Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-25 / 21. szám
1978. január 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Alkatrészek bűvös körei köznapi Egyszerűbb, eszközeink is 10—150 alkatrészt foglalnak magukba, a bonyolultabbaknak pedig — mint amilyen egy televíziókészülék, egy gépkocsi, a szerszámgép — az alkatrészek száma több száz, több ezer. Kézenfekvő, egyetlen alkatrész hiánya miatt az eszköz, a berendezés egésze használhatatlanná válhat, hiszen a jármű nem közlekedhet, ha cseresznyeizzója, azaz irány jelzőjének fényforrása, nem működik. Az újságokban egymást kergetik a panaszos levelek, az alkatrészhiány okozta bosszúságok diktálják tollba azokat, s ami a köznapi életben esetleg csupán mérgelődés, az a termelésben anyagi, erkölcsi kár,* halmozódó veszteség. Sűrű eset r az alkatrészt fölhasználó cég szó nélkül tudomásul veszi a gyártó kikötötte feltételeket, hiszen nincs más választási lehetősége. Illetve van: beleunva az örökös kiszolgáltatottságba, a kényszerhelyzet fedte hátrányokba, vagy éppen abba,, hogy szóba sem álltak a gyártók a megrendelővel, maga rendezkedik be az alkatrészek előállítására. Gépet, munkaerőt, szerszámot teremt erre a célra, legtöbbször jóval hatékonyabb tevékenységektől vonva el ezeket, s nekilát a Ikissorozatú, nagy költségű „termelésnek”. Különböző reprezentatív vizsgálatok egyöntetűen igazolták, a kiskereskedelmi forgalomba kerülő alkatrészek túlnyomó részét — a lakosság ellátását szolgáló áruikról van szó! — közüle- tek vásárolják fel, mert más módon nem juthatnak azokhoz. Ugyancsak fölmérések bizonykodnak arról, a logikai úton is következtethető tényről, hogy-a kényszerűen megszervezett alkatrésztermelés ráfordításai — a megszüntetett kooperáció helyettesítése — átlagosan négyszer, tizen- ötszörf!) nagyobbak a szükségesnél, a társadalmilag indokoltnál. A rúdacélból eszter- gálással készült kötőelemek, magyarán csavarok, az egyedi darabként összebütykölt tolózárak, szelepek korántsem kizárólagos 'képviselői a botcsinálta alkatrészgyártók erőfeszítéseinek, sőt, a kisebb jelentőségű, tipikus esetek közül valók. Mert hiszen vállalkozó híján rukkol elő présszerszámokkal a nagy műszerüzem, készít zárógép alkatrészeket a konzervgyár, meghajtó tengelyeket a műanyagfeldolgozó, villamos forgógépek részegységeit a mezőgazdasági eszközök előállítója. Reális helyzetfelismerést tükröz tehát az a határozat, amelyet az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-i ülésén fogadott el, s amely — a, hosszú távú külgazdasági politikának és a termelési szerkezet fejlesztésének irányelveiről szólva — kimondja: „A gépipar fejlesztésének kulcskérdése a kifogástalan minőségű és széles körben felhasználható elő- gyártmányok, alkatrészek és részegységek hazai gyártásának és külkereskedelmi forgalmának növelése, s ennek révén mindinkább a gépesítés’ megvalósítása. Az alkat-, részgyártás olyan fejlesztésére van szükség, amely lehetőleg minden piacon elfogadott exportágazattá válik, és önmagában is jelentős műszaki kultúra hordozója.” Ehhez a célhoz nem vezet könnyen járható út, mert hosszú időn át a végtermék foglalta el az uralkodó helyet, mind a szemléleti, mind az ösztönzési — javadalmazási — tényezők sorában. Az érdekeltség hiányának, illetve tökéletlenségének tudható be, hogy az alkatrészgyártónak semmiféle haszna nincs beépített termékeiknek nagy tömegű exportjából, ezért egy idő elteltével úgy dönt — van rá példa tucatjával! —, eladja közvetlenül az alkatrészeket külföldön. A hazai felhasználó viszont hoppon marad, nem képes teljesíteni exportszálilítási kötelezettségeit... Bűvös kör? Rosszul kialakított kör! S nemcsak a külföldi érdekeltségek, hanem a hazai piac kielégítése esetében, is rosz- szul záródik e kör, a csoport- érdekek túltengése, illetve a helyi érdekeltség teljes hiánya miatt. Nálunk jóval fejlettebb iparú országok importjában az alkatrészek és részegységek aránya háromszor, ötször nagyobb a mi jelenlegi eredményeinknél. Kamatoztatják ezek a cégek a nemzetközi munkamegosztásban rejlő lehetőségeket, s azért, mert ez a leggazdaságosabb megoldás. Idehaza azonban e tények ismeretében is még mindig csak a vitáknál tart a vállalatok közötti kooperáció jobb feltételeinek megteremtése, az ösztönzési rendszer folyamatos finomításának lehetősége, az új technológiák — a hidegalakítás, a porkohászat, a fémhelyette- sítő műanyagok stb. — alkalmazhatósága. lépcsőző A megoldás tea, központi intézkedések éppúgy szükségesek hozzá, mint bátor vállalati kezdeményezések, szakosodási megállapodások ugyanúgy, mint forgalmazási rugalmasság. A viták fontosak, de csak vitákkal nem jutunk semmire. Ezért a nézetek csatáját most már döntésekké, intézkedésekké, programokká kell formálni, s minél rövi- debb idő alatt. Veress Tamás Bőséges kínálat vetőmagból Kapható: növényvódőszer, műtrágya Hiánycikk a fália és az öntözöcsö Az előző évek zöldség-, vetőmagellátásához képest igen jónak mutatkozik az idei helyzet. Mind a nagyüzemek, mind a háztáji gazdaságök ez irányú szükségletét ki tudja elégíteni a Vetőmag Vállalat Közép-Magyarországi Területi Központja. Gál Dénes főmérnök tájékoztatója szerint a szántóföldi zöldségfélék közül fajtaborsóból igen gazdag választékkal várják az érdeklődőket, hisz az előzetesen felmért igényeken túl még tartalékokkal is rendelkeznek. Babból szintén van elegendő vetőmag, még a másodvetésekhez is tudnak szállítani. A tavalyi kiváló gyökérzöldség- és paradicsom-, illetve paprikaterméssel párhuzamosan kellő mennyiségű szaporítóanyagot kaptak ezekből a kultúrákból. Eddig gyakran előfordult, hogy egy-egy jégverés után a következő évben nem lehetett 'kapni vetőmagot. Most megszűnik ez a helyzet, mert mindenféle zöldségből rendelkezik a vetőmag vállalat egyéves tartalék vetőmag- készlettel. Nagy szervezettséget igényel a százhetven megyei vetőmagbolt ellátása. Még az elmúlt esztendő júliusában felmérték az igényeket, s ebben az évben januárban valamennyi elárusító helyen megkapják a megrendelt árut. Február végéig minden meglevő igényt ki fognak elégíteni, valamennyi konyhakerti növény vetőmagjából. Radócz Mátyás, a MÉSZÖV elnökhelyettese elmondta, hogy kedvező a kínálat a szaporítóanyagokból. Viszont korántsem ilyen rózsás állapotok uralkodnak a fóliaellátásban, ugyanis csak a 4,2 méter széles fólia kapható, pedig sokan szeretnék a szélesebb, 6—8 méterest megvásárolni. A hiány pedig egyre égetőbb, mert most nagy szükség lenne ezekre melegágyak készítésénél. Sovány vigasz, hogy februárra kedvező változásra számíthatunk ezen a téren. Növényvédőszerekből sem lesz hiány 1978-ban, most főleg kisebb csomagokban küldik a boltokba. Az elárusítóhelyek vezetőinek az AGROKER szakemberei tartanak szakmai felvilágosításokat, így mindenki bizalommal fordulhat tanácsért az eladókhoz. A műtrágyákat már lehet vásárolni, egészen a legkisebb csoma- golásúak is kaphatók. Szerszámokból és kisgépekből most méri fel az igényt a MÉSZÖV. Sajnos a három és hét lóerős kisgépek importból származnak, és így elég drágák. A vevők inkább az alacsonyabb teljesítményű kerti traktorokat igénylik, amelyek jóval olcsóbbak és hazai üzemekben is előállíthatók. Szegényes a választék a mozgatható öntözőcsövekből, pedig nagy szükség lesz rá, hiszen fontos eszköze az üvegházi és fólia alatti zöldségtermesztésnek. A. L. Együttműködéssel Takarmánykeverű üzem A termelőkapacitás jobb kihasználását, a - folyamatos takarmányén átásiti slegftő együttműködési megállapodást kötött a Jászsági Állami Gazdaság, a jászkiséri Lenin Tsz és a Palotási Állami Gazdaság. Az együttműködést az tette lehetővé, hogy a Jászsági Állami Gazdaságban hat és fél millió forint költséggel takarmánykeverő üzem épült. Elkészültek ezenkívül a keverőüzem járulékos létesítményei is: a 150 vagonos magtár és a 300 vagon takarmány befogadására alkalmas tárolótorony. Átadásuk után a keverőüzem két műszakban, évi 2 ezer vagon takarmánykeveréket állít elő. A gazdaság évi takarmány- szükséglete ezer vagon. A környei Mezőgazdasági Kombinát koncentrátumából készült kiváló minőségű keverék másik felét a társulásban résztvevő két gazdaságnál értékesíti. Az együttműködés gazdaságosabbá teszi a takarmánykeverő üzem termelését. Istállóból libanevelő Jászdózsán, a Tarnamenti Tsz-ben 10 ezer naposliba nevelésére alkalmas baromfiteleppé alakítanak át egy régi épületet, amely korábban istálló volt. Ezzel megteremtik a feltételeit annak, hogy a termelőszövetkezetben az idén először baromfitenyésztéssel is foglalkoznak. Az 50 ezer forint értékű felújítás kivitelezője a termelőszövetkezet építőrészlege. A telep április elejére készül el, és az átadást követő hetekben folyamatosan népesítik be kislibával az új üzemág első létesítményét. Gombamódra nőttek ki a hatalmas acélszerkezetekből készült oszlopok a földből, mellettük épületek, sorban betonfalak. Mindez bizonyítja, készülődnek Albert- irsán a fogadásra. S ha minden a terv szerint alakul, októberben már „kopogtat” — a műszerek jezlik — a 750 kilovoltos feszültség, amely a Szovjetunióból, Vinnyicáról érkezik a községbe. Miért éppen Albertirsára? Megközelítőleg itt található az ország földrajzi központja. Innen egyenlő távolságra vannak a határmenti fogadóállomások, az elektromos energiát ugyanis felhasználja Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország és oz NDK is. A 750 kilovoltos távvezeték nagyobb teljesítményt ad le, mint a százhalombattai erőmű, az ország energiaszükségletének egynegyedét biztosítja. Beruházási költsége mintegy 1,1 milliárd forint, ebből az albertirsai fogadóállomás 340 millió forintba kerül. A 750 kilovoltos feszültséget 400-ra „szelídítik” itt, óriás transzformátorok segítségével, amelyeket a Ganz Villamossági Művek dolgozói készítenek. Híres lett tehát Albertirsa. A községtől néhány kilométerre elhelyezkedő állomás építésének generálkivitelezője a 22-es számú Állami Építőipari Vállalat» de közreműködtek a munkálatokban többek között a Szolnok megyei Államj Építőipari Vállalat dolgozói is. Két esztendeje kezdődött el a tereprendezés, ötvenezer köbméternyi földet mozgattak meg. Az iszapos talaj alaposan próbára tette még a lánctalpasokat is, nem volt ritka látvány a tengelyig süllyedt teherautó. (Négyezer használt vasúti talpfát fektettek le, hogy valamelyest járhatóvá tegyék a terepet). A 750 kilo-, voltos feszültség nem veOktóberben már „kopogtat“ a feszültség szélytelen az egészségre. A nagy mágneses térerősség, a tárgyak, a levegő elektromos feltöltődése könnyen balesethez vezethetne. Ezt megelőzendő: a városrésznyi nagyságú állomás talajába 80 centiméter mélységben acélhálót fektettek le, ezt összekötik a fémből készült berendezésekkel, így akadályozzák meg az elektromos kisülést. Majdan a telep dolgozói csak. a kijelölt utakon, az úgynevezett biológiai védőrács alatt közlekedhetnek. Hogyan dolgoztak az építők? Derekasan. A Fehérvári Imre építésvezető irányította Szolnok megyeiek is, akik a négyszáz kilovoltos szabadtér alapozását, földalatti kábelek alagútjait készítették el. A 22-es számú ÁÉV munkásai felállították a hatalmas portálokat, ezeket a horganyzott acélszerkezetű oszlopokat, amelyeken a 750 kilovolt „utazik” a transzformátorokhoz. Már a berendezéseket szerelik a vezérlő épületben a VERTESZ dolgozói, s' lassan befejeződik a transzformátorok tűzvédő falazatainak, s a kiszolgáló létesítmények építése is. He- gesztik a biztosítók, az óriáskapcsolók állványzatait, és készítik a személyzet lakásait Albertirsán. Az Országos Villamostávvezeték Vállalat munkásai rnár „átlépték” a Tiszát a távvezetékkel. Mintegy 11 ezer tonna horganyzott acélt használnak fel a szerelők a 42 méteres átlagmagasságú oszlopokhoz, ezek alapozásához mintegy 15 ezer köbméternyi beton kellett. Az albertirsai leendő fogadóállomáson nagy a sürgés-forgás, új lakó érkezik — 750 kilovoltos. H. J. Nem könnyű az óriás kábelek elrendezése. Szabó András a VERTESZ dolgozója „birkózik" a vezetékekkel. Hátra van még néhány oszlop felállítása. Kiss Imre brigád- vezető és munkatársai a 22-es számú AÉV dolgozói a kapcsolóházat szerelik. Egy oszlop - ezernyi csavar Fotó: Járdány
