Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-03 / 2. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. január 3. Hogyan élünk, hogyan éljünk Ki legyen a „pénzügyminiszter”? Gazdálkodási szokások. Családi demokratizmus Bár a kulturált, szép belső berendelésen ez nem mutatkozik meg, felújításra szorul a jászalsószent- györgyi községi könyvtár. A községi tanács ezért negyvenezer forintot szán az idén az épület helyreállítására v 'Ä mm Készül a „Magyar zenetörténet“ Látogatás a Zenetudományi Intézetben A budai várnegyedben egyemeletes műemlékházban található a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete. „Társbérletben" lehet, hiszen egy táblán az is olvasható, hogy itt van a nemzetközi hírű Bartók Archívum, s az eleddig még ismeretlen Zenetörténeti Múzeum. Ott dolgozik Újfalusy József zeneesztéta igazgatása alatt a Zenetudományi Intézet. De hogyan? — erre Szefceresné Farkas Márta, az intézet tudományos munkatársa válaszol. így kis helyreigazítással kezdi. A történelem folyamán a mindenkori társadalmi viszonyoknak megfelelően a háztartásokban különböző gazdálkodási szokások jöttek létre. Például a bolgárt életforma , általános vonása volt — városon .és falun is —, hogy a pénzzel a férj, a családfő rendelkezett. Havonta vagy naponta odaadta a szükséges kosztpénzt a „házi tűzhely őrének”, s a családtagolj is megkapták a rájuk jutó részt. A múltból átöröklött gazdálkodási magatartásminta a ma családtípusára piár kevésbé jellemző. A szocializmusban a társadalmi átalakulás új életformát teremtett: a tudati változások mellett a technikai fejlődés, a civilizálódás — komfortos környezet, kulturális igények kielégítése magasabb fokú szükségletekkel jelentkezik. Ez lemérhető a családok életmódján, vásárlási szokásain, közös döntésein. A közelmúltban — a Köz- gazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában — megjelent Hoffmann Istvánná „A magyar, háztartások gazdálkodási modellje” című könyve, melyben a szerző ezt írja: „A szocialista fejlődéssel a családon belüli szerepék is megváltoztak, aminek fő oka a nők tömeges munkába állása. Ez a körülmény megváltoztatta a nők státuszát íj családban, ami azzal jár, hogy már nem képesek a korábbi, hagyományos női szerepkör maradéktalan betöltésére, ambícióik gyakran konfliktusok forrásává válhatnak. A munkához és a tanuláshoz való azonos jog a férfi és a nő kapcsolatában újszerű, csak a szocialista társadalomban megjelenő normatívák elfogadásával jár együtt. Az egyik változás a családon belüli munkamegosztásban és a gazdálkodásért viselt közös felelősségben nyilvánul meg”. Vagyis: a családi jövedelem előteremtésében lényeges részt vállal a nő, tehát a családi költségvetés készítésében, a közös pénz beosztásában is egyenrangú szerepet tölt be. Az a kérdés, hogy ki legyen a család „pénzügyminisztere”, ma már elviekben nem döntő, de meghatározó, mivel a gazdálkodás tervszerű-, sége a közös 'kassza kezelési módján, a család jövedelmének beosztási formáján is múlik. A közös jövedelem felosztására egyre inkább jellemző a családi demokratizmus, a több kereső jövedelmének együttes kezelése, melyben — vitathatatlan — általában az anyák, a feleségek vállalják a nagyobb felelősséget. Takarékossági hajlam Az említett tanulmány — mely több mint 1650 magyar család megkérdezésével, évekig tartó kutatómunkával készült — a háztartási pénz- gazdálkodás magatartási tényezőit is feltárta. A „takarékos gazdálkodási” jelzője illeti meg a magyar családokat, mivel nagyobb hányaduk a befolyt összeg egy részét megtakarítja, hogy milyen formában, az a havi jövedelmektől is függ. A háztartások 14,2 százaléka havonta meghatározott összeget tesz félre, kevesebbet — évente mintegy 10 ezer forintot — takarítanak meg. azok, akik hó • végén az „amennyi megmarad” összeget rakják takarékba. Legnagyobb az ingadozás az alkalomszerű, váratlan jövedelmekből adódó megtakarításoknál. Ez utóbbi inkább a közösségi háztartásokban tapasztalható. (A gazdálkodás eltérő sikereiben az életmód, á környezet is közrejátszik. Ezért van az, hogy minden rétegben — értelmiségi, alkalmazott, munkás, paraszt — találhatók azonos jövedelemből eltérően, vagy hasonlóan gazdálkodó háztartások.) Általánosan észlelhető a háztartások kiadási szerkezetén a takarékossági hajlam, ami magyarázható a még háború előtti alacsony életszínvonal, létbizonytalanság és az. ötvenes évek rossz áruellátásával együttjáró túlzott felhalmozás tudati rögződésévél is. Elterjedt vélemény a magyar családokról, hogy jól gazdálkodnak: nem költenek feleslegesen, nincs adósságuk, vagyis add.ig nyújtózkodnak, ameddig a takarójuk ér. Kiadásaik sorrendjében az első helyen áll az élelmiszer. A szellemi foglalkozásúak jövedelmük 36 százalékát, a munkások 42 százalékát, a parasztok 47 százalékát költik erre a célra. A fő kiadási kötelezettség másik csoportja a lakás (lakbér, törlesztés), világítás, gáz, villany, közlekedés stb., egyszóval a rezsi. Majd a gépkocsi költségek, s egyéb tartós fogyasztási cikkek rész-* letfizetései következnek. A fogyasztási iparcikkek — ezen belül a ruházkodás — rétegenként alig tér el egymástól : 32—36 százalék a jövedelmekből erre jutó rész. Inkább készpénzért Javuló életkörülményei nk,- a létbiztonság az elmúlt években növelték a családok vásárlási kedvét, de sokan vannak, akik — ha módjukban áll — inkább készpénzért szerzik be a részletre Is ■ kapható cikkeket. Pedig a . család tervszerű gazdálkodása nem zárja ki, sőt lehetővé -teszi — nagyobb beruházásokban is — a részletre való vásárlást. Ebből több haszon származik: gyorsabban felszerelhető a háztartás, a nagyobb beruházások rangsorolhatók, stabilizálódik a jövedelembeosztás rendszere, takarékosságra nevel, s állandósít egy bizonyos részletösszeget. Ma már a televíziók 50—60 százalékát, a mosó- és hűtőgépek 30—3a százalékát, a bútor 40 százalékát ’részletre szerzik be a családok. A részletvásárlás az* új házasok és a nagycsaládosok körében terjedt el leginkább. Társadalmunkban a legkisebb gazdálkodási egység: a család. .A KSH legutóbbi felmérése szerint hazánkban 2 millió 984 ezer család van; e közösségekben élők száma pedig csaknem eléri a 9 milliót. Tehát a szocialista társadalom egészének mozgó ban determináló szerepe van a családok életmódjának, annál is inkább, mivel a szocializmusban az egyén és a ígrsadalom érdekazonos meghatározó. Hogy milyen is valójában szocialista életmódunk, milyenek fogyasztási szokásaink, gazdálkodási magatartásunk? — A válasz tudományos „megfogalmazásavar marxista közgazdászok, filozófusok, szociológusok foglalkoznak, kutatási ismereteik elengedhetetlenül szükségesek a jövőbeni életszínvonal-politikánk irányának meghatározásához. L. Gy. Nem vagyunk társbérletben, hiszen mind a Bartók Archívum, mind pedig a Zenetörténeti Múzeum az intézet szerves része. Az Országház utca másik oldalán, az MTA több tudományos intézete között dolgozik a népzenei főosztályunk. * A közelben« épülget az új otthon. Az eredeti tervek szerint már 1975-ben beköltözhettek volna. A régi műemlék, illetve műemlékjel- legű ház átépítése sok, - nem várt nehézséggel járt — ezért még egy jóidéig itt szűkösködnek. • Az utcáról közben német, angol nyelvű szófoszlányok hallatszanak fel. A hazánkban megforduló sok-sok külföldi vendég közül most né- hányan odalent Bartók és a múzeum nevet böngészve azon tanakodnak, hogy mi is lehet itt, bejöhetnek-e? Sajnos, nem. A szoba — mely a XX. század, legnagyobb magyar zeneszerzőjének emlékét idézi, személyes tárgyait őrzi és sok-sok dokumentumot — munkahely, ahol Somfai László vezetése alatt kutatók dolgoznak. Természetesen helyet szorítanak a külföldről érkezett kollégáknak, Bartók kutatóknak. A nagyközönség számára azonban nincs nyitva az intézmény. Az archívum munkatársai nemcsak Bartók Béla életművének kutatásával és feldolgozásával foglalkoznak. A Zenetudományi .Intézet egyik legfontosabb feladata az öt kötetre tervezett Magyar Zer netörténet összeállítása, megírása. Nagy, átfogó műnek szánják. (Az első kötet. A gimnáziumokban, a szakközépiskolákban, a szakmunkásképző intézetekben folyó oktató-nevelő munkát jelentősen befolyásolhatja, ha működik az intézményben ifjúsági klub. Természetesen tervszerű, rendszeres működésre gondolunk, amely nem zárja ki a klub „rugalmasságát” teret enged a spontán kezdeményezéseknek. Mi mindennek adhat otthont egy középiskolában mű-" ködő ifjúsági klub? Délelőttönként, a szünetben, a „lyukas órákon” lehet újságot, folyóiratot olvasni, lemezt hallgatni, rádiózni. Délután szakkörre, edzésre várók vehetik birtokba — rendszerint ilyenkor zajlanak le az „ádáz” tanár-diák pörgetés foci és sakk meccsek is. Hetente 2—3 alkalommal szoktak — ahol működik klub — késő délutáni kezdettel „kötött” foglalkozásokat tartani, ezek közül az egyik a szom- ,bat délutáni szórakoztató, táncos, játékos rendezvény. már elkészült, nyomdára vár.) Az V. kötet tartalmazza majd a XX. század zenéjét. S ki gondolná, hogy ennyire közel napjainkhoz, annyi sok feltáratlan, ismeretlen anyag vár feldolgozás ra. Ezt is a Bartók Archívum munkatársai végzik. A Zenetörténeti Múzeum, amely idestova tízesztendős — 1969-ben létesült —, azon kevés múzeumok közé tartozik, amelynek, anyagát eddig még nem tudták bemutatni. A kétszáz hangszer között — amely gyűjteményüket képezi — híres zeneszerzők és előadóművészek hangszerein kívül négi és érdekes darabok vannak. És sok más emléktárgy is. Évek óta gyarapodik a raktári készletük. (Ezt a szó szoros értelmében kell érteni, hiszen itt az Országház utcában csak mutatóban van egy-egy hangszer, a többi értéket az óbudai és a soroksári raktár őrzi.) Ha majd elkészül a székházuk, akkor lesz arra hely és mód, hogy a múzeum — amelyet Falvy Zoltán, az intézet igazgató- helyettese irányít — betöltse feladatát, s a magyar zenei élet összegyűjtött és feldolgozott tárgyi emlékeit bemutassa. A jövő terveiről szólva, meg kell említenünk az intézet igen gazdag könyvtárát. Sikerült megvásárolniuk néhai Major Ervin zenetudós sok-sok régi és becses példányokat tartalmazó magán- könyvtárát. Emellett évről évre gyarapítják könyv- és lemeztáruk régi és a legmodernebb irodalommal, előadásokkal. A gyűjtemény is Nagyok a lehetőségek Jól bevált, követésre méltó módszer, hogy váltakozva rendezik a klubfoglalkozásokat az egyes osztályok, vagy KISZ-alapszervezetek. Szolnok megyében csaknem 30 diákklub működik. Pontosabban: ennyi rendelkezik működési engedéllyel. A jól működő diákklubok száma — a legutóbbi megyei klubpályázat értékelése szerint — sokkal kevesebbb, mindösz- sze 7—8. Kiemelkedően működik a mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium és a jászberényi Lehel vezér Gimnázium ifjúsági klubja. A többi helyen egyelőre nem használják ki a klubformában rejlő nagy közösségteremtő lehetőségeket. Az előadások. a vetélkedők, a filmraktárban van, így még a kutatók számára is nehezen hozzáférhető. — CTgy tervezik, hogy ez is nyilvános könyvtár lesz, ahol nemcsak zenetudósok, de a zeneszerető közönség is kedvére lapozgathat, nézelődhet és olvasgathat. ’ Rangjának, . jelentőségének megfelelően • külön osztály foglalkozik a XIX. század magyar zenéjével. Az osztály nagy feladata a Magyar Zenetörténet _ e korszakának összeállítása. Liszt Ferenc áll e korszak zenekutatásának középpontjában. Erről már a nagyközönség is értesülhetett, hiszen a közelmúltban jelent meg Legány Dezső Lisztről szóló könyve. A zene és a társadalom kapcsolata elméleti, de korántsem elvont téma. Ma Magyarországon nemcsak kiváló zenészek, zeneszerzők és előadóművészek, zenekarok és kórusok élnek, hanem zeneszerető közönség is. A népzenének, a komoly zenének és a modem zenének is megvan a maga tábora, de sokszor „keverednek is e frontok”. Hiszen a népzene szeretete nem zárja ki a komoly zene iránti lelkesedést és viszont. Nos tehát érdekes a zene és az emberek kapcsolatát kutatni, a zenének a különböző embercsoportokra gyakorolt hatását tárgyalni (például munkásdalok kialakulása stb.). Maróthy János vezetése alatt a kutatók most a pártosság és népiesség témán dolgoznak. Az utca túlfelén dolgozik a Sárosi Bálint vezette népzenei főosztály. Munkájuk gazdag és sokrétű, hiszen dallamkutatástól a néptáncig sok mindennel foglalkoznak (a Magyarországon élő nemzetiségek zenéjével éppúgy, mint a hazájuktól távol élő magyarok zenekultúrájával). Kálmán Györgyi vetítések, a kamarakiállítások s a többi „klubos”, vagy „klubosított” forma — akár közvetlenül is az oktatást segíthetné. Hogy 30 intézmény kért és kapott ifjúsági klub működési engedélyt — összesen mintegy 3000 diákklubtagot jelent az — azt mutatja, hogy az objektív feltételek (helyiség, berendezés) adottak. A többit a diákoknak és a pedagógusoknak kell hozzátenni. Mellesleg: példák bizonyítják, hogy kitűnő segítője a diákönkormányzatnak is a klub. Igaz, nem könnyű megszervezni, s még nehezebb folyamatosan működtetni, fenntartani egy ifjúsági klubot. A gyakorlat próbáját is kiállta a recept: ahol nem megy saját erőből a szervezés, működtetés, kérjék a művelődési központok, házak szakembereinek segítségét a középiskolák. Megéri a fáradtságot. Sz. J, bulfónltCMvávi Rádiónapló Huszár István, miniszterelnök-helyettes, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja volt a Rádiónapló csütörtöki, háromórás műsorának vendége. A műsor tartalma röviden összefoglalható: hová, meddig jutottunk 1977-ben, s hová, merre tartunk 1978- ban? A tartalmi, rövid összefoglaló ’ azonban rengeteg résztémát takar, amelyről, bőven és érdekesen hallhattunk a Petőfi adó műsorán. A Minisztertanács elnökhelyettese éppen a kormány üléséről jött. Elmondta, mi volt az év utolsó miniszter- tanácsi ülésének témája, s azt is, mi volt a határozat a tárgyaláson. Megszoktuk, hogy a Rádiónapló nyilvános adás. így volt most is; a hallgatók kérdéseit gyorsan közvetítették Huszár Istvánnak.’ A kérdések zöme nem a múltról, hanem a jövőről hangzott" el. Mi várható 1978-ban, mi az, ami meghatározza gazdasági helyzetünket a világban az új esztendőben? Huszár István válaszaiból kibontakozott 1978 sok feladata. Persze sok intézkedés is, ami a kormányra vár. A Miniszter- tanács elnökhelyettese például elmondta: a szociális intézkedések az öregek, a nagy- családosok helyzetén könnyí- tenek majd az új ’esztendőben. A műsorban értékelést kaptunk a mezőgazdaság és az ipar helyzetéről, idei feladatairól is. És természetesen mindezt a világgazdaság összefüggéseiben. A 'Rádiónapló utolsó, 1977- es adása is arról győzte meg a hallgatóságot: ez a műsor fórum, további és nagy érdeklődésre számőttartó sorozat. Ezért várjuk, hogy folytatása legyen 1978-ban is. Röviden Soványnak, szegénynek találtuk a szilveszteri műsort. A szokványos hóeleji kabarétól nem sokban különbözött. A hallgatónak lehet olyan érzése is: mintha a sztárparádé, a híres, nagy színészek felvonultatása már nem lenne év végi ajándék a rádióban: Kár érte. Jól szolgálta az iskolások szünideji időtöltését a rádió. Minden napra jutott egy-egy érdekes, a gyerekeket rádió mellé kényszerítő ~ műsor. Azért is 'dicsérendő ez, mert az ünnepi „szabadság” sok családnak nagy gond. A pár óra, amit ebből a rádió magára vállal, mindenképpen hasznos. Sok állandó műsor, így a Mit üzen a Rádió is „leltározott” az év utolsó adásában. Felelevenítette azokat a riportokat, amelyek különösen nagy érdeklődést váltottak ki az év során. Kerényi Mária és Sipos Tamás műsora egész évben, mindvégig érdekes volt. Ezt summázta a január elsejei számadás is. A Falurádió viszont nemcsak számadást csinált. Az év utolsó napján a TOT főtitkára értékelte a mezőgazdaság 1977. évét, az év elején pedig tekintélyes szakemberek mondták el, mire ügyeljenek a kis és nagy üzemekben dolgozók és vezetők 1978- ban. (SJ) Amatőrfilm szemle Az új év jelentős kulturális eseménye lesz a gyulai Erkel Ferenc Művelődési Központban megrendezendő VIII. alföldi amatőrfilm szemle. Az időpont január 14. és 15. A művelődési központ amatőrfilm stúdiója pályázatot hirdetett Bács-. Békés- és Csongrád megye kisfilmesei részére, ’ , o Psákklubok a megyében
