Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-31 / 307. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. december 31. HB Amit már Vámbéry is látott... A múlt század, hatvanas éveiben az egész világon először hitetlenkedve fogadták Vámbéry Ármin világutazónk leírását a mai Szovjet Belső-Ázsiáról. A korábban oda vetődött európaiak életükkel fizettek kíváncsiságukért. Vámbéry azonban kitűnően ismerte az ottani népek nyelvét és vallásuk, az iszlám törvényeit, szokásait. így kerülhetett ki sok- sok viszontagság után elevenen, és írhatta le híres könyvében, amit kolduló dervisként barangolva tapasztalt. Belső-Ázsia híres történelmi városa volt már osk évszázaddal ezelőtt Buhara, Szamarkand és Hiva. A nagy iszlám birodalom központjai voltak ezek, azzá tétté őket a kegyetlen dinasztia-alapító Timul Lénk, Uralkodásának maradandó emléke az általa létrehozott város- és öntözőrendszer. A mai utazóknak Szamarkand tetszik legjobban, itt láthatók leginkább a mohamedán középkor csodás műemlékei. Szamarkand a Zeravsan folyónak köszönheti létét, a folyó völgyében terül él 720 méter magasan a tenger szintje felett. Több mint 300 000 lakosa büszke arra, hogy városukban megőrizték a Timur és leszármazottai által emelt sokkupo- lás mecseteket, mauzóleumokat és medreszéket. A Sah-i Zinda nekropolosznak nevezett ősi temetkezőhelyen az egyik mauzóleumban nyugszik — a legenda szerint — Mohamed próféta unokatestvére. Ma is megcsodálható Ulúgbek csillagdája, amely henger alakú, magas építmény volt. Közepén a szextáns helyezkedett el, amelynek segítségével a híres sza markandi csillagász 1018 másodperces tévedéssel meghatározta a csillagászati év hosszát. Ugyancsak a városban található a Cur-i Emir, a páratlan majolika borítású mauzóleum. Garaszimov, ismert szovjet antropológus professzor a csontok vizsgálatával bebizonyította, hogy a sírboltban valóban a világhódító Timur nyugszik. A város középpontján — közel a ma sokak által látogatott modem Szamarkand szállodához — terül el a Re- gisztán tér, hatalmas egykori papneveldéivel, medre- széivel. Műemlékei mellett Szamarkand mai modern város, ahol számos gép-, textil- és konzervgyár működik. Utcáin hatalmas a forgalom és jellegzetes látvány az autók. troli- és autóbuszok között a piacra árut Szállító nagykerekű szamárvontatta kocsik. Festegető szamarkandi diákok a Regisztán téren. Az épület a XV. században készült A mozaik A festészet, a szobrászat, az építészet kialakulását, csúcspontját és hanyatlási korszakait nyomon követhetjük, továbbá ismerjük egymást követő reneszánszaikat, sokféle és gyakran újrakezdődő történelmüket. A mozaik esete más. 'Története mind időben, mind térben szűk határok közé szorul. Amikor a padlómozaik és a falburkolat mozaik készítésének művészete kivirágzott, már meglehetősen hosszú múltra tekintett vissza. Évszázadokon át kereste útjait, és játszotta az alárendelt művészet szerepét. A mozaikban a szín az uralkodó, elsősorban a színérzékhez szól. Születése idején a mozaik csak tetszeni akart, díszíteni, a helyiséget megszépíteni. Művészei kezdetben szőnyeghatásra törekedtek. Olyannyira szőnyegnek tekintették, hogy például a hadba szállt római hadvezérek sátrukhoz hordozható mozaikpadlót készíttettek. Rómában a mozaikkal való díszítés valóságos szenvedéllyé vált, divatőrületté, mely alól egy tehetősebb ember sem vonhatta ki magát. A mozaik igazi virágkorát a bizánci művészetben élte. Üj anyagokat kerestek és találtak : kis kő, gyöngyház, márvány stb. kockákat, amelyeket réz- és krómoxidokkal színeztek, s így érték el az árnyalatok megdöbbentő sokféleségét, könnyedségét. Idők folyamán fejlődött a mozaikrakó technika is. Ritka kéziratok Két és fél évszázaddal ezelőtt, 1714-ben a pétervári nyári palota egy kis könyv- gyűjteményből I. Péter orosz cár rendeletére megalakították Oroszország első nyilvános könyvtárát. Jelenleg 15 millió könyvet őriznek itt. Nevét — a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának könyvtára — az egész világon ismerik. A könyvtár egyik legjelentősebb gyűjteménye a VI. —XVIII. századból származó eredeti könyvek és kéziratok, amelyek száma állandóan növekszik. Évente a Tudományos Akadémia több tucatnyi expedíciója kutatja fel a Szovjetunió legtávolabbi vidékein is a régi könyveket és kéziratokat a könyvtár gyűjteménye számára. Néha olyan könyvek kerülnek a laboratóriumba, amelyek az érintéstől is porrá válnak, vagy ellenkezőleg, olyan pergamen lapok, amelyek több évszázados hányattatásuk során összeragadtak és fadarabokhoz hasonlítaA könyvkonzerváló és -restauráló intézet fotóanalízis laboratóriumában Az ősi kéziratok restaurálásához a nagyitótól a sebészkésig a legkülönfélébb eszközöket veszik igénybe a szakemberek nak. Ez utóbbiakat a laboratóriumban nagyfrekvenciás árammal választják szét, majd fotoanalízis segítségével - keltik életre az elhalványult szövegeket, ábrákat. Mindkét esetben a tudomány és technika vívmányai segítenek abban, hogy a szakemberek gondos munkával megmentsék az értékes kéziratot. A könyvrestaurátorok munkája a képrestaurátorokéhoz hasonlít. A laboratórium munkatársai gyakran tesznek szenzációs felfedezéseket, amelyek igazolnak vagy elvetnek korábbi tudományos feltevéseket. Hosszú ideig kétséges volt például,, hogy eredeti-e a XII. századból származó Igor Ének kézirata. A laboratórium tudósai az ősi kéziratot restaurálva bebizonyították annak eredetiségét. A laboratórium munkatársai a tudományos kutatóintézet munkatársaival közösen olyan újtípusú papírt dolgoztak ki, amelyen ezer évig is fennmaradnak a rányomtatott szövegek. A fotoanalízis laboratóriumban legújabban bevezették a könyvek izotópos fényképezésének a módszerét, amely lehetővé teszi a papír korának pontos megállapítását. Az eljárást ..leningrádi módszernek” nevezték el. A vietnami nép a néprajz- kutatók szerint azonkívül, hogy szorgalmas, művészetszerető is: fiai a legkülönfélébb művészetek tehetséges művelői. Építészetüket eygkor a vallási rendeltetésű pagodák, a hajdani császári palotáknak oszlopos tornácai, csúcsos ormai, bájos kis ereszei és sárkánydíszei dicsérik. Szobrásza- tukra főleg az oltárok díszítésére szolgáló fa- és kő- figurák a jellemzőek. A templomok, meg az oltáraik bővelkednek történelmi személyiségek és állatok ' gondosan megmunkált figuráiban. ezek felületét gyakran drágakövekkel, gyönggyel és elefántcsonttal borítják be. A hataímas. faragott sírkövek, az emlékművek ugyancsak remekbe készültek. A modern épületek szintén szépek — akármelyik európai nagyvárosnak is díszei lehetnének. Nagyon elterjed Vietnamban ma is a népi jellegű iparművészet. A kerámiák, lakkok és a csontfaragvá- nyok ősidők óta követik a kínai művesség technikáját és ornamentikáját. A kézi fonás bambuszból, nádból páratlan szépségű formákat hoz létre, éppúgy, mint a szarufaragás. Az üzletek ezreiben, illetve mozgóárusok kínálják a különféle emléktárgyakat a nagyobb vietnami városokban. A mai Vietnami Szocialista Köztársaságban helyi szövetkezetek alakultak, a népművészeti ihletésű, ősi anyagokból készült, formáiban a hagyományosat őrző. mégis továbblépő tárgyak előállítására. Képünkön: Ba Nam Ninh tartományban a helyi kézműves szövetkezet szarufaragó részlegében. Költözik a templom Az észak-csehországi Most városának a képen látható 16. századbeli temploma’ sokáig csak arról volt nevezetes, hogy az európai késő gótika egyik legszebb alkotása. Ma már csak azért is megcsodálják, mivel ez a legnagyobb kőépítmény a világon, amelyet sikerült közel 850 méterre eltolni az eredeti helyéről. A becses műemléknek azért kellett „meg- hátrálnia”, mert alatta nem egészen 30 méteres mélységben hatalmas mennyiségű — mintegy százmillió tonnányi — kiváló barna szenet találtak. melynek a kiaknázásáról nem lehetett lemondani. A 60 méter hosszú, 30 méter széles mintegy 12 ezer tonna súlyú templom elköl- töztetését a 32 méter magas torony gondos lebontásával kezdték, hogy azt aztán az új helyen eredeti szépségében építhessék újjá. A templom áttelepítésének bonyolult művelete azzal kezdődött, hogy a boltozatot acélszerkezettel erősítették meg, és kívülről az egész épületet vasbeton koszorúval vették körül, majd az alapjaitól elválasztva kissé felemelték és 43 speciális, hidraulikus egységekkel ellátott szállítóvázra helyezték rá. Ezek négy hatalmas acélsínen mozdulhattak el. Az elmozdítást és a szállítást központilag irányították. A haladási sebesség nagyon lassú volt, átlagosan 2—3 centiméter percenként. Éjjel-nappal folyamatosan mozgásban volt az építmény, és végeredményben 646 óra — csaknem 27 nap — alatt ért célba. Útközben a szállítóvázak hidraulikája automatikusan kiegyenlítette a haladáskor mutatkozó talajsüllyedéseket. Abban, hogy a templom a legcsekélyebb mértékben sem sérült meg szállítás közben, nagy szerepük volt a hidraulikus fékeknek, amelyeknek különösen induláskor és megálláskor kellett rendkívül finoman, fokozatosan működniük. Karthágói üvegmüvesség Az ősi Karthágó művészetének egyik, talán legkevésbé ismert ágából, az üveg- művességből kerültek elő értékes leletek. Karthágó az antik világ egyik jelentős kulturális import-export központja volt. Üvegművesei kagylókká!, gyöngyökkel . is dolgoztak.: apró, lapos palackokat, dísztárgyakat, ékszereket’is készítettek. Legismertebbek azonban a sokszínű, csillogó, aprólékos kidolgozású, általában kb. 3x3 centiméter méretű amulett-maszkok, amelyeket a sírokba helyeztek, hogy az elhunytakat védjék a gonosz szellemektől. A régebbi (i. e. IV. század) darabokon a szakállt többnyire csak sötét festéssel jelezték, később azonban magából az üvegből göndör fürtű szakállt és csigákba csavart hajat kaptak a maszkok.
