Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-22 / 19. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. január 22. Igaz, a dagasztógép megkönnyíti a munkát, de még meg kell markolni a sütölapát nyelét. S mire az utolsó kifli sodrásával is elkészülnek nehezen markol a tenyér. A Szolnok megyei Sütőipari Vállalat jászberényi üzemének dolgozói több mint százezer fogyasztót látnak el naponta friss kenyérrel, süteménnyel. Az előbbiből száz mázsányi készül el minden nap, mig süteményből átlagosan ez idő alatt 60 ezrei „gyártanak". Hosszú az út, amíg lisztből kenyér, kifli, péksütemény lesz Reggel aligha gondolunk a gőzölgő kávé mellett a sütőmunkásokra. Csütörtök volt, július 14-e. A tiszatenyői Trencsényi István 25 éves hegesztő úgy határozott, hogy menyasszonyával moziba megy. Motorra ült, és elindult a 17 éves Vörösváczki Mária elé a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság hibridüzemébe. A törökszentmiklósi úton a 4-es kilométerkőnél, nem sokkal a várostól, egy autó jött velük szemben. Váratlanul egy őz vágtatott át az úton. A szembejövő gépkocsi vezetője megpróbálta kikerülni. Közben elütötte a motorost. Trencsényi István jobb kezét ésa menyasszonya egyik lábát amputálták...! Boldog hajótöröttek A nyáron családom egyik tagjának balesete vitt a kórházba. így találkoztam először Trenycsényi Pistával. A folyosón mesélte a baleset részleteit, ám ekkor még annak a ténynek a hatása alatt, hogy lám, mindketten túlélték az egész szörnyűséget! Marika a kórteremben feküdt, némán megközelíthetetlenül; őt akkor nem volt bátorságom megszólítani. A kettőjük sorsa azóta sem hagyott nyugton. Mi lehet velük? Megtörténhetett, hogy belefáradva a keserű szemrehányásokba, a két család két gyűlölködő darázsfészekként áll szemben egymással. Volt rá példa, hogy hasonló esetben apátiába süllyedt valaki, egycsapásra évtizedeket öregedve. De lehet, hogy kettőjük összetartozását csak megerősítette a közös balsors? Hiába várták őket Ezek a gondolatok kísérnek, a tiszatenyői Táncsics utcán is, miközben a 41-es számot keresem. Azt kiszámoltam, hogy az utcában a legutolsó házak egyike lesz Trencsényiéké. Azon a tájon, ahová gyászruhás emberek térnek be a kapun. (Nem náluk volt a gyász. Két házzal túl rajtuk, de mint kiderült hozzájuk is elért.) A kiskonyha tele emberekkel. A bemutatkozás tisztázza, hogy a két család van együtt: Trencsényiék és Vö- rösváczkiék. Pista ismerősként üdvözöl. — Bemutatom a menyasz- szonyomat. Marika mosolyog a 17 évesek felhőtlen mosolyával. A kép békésnek tűnik, de a ‘ levegőben feszültség vibrál. Vörösváczkiné tud a legkevésbé uralkodni még ma is érzelmein. Annak a szomorú napnak a történetével kezdi. — Marikát mindig a 6 órás busszal vártuk. Ezen a csütörtökön késett... Negyedhét, félhét, ő sehol. Arra gondoltam, hogy ez a Pista nem tud jönni motorral, elküldeném érte. Aztán hazajött a férjem elázva, mert közben rájött az eső. Később megjött anyám. Csak sertepertélt a szobában és egyre az ajtót leste. Rossz érzésem volt. Ugye, hogy valami baj van? Mondja meg mi a baj? Akkor kibökte, hogy a gyerekek kórházban vannak. A legkisebb lányomat, aki egyéves volt, nem is tudom hová tettem le, s rohantam a rendőrségre. — Kijutott nekünk a bajból. Két hétre a gyerekek után meghalt a férjem öccse. Ma temetjük a húgom férjét. Felborult a Zetorral, benne égett. A testvérem magára maradt a gyerekekkel. Bizony szabadságon volt az isten ... Egy dolgot azért szeretnék megkérdezni attól az autóstól: egy állat többet ér neki, mint két ember? Többen csitítják. Nem kell erről már beszélni. Inkább arról, hogyan lesz? — Először féltem, a műlábtól, de aztán igen hamar megszoktam, — mondja Marika. — A kedélye is a régi ennek az arany lánynak. Pedig féltettük, de éppúgy elbolondozik az apjával, mint annak előtte. Gyermekkori szerelem — Én meg tán többet nevetek, mint korábban. Persze az idegesség jön ki rajtam, — mondja Pista. Hivatalos iratköteget vesz elő. Nem könnyű eligazodni az összegyűlt aktákban. A papírok tanulsága szerint mindketten kaptak 70—70 ezer forintot a biztosítótól A MEZŐGÉP 300, a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság 800 forint szociális segélyt adott. Azt mondták nekik, további kártérítésért • a Nemzetközi Gépjárműbiztosítási és Kártérítési osztályhoz kell fordulni. Voltak is Pesten a-Hamzsabégi úton, de nem találták az ügyintézőt. Javasolták nekik: fogadjanak ügyvédet, de hát ők járatlanok ebben. Félnek a bizonytalan kiadástól. Pistának a táppénzét 3300, Marikának ■2300 forintra — az átlagkeresetükre — kerekíti fel a biztosító. — Minden fillér kell. — mondja az apa Trencsényi Mihály, aki 42 óta dolgozik a vasútnál. Telket adok nekik itt az enyém mellett. Aztán építkezenek. Én már úgy döntöttem, hogy nem hagyom őket. Könnyezik. A két fiatal, amikor csak teheti egymáshoz bújik. Gyermekkori, elejemncs szerelem az övék. — Február 25-én lesz az esküvőnk újságolják. — Aztán hogyan tovább? — Engem a MEZŐGÉP-nél visszavárnak, mondja Pista. Raktáros leszek, úgv ígérték. Csak hát egyelőre táppénzen vagyunk. Arra várunk, hogy leszázalékoljanak bennünket. — És Marika? — Nekem is ígértek munkát a gazdaságban. — Féltem Marikát, — mondja Pista. De aztán letorkollják. „Fiatalok vagytok, szükségetek lesz a pénzre. És hát ha jó munkahelyet kap, ahol nem kell áesorog- ni, gyalogolni...” Kikísémek — és indulnak a temetésre. Segítséget ígér a brigád Először a Törökszentmiklósi Állami Gazdaságot kerestem meg. Az igazgatási osztály vezetője nem tudott azonnal válaszolni, mi lesz Marika sorsa. Konzultálni kellett az igazgatóval, aki Budapesten volt, de másnap megérkezett a telexüzenet: „A tegnapi megbeszélésünkre, hivatkozva közlöm, a szóban forgó személy részére munkavégzési lehetőséget tudunk biztosítani kb. 1800 forinttá alapkeresettel. Üdv. Tóth Miklós.” A MEZŐGÉP-nél Majzik Tamás, a munkaügyi osztály vezetője a következőket mondta: „Számítunk Pistára. Lehet raktáros, aztán ha megtanul írni a bal kezével, képezhetj is magát valamilyen könnyebb szakmára.” A MEZŐGÉP könnyűszerkezetes üzemében a brigád tagjai közül Török Kálmán fogalmazta meg a többiek gondolatát: „Ha elkezdik Trencsényi Pistáék az építkezést, nemcsak a brigád megy segíteni, de mások is ott lesznek. Nekem egy gerenda ráesett a lábamra, öt helyen tört el. Én aztán tudom, hogy mindenkivel előfordulhat a baj. Az olyan emberen aztán segíteni kell. A vállalat ad gépkocsit, és egy-egy szombaton tíz-tizen- öten is megyünk ...” Az Álami Biztosító ügyintézője ezt mondta: „Mi tanácsoltuk, hogy a fiatalok fogadjanak" ügyvédet, hiszen egy ilyen külföldi kárrendezés jogilag nem egyszerű dolog. A jogász érthetően jelentősebb összeget tudna számukra kiharcolni. De hát mi azt is hozzátettük, hogy a perköltséget, az utolsó fillérig a biztosító fizeti!” A fiatalok érzik, hogy éle“- tűk nem lesz olyan könnyű, mint mostanában, amikor mindenki azon fáradozik, hogy feledtesse velük a szerencsétlenséget. De azt is tudniuk kell, hogy az ember akkor sincs egyedül, amikor „az isten szabadságon van...” Palágyi Béla Be a kemencébe, ki a kemencéből. Sütés előtt egy vágás a késsel, utána kefével víz a „pirosas” héjra, hogy meg ne repedjen A kettő hat kilogramm, plusz, a lapát súlya Dagasztógép segíti a munEgy kifli, két kifli... Naponta 30 ezer készül el az üzemben Irány a raktár... Ez a művelet már könnyebb A szállításnál is: fő a pontosság Nagy Zsolt képriportja
