Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-22 / 19. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. január 22. ULPOLITIKAI ORKEP Közlekedés, környezetvédelem, energetika ■ ■■ rrm w I jovoieroi »koznának A nemzetközi politikai porondon igen gyakran megtörténik, hogy még azok az indítványok is nehezen kapnak „zöld jelzést”, amelyek hasznosságát senki sem vitathatja. A környezetvédelmi, energetikai és közlekedési együttműködés fontosságát is kimondja a helsinki záródokumentum „második kosara”, a gazdasági kapcsolatokról szóló fejezet. A Szovjetunió javaslata elé — hogy rendezzenek e három témakörben összeurópai konferenciát — lyók közös védelme, illetve az, hogy egymástól figyelmeztetést kapjanak a fenyegető, közeledő veszélyről. Még inkább így van ez az atomerőművek esetében. Elég ha csak egynek hibásak a védelmi vagy a tisztítóberendezései — egész sor ország lakói kerülhetnek veszélybe. Közösen kell tehát kidolgozni, kikísérletezni a legjobb védelmi berendezéseket, s nemzetközi jogi szankciókkal kell sújtani azokat, akik elmulasztják a szükséges Az észak-déli „Európa-út" vonala BULGÁRIA * Új otthonok A VII. ötéves terv—1976— 1980 — időszakában Szófiában 88 ezer új lakás építését tervezik. A számítások szerint 1983-ra már minden család saját otthonnal rendelkezik a bolgár fővárosban. Az épülő lakások 20 százaléka egyszobás, 60 százaléka kétszobás, 20 százaléka pedig háromszobás. Az új otthonok több mint fele nagyelemes építésmóddal, előregyártott elemekből készül. A lakásépítési program jó teljesítését biztosítja a szófiai házgyári kapacitás bővítése. Ebben a tervidőszakban több mint egymilliárd, 1983- ig pedig újabb kétmilliárd leva összeget fordít erre a bolgár állam. Előnyös fekvése, kellemes éghajlata és gyógyvizei tették országszerte kedvelt gyógy- és üdülőhellyé Csehszlovákiában Szliácsot. Az intézmény elsősorban a szívbetegségek gyógyításának szolgálatában áll, évente sok ezren pihennek és távoznak gyógyultan Szliácsról, ahol festői környezetben fekszik a gyógyszálló A kamionok egyre nagyobb szerepet játszanak a közúti áruforgalomban. Képünkön: a rajkai határállomás mégis akadályokat gördít jó- néhány tőkés állam. Igaz, az 1976. áprilisában előterjesztett indítványok egyikét — a környezetvédelmi konferencia összehívását )— egy év múlva elhatározta a helsinki dokumentum valamennyi aláírója, azonban még most — a belgrádi tanácskozás első szakaszának lezárása után —, is bizonytalan a másik két konferencia sorsa. Közös veszély — közös védekezés Az igazi tét ezekben a kérdésekben persze nem a konferenciák összehívása, hanem az, hogy kialakul-e ebben a három témakörben az az együttműködés, amelyet a kontinens államainak földrajzi közelsége, s ebből adódó egymásra utaltsága megkövetel. Éppen e kapcsolatok építését szolgálnák az összeurópai tanácskozások is. Azokon ugyanis — a szovjet javaslat szerint — felelős állami vezetők vennének részt, olyan személyiségek, akik állást foglalhatnak abban, mennyit tud kormányuk például a környezet védelmére, útépítésre fordítani, illetve, hogy milyen szükséglete vagy esetleg feleslege van a különböző energiahordozókból. A Szovjetunió és a, javaslatát támogató európai KGST- államok részletes indítványokat dolgoztak ki az együttműködés lehetséges módjaira, területeire is. Ezek egy része olyannyira magától értetődő, hogy a politikával nem hivatásszerűen foglalkozó olvasó csodálkozva kérdezheti, vajon miért nem alakulnak ki az ilyen jellegű kapcsolatok minden előkészítés, szervezés nélkül is. Hiszen például bármelyik európai folyó szennyezettsége veszélyezteti a többi folyó vízminőségét is, s hogy ez mennyire így van, arra az utóbbi években szomorú példát szolgáltatott a Rajna. Természetes tehát, hogy minden államnak érdeke a fomegelőző intézkedések megtételét. II távolságokat le lehet rövidíteni Európa országait utak, vasútvonalak kötik össze. A nemzetközi járatokat több állam közösen tartja fenn, s autópályákat, repülőtereket is részben a nemzetközi forgalom gyorsabb lebonyolítására építtetnek a kormányok. Az utasforgalom, s a szállítandó áru mennyiségének gyors növekedése persze szükségessé tenné az utak minőségének javítását, a járatok sűrítését. Ha létrejönne az összeurópai közlekedési konferencia, a részt vevő felelős állami vezetők többek között dönthetnének arról, mikor készül el, s milyen lesz a több állam által javasolt észak—déli autópálya, amely tíz országon haladna keresztül. Építéséhez ugyanis csak úgy lehet hozzákezdeni, ha a kormányok garanciát vállalnak a munkák pontos elvégzésére és a költségek fedezésére. Jelenleg az is sok gondot okoz, hogy Európa tőkés, illetve szocialista országaiban eltérnek egymástól a polgári jogi szabályok, különösen a fuvarozó felelősségét rendező előírások. Így baleset esetén vagy az árut ért egyéb károsodás miatt csaknem mindig hosszú jogi procedúrát igényel a felelősség megállapítása. Valamennyi árut exportáló és importáló országnak érdekében állna tehát a jogi előírások egységesítése. Hasonló a helyzet a személy- és gépjárműbiztosítás szabályai körül is. A szállítások lebonyolítását az is lassítja, Ihogy kevés helyen vannak még a vámkezelést, az áru- továbbítást gyorsító közös határállomások. Mivel az európai államok között kisebbségben vannak az energiát csak exportáló, s egyáltalán nem importáló országok, — nem szorul hosz- szas magyarázatra az sem, miért lenne előnyös a kontinens országainak, ha ezen a területen is együttműködnének. A szocialista országok például az összeurópai konferencia egyik napirendjének azt javasolták: vitassák meg a résztvevők a villamosener- gia-rendszerek összekapcsolásának lehetőségeit. Ez azért lenne igen gazdaságos, mert így ki lehetne használni, hogy Európa különböző térségeiben más-más időpontokban van a csúcsfogyasztás. Jelenleg ugyanis a két regionális energiarendszert — a KGST-, illetve a közös piaci országokét — a helyi csúcsidőkre kell tervezni. fl bizalom vezetékei Megtárgyalhatnák a résztvevők azt az elgondolást is, hogy az európai országok egységesítsék erőfeszítéseike.t az energetikai tudományostechnikai problémák megoldására. Fontos lenne például megtalálni egy olyan eljárást a szén gázzá való feldolgozására, amelynek segítségével a földgázra átalakított gázvezetékek, készülékek követelményeinek is megfelelő fűtőértékű gázt nyernének. Az ezzel kapcsolatos munka rendkívül költséges, gyakorlatilag minden európai ország anyagi teherbíróképességét meghaladja. Állást foglalhatna az összeurópai konferencia a föld- gázvezetékek egységesítéséről is. Ez pedig jónéhány nyugat-európai állam lener- giaproblémájának megoldását eredményezhetné, hiszen a Szovjetuniónak — csakúgy mint villamosenergiából — földgázból is szinte korlátlan szállítási lehetősége van. * * * A környezetvédelmi, a közlekedési és energetikai összeurópai konferenciák tehát olyan területeken indíthatnák el az együttműködést, amelyek a kontinens valamennyi lakója számára haszonnal járnának. Mogyoró Katalin Még dr. Christian Barnard, a világhírű szívsebész is sokat kockáztatott, amikor hazájában, a Dél-afrikai Köztársaságban, nyilvánosan három kérdést vetett fel: 1. Milyen erkölcs nevében büntet a törvény egy fehér férfit és egy kínai nőt azért, mert — több mint harminc éve törvényes házasságban élnek? 2. Miért engedik a fehérek, hogy gyermekeiket „színes” személyzet gondozza, ugyanakkor pedig elutasítják a „színes” orvosok szolgálatait? 3, Miért vannak a köztársaságban első-, másod- és harmadrendű állampolgárok? Erkölcstelen bűntett ? A hivatalos „válasz” erre az volt, hogy a pretoriai parlamentben több honatya is „hazaárulónak” bélyegezte a professzort, aki csak világhírnevének köszönheti, hogy . eretnek nézeteiért nem került rács mögé. Nem így azonban Dél-Afrika talán legnagyobb élő költője, .Breiten Breitenbach, akit 9 évi fegyházra ítélt a „puritán keresztény erkölcsével” büszkélkedő apartheid-rendszer. A költő bűne: „erkölcstelen házasságra” lépett egy francia állampolgárságú, vietnami származású nővel. Valójában azonban a törvény azért sújtotta emberi és intellektuális felháborodását a faji megkülönböztetés szégyenletes rendszere felett. Talán a „Herrenvolk” má- konyától kábult náci Németországban őrködtek ennyire rigorózusan a „fajtisztaságon”, mint Dél-Afrikában teszik, ahol pedig az uralkodó fehér kisebbség harminc országból származó bevándoroltakból tevődik össze. A „fajkeveredést” elkerülendő, a dél-afrikai BTK Erkölcstelen bűntettekről szóló törvényének 16. cikkelye tiltja a fehérek és a színesek (hinduk, japánok, kínaiak), valamint a négerek közötti mindennemű szexuális kapcsolatot. A törvény megszegőire — a „bűncselekmény” súlyától függően — két hónaptól kilenc évig terjedő börtön- büntetés szabható ki. Gondolhatná valaki: rossz törvények másutt is vannak érvényben, de nem igen alkalmazzák azokat. így Sza- ud-Arábiában is, ahol a Korán értelmében a tolvaj kézlevágással, a házasságtörő asszony pedig megkövezéssel büntetendő, nagyon-nagyon ritkán kerül sor eme barbár és anakronisztikus büntetések végrehajtására. Nem így Dél-Afrikában, ahol csupán tavaly 2100 ember került börtönbe a törvény megszegése miatt. Hogy a „fajközi csók” ártatlan is lehet, azt a dél-afrikai bíróságok semmilyen körülmények között nem ismerik el. íme egy hiteles példa rá: — Igaz-e, hogy ön — teszi fel a bíró a kérdést a vádlottnak — fehér ember létére intim kapcsolatba lépett egy színes nővel, amint azt a vádirat állítja? — Tisztelt bíróság, nehezemre esik elmondani ezt ezen a nyilvános tárgyaláson, dehát egy súlyos közlekedési baleset következtében én már régen elvesztettem férfiasságomat. Kérem, tekintsék meg az erről is tanúskodó kórházi zárójelentést — védekezik a vádlott. — Csak hogy ön — szól közbe diadalmasan az államügyész — a baleset során nem vesztette el a száját is. Az erkölcstelen aktusokról szóló törvény pedig a különböző fajúak közötti csókot is tiltja, mely aktust pedig ön több tanú bevallása szerint nyilvánosan elkövetett... ! Két hónapi börtönnel úszta meg az ügyet a töredelmes vallomást tett és bűnbánatot tanúsított vádlott. Apartheid a börtönben S ha már börtönnél tartunk, ismerkedjünk meg az intézmény dél-afrikai változatával. Az ember azt hinné, hogy legalább a börtönfalakon belül érvényesül az állampolgárok egyenjogúsága. Az apartheid azonban nem áll meg a börtönkapunál, hanem gondoskodik a rabok szigorú -elkülönüléséről. íme, mit mond erről egy mérvadó tanú, a hindu származású Malcolm Moradji, a Dél-afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) nevű felszabadítási mozgalom egyik vezetője, aki 12 évet töltött a hírhedt Robin Island-i börtönben. — Nemcsak, hogy külön cellákban laknak a különböző fajú foglyok, hanem a diszkrimináció a börtönélet minden mozzanatára kiterjed. Én, mint hindu, reggelire egy tányér zabkását és egy evőkanálnyi cukrot kaptam. Fekete rabtársam azonban ennek csak a felét. Hosz- szú nadrágot, cipőt és pár harisnyát adtak, a fekete foglyoknak viszont csak rövidnadrág és szandál járt — télen is ... Az apartheid nem olyan rendszer, amely fokozatosan változtatható, tökéletesíthető: csak teljes megsemmisítése hozhat megoldást — foglalja össze véleményét Moradji. „Túlfűtött kazán’' A bibliára puskát szorongató dél-afrikai fehér fajvédők változatlan magatartása igazolja a fenti véleményt. „Nem tárgyalunk a négerekkel — jelentette ki nemrég John Vorster miniszterelnök —, mert nem kívánjuk saját katasztrófánkat egyezkedés tárgyává tenni”. Az állig felfegyverzett és a burkolt nyugati támogatást élvező elnyomó rendszer egy ideig még megteheti ezt. Az apartheid azonban — Allan Paton dél-afrikai író szavaival — olyan túlfűtött kazán, amelyet előbb-utóbb szétvet majd a gőz. Pálfi Viktor A pad csak a gyerekeknek jár, a dadának földre kell ülnie a dél-afrikai parkban fl biblia és a puska törvénye
