozott. A tábornok egy „szovjet villámháború” fan­tasztikus képét rajzolta meg, amely szerinte a Földközi­tenger mentén lévő államok — Görögország, Olaszország, Jugoszlávia és Albánia ellen irányul és természetesen Tö­rökország ellen is, amelynek sorsa azonnal megpecsételő­dik, amint a szovjet harcko­csik betörnek a trákiai sík­ságra. A tábornok következ­tetése: „Törökországnak harckocsi elhárító fegyve­rekre van szüksége, de abból kevéssel rendelkezik”. Haig viszont már azzal a tudattal ajánlotta fel Ankarának eze­ket a fegyvereket, hogy a szenátus feloldja a szállítási tilalmat. t , . , olyan nyílt Tulajdonképpen törekvések röl van szó, amelynek célja, hogy a Földközi-tenger keleti me­dencéjében tudatosan ki­élezzék a helyzetet, bizalmat­lanságot szítsanak két szom­szédos állam, a Szovjetunió és Törökország között, hogy Görögországban pánikot kelt­senek a török rivális várható megerősödése miatt és így bírják rá Athént az engedé­kenységre. Vlagyimir Jermakov

Next

/
Thumbnails
Contents