Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-15 / 13. szám
1970. január 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tomi Brill és Tomi Mat Gyarapodott a TVM terméklistája Az udvaron fehér zúzmara borítja a fák gallyait, rátelepedett a kerítés drótjára is. Jóval nulla fok alatt tanyázik a hőmérő higanyszála, jól esik fedett helyre lépni a szürke vasajtón át. A zúgó gépek, répadarabokat szállító futószalagok, az ezüstösen csillogó csövek között már sokkal barátságosabb a levegő. Ahogy egyre beljebb megyünk az üzemben, feljebb a vaslépcsőkön, úgy válik terhesebbé az odakint még dermesztőén vékony télikabát. Most orrunk elégedetlenkedik, nehezen viselj a répa, a melasz, a vegyszerek — nem tudni mi — keserűen émelyítő szagát. Tíz perc után — mert visszafordítani nem tudott — szaglószervünk kapitulált, és ismét a hőmérsékletre kell gondolnunk. A pulóver is lekívánkozott, ingujjban is meleg van. A tapasztalat a legfontosabb Sok-sok vaslépcsőt megmászva a Szolnoki Cukorgyár lelke, a főzőállomás felé tartunk. Itt készül a felszeletelt répából kioldott barna léből a fehér kristály- cukor. A tiszta csarnok két oldalán sorakozó hatalmas, gőzzel fűtött, vákuumos „üstökben” forralják el az oldat fölösleges nedvességét, „nevelik” az édes kristályszemeket. Látszólag (a meleget leszámítva) semmj nehézség nincs a cukorfőzők munkájában. Csak a fűtőgáz csapját kell nyitogatni, és engedni a folyékony masszát a centrifugákhoz, amikor már elég cukorszem van benne. Fehér László: „Régennem akárki leshette el a cukorfőzés titkait..." Fogarasi József műszakvezető szavai: „ötéves gyakorlat nélkül senki sem lehet cukorfőző, csak segítő; még szakmunkásbizonyítvánnyal is” — fölösleges óvatoskodás, a szakma becsületét féltő túlzásnak tűnnek. Az állomáson dolgozók feladatait megismerve hajlik csak az ember a hallottak elfogadására. — Attól a pillanattól kezdve, amikor a vákuumos készülékbe beengedjük az első cukoroldatot, egy percre sem * maradhatnak magukra az üstök. Szinte a műszak első percétől az utolsóig a kémlelő ablakokhoz vagyunk kötve — meséli munkáját ifj. Berecz József. — Először alapot készítünk: kevés lében „kineveljük” a megfelelő méretű kristályokat. Amikor megjelennek az első szemecskék, attól kezdve minden percben résen kell lennünk. Tudnunk kell, mikor adjunk kevesebb gőzt, mikor kezdjünk el az alapra friss „lét” engedni és mennyit. .. Ha nagyon megnyitjuk a cukoroldat csapját, akkor porszemnyiek lesznek a kristályok, ha kevés oldatot adunk, besűrűsödik a lé. Percnyi mulasztásokon múlik, és olyan sűrű pépet főzünk, ami már semmire sem jó. be kell olvasztani. És mindebben — mint évtizedekkel ezelőtt is — csupán egyszerű műszerek, nyomás- és hőmérők segítik az embert. A kristályosodást csak gyakori mintavétellel kísérheti figyelemmel a cukorfőző. „Itt állandóan talpon kell lenni” — mondják, hiszen a prémiumra dolgozóknak nem hiányzik a kétszeri feldolgozás többletköltsége. Senkinek sem kell. hogy egy-egy bizonytalan, késlekedő cukorfőző miatt leálljon a „nyersgyár”, mert az állomáson nem tudják fogadni a répából nyert olda-, tot, egy üsttel órákig vacakolnak. Azonban nemcsak a prémium sokszorozza az emberek figyelmét és fürgeségét. A felelősség is. Egy-egy készülékben minden alkalommal 500 mázsa cukor ro- tyog, műszakonként hatszor- hétszer. Két és fél, hárommillió forintot jelent ez a gyárnak. „Kellemes” harminc fok Az előbb említettük, hogy évek óta nem sokat változtak a cukorfőzők feladatai. Fehér László szerint már húsz évvel ezelőtt is ugyanígy kristályosították az oldatot: a szemképződést ellenőrző műszerek nélkül. Mégis szó sincs arról, hogy a munka mit .sem változott volna az évek során: — Ami a legszembetűnőbb — mondja az ötvenhétéves. már 1935-ben a gyárban dolgozó munkás — az állomás képének változása. A mostani makulátlan tisztaságot össze sem hasonlíthatjuk a húsz évvel ezelőttivel. A munka is gyorsabbá vált. A rekonstrukció óta például már csak elvétve főzünk szüretien léből, így kevesebb idő alatt készülünk el egy- egy adaggal, javult a minőség is ... Persze kampányról kampányra változik a munkánk. Az idei szezon különösen jó, hiszen még januárban is 11 kiló cukrot nyerünk minden mázsa répából. Jobban haladunk. Lenne azonban még mit javítani az állomáson. Ilyenkor télen, amikor a hőmérő higanyszála csak a „kellemes” harmic Celsius fokig kúszik fel, a cukorfőzők nevetgélve beszélnek a szeptember—októberi negyven— negyvenöt fokokról. Annál nehezebben viselik a hőséget a kampány kezdetén. Nem segítenek a ventillátorok sem, hiszen csak keverik a forró levegőt. Igaz, a kinti hideget sem fúvat- hatják az emberekre, mert meghűlnének. A cukorfőzők nem szívesen álmodnak a mintavevő csaphoz vezető három lépcsőfokos dobogóról sem. Kiszámolták, csak fölfelé 1600 métert másznak egy-egy műszak alatt, ehhez jön a készülékek közötti „séta”. A tizennyolc éves tanuló. Terek Béla minderTóth Mihály vállán nemcsak a kéz megtSrlésére van ott állandóan a törülköző ről még nyugodtan beszél, az ötvenhét éves Fehér László azonban határozottan elégedetlen ... Biztató, hogy a cukorfőzőknek ígéretük van: az ésszerűtlen tervezés hibáját egy éven belül megszüntetik, végre lejjebb teszik a csapokat (Ilyen egyszerű a megoldás). Állandó, készenlétet, feszült figyelmet, néha nehéz fizikai megterhelést okozó szakma a miénk, mondják a cukorfőzők. Mégis megszokható, megszerethető, vallják az évek óta állomáson dolgozók. A felvételi irodából, vagy más üzemrészből idekerülök többségének azonban úgy látszik, más a véleménye. Nehéz megtartani az embereket, évek óta kevés a jelentkező. Pedig régen „monopolizált” szakma volt ez. A gyár alapításakor ideköltözött tót cukorfőzők családjában apáról fiúra szállott a mesterség. A műhelytitkokat idegen nem leshette el, a famílián kívüli semmit nem tanulhatott meg, hiába tette a vezetőség az állomásra. Az érdekközösségre alapozott bezárkózásnak meg is volt az eredménye: az öregek azt mondják, hogy a tót mesterek fizetése az üzemvezetőével vetekedett. Nélkülözhetetlenek voltak. r Állandóan talpon A kereset most sem kevés. A cukorfőzés mellett máshoz is értő, kétszakmás munkások szinte mindegyike ötezer forintnál többet visz haza havonta a kampány idején. Ehhez jön még a terv túlteljesítéséért járó nem kevés prémium. Mégis az új emberek többségét még pányvával sem lehetne az „üstök” mellett tartani. Van, aki a hőséget „rühelli”. más a munkaidővel szeret szabadabban gazdálkodni. A cukorfőző állomáson viszont nem nagyon válogathatnak. Itt állandóan talpon kell lenni, hol „kellemes” harminc fokban, hol szinte alig bírható hőségben. V. Szász József Ki emlékszik ma már a Tomi nevű mosópor nyolc évvel ezelőtti illatára? Aligha akad ilyen a legjobb me- móriájú háziasszonyok között. Van azonban néhány szakember — ők a Tisza- menti Vegyiművek munkatársai —, akiknek hivatalból tudniok kell, milyen illat- anyagot > tartalmazott 1969- ben a vállalat egyik terméke. Ök tudják, s hozzá is teszik, az utóbbi esztendőkben természetes illatok hódítják meg az orrokat. Lám — mint a piac diktálta feltételek egyikéhez — ehhez is alkalmazkodniuk kell a mosószergyártóknak. A Tiszamenti Vegyiművek termékeinék egy része függ a technológiától olyannyira, hogy azon változtatni nem kell, de nem is lehet. A kénsav a piaci igényektől függetlenül mindig kénsav marad, s ugyanígy állandóan megtalálható a vállalat gyártmánylistáján a krioTit vagy a szuperfoszfát. Két nagy termékcsoportjuk az, amelyet, ha nem akarnak lemaradni a kor, a piac diktálta követelményektől, évről évre korszerűsíteniük kell. Ezzel a céllal kötöttek 1973-ban szerződést az ICI angol céggel, s ezzel az indokkal vásárolták meg tőlük mintegy tíz festék gyártási jogát. Néhány esztendő kellett, hogy megtanulja készíteni a TVM ezeket a pig- meneket, amelyek régebbi festékeihez képest sokkal jobb fényálló tulajdonságokkal rendelkeznék. A szerződésben többek között azt is megfogalmazták, hogy az angol cég visszavásárolja a Szolnokon gyártott termékek egy részét. Az elmúlt esztendő bebizonyította, az üzletkötés beváltotta á hozzáfűzött reményeket. (Tavaly már 1800 tonnát szállítottak festékből tőkés exportra, 1973-ban még csak tíz tonnát vásárolt vissza az ICI, az elmúlt évben viszont már Kézi erő helyett Rakodás géppel Jelentősen fejlődik a rakodás gépesítése a Szolnok- Békés megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalatnál. Míg 1975-ben kézi erővel mozgatták a be- és kiszállított áru összsúlyának több mint 28, tavaly 17,6 százalékát, 1980-ban várhatóan már csupán 3,4 százalék lesz a kézzel mozgatott súly aránya. Forré tea, konzervebéd A téli időszakban a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szabadban dolgozó munkásainak napi 1100 liter teát főznek. A melegítő italra csaknem 200 ezer, védőételre, védőitalra további 80 ezer forintot költ évente a vállalat. Az utóbbit a higannyal dolgozók, a műszerészek, a kazánházi dolgozók kapják. Az üzemi étkeztetésben részesülő 2200 munkás napi négyforintos hozzájárulást kap. A szabadban dolgozók ellátására szervezett napi konzerves étkeztetés költségének felét, nyolc forintot térítenek 400— 500 dolgozónak. Az étkeztetéssel kapcsolatos vállalati költségek egy év alatt elérik a 2,5—2,9 millió foriníot. 810-et. Az idén 2,5 millió dollár értékű pigmentet szállít külföldre a TVM.) Idővel a magyar felhasználók is megbarátkoztak az új termékkel, bár nekik a nagy hazai kereslet miatt nem volt érdekük a termékszerkezet felújítása. Érthető, oldpdzott a bocskoruk ettől, hisz „csupán azért”, hogy jobb legyen a belföldön forgalomba hozott festékek minősége, az új alapanyag miatt meg kellett változtatniuk több ezer receptűrát Végül a jég megtört, tavaly negyedév végén már csak az új festékekből vásárolt a Tiszai Vegyikombinát és a BUDALAKK. Korszerűsíteni a termék- szerkezetet — ezzel a jelszóval vásárolták meg újabb két festék gyártási jogát az elmúlt esztendőben az leitől, s ezzel a céllal dolgozták ki egy vadonatúj korrózióvédő festék gyártási eljárását. Ellentétben a régiekkel, ennek a terméknek mérgező hatása kisebb. Munkavédelmi és környezetvédelmi okok miatt egyre inkább ezt használják Európa több országában, a gyártmány tehát olyan újdonság a TVM tarsolyában, amelyből — az igények szerint — bármikor nagyobb mennyiséget is piacra dobhat a vállalat. Pár hónapja új mosópor — a TVM gyártmánya — látható az üzletek polcain. Tomi Brill és Tomi Mat'. Két esztendeje állapodtak meg a Hajdúsági Iparművekkel, hogy a nyugatnémet AEG cég licence alapján gyártott Mini és Midimat automata mosógépekhez megfelelő mosóporokat dolgoznak ki a vegyiművek szakemberei. Egy erős fehérítő hatásút, ez a Mat, egy univerzálisát, — a Tomi Sztár, amely már korábban piacra került — s a Brill, amely finom textíliák tisztításához alkalmas. Mindez új anyagokkal, új illatokkal, maxi-dobozos csomagolásban. (Tavaly már A kunszentmártoni üzemeknek, a lakásgondokkal küzdő munkáscsaládok’nak és a tanácsnak egyaránt örömhír volt tavaly, amikor arról értesültek, hogy a megyei tanács elnökének kérelmére a PM—ÉVM egyedi engedélye alapján a nagyközségben 1978. január 1-től egyszeri munkáslakás-építési akcióra nyílik lehetőség. Egy — már 1977-ben megkezdett — jó ütemben haladó építkezés még az idén minden harmadik tonna mosópor maxi dobozokba került. Ennek előnye nyilvánvaló — kisebb papírfelhasználás, s jónéhány vásárlás megtakarítása —* sajnálatos viszont, hogy a háziasszonyoknak két kilót kell minimum megvásárolniok ahhoz, hogy kipróbálják az új terméket.) ‘ Néhány esztendeje még jelentős mennyiségű mosóport szállított a vegyiművek Svédországba. A TVM tőkés országokból importálja ; mosószergyártás alapanyagát, a nátrium-tripolifoszfá- tot. A beszerzési s a szállítási költségek miatt a vállalat árai nem versenyezhetnek a külföldiekkel. Piacra betörni — még akkor is, ha az új termékek tulajdonságaikkal nemzetközi viszonylatban is megállják helyüket, valószínűleg csak akkor tud, ha már Szolnokon az új tripoli-foszfátüzem megkezdi munkáját. A festékek, a mosószerek, de a műtrágyák készítéséné! sem hagyhatják figyelmeu kívül a Tiszamenti Vegyiművek szakemberei „mi hír ' a nemzetközi, s a hazai piacon. A külkereskedelmi tárgyalások, a jó kapcsolatom nemcsak üzletkötésre, in formációszerzésre is kiváló alkalmat adnak. A vállala a nagyüzemeken kívül foglalkozik a fogyasztókkal a kistermelőkkel is, az utóbbira bizonyíték, a gyártás fel tételeinek megteremtése után piacra dobja a TVM a Gra max nevű, fák, növények növekedését elősegítő termé két. • A vegyiművek kereskedelmi tevékenységéből, gyárt mányiistájának alakulásába1 nem nehéz leszűrni a tanul ságot más üzemeknek. A termékszerkfezet változtató sa tette lehetővé többek között azt, hogy az elmúlt évben a 3,7 millió dolláros export-tervüket, több min hat millió dollárra teljesítették. Hajnal József elkészülő lakásait kapják meg kedvezményes feltété lekkel a nagyközség üzemei ben dolgozó fizikai munkások. A közelmúltban már a elosztás is megtörtént: BVM huszonegy, a Tisza-Ci pőgyár tíz, a Sütőipari Vállalat három és a Pannoni; Szőrmekikészítő és Szőrme konfekció Vállalat egy mun kása talál új otthonra családjával a negyedik negyedévben. A Tiszamenti TermelszövetlTézet vezsenyi tehenészeti telepéről naponta 1600 liter tejet szállít a szolnoki tejüzembe Badó Fe renc, a vállalat gépkocsivezetője. A tejet a minőségi követel menyeknek megfelelően korszerű hütökádakban tárolják, majd szivattyúval öntik a tartálykocsiba. Kunszentmártonban is Munkáslakások épülnek
