Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-04 / 285. szám

1977. december 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A Pelikánban Olvasni öröm A pihenés akkor üdítő, ha szabad időnket hasznos szórakozással tölt-1 jük el. A kikapcsolódásnak sokféle módja van, — a sport, a kirándulás, a tévénézés, a rédióhallgatás, a zenetanu­lás, a hangverseny-látogatás, a különféle hobbik stb. — melyeket szívesen művel gyermek és felnőtt egyaránt. De az értékes szórakozások közül az olvasás a legalap­vetőbb és mindenki számára a legkönnyebbben megvaló­sítható. Ehhez nem kell más, csak néhány jó könyv, a szo­bában egy nyugalmas sa­rok vagy a szabadban egy csendes hely és az olvasás szeretete. Ha sikerül a gyermekben a könyvek iránti vágyat és érdeklődést felkelteni, a könyv jó barátja lesz. Azon­ban e barátságnak vannak akadályai is, — többek kö­zött az olvasás technikai ne­hézségei. Még a felső tago­zat osztályaiban is vannak akadozva, gyengén olvasók. Ezek a gyerekek, ha a szü­lők és a pedagógusok részé­ről kellő időben megkapják a biztatást és a türelmes se­gítséget, remény van arra, hogy megkedvelik az olva­sást. Helyes pedagógiai fogás például, ha a szülő gyerme­ke könyveinek nézegetése közben gyermekével együtt elkezd olvasni egy mesét vagy történetet, majd a történet érdekes fordulata előtt meg­kéri, hogy folytassa az ol­vasást. A jó könyvek iránti vágy felkeltése így sikerél­mény forrása lehet. A szülői házban és az iskolában az olvasóvá nevelésnek célrave­zető módszere a kíváncsi­ság felkeltése, értelmi-ér- zelmi-akarati motivációk nyújtásával. Tehát a techni­kai elsajátításon kívül fontos az olvasási készség értelmi­érzelmi oldalának fejleszté­se is. A legtöbb óvodáskorú Ady Endre születésének 100. évfordulója alkalmából december 7—9-e között tu­dományos ülésszakot tarta­nak a Magyar Tudományos Akadémián a nyelv- és iro­dalomtudományi osztálya, a filozófia- és történettudomá­nyok osztálya, valamint az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetem bölcsészettudomá­nyi kara rendezésében. A tudományos tanácsko­záson elhangzó előadások Ady és a korabeli progresz- szív szellemi áramlatok kapcsolatát vizsgálják. Ady életművét elemezve feltár­ják a társadalmi haladásért folytatott küzdelem és a köl­tő művészi fejlődése közötti összefüggéseket. December 7-én a filozófu­sok és történészek ismerte­tik a költő munkásságával gyermek, különösen, ha erre az óvodában és a szülőktől is buzdítást kap, érdeklődés­sel nézegeti a képeskönyve­ket, örömmel tanul verseket, dalokat, énekes játékokat, szereti, ha mesélnek neki. Az alsó tagozatban járó kisdiák is, — ha nevelői és szülei biztatják — örömmel hall— gatják a meséket, a népme­séket, az életkori sajátossá­gainak megfelelő története­ket, a színes leírásokat, a verseket. Egyre gyakrabban hallunk kezdeményezésekről, hogy az alsó és felső tagozati osz­tályokban kis osztálykönyv­tárat szerveznek. Ez abból áll, hogy a tanulók elviszik az iskolába légkedvesebb könyveiket, s nevelőik segít­ségével olvasásra egymás­közt cserélik őket. A szülők sokat tehetnek az olvasás megszerettetése érde­kében: ha családi könyvtárat alakítanak, s ha maguk is olvasókká válnak. Érdeklőd­jék a szülő, hogy gyermeke mit szeretne olvasni. Biztas­sa, hogy minél gyakrabban keresse fel a legközelebbi könyvtárat. Esetenként — születés- vagy névnapja al­kalmával — ajándékozza meg gyermekét egy-egy jó könyv­vel. U a az! értékes olvasni- való kellő időben ,a gyermek kezébe jut, ha az olvasottakat az átélés hatá­sával azonosítani tudja ön­magával és az őt körülvevő világgal, — ez mind biztosí­ték arra, hogy szabad idejét önművelésre, műveltségének gyarapítására jól fel tudja használni. Az ilyen gyermek megbecsüli és igényli a könyvet, mert tudja értékelni a szórakozással szerzett tu­dásának azt a felmérhetetlen kincsét, mely csak annak tárul fel, aki a jó könyvet örömmel olvassa. R. V. kapcsolatos újabb kutatása­ik eredményeit. Mátrai László akadémikus „Ady és a korabeli eszmeáramlatok” címmel tart előadást. December 8-án, amikor az irodalomtörténészeké a szó, Czine Mihály, az irodalom- tudományok doktora „Ady és a kortárs irodalom” címmel tart vitaindító refe­rátumot. Ady korának művészeté­ről december 9-én két refe­rátum hangzik majd el. Űjfalussy József akadémikus „Ady kapcsolata korának ze­néjével” címmel tart elő­adást. Németh Lajos, a mű­vészettörténeti tudományok doktora „Ady és kora kép­zőművészete” címmel a köl­tő képzőművészetről szóló írásait elemzi. Lányok, asszonyok nagyanyák klubja A falon Magyarország térképe. Az e*!őadó a hegységek kialakulásáról beszél, majd színes diák­kal kalauzolja végig a hallgatóságot a Mátra és a Bükk szebbnél szebb tá­jain. Huszonkét asszony csodálja a tölgyekkel bo- - rított hegycsúcsokat, a fenyvesek között megbújó üdülőket. — Csodaszép két hetet töl­töttem itt — újságolja a lillafüredi Palota Szálló lát­tán egyikük. Pár percre át­veszi az idegenvezetést is a közbeszóló, egy idősebb asz- szony. A következő diakép Tapolcáról készült — má­sokban ez ébreszt szép em­lékeket. Közbeszólhat bárki, vége-hossza sincs az élmény- beszámolóknak. — így van ez minden fog­lalkozásunkon — súgja dr. Székely Jánosné. a nők klubjának vezetője, házi­asszonya. A klubot a népfront és a TIT szolnoki szervezete, va­lamint a Pelikán Szálló KISZ-szervezete hozta létre több mint egy éve. A film­klubokban a filmművészet­ről, az utazók klubjában az utazásról, országokról, vá­rosokról esik szó. S mivel foglalkoznak a nők klubjá­ban? Erről a leghiteleseb­ben a vendégkönyv tanús­kodik. Előadás a megye- székhely történelméről, ze­néről, irodalmi est a Szigli­geti Színház művészeinek részvételével, beszélgetés az öltözködésről, lakáskultúrá­ról. sokszemközt az orvos­sal, látogatás a múzeumban, a Galériában, a könyvtár­ban — csak néhány téma, cím a programból, amelyet az asszonyok kívánságára ál­lítottak így össze. A klubtagság életkora 18 —70 évig terjed. A legidő­sebbek már nagymamák, a legújabbak a családalapí­tás előtt állnak. — Három nemzedék egy klubban... — Még sincsenek ellenté­tek köztünk — jegyzi meg Boros Györgyné, az egyik alapítótag. — Az idősebbek átadják tapasztalataikat a fiatalabbaknak akár egy családban. — Nemcsak erre jó a klub — szól közbe Selmeci Bélóné, aki a középkor- osztályt képviseli. — Én pél­dául azért járok ide szíve­sen, mert a szórakozáson, időtöltésen kívül sok új is­meretre tehetek szert, A klubba járó asszonyok nagy része már nyugdíjas, egyedül, magányosan él. So­kuk számára az egyetlen le­hetőség a kikapcsolódásra a klub. Ez a tény meghatá­rozza a további programot. A foglalkozásokon kívül ki­rándulásokat. közös mozi- és színházlátogatásokat is terveznek az idén. Azokat a tájakat, amelyeket diaképe­ken néztek meg a Pelikán tévészobájában, a jövőben a valóságban is bejárják. T. G. Tudományos tanácskozáson Ady és kora Jászberényben a Palotásy János Zeneiskolában ebben az évben 410 növendéket taníta­nak zenére. A jóhírű iskola növendékeinek műsorából a közeljövőben felvételt készít a Magyar Rádió. Az értelmiség felelőssége Gorkij-bemutató a Szigligetiben a tudás, ha tár- Mit ér sadalmi haszna---------- nulla? Mire jó a m űvészet, ha önmagáért va­ló? És egyáltalán hol a he­lye, mi a szerepe és a jelen­tősége az értelmiségnek a társadalom életében, a tör­ténelem menetében? Tényle­gesen a forradalom előtt ál­ló változásokra készülő, szá- zadeleji Oroszországban? Ezek a kérdések foglalkoz­tatják Maxim Gorkijt, ami­kor a börtönigazgató külön engedélyével cellájában pa­pírra veti A Nap fiait, vagy ahogy most Szolnokon neve­zik A Nap gyermekeit. (A két rokonértelmű kifejezés közül talán az utóbbit me­legebbnek érzik?) Végiggon­dolja a változtatáshoz szük­séges erők helyzetét és lehe­tőségeit, s fájdalmas kese­rűséggel állapítja meg: „fortélyos félelem” izgatja, választja el azokat, az értel­miséget és a tömegeket, az észt meg az erőt, melynek szövetsége nélkül előrehala­dás aligha képzelhető el szé­les Oroszországban. Meglehet, Gorkij talán né­miképp túl is becsüli ennek a kapcsolatnak a forradalmi jelentőségét, problémafelve­tése, érzékenysége a társa­dalmi gondokra azonban máig 'hatóan igaz, izgalmas és érvényes. Igazolásul: a történelem minden fordulata magával hozza, ha más-más hangsúllyal és erővel is az értelmiség átértékelését, sze­repének, jelentőségének fe­lülvizsgálatát. Hisz a fáklya­emberek, a világítók, a „lám­pás szép fejek” magatartása sohasem lehet közömbös a társadalmak előrehaladásá­ban, az előbbrelépésben. Gorkij drámája az ő fele­lősségükről szól és egy adott társadalmi helyzetben az ő tragédiájukat fogalmazza meg. Azokét, akik egyrészt eszméik miatt nem tartoz­hatnak a vagyonos arisztok­ráciához, de ugyanakkor kor­látáik következtében távol­maradnak a széles néptö­megektől is. Tragédiájuk gyökere tehát a meghason- láshoz vezető sehová nem tartozás. Ezért a világ számukra sö­tét káosszá változik, átha­tolhatatlan és elveszejtő dzsungellé, amelyben ha da­lol, magának dalol a mű­vész, s ha kísérletezik, ma­gának kotyvaszt a tudós, s ahol olcsó és üres lesz, a szerelem, s az emberi kap­csolatok is elvesztik igazi tartalmukat. Tragikus sor­suk abból származik, hogy bár egymás mellett élnek — az ügyeskezű lakatos nélkül mi lenne a tudós Protaszov kísérleteiből, hisz ő készíti számára a különféle eszkö­zöket — mégsem ismerik fel egymásban kölcsönösen az egymásrautaltság történelmi szükségszerűségét Ronda kór fertőzi ezt a vi­lágot : a félreértésekből szár­mazó ostoba gyűlölet. Mély szakadék választja el Gorkij drámájában a tu­dósembert és a lakatost, az úrasszonyt és a háznál szol­gáló konyhalányt, és ezt a szakadékot — bármennyire is szeretné — sem Protaszov, sem a többiek holmi ember­baráti gesztusokkal — Pro­taszov például igyekszik a részeges lakatost rábírni, hogy ne verje feleségét —át­hidalni, nem lehet; bár­mennyire is szépek lehetnek emberileg ezek a gesztusok, nem helyettesíthetik a tár­sadalmilag is értékelhető cselekedeteket. Ezért leplezi le őket kímé­letlenül és kegyetlenül, s eb­ben a vonatkozásban alapo­san el is tér a felesleges em­berekké váló értelmiségiek drámáját oly sokszor meg- éneklő pályatársától, Cse- hovtól; Gorkij hangja ke­ményebb, nyíltabb, direk- tebb, mint a Csehové. A szolnoki előadás egyik fő érdeme, hogy jól érzékel­teti ezt a látásmódbeli kü­lönbséget, azaz Gorkij he­lyett nem akar Csehovot játszani. De nem téved bele abba a zsákutcába sem, hogy valamiféle hamisítatlan orosz századelőt állítson színpad­ra, minden apró részletében naturálisán hiteleset; ellen­kezőleg, okosan arra törek­szik, hogy a felvetett prob- - lémákkal, az értelmiségi ma­gatartás kérdéskör mai to­vábbépítésére teremtsen le­hetőséget, hogy a Gorkijéval rokon-gondok mai végigélé- sére késztesse a nézőt. Ha valamivel ráütött tehát ez az előadás Gorkij szellemére, az mindenekfelett az övéhez fogható, a közgond,ok közel­ségét sugalmazó szemlélet. Horváth Jenőnek sikerül olyan színpadi világot, at­moszférát teremtenie, hogy bár egy pillanatra sem két­séges, hogy a történelem idéztetik meg elsődlegesen, mégis az az érzésünk, hogy a jelenben járunk, az értelmi­ségi hivatás jelenkori prob­lematikája szólal meg hang­súlyosan. Amikor például Liza a szinte árnyékká vál­toztatott társaságnak szóló intelmeit halljuk, amikor fé­lelemmel és keserűséggel te­li szavai hangzanak fel (egyik legköltőibb mozzanata az előadásnak és legfensége­sebb pillanata a Lizát ala­kító Csomós Mari játéká­nak), az intelmek hozzánk szólnak. _ . színpadi világa u8rkÍ| gazdag és össze­---------- tett. Könnyből és mosolyból szőtt drámai vi­lág, tragikomédia. A szolnoki előadás dicséretére válik, hogy ezt a lélektani össze­tettségében komplex drámát nem akarja belekényszeríte­ni az egysíkú értelmezés Prokrusztész ágyába. Meg­őrzi a továbbgondolásra szánt gondolatok mélységeit és vibrálását, bizonyságok he­lyett a kételyek nyugtalaní­tó varázsát, a hasznavehe- teten illúziókkal szemben növeli a valóságos tények­kel történő szembenézés fel­fokozott vágyát. Elkerüli a Horváth Jenő rendezte” be­mutató a hamis idealizálás veszélyét is (megtörtént ez már jó néhány esetben) azaz az értelmiségiekkel „szem­benálló” „jövendő fehéreit”, így a lakatost és a társait nem tünteti fel optimista színezetben, bár erre a kon­fliktus természete akár al­kalmat is kínálna; megelég­szik azzal, hogy robusztus jelenlétükben kifejezze a később színpadra lépő tör­ténelmi erőt. Amikor a szolnoki A Nap gyermekeinek erényeit fel­sorakoztatom. abba termé­szetesen beleértendő az ihle­tett színészi játék, hisz ezen a színpadon a legfontosabb a színész: a hangulat meg­teremtésében mint eszköz­nek van ugyan szerepe az érzékeny fénynek, a jól al­kalmazott megvilágításnak is, — oldott líraiság a drá­ma szomorú közegében jó­val kevesebb a kissé jelleg­telen színpadi környezetnek, a díszleteknek — az igazi mélységeket azonban a szí­nészi játék intenzitása adja. István sok-sok ap­ró mozzanatból építi fel a saját külön világába, kísérleteibe becsavarodott szobatudóst, a naív filantrópot és a külvi­lágra csaknem érzéketlen em bér komikumba átcs’apó szó­rakozottságát. Megrendítően szép Liza Csomós Mari: az a fenség, amellyel hordja beteg lelké­nek sötét titkait és fizikai súlyát a létnek, az a varázs, ahogyan el tudja hitetni ve­lünk, hogy egyszerre tartozik azokhoz, akik fölé egyúttal föléjük is emelkedik. A „csúnya jellemek” specialis­tájaként ismét remekel Lá­zár Kati; Melánia széthullá­sa, kétségbeesett kapaszko­dása egy reménytelen szere­lembe minden ordenárésá- gával egyetemben — milyen iól érvényesül játékában a dráma tragikomikuma! — a szebb emberi élet utáni vá­gyód,ás közvetett megfogal­mazása. Okos, hideg és vonzó Pro- taszovné Tímár Éva, kissé erőtlen viszont Körtvélyessy Zsolt művésze, tiszta karak­tert teremt Halmágyi Sán­dor a cinikus és kiábrándult állatorvos szerepében, a la­katost alakító Űjlaki Dénes a figura robusztusságát hangsúlyozza jól, Czibulás Péter Trosin alakjában egy élet tragédiáját villantja fel, Veszeley Mária uráért aggó­dó, öntudatos dajka, a ki­kapós cseléd szerepében An- dai Katit láthatjuk, kissé nehezen illeszkedik ebbe a világba Sarlai Imre háztu­lajdonosa. Hollósi Frigyes, Galkó Ba­lázs, id. Tatár Endre, Szeny- nyai Mária jól oldják meg a kisebb feladatokat. Van abban valami külön is imponáló, hogy a klasszi­kusokkal színházunk követ­kezetesen vállal bonyolult, összetett feladatokat; mintha szüntelenül bizonyítani akar­ná erejét, gondolati fris­sességét. Nos, ezúttal is si­került bizonyítania — meg­győzően. Valkó Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents