Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-22 / 19. szám
1978. január 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A Népművészet Mesterei sorozat első kötete Domanovszky György: Kántor Sándor örvendetes, hogy az elmúlt hetekben három olyan könyv jelent meg, amely alkotója, vagy témája révén kapcsolódik szűkebb hazánkhoz. A Magvető Könyvkiadó Szűcs Sándor Régi magyar vízivilág című remekművét, a Képzőművészeti Alap Kiadó- vállalata Egri Mária szolnoki Művésztelepről készített monográfiáját adta közre, a Közgazdasági és-Jogi Könyvkiadó (?) gondozásában pedig a Népművészet Mesterei sorozatban a Népi Iparművészeti Tanács Domanovszky György Kántor Sándor című munkáját jelentette meg. Ez a könyv a magyar népi iparművészet irodalma történetében jelentősnek ígérkező vállalkozás első, nyitó kötete. A Népművészet Mesterei sorozat ugyanis nem kevesebbre vállalkozik minthogy bemutassa azokat a kiemelkedő egyéniségeket, akik a hagyományos népművészetből kiindulva a népi iparművészet irányába fejlesztették a szövést, hímzést, fazekasságot, a faragást vagy más alkotási területeket. Külön megtiszteltetés, hogy a sorozat Kántor Sándor eddigi életművét értékelő könyvvel indult. Domanovszky György négy korszakra osztja a karcagi mester életpályáját. Az első a kisinaskodástól a műhelyalapításig tart, a második az úgynevezett „iparos korszak" — ezt a szerző 1927-ig datálja — míg a harmadik, egyben Kántor Sándor első művészi korszakát a Győrffy Istvánnal történt találkozástól az 1950-es évek végéig tartónak véli a szerző. E korszak végére esik á brüsz- szeli világkiállítás figuráinak elkészítése is. Kántor Sándor alkotó pályája negyedik szakasza — a mezőcsáti, a gyöngyös— pásztói és más stílusok fel- használásával kezdődött. Formaalakító kedve ekkor bontakozik ki teljes egészében, legjobb készleteinek és egyes tárgyainak kialakítása ebben — a mába torkolló időszakban történik. A szerző — a magyar népi kerámia kitűnő ismerője — a fenti négy életszakaszon belül a laikus számára is érthetőén, de a tudományosság teljes igényével elemzi Kántor Sándor művészetét. Választ kap az olvasó arra is, hogy miért juthatott el a karcagi mester iskolateremtő magaslatokra. Érdekes a párhuzam Kántor Sándor „tiszafüredi és mezőcsáti stílusa” között. A korabeli díszítés egyre gazdagodó, már-már Tiszafüredi stílusú füles bütykös túlburjánzó. Kántor Sándor a mezőcsáti stílus felhasználásában új utat választott, a díszítésben a lazább megoldásokat kereste, a motívumok elhelyezésében nem ragaszkodott mereven a hagyományokhoz. Vagyis: a készen kapott elemekből saját stílusát alakította ki. Mindez persze hosszantartó művészi érés következménye, hiszen alkotó pályája kezdetén még — a „tiszafüredi korszakiban — szigorúan ragaszkodott a hagyományokhoz. A mezőcsáti hagyományok átvételekor már továbblépett, ezzel az örökséggel már másképpen bánt, az egyes elemeket saját felfogásának rendelte alá. Örömmel olvastuk a számunkra oly kedves karcagi mester eddigi életút járói készült nagyon értékes, formai kivitelezésében gyönyörű könyvet. T. L. Közművelődési igazgatóhelyettesek a községekben Sokat tehet egy ember is Néhány évvel ezelőtt a megye tizenhét falusi tantestületében kezdtek dolgozni a közművelődési igazgatóhelyettesek. Feladatul a falu közművelődési életének koordinálását kapták: az iskola és a művelődési ház, a könyvtár, a mozi együttműködésének megteremtését. A feladatkör szép, sokrétű, nagy hasznú munkát sejtető. De vajon mit tehet egyetlen ember? Sokat, esetleg semmit? Erre kerestünk választ néhány faluban, a tizenhét közül'. Nem vagyok egyedül Tiszaroff kulturális életéről hosszú időn át nehéz lett volna dicsérő jelzőkkel szólni. Bár példaként most sem lehet emlegetni, az viszont mindenképp érezhető, hogy mozdult, pezsdült valami a falu közművelődésében. Szász György, a Tiszagyen- dával közös tanács elnöke szerint is így van. — Végre szerencsésen „ösz- szejöttek” a feltételek. Jó állapotban levő közművelődési intézmények vannak mindkét faluban, Roffon szakképzett népművelő igazgatja a művelődési házat, Gyendán pedig most végzi a főiskolát a klubkönyvtárvezető. A gazdasági egységek közül példamutatóan segíti a közművelődést a Campack Csomagoló Vállalat, amely jól szerepelt az „Alkotó emberért” pályázaton is. — Miben látja a közművelődési igazgatóhelyettes szerepét? — Az iskolában 1974 ősze óta van ilyen státusz. Az igazgatóhelyettes rengeteget segít az iskola, a közművelődési intézmények és a gazdasági szervek kulturális munkájának tervszerű összehangolásában. — Nem vagyok egyedül a munkában —• mondja Pa- tocskai László, a tiszaroffi közművelődési igazgatóhelyettes. — Jó partnerek az intézményvezetők és a gazdasági egységek. Sok segítséget kapok mindkét községben a pórtszervektől is. Amj az iskolát illeti, ugyanúgy munkaértekezletet tartok a nevelőknek, mint az oktatási igazgatóhelyettes. Ilyenkor esik szó könyvtári órákról, kulturális eseményekre való szervezésről. — Nekem rengeteget jelent, hogy van közművelődési igazgatóhelyettes — mondja Fodomé Gyalog Éva, a tisza-. roffi művelődési ház vezetője. — Nemcsak akkor segített, amikor háromnegyed éve idegenként a faluba kerültem, hanem mindig számíthatok a támogatására. Most például a zongoraoktatás előkészítésén dolgozunk. A kunmadarasi iskolában Demeter István 1973. január 1-e óta végzi a „közművelő pedagógus” munkáját. A nagyközségben dolgozó népművelők és könyvtárosok sokat beszéltek arról, hogy az ő ügybuzgalma nélkül, aligha lenne aa iskolások otthona a könyvtár és a művelődési ház. Saját szerepéről szűkszavúan nyilatkozik. — Nem tudom máshol hogy érzik magúkat a köz- művelődési igazgatóhelyettesek, én szeretem ezt a munkát. Igaz, hogy Kunmadarason a falusi átlagnál jobb feltételei vannak a közművelődésnek. A művelődési ház és a könyvtár jól segíti az oktató-nevelő munkát. Példaként hadd említsem azt a két cigány klubot, amelyik a gyermekkönyvtárban működik, igen hatékonyan befolyásolva a klubba járó gyerekek iskolai teljesítményét. Több mint húsz éve Kunmadarason tanítok — jók a kapcsolataim a szövetkezettel, a tanáccsal. Hajnal Imre harmadik éve buzgólkodik a közös tanácsú Tiszaörs—Tiszaigar—Nagy- iván lakóinak művelődéséért. — Nincs gyakorlata aá ilyesfajta, három falura kiterjedő művelődésszervező munkának. Nagyon önállóan kell dolgoznom, ha a munkaköri leírásom szerint csinálnék mindent, annak nem sok hasznát látná a köz. A legfontosabbnak tartom a szigorúan vett terszerűség meghonosítását: a feltételek most lettek olyanok, hogy a siker reményében talpalhatok a tsz-től a művelődési házig, a tanácstól az iskoláig. Nagy eredménynek könyvelem el, hogy a közelmúltban helyi TIT-csoportot hoztunk létre. Laza kapocs A jászjákóhalmi könyvtár vezetője, Lékó Erzsébet a községben dolgozó közművelődési igazgatóhelyettes szerepét így jellemzi. — Kezdetben nem sok hatása volt, hogy van egy pedagógus, akinek a közművelődés támogatása a dolga. Üjabban havonta, kéthavonta megbeszélésre hívja össze a „hivatásos” és az „önkéntes” közművelődési dolgozókat. Ezeken a beszélgetéseken sok minden terítékre kerül. Javult az iskola és könyvtár kapcsolata is. dé meglehetősen laza még ez a kapcsolat. — Miben várná a könyvtár az iskola segítségét? — Délelőtt kellett volna jönnie — szól Kiss Katalin gyermekkönyvtáros. — Éppen rendhagyó órát tartott az egyik osztály a könyvtárban. Sajnos csak az alsóbb osztályok jönnek, pedig a felsőtagozatosoknak is lehetne könyvtári órákat tartani — nemcsak alkalomszerűen. Mindig hozzá fordulok Csajbók Mihályné, a jános- hidai iskola igazgatóhelyettese, 1974 előtt sokáig volt a művelődési ház megbízott igazgatója. Nem tapasztalatlan „közművelőként” látott tehát munkához 1974 őszén. —• Sokrétű, de semmi konkrét feladatot nem tartalmazó munkaköri leírást kaptam a járási művelődés- ügyi osztálytól. Korábban szerzett népművelői tapasztalataimra támaszkodva végzem a munkát. Az iskola és a közművelődési intézmények mindennapos kapcsolatának megteremtését tartom a legfontosabbnak. Nem res- tellek segíteni különböző rendezvények, ismeretterjesztő programok közvetlen szervezésében sem. A községi KISZ-titkár, Ré- pási Ilona is pedagógus. A KISZ-eseknek az utóbbi időben több könyvtárban és művelődési házban lebonyolított programjuk volt. — Ha segítségre van szükségem, mindig a közművelődési igazgatóhelyetteshez fordulok — mondja a KISZ- titkár. Sokat tehet egyetlen ember? — kérdeztük a cikk elején. Sokat, győztek meg a példák — ha nincs egyedül. Az öreg hölgy látogatása Claire Wäschert .elűzi Güllen városa. A gyermeket váró lány bujdosásra kényszerül, megjárja a földi poklokat, s közben kegyetlenül kegyetlenné edződik. S mikor a véletlen úgy hozza, hogy Claire Zachanassianként három milliárd birtokában visszatérhet egykori városába, el- pusztíttatja volt szerelmét — csábítóját, aki hideg fejjel cserbanhagyta, hogy benősüljön a nyomorúságos szatócsüzletbe. A milliárdos- nő azonban nem egyszerűen Alfred 111 halálát akarja, bosszút áll a városon is, amely annak idején kitaszította, amelynek polgárai olyan nagy örömmel segédkeztek megszégyenítésében. Cinkosaivá teszi őket, egy kollektív gyilkosság részeseivé. „Claire Zachanassian alakja nem az igazságszolgáltatást jelképezi, még kevésbé a Marshall-tervet vagy akár az Apokalipszist: nem több s nem kevesebb annál, akinek megírtam: a világ leggazdagabb asszonya, a vagyona teszi képessé, hogy az antik görög tragédiák hősnője módján cselekedjék, tántoríthatatlanul és hátborzongatóan, mint Medea például. Megengedheti magának.” A művészeknek a saját alkotásaikról szóló magyarázatait általában nem árt némi fenntartással fogadni, ez esetben azonban Dürrenmatt utolsónak idézett mondata ad némi kiindulási alapot a trag'kus komédia mélyebb rétegeinek megközelítéséhez. Claire Zachanassian „megengedheti magának” hogy bosz- szút álljon. Azonosul embertelenül hatalmas vagyonával, személytelen, j megfoghatatlan hatalomként jelenik meg, amellyel szemben nem csupán az ellenállás reménytelen, miként 111 és a Tanár példája bizonyítja, de menekülni sem lehet előle. Zachanassian asszony valóban legyőzhetetlen, ha a saját fegyvereivel harcolnak ellene, legföljebb egy még gazdagabb milliárdosnak volna esélye vele szemben, ilyen azonban nincs, ez Dürrenmatt egyik alaptétele. Azok a valóságos erők, amelyek a saját eszközeikkel sikeresen vehetik föl ellene a harcot, teljes mértékig hiányoznak a szerző látóköréből. Dürrenmatt polgár, aki jól érzékeli, hogy eljött a saját világának vége, ezt azonban világvégének tartja (minden hanyatló társadalmi csztály gondolkodói átélik ezt), amelynek jele, hogy a történelem megáll, nincs harc, nincs kimért sors, csak véletlen van s az ember élete a véletlenek sorozatában sodródik a vég felé. A véletDürrenmatt- bemutató a Szigligeti Színházban len azonban sohasem lehet tragikus, hiszen a tragédia akaratot, erőt, küzdelmet tételez. Dürrenmatt darabjai komédiák, keserű, cinikus komédiák, melyekben mindenki nevetséges, a győztes és a vesztes egyaránt, ha ugyan van értelme az ilyen megkülönböztetésnek, melyekben mindenkinek van egy kis igaza is, de ez a kis igazság elvész. eltörpül a bűnök mellett. „A komédia — írja Dürrenmatt — alaktalan, keletkezésében vagy összeomlásában lévő- világot tételez fel. Olyan világot, amely éppen az összecsomagolásnál tart, úgy mint a mienk.” Részvétlenség, objektivitás, elidegenítés — ezek ábrázolásmódjának legfőbb jellemzői. S a néző, aki hozzászokott ahhoz, hogy a világ jókra és rosszakra oszlik (még ha nem is a megkülönböztetés romantikusan egysíkú módján) zavarba jön. Szeretne odaállni valahová szedetne azonosulni valamelyik szereplővel, de rá kell jönnie. hogy ez lehetetlen. Miért népszerű _____hát nálunk i s, immár öbb mint húsz éve? Mit ad- lat nekünk? Nem teljes, de öredékességében is kegyet- enül őszinte korképet, egy, ejlődésének utolsó stádiu- naiban járó társadalom raját. Egyben világos, racioná- is gondolkodásra, hideg logikára szoktat, amelyre vak- iltet. fanatizmust oly köny- lyen termő korunkban még iürrenmatti változatában is zükségünk lehet. S nem nyes dramaturgiai biztonsággal, a színpadi eszközök tökéletes ismeretében, olykor lélegzetelállítóan izgalmas formában adja. A Paél István rendezte szolnoki előadás a darab valamennyi fontos regiszterét megszólaltatta. - Annyiban távolodott el a szerzőtől (törvényszerűen?) hogy az övénél több kívülállást enged meg magának, sőt szembenállást mutat. Dürrenmatt a drámához írt utószavában, kijelenti: „...aki írta, a legkevésbé sem határolja el magát ezektől a gülleni emberektől, s egyáltalán nem biztos benne, hogy másként cselekdnék, mint ők...” A rendező értelmezése ennél kritikusabb, jól érezhetően elhatárolja magát a gülleni- ektől, bár nem hiányzik belőle némi részvét és sajnálat irántuk. Talán ezért van, hogy a Tanár és a Pap kétségbeesett kísérletét a végzet beteljesülésének megakadályozására, némileg túlértékeli, és különösen a Tanárt Dürrenmatt ellenére már-már tragikus hőssé avatja. Jellemző példa erre a harmadik felvonásnak az a jelenete, amelyben a Tanár részegen világgá akarja kiáltani az igazságot, a festő pedig, hogy ezt megakadályozza. a fejéhez csapja és a nyakába húzza az Iliről festett képet. A Tanár így, az átszakított képpel a nyakában mondja el az igazságról és humanizmusról szóló hitvallását, ezáltal az egész jelenet igen erőteljesen szatirikus töltéút kap. Paál Istvánnál is feltűnik ugyan a kép, de nem húzzák a Tanár fejére, így tehát kénytelenek vagyunk (Dürrenmatt kifejezett szándéka ellenére) jóval komolyabban venni mindazt, ami a tanár szájából elhangzik igazságról és humanizmusról. A színészi játékban szintén van jele annak, hogy valamennyien egy kissé komolyabban vették Dúrrenmattot, mint ő önmagát. Claire Zachanassian szerepében Temessy Hédi egy kissé érzelmes milliárdosnő volt, akiből mindaz, amit megélt, nem tudta kiölni az 111 vagy a fiatalkori 111 emléke iránti szerelmet. Ez az érzés is benne van az öreg hölgy érzelmi spektrumában, de nem olyan erőteljesen, mint azt Temessy Hédi alakítása sugallta. Játéka azonban így is egységes, és következetes volt, az imént említett érzélmességet szervesen beépítette az életre keltett figura jellemvonásai közé. Alfred 111 szerepében Ivá- nyi József meggyőzően végigjárta a kis szatócs kálváriáját az első jelenetek várakozással teli optimizmusától a kikerülhetetlen vég nyugodt szívvel fogadásáig. Elkerülte a felmagasztosulás, a hőssé válás buktatóját, nagy szakmai tudással, a színpadi hálások teljes ismeretében, gondosan kidolgozott alakítása a siker egyik igen lényeges záloga volt. A népes szereplőgárdából igazságtalan dolog volna külön kiemelni valakit, hiszen éppen a többi szereplő fegyelmezett, célratörő „csapatjátéka” eredményezte. hogy olyan előadás született a Szigligeti Színházban, amely szinte az első perctől az utolsóig feszesen, jó ritmusban tudta közvetíteni az író gondolatait. A célszerű és kifejező díszleteket Najmányi László tervezte, a jelmezek Mialkovsz- ky Erzsébet ötletességét dicsérik. Bistey András Műszer matuzsálemek A Meteorológiai Intézet budapesti Kitai- bel Pál utcai székházában számos régi, az időjárást előrejelző, valamint csillagászati műszert őriznek. A több mint százéves mérőeszközök ma már csupán a szobák díszéül szolgálhatnak. Képünkön: 100 éves napfénytartammérő. A ma is hasonló elvek alapján működő műszerek nem ilyen szép csiszolt üvegbúrában vannak. Fényes Tamás felvétele Szabó János
