Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-22 / 300. szám

1977. december 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A BHG Híradástechnikai Vállalat kunhegyesi gyáregységében 30 millió forintos beruházás­sal új szerelőcsarnokot épit a Szolnok megyei AÉV. Jövőre már a 2800 négyzetméter alap­területű csarnokkal kiegészített üzemben szerelhetik a szovjet megrendelésre készülő ATSZK típusú telefonközpontot 800 üzemben Szerződnek a cukorrépára Kötik a szerződéseket a cukorrépára a gyárak és a mezőgazdasági termelők; a tapasztalatok szerint a ter­melőkedv megfelelő a jövő évi termesztésre az ideihez hasonló nagyságrendű terü­letet szemeltek ki a gazda­ságok, s ez az elképzelés egyezik a cukoripari vállala­tok terveivel is. Miután a termőterület növelését nem irányozták elő. arra van szükség, hogy a gazdaságok a terméshozamokat növeljék. A termelők 110 ezer hek­tárra — a csaknem teljes répaterületre — kiváló minő­ségű vetőmagot kapnak az ipartól, s ily módon megala­pozhatják a jövő évi jó ter­mést). A decemberi adatok szerint 800 üzemben foglal­koznak jövőre cukorrépa­termesztéssel, s az átlagos földterület egy-egy üzemben 150 hektárt tesz majd ki. A növénytermesztésnek ebben az ágazatában a koncentrá­lódás folyamata figyelhető meg. Jó jel, hogy a cukor­gyárak körzetében az üze­mek mind nagyobb földterü- . letet vetnek el répamaggal, de csak ott, ahol a föld mi­nősége ezt lehetővé teszi. A gyáraktól nagyobb távolsá­gokban is foglalkoznak cu­korrépával, s ezeken a vi­dékeken szintén igyekeznek területi koncentrációt végre­hajtani. Jövőre az ipar változatlan felvásárlási árakkal dolgo­zik, továbbra is fenntartja a minőségi prémiumrend­szert. Ez azt jelenti, hogy mázsánként átlagosan 2 fo­rint felárat kapnak a terme­lők. Természetesen eléggé nagy a szóródás, van olyan tétel, amelyikért 5 forint fel­árat is fizetnek. A cukoripar 1979-ben bevezeti a minőségi átvételi rendszert, ennek jó „előiskolája” a premizálási, amely végeredményben ugyanolyan minőségi mutató­kat vesz alapul, viszont nem alkalmaz annyira következe­tesen és nagy számban minő­sítési kontrollt. Az 1979. évi átállásra az ipar az idei, va­lamint a jövő évi tapasztala­tok alapján rendezkedik be úgy. hogy meszemenően fi­gyelembe veszi a termelő gazdaságok kiegészítő javas­latait. észrevételeit is. Fejlesztés után Jelentős földtani kutatások Teljesítette idei 84 000 mé­teres tervét, és az év végéig további 4000 métert mélyít le az Országos Földtani Ku­tató Fúró Vállalat. Ebben az esztehdőben 11 000 méterrel növelték teljesítményüket, amelyre a nagyszabású re­konstrukció adott lehetősé­get. Központi támogatással, mintegy 120 millió forintos költséggel ugyanis a vállalat kicseréli az elavult géppar­kot. E program keretében ebben az esztendőben már 20 nagyteljesítményű szovjet berendezést állítottak mun­kába és jövőre további 14 foglalja el helyét a kutatási területeken. A nagyszabású rekontsruk- ciót az indokolta, hogy az 1970-es évek elején a szén­kutatás iránti igények csök­kentek. időközben azonban az igények ismét megnőttek, akkorra viszont a vállalat gépparkja elavult, és csak 50 százalékban tudott eleget tenni a kívánalmaknak. Most a/, úi gépek munkába állítá­sával a vállalat lehetőségei megfelelnek a szénbányászat igényeinek. Egy élet egy helyen — Hideg a tél, zúz alatt vannak a fák — mutat a didergő akácokra Golyha Ist­ván. Pillantásom a gallyak­ról a brigádvezető hajára té­ved, bizony már az is a zúz­marától kölcsönözte a szí­nét. — Paraszt családból szár­mazom, édesapám napszá­mos, cselédember volt. így aztán még nem töltöttem be a tizedik évemet, amikor elő­ször munkába mentem a, fa­iskolába. Igaz, tanulni nem szerettem, és akkoriban nem is szorították annyira a tu­dás felé a gyerekeket, mint most. Az akkor, 1928 nyarán volt. Az első munkahely 1939-ig tartott ki Golyha István mel­lett: az év őszén megszűnt a fegyvemeki faiskola. De volt egy másik, azon a helyen, amelyet ma a Törökszent­miklósi Állami Gazdaság surjáni kerületének hívnak. S a nyugdíjba készülődő bri­gádvezető 1939 szeptembere óta ennek a kertnek a föld­jét tapossa. — Nem is ültettek itt fát nélkülem, hiszen ez idő alatt alig akadt nap, amikor nem voltam kint a gyümölcsös­ben. Megszoktam, már szin­te a véremben van, főképp mióta kertészeti brigádvezető lettem, hogy első legyek a munkába érkezők és utolsó a hazaindulók között. Golyha István sok szak­embert nevelt, olyanokat, akik ha valalmiért el is men­tek a gazdaságból, másutt to­vább kertészkedtek. S most. amikor a nagyüzem fejlődé­sében odáig jutott, hogy a koncentrálódás miatt föld­cserével 1978-ban le kell mondania a gyülmöcsösről, akkor a kertészek többsége nehéz szívvel, de az új mun­kahelyre „követi a fákat”. — Szép eredményeket ér­tünk el együtt, az biztos. Legtöbbször holdanként . is 300—340 mázsa almát szed­tünk le, holott ez intenzív hasznosítású gyümölcsösnél hektáronként is jó eredmény­nek számít. De hozhatok kö­zelebbi példát: tavaly a Goi­dén 37 éves fákon hektáron­ként 570 mázsás hozammal fizetett. Olyan évünk is volt, amikor a 82 holdról 12 mil­lió „tisztát” tettünk le az asztalra, a 8 millió jövede­lemnek pedig sohasem ma­radtunk adatta. Ezt természetesen csak úgy lehetett elérni, hogy a gyümölcsnek legalább hetven százaléka elérte az export minőséget, s ez az arány or­szágosan is az élmezőnybe tartozik. De Golyha István összes ideje alatt nem is em­lékezik csak három olyan va­gonra, amit valamilyen kifo­gás miatt nem vettek át tő­le. — Nagy szeretettel, szak­értelemmel kell ápolni a fát, mint a gyereket, csak így há­lálja meg a gondoskodást. Erre tanítottam mindig a kö­rülöttem dolgozókat. Golyha Istvánnak 1978. au­gusztus 1-el eljön a pihenő, vagy legalábbis a nyugdíj. Vajon akkor már nem ébred hajnalban és végre egyszer végignézi a tv-műsort? Vagy olvasgat és esetleg néha-né­ha előveszi a kitüntetéseit? Nem valószínű. — Tudja az én munkám­ban az a gyönyörű, hogy az ember télen már előre látja a jövő évi termést. Nem be­szélve a tavaszi virágzásról, amely, hiába is volt akár­mennyi vesződségem a fák­kal. mindenért kárpótol. Ezért, ha az egészségem en­gedi, egy évi pihenés után — bár nem tudom, hogy otthon mennyire fog a hely — csak bekéredzkedem valamelyik gyümölcsösbe. Meg aztán ott­hon is van egy kis kertészet, nekem is, a fiamnak is .. — braun — Lázár György az Aprítógépgyárban (Folytatás az t. oldalról.) daságos termékszerkezet ki­alakításában jó tizenöt évre megalapozták jövőjüket. Ez a munka nem volt könnyű, mivel a műszakiak között is voltak olyanok, akik 'ragaszkodtak a régi gyártmányokhoz, figyelmen kívül hagyták, hogy elavul tak már, piaci elhelyezésük­re egyre kisebb a lehetőség. Mivel a meggyőzés nem volt mindig hatásos, eseten­ként az utasításhoz kellett folyamodni. Horváth József örömmel számolt be arról is, hogy az atomerőműi gépgyártás egyik bázisüzemének jelölték ki az Aprítógépgyárat. Ez a kül­földi megrendelők előtt is növeli a vállalat iránti bi­zalmat, hiszen az az üzem. amelyik ilyen feladatok meg­oldására képes, fejlett tech­nikával, kiváló műszaki és szakmunkásgárdával rendel­kezik. A megyei és a városi párt- bizottság segítségének mélta­tása után röviden néhány tényt ismertetett az igazgató a vállalat életéből. Megem­lítette például, hogy két he­lyi, alacsony technikai fel- szereltségű vasipari telepei vettek át a közelmúltban. Szólt arról, hogy 490 millió forint árbevétellel számolnak az idén. Ennek az összegnek 40 százaléka alkatrészgyár­tásból adódik. Termékeiket évi egymillió dollár érték­ben 31 országba exportálják. Az export ismertetése köz­ben jegyezte meg az igaz­gató: — Külföldön jobban isme­rik és becsülik az Aprító­gépgyár termékeit, mint itt­hon. A hazai megrendelők szívesebben mennek a Rajna partjára, mint a Zagyváéra. Horváth József szólt arról is. hogy az export fokozása érdekében gyorsítani kelle­ne a hitelkérelmek elbírálá­sát. — Nemcsak az üzemeknek kell gyorsan reagálniok a külföldi értékesítési lehetősé­gekre, hanem a biankóknak >s — mondotta. A Minisztertanács elnöke közbeszólt: — Egyezzünk meg abban: itt is. ott is gyorsítani kell a munkát. S figyelembe kell venni azt is: a banknak kü­lönfélék a tapasztalatai . . . — Bizonyára vannak a banknak rossz tapasztalatai — válaszolt az igazgató. Ügy vélem azonban, hogy ame­lyik vállalat már bizonyított, az iránt nagyobb lehetne a bizalom. Ezt követően Heiczman Já­nos miniszterhelyettes fűzött néhány mondatot a tájékoz­tatóhoz. Dicsérőleg szólva megemlítette, hogy jól veze­tett. jól szervezett vállalat az Aprítógépgyár, biztos jö­vő előtt áll. mert korszerű­en termel, különleges felada­tok megoldására is képes. A tájékoztató után Lázár György és kísérete üzemlá­togatásra indult. Az üzem­csarnokban behatóan tanul­mányozta azokat a beren­dezéseket. amelyek egy ré­sze a szóbeli tájékoztatóban előzetesen szerepelt. Üköz­őén Lázár elvtárs néhány közvetlen szót váltott Hall­gat Józseffel, a November 7. Szocialista Brigád, vezetőjé­vel, akinek munkacsoportja hétszer ért el arany fokoza­tot, s megszerezte a Vállalat Kiváló Brigádja címet is. Az üzemcsarnokból a vál­lalat öntödéjébe vezetett Lá­zár György útja. Megtekin­tette a csapolást, és érdeklő­dött a termékek felhaszná­lása iránt. Egyedi gépéket gyártó üzemről lévén szó, az öntöde igen nagy szerepet játszik mind a saját termé­kek előállításában, mind a kooperációs munkákban. Az üzemlátogatás után a Minisztertanács elnöke és kí­sérete a gyár vezetőivel együtt összegezte a tapaszta­latokat. Lázár György elismeréssel szolt az Aprítógépgyár veze­tőinek előrelátó tervezéséről, gazdálkodásáról, majd azt kérdezte az igazgatótól, hogy a gyár műszaki színvonalát hogyan ítélik meg. tartani akarják, vagy emelésére van­nak-e kiforrott elképzelé­seik? — A mostani helyzetet kezdeti lépésnek tartjuk — válaszolta az igazgató. — Jövőre olyan szerszámgépe­ket szerzünk be, melyek ug­rásszerű fejlődést eredmé­nyeznek. Beprogramozásuk­hoz mérnökök, kezelésükhöz technikusok kellenek. — Hogyan alakulnak ko­operációs kapcsolataik ? — érdeklődött a kormány el­nöke. — Igyekszünk eleget tenni szál 1 í t á s i kötelezettségűn k­nek — válaszolt Horváth József —, mert tudjuk, hogy termékeink fontos beruházá­sokhoz kellenek. A számunk­ra szükséges termékeket „kapcsolt áru alapon” álta­lában idejében be tudjuk szerezni. — Szóval nem a jogaikkal élnek, hanem a lehetősége­ikkel — tréfálkozott a kor­mány elnöke, majd az Aprí- tógépgyárhoz csatolt vasipari üzemek iránt érdeklődött. — A MEZÖGÉP-től átvett telepet fejlesztjük — vála­szolt Horváth József. — Új gépeket fogunk vásárolni. Eb­ben kettős cél veziet bennün­ket. Egyrészt jól felfogott ér­dekünk ez, másrészt azt akarjuk, hogy az ottani dol­gozók érezzék: valóban hoz­zánk tartoznak. A másik te­lepet — a volt vasiparit — megszüntettük. Helyén kor­szerű munkásszállodát és rak­tárt alakítottunk ki. — Miként alakul a továb­biakban a lökés export? — érdeklődött ezután Lázár György. — Ha megkapjuk a hitelt, évente egymillió dollárral nö­veljük a tőkés országokba irányuló exportot — vála­szolt az igazgató. Az eszmecsere végén Hor­váth József emlékül egy gép makettjét adta át Lázár Györgynek. Nehézvegyipari és atomipari gépgyártásban egyaránt nélkülözhetetlen be- bendezés makettje ez. A spe­ciális berendezést a gyár mű­szaki kollektívája alakította ki — jól jelképezi tehát a műszaki élet helyi fejlődését. Lázár György Szolnok me­gyei programjának befejezé­seként délután a megyei pártbizottságon aktíván tar­tott tájékoztatót időszerű gaz­daságpolitikai kérdésekről, majd az esti órákban vissza­utazott Budapestre. SB Fotó: TKL Ahol a színek születnek Tízéves a TVM porfestékgyára A Tiszamenti Vegyiművek porfestékgyárának beruházási programját 1963-ban hagyta jóvá a Nehézipari Minisztérium. A kiviteli tervek 85 féle termék évi 12 000 tonna mennyiségű gyártását írták elő. A technológiai adatokat a Lakk- és Fes­tékipari Vállalat szolgáltatta. Természetesen az eredeti technológiához képest a gyár­tást sokkal modernebb gé­pekkel. berendezésekkel kezdték meg 1967 decembe­rében. Év végéig ekkor 100 tonna oxidsárga festéket ál­lítottak elő, a következő esz­tendőben pedig egymás után jelentek meg a zöld, a vörös, a kék, a sárga, a barna kü­lönböző színárnyalatai. He­tente új szín, s egyben új iz­galom. vajon megfelelő legz-e a termék? A „nedvesüzemben” is — ahol kémiaj úton állítják elő a pigmenteket — elkészült az első tonna krómsárga, horganysárga és krómoxid­zöld, s ezt követte még több ezer. Az első teljes termelé­sű évben. 1969-ben a porfes­tékgyár 4603 tonna terméket állított elő. ennek értéke 79,8 millió forint volt. Ebből 367 tonnányit exportáltak. Tavaly már 7303 tonnás össz­termelést értek el, exportra szállítottak 1418 tonnát, ter­melési értékük az idén meg­haladja a 180 millió forintot, az export' értékesítés pedig túllépj a 80 milliós értéket. Jóval túlteljesítik tehát a gyár dolgozói az 1977-es ter­vet. Szinte valamennyi termék gyártástechnológiája megvál­tozott az évek soíán, s az új festékek minőségi mutatói felveszik a versenyt a nyuga­ti cégek hasonló gyártmá­nyainak jellemzőivel, amit bizonyít a nagymérvű keres­let-növekedés is. A horgany­sárga készítési módszerét a gyár műszaki gárdája kísér­letezte ki. a krómoxidzöldét a Veszprémi Vegyipari Egye­temmel közösen tervezték meg. A krómsárga új gyár­tástechnológiáját az Angol I. C. I. cégtől vásárolta a TVM. A jó eredmények nem szü­lethettek volna meg csak technológiai módosításokkal. Az üzem vezetői — a dolgo­zókkal megbeszélve — álta­lános munkaszervezést haj­tottak végre. Bevezették a fo­lyamatos gyártási rendszert a krómsárga és krómoxidzöld üzemrészben, a szárazüzem­ben a teljesítményen alapuló bérezést. V. B. Az üzemcsarnokban Horváth József igazgató bemutatja a gyár új termékeit a kormány elnökének

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents