Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-22 / 19. szám

1978. január 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Diagnózis egy egészségházról — Sóhajtson! Nagy levegő! Ügy, köszönöm, — mondtam nyugalmat erőltetve magam­ra, miközben kétségbeeset­ten pislogtam a laboratóri­um ajtaja felé (alá!), A nyí­láson lassan csordogált a ren­delőbe a szennyvíz. Azt hit­tem, a szemem káprázik. De nem káprázott. A szenny fel­tartóztathatatlanul közele­dett a lábamhoz. Telefon, szippantó, félbeszakadt ren­delés. Míg fordult a kocsi, amelynek tartálya a labora­tórium ablakán át begyömö­szölt csövön keresztül ki tud­ja hányszor megtelt — a zsú­folt váróból beszólítottam a soronkövetkező beteget. Bár­milyen képtelenségnek is hangzik, de megtörtént. Alig egy éve. itt Tószegen, a köz­ponti rendelőben. — Dr. Gyuricza Sándorné körzeti orvos még akkor is majd fel­robbant a dühtől, amikor felidézte a kínos perceket (órákat). — Mert az hagyján, — fűz­te hozzá, — hogy az egész­ségház. emeletén kialakított lakásunkban csak úgy kidől az ajtó (fatális véletlenen múlott, hogy nem zuhant a fiamra), hogy a fürdőszobá­ban „a dugulások” miatt kí­nos meglepetések érnek, hogy több kiló gipsszel tud­tuk eltüntetni az ablak kö­rüli gödröket, hogy kiszámít­hatatlan rapszodikussággal hullik a fejünkre a vakolat. Mondom, mindez hagyján. Végtére is csak egy orvoshá­zaspár bosszúságairól van szó. A doktornő ironikus meg­jegyzéseit még tovább !fhet- ne folytatni. Bőséges adalék­kal szolgálna hozzá az egész ségház földszintjén kialakí­tott védőnői lakás, fürdőszo­bájában a félméteres gödör­rel (beszakadt) az emeleti sa­ját pénzzel tatarozott fogor­vosi lakás, az átnedvesedett falaival, dimbes-dombos par­kettájával. Ezek után, ha bárki is azt hinné (bár joggal hihetné) hogy öreg, sok-sok évtized alatt megviselt, elavult, s már régen amortizálódott, dűledező épületről szólnak a rémtörténetek, téved. Alig tizenkétéve adták át Tószeg — nevezzük így — egészség­házát. S akik akkor beköl­töztek, a lefolyódugulásokkal, farepedésekkel, hullámzó padozattal, a csőtörésekkel, s a málló vakolattal immá­ron nyolc esztendeje élnek társbérletben. Hogyan lehet­séges ez? I tanácselnök véleménye Az épület a tanácsé. A szó a tanácselnöké, Mészáros Jó­zsefé: — 1970-ben jelentek meg először a vizes foltok, a re­pedések, a szennyvízelvezető csatornát takaró falfelülete­ken. Akkor kezdett süllyed­ni, töredezni a földszinti vá­róterem burkolata. Biztos csőtörés következménye — gondoltuk akkor, nemcsak mi, hanem a szakemberek is. A tószegi Vegyesipari Szö­vetkezetét bíztuk meg, hogy hozza rendbe. Szerintük min­dent megtettek, amit csak le­hetett. — Akkor történt, hogy munkavégzés közben az Avagy mit keres a szippantó a rendelőben ? egyik testes kőműves alatt beszakadt a váróterem mo­zaikburkolata? — Igen. A mozaik alatt ha­talmas üreg tátongott, felté­telezés. hogy a töret csőből kifolyó víz elmosta a talajt. De akkor megcsinálták. Azóta kiderült, tüneti ke­zelés volt, 60 ezer forintért. S, hogy mennyire felületes gyógymód volt, mi sem bi­zonyítja jobban, mint az épület állagának további romlása. 1975-ben már csak a felügyeleti szerv magylel- kűségén, no és a máshol és másképp megoldhatatlan or­vosi ellátáson múlott, hogy nem záratták be. Ki a felelős mindezért? Késő keresni, már senkitől semmit nem lehet számon- kérni. Sem tervezőtől, sem építőtől. Mindenféle szava­tossági idő lejárt. Nincs más megoldás, kerül amibe kerül a tanácsnak, a tarthatatlan állapotot meg kell szüntetni. És 1976-ban már úgy tűnt, hogy gyökeres fordulatot vesz az ügy. A tanács veze­tői a megyei tanács tervező vállalatához fordultak. Ké­szítsék el a komplett felújí­tási tervet. A válasz lényege: lehet róla szó, de előbb a re­pedések, csőtörések, vízfolyá­sok okát kell felderíteni. Pontos diagnózist készíteni. Feltárni a közművet. Stati­kai és talajmechanikai vizs­gálatot végeztetni. Fordulja­nak bizalommal a Földmérő és Talajvizsgáló Intézethez. Megszámlálhatatlan hely­színi szemle. Falbontás, fú­rás után végre kézhez kapta a szakvéleményt a tanács. Töltésre és nem ülepedett ta­lajra húzták fel az épületet. Ezért az általában szokásos­nál jobban megsüllyedt az épület, a falrepedés oka: hi­ányzik az áthidaló betonalap a válaszfalak alól. Ez dióhéj­ban a lényege a hosszasan és részletesen indokolt állás­pontnak. A tervező vállalat a szak- vélemény ismeretében 'közöl­te a tanáccsal, hogy teljes altalaj cserére, a válaszfalak lebontására, közműhálózat kicserélésére, derítőbővítés­re és tetőszerkezet-javításra van szükség ahhoz, hogy megmenthessék az épületet. Mindez kerül körülbelül másfél millió forintba. (Ti­zenkét éve 1,2 millió forint­ért épült a kétszintes épület). Ezek után ha a tervet meg­rendelik, kész lesz 1978 vé­gére. A tanács rábólintott és néhány napja a szerződést megkötötték. Megkérdeztük a tervezőt Szóval sínen van az ügy (bár a kivitelezői kapacitás és a felújítás költsége még egyelőre csupán szóbeli ígé­retként biztosított). És itt tu­lajdonképpen a történetnek vége is lehetne, hiszen fele­lőst keresni késő. De okulni talán nem. S szavatossági idő ide vagy oda, kíváncsi vol­tam az előzményekre, és mindazoknak a véleményére, kiknek köze volt a rendelő és a lakások építéséhez. Ter­vezte: Siegriszt Lajos, a KÖTI VÍZIG mérnöke: — Társadalmi munkában csi­náltam. néhány ko-Iégám- mal. Sok hasonió feladat •; vállaltunk akkor a tanács és a népfront kérésére. Emlék­szem, először két lakást kér­tek az emeletre. Az eredeti terv így is készült. Azután módosítani kellett. Ennyit tudok mondani. Nem, terve­zői konzultációt az építők nem kértek. Azt sem tudom, ki volt a kivitelezője. Miért kérdi, mi van az épülettel? Azóta sem hallottam róla semmit. Egyébként sokszor azt sem tudjuk, hogy meg­épül-e az, amit társadalmi munkában tervezünk. A kivitelező az ÉPSZER volt. Kiss Sándor, az igazga­tója csadálkozott: — Gyak­ran megfordulok Tószegen, jó a kapcsolatunk a tanács­csal. A tíz év alatt egyetlen­egyszer sem említették, hogy valami problémájuk van az egészségházzal. Kivitelezői hiba nem lehet, három éven belül kiderült volna. Szerin­tem nem tisztították rendsze­resen a derítőt, ez lehet min­den baj forrása. Tessék itt van minden dokumentum (véletlen, hogy tíz év után ezt nem sejthetik). A jegy­zőkönyv, amely hitelesíti, hogy a kivitelezés a tervnek megfelelően történt. A tizenkét évig őrzött vas­kos aktából csupán az eme­let tervrajza hiányzott. Ezek után a tervező válla­lat igazgatójának, Kádár Zol­tánnak a véleménye: — Fo­galmunk sincs, milyen terv alapján épült az egészségház. Egy biztos, az emelet helyi­ségeinek elrendelése merő­ben eltér a rendelkezésünkre bocsátott eredeti tervtől. Két lakás helyett három, terasz helyett konyha, erkély helyén szoba és így tovább. A terv ilyen durva megsértésével még nem találkoztam. A szakembereink feltevése sze­rint nem csupán az alapozás hiányosságai, hanem annak a harmadik lakásnak a be- suszterolása és a szennyvíz­elvezető hálózat körüli káosz az egyik hiba forrása. Kit le­het okolni érte, a tervezőt vagy a kivitelezőt? Már ki­deríthetetlen. A kör bezárult Itt mindenki Pilátus, mos­sák kezeiket, s az illetékesek véleménye szerint nem az a fontos, hogy mi volt, hanem hogy mi lesz. Sőt eredmény­telen oknyomozásom vé/en szakmai berkekben (terve­zők, építők) azzal vigasztal­tak, hogy tíz éve előfordultak még ennél különb esetek is. Hol volt akkor még tervezői és kivitelezői együttműkö­dés. Ha hiányzott a tervrajz­ról az ajtót jelző kis vonal­ka, hát befalazták a lakás aj­taját, a lépcsőházból kifelej­tették a lépcsőt, s megesett, hogy egy tíz évvel ezelőtt épített plafon mögül ma fö­démtárca helyett cementzsá­kok bukkantak elő. Szóval tíz évvel ezelőtt így építkeztünk? És vajon egy évtized múlva a múltra há­rítva mindent, nem ugyanezt mondják majd szakmai ber­kekben? Mert a selejt bosz- szút áll. A tegnapé ma, a máé holnap. Kovács Katalin KÓRHÁZI ÜGYVITELEGYSZERŐSÍTÉS Adattárolás mikrofilmen Útfelújítás lászjákúhalmán Jászjákóhalmán felújítják a Petőfi és a Dózsa utca út­jait. Az alapozást már be­fejezték, a további munkála­tokra a fagyok megszűnése után kerül sor. A községi tanács a felújí­tásra 400 ezer forintot köl­tött, a két utca lakói és a Béke Tsz szocialista brigád­jai több mint 100 ezer forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá az útépítéshez. A bonyolult kórházi ügy­vitel egyszerűsítésére mikro­filmes archiválási rendszerre tértek át az Országos Reu­ma- és Fizikoterápiás Inté­zetben. A betegek vaskos le­letanyagát korszerű techni­kával mikrofilmlapokon rög­zítik, így könnyebb a táro­lás és az adatok visszakere­sése. A kórházi gyakorlat sze­rint több évtizeden át tárol­ják a betegek adatait. Az ORFI esetében egész pince- rendszert foglal el a hatal­mas adathalmaz dokumentu­mainak raktára. Ráadásul a kórlapok, adjatok visszakere­sése is hosszú időt vesz igénybe. Ezeket a gondokat jelentősen enyhíti a mikro­filmes rendszer, mert nem­csak a helytakarékos táro­lást teszi lehetővé, hanem az adatok gyors előkeresé- sét is. Hol vannak már azok a vígasságok, amelyek egyikét Csokonai vígeposza után szívderítőén énekelte meg az utókornak? Hire-hamva sincs Dorottya és a dámák báli férjvadászatának! Ám a farsang máig is megmaradt a zajosan vidám mókák, gondatlan mulatságok, a bálok időszakának. Az ősi tavaszelözö ünnepség - vizkereszttöl hamvazószerdáig - ma is örömök forrása, felszabadult jókedvre deríti a bálozókat, mulatságra készülőket... Férjvadászat de mulatság G Női szemnek oly kellemes látvány a végekben sorakozó francia bársony, selyemzsor­zsett, muszlin, fémszálas jer­sey. Irhabundás fiatal nő néze­gette a polcok „kincseit” a Centrum Áruház méterosztá­lyán. Hosszas töprengés után a fehér muszlin mellett dön­tött, hat métert vágatott le. — Gyönyörű menyasszonyi ruha lesz belelő — jegyezte meg az egyik eladó, miköz­ben óvatosan hajtogatta a fi­nom kelmét. — Nem, dehogy is — tilta­kozott a vevő —, azon már túl vagyok! Pliszírozott nagyestélyi készül belőle, magam varrom. Ha kíváncsi­ak rá, az MTE-bálon meglát­hatják. Sikerült-e pliszíroztatnia az anyagot a csinos hölgy­nek, nem tudjuk. Szolnokon bizonyára nem, mert a Mi­nőségi Szabók Szövetkezeté­nek 4-es, méretes szalonjá­ban hallottuk a Ságvári kör­úton: nincs, aki ezzel foglal­kozna. — Pestre viszik, de ott is hónapokra előre vállalnak már csak, annyira divatba jött — említette a szalon ve­zetője. — No, azért sok szép báli ruha készült mostaná­ban nálunk is. Szilveszterre legalább hatvan, hetven nagyestélyit rendeltek, a jb- gászbálra, a közgazdászbálra, a cigánybálra azóta is már vagy tizet. A legtöbben az egyenes, oldalt hasított, mé­lyen kivágott fazonokat kér­ték, félköríves kis pelerinnel a merész dekoltázs fölé. — Csodálatos kínai selyembro­kátot mutatott, amiből hét­főre „próbakész” ruhakölte­mény lesz. A férfiak is készülődnek ám! Szmokingot ugyan nem rendeltek, de ebben a hó­napban már vagy harminc sötét — minden alkalomra megfelelő — öltöny készült az említett szalonban. Egy­soros, kétgombos karcsúsított változatok, az enyhén trapéz vonalú nadrágok szára szű- kebb a tavalyinál. A fodrá­szoknál — a Ságvári körúti szövetkezeti szalonban is — csak a szokásos hétköznapi forgalmat tapasztaltuk Ott majd a bálas napokon tető­zik a csúcsforgalom. Mit ta­nácsolnak a farsangolóknak a báli toaletthez? — érdek­lődtünk. —• A csigás, romantikus forma az idei alkalmi divat fiataloknak. A nőies, hullá­mos frizurák, a sasson min­den változata is divat, fő­ként tartóshullámmal együtt — kinek mi illik az egyénisé­géhez. Akinek jól áll,' muta­tós a szolid melírozás ... Ütünk során számos he­lyen kerestük a báli kelléke­ket, a hangulatfokozó lam­pionokat, a szerpentint, a konfettit. Bizony csak a szil­veszteri maradékot: néhány rojtos papírtrombitát és sap­kát, pár árva álarcot talál­tunk. — A jövő héten várjuk az árut — mondták a kereske­dők —, februárra lesz Melyiket válasszam? már... Igaz, január 6-án megekezdődött a farsang, no de jobb későn, mint soha! A szórakozóhelyek többségében amúgy is ott a hangulatos dekoráció, szilveszter óta le sem szedték — „úgy is jön a farsang!” — felkiáltással. Legalább mindennapi előfi­zetéses ebédünket is emelke­dett hangulatban fogyaszt­hatjuk el... Azért persze néhol már valóban farsang van. — Végy öt, kiló lisztet, há­rom liter tejet, húsz deka élesztőt, húsz tojás sárgáját, fél kiló vajat, ugyanannyi kristálycukrot, tíz deka sót. Ezen kívül kell hozzá még Hamupipőkének is a báli cipellő hozott szerencsét... Próbáljuk ki, milyen fantázia frizura állna jól négy kiló zsír, egy kiló por- és harminc deka vanilliás cukor meg három kiló ba­rackíz ... Ki ne ismerné a tojásos kelt tésztából sütött, dúsan cukrozott, bracklekvárral tá­lalt farsangi fánkot? Pufók - pirosan „mosolyog” ránk nap mint náp a szolnoki Centrum étteremben. Az említett hoz­závalókból naponta (kétszáz fánk jut a vendégek asztalá­ra. A szakácsnő a kíváncsis­kodóknak talán még a titkát is elárulja, hogy mitől olyan szép, szalagos a farsangi fánk... — rónai — Forró zsírban, fedő alatt, ahogy az édesanyjától ta­nulta a szakácsnő Fotó: Temesközy

Next

/
Thumbnails
Contents