Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-22 / 300. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. december 22. Megértő türelem A folyosón? ecember. Más hónap, mint a többi tizenegy. Ünne­pibb, várakozásokkal teli, a készülődés jegyében telik el. Szülők és gyerekek, öregek és fiatalok ajándékot vásárolnak, a háziasszonyok az ünnepi étkek elkészí­téséhez szükséges élelmiszerek beszerzésén fáradoz­nak. A kereskedőknek épp ezért ez a legszebb hónapjuk, még akkor is, hogyha jóval több a munkájuk, nagyobb fáradtság­gal jár, mint a többi. Szebb, mert tudják, hozzájárulnak má­sok öröméhez. És hogy mi minden hárul a kereskedőkre ün­nepek előtt? Már november első napjaival kezdődik a felkészülés, az árurendelés. December elejétől pedig reggeltől estig állniuk kell a vásárlók ostromát. Nap mint nap a pultok mögött, ki­lométereket gyalogolva, nehéz csomagokat cipelve ha kell, a rakátrakból. Áruk tömegét szedik le a polcokról és teszik vissza, hogy mi vevők kedvünkre válogathassunk. Közben tü­relmesen, kedvesen válaszolgatnak milliónyi kérdésünkre, ta­nácsokat adnak a bizonytalankodóknak. Évek óta tapasztaljuk: ahogyan közeledik a szeretet ün­nepe, úgy nő a tömeg az üzletekben, az áruházakban. Az ezüstvasárnapon is hosszú sorokban álltak a vevők a pultok előtt, és válogattak a különböző ajándékok között. A szolnoki Centrum Áruház pénztáraiban például majd egymillió forin­tot hagytak a vásárlók reggeltől délig. De vajon gondoltak-e arra, hogy amit választottak, jó lesz-e a mamának, a gyerek­nek, a testvérnek, a nagyszülőnek? Mert ünnep után jönnek a reklamálók, az ajándékot visszacserélők, ezzel is többlet- munkát adva a kereskedőknek. Hogy ezt megelőzzük, inkább háromszor gondoljuk meg, hogy mit veszünk, minthogy egy­szer rosszul válasszunk. A karácsony a reklamációk, az ajándékot visszacserélők kiszolgálásával alig ér véget a kereskedők számára, a szil­veszter máris ott kopogtat az ajtóban. Űjabb vásárlások, ajándékozások. Aztán meg az ó évet leltározással búcsúztat­ják, az újat leltározással kezdik. Nincs szabad szombat, va­sárnap se az ünnepek előtt. Dolgoznak reggeltől estig meg­állás nélkül. Közben a család is várja őket otthon, hiszen a bevásárlás, az ünnepi előkészület az ő gondjuk. Az övéké, hiszen köztudott, a kereskedelemben dolgozók többsége nő, A megyében is a csaknem 17 ezer kereskedőnek 76 százaléka leány, fiatalasszony vagy családos anya. arácsonyi hangulat. Az emberek sietnek, és ilyenkor türelmetlenség, idegeskedés, vita is előfordul. De gon­doljunk arra, a megnövekedett forgalom idején a ke­reskedőkre is rendkívüli feladatok hárulnak. Legyünk hát mi vásárlók is türelmesebbek azokkal szemben, akik értünk és nem ellenünk dolgoznak. SZE Pályakezdők fóruma Hetven pályakezdő peda­gógus, népművelő részvéte­lével fórumot rendeztek Szol­nokon, a Komarov-teremben. A megyei művelődésügyi osztály nem először hívta össze fórumra a pályakezdő­ket. Az eddigi tapasztalatok alapján ezek az összejövete­lek eredményesen szolgálták a fiatalok beilleszkedését. A tanácskozásnak azonban nemcsak ez volt a célja. A fiatalok, akik a diploma át­vétele után megyénkben he­lyezkedtek el. már túl van­nak az első nehézségeken, a beilleszkedés a közvetlen munkahelyen, az iskolában, művelődési házakban már megtörtént. A fórumon vala­mennyien arról adtak szá­mot, hogy a munkatársak szeretettel fogadták, átsegí­tették őket az első nehézsé­geken. Gondokról úgyszólván alig esett szó. örvendetes lenne, ha valóban nem len­nének. A fiatalokat viszont ezer probléma foglalkoztatja mint ez a szünetekben az egymás közötti beszélgeté­sekből. eszmecserékből kide­rült. Ezeknek az észrevételek­nek, megjegyzéseknek azon­ban a tanácskozáson kellett volna elhangzaniuk, ahol a művelődésügyi osztály mun­katársai készséggel válaszol­tak a kérdésekre, s a fórum elérhette volna igazi célját. T. G. Hangszer­javítók A KOZMOSZ Szö­vetkezet hangszerja­vító részlegében ál­talában hagyomá- nyos hangszereket javítanak, de gyak­ran különleges inst­rumentumok is az itt dolgozó mesterek­hez kerülnek. Ez utóbbiakat különös műgonddal kell új­jávarázsolni. Képün­kön tubát javítanak a szakemberek ESTÉK A „MINI” KLUBBAN Válság nincs, de... A szolnoki városi szövetkezeti bizottság „Mini” klubjának nemcsak a megyében, hanem a megyehatá­rokon túl is jó híre van. Többször kitüntették ered­ményeiért „Kiváló” és „Aranykoszorús” címmel. Szol­nokon megszokták a fiatalok, hogy a „Mini” estéről, estére programot biztosit. Néhány éve módszertani bá­zishely: az ifjúsági klubokban alkalmazható és általá­nosan terjeszthető foglalkozási formák kísérleti műhe­lyének szerepét hivatott betölteni. Mindez, természetesen, csak úgy lehetséges, ha a klubban változatos, pezsgő, öntevékenységen alapuló kö­zösségi kulturális élet zajlik. Ebben mutatkozik a korábbi évekhez képest visszaesés. Pénzügyi gondok nincse­nek. A városi szövetkezeti bizottság évi 60 ezer forin­tot biztosít a klub fenntar­tására, működtetésére. Föl­szerelése, eszköztára jó. Tekintsük át a klub múlt heti programját. Hétfőn a fodrász szövetkezet rende­zett „pót-mikulást”, s ugyan­csak hétfőn -tartotta foglal­kozását a néhány főből álló eszperantó klub. Kedden a filmbérletesek jöttek Össze, a „Száll a kakukk fészkére” című világsikerű filmet húsz- huszonöten nézték végig. Szerda: a nyugdíjasok klub­ja tartott összejövetelt. Csü­törtökön a klub égisze alatt működő „Híd” együttes pró­bált. Pénteken néhányan ping-pongoztak, ■ „pöcfociz- tak”, — többen benéztekegy percre, majd elmentek. Szombaton Nagy Tibor pol- beat énekes és egy ifjú ama­tőrfilmes volt a klub vendé­ge — negyvenöt—ötvenen vettek részt a foglalkozá­sokon, amelyen valami föl - idéződött a régi, sikeres klubestek hangulatából. Va­sárnap : ugyanaz, mint pén­teken — talán többen vol­tak. Berta Ferenc, a klub egyik törzstagja: — Az a baj, hogy a ko­rábbi időkhöz képest, eltűn­tek a klubból az olyan prog­ramok, amelyeknek a sikere a tagok aktivitásától függ. arra épít. — Vagyis a szó igazi ér­telmében vett közösségi klubestek hiányoznak? Kovács Tibor — ugyan­csak régi klubtag — átveszi a szót: — Igen. Mostanában „me­revebb” itt minden. Előkészí­tett, szerkesztett, hosszú idő­re előre tervezett rendezvé­nyek vannak — hangulat nélkül. Én azt hiszem, eb­ben szerepet játszik az is, hogy a közelmúltban gyak­ran változott a klub vezető­sége. Sajnos, voltak mosta­nában elkapkodott, előkészí­tetlen rendezvények is — ezek szintén kedvét szegték a klubtagoknak. Szeptember óta Varga Ist­ván a „Mini” klub gondno­ka és megbízott vezetője. — Nagyon sok kiállítá­sunk volt, és szerintem jól működik a filmklub. Ami fi bázisfeladatok ellátását il leti. az a helyset, hogy nincs szakember — én sem va­gyok az —. aki úgy mozgat­ná vagy segítené a klubot, hogy továbbadásra érdemes formákat tudnánk megho­nosítani. Mindent összevetve: a „Mini” most úgy működik, mint egy szürke művelődési ház — szín és változatosság nélkül. Hiányoznak a klub­élet „lelkét” a.d,ó apró ötle­tek. Törvényszerű tehát a régi tagok egy részének el- kedvetlenedése, elmaradása, s természetesen nehezebb az új klubtagok toborzása is. A klubélet mostani gyakor­lata előbb-utóbb elszürkü- léshez vezet. Mindez nem je­lent ugyan válságot, de a nagy hagyományok folytatá­sához és a klub módszertani feladatainak ellátásához ke­vés az intézményesített ke­ret. Sz. J. Tűzoltók diplomával Négyszemközt a megyei parancsnokkal Sülysápon járt iskolába, ahol beleszeretett a „tűzoltós. diba”: az úttörőcsapat tűzol­tórajának volt tagja. Most alig több mint egy éve Szol­nok megye tűzoltóparancsno­ka Szabó András őrnagy. Lám, mire jó az úttörőmun­ka. Egy életre meghatározza az ember pályáját. Teljesült a gyerekkori álom. Elhatá­rozta, hogy tűzoltó lesz ... — Nem határoztam el. Eszembe sem jutott évekig. Érettségi után agrármérnök­nek ' készültem, de anyagi okok miatt (ekkor már édes­apám nyugdíjas volt) elmen­tem dolgozni. Marós lettem a GANZ MÁVAG-ban 1964- ben. Ezután két év katona­ság majd vissza marósnak... — És ekkor ébredt fel a régi nosztalgia a tűzoltó ... — Nem ébredt fel. Szólt egy rokort, hogy volna-e ked­vem elmenni a tűzoltóság hoz. — És lett! — Először vonakodtam. Mit keresek én érettségivel a tűzoltóknál? Nemsokára rájöttem, nem hogy érettsé­gizett, de diplomás tűzoltók is szép számmal akadnak, s nekem is lehet fejlődési le­hetőségem, így hát belevág­tam. Százhalombattán vol­tam tűzoltó egy hónapig, az­tán tanulás következett. Tűzoltótiszti akadémia, 1969-ben alhadnagyként vé­gez, vissza Százhalombattára őrségparancsnoknak. — Már az első szolgálat­ban „megéreztem a füstsza­got”. Kigyulladt egy ötmillió forintot érő vasúti gép, s ehhez kellett kivonulni. Ek­kor tudtam meg igazán, mi­lyen fontos a gyorsaság ... Magyar rekord futásban Száz métert lefutottak már tíz másodperc alatt is, de itthon szép eredmény a ti­zenegy is, egy átlagos közép- iskolás sportolónak körülbe­lül tizenkét-tizenhárom kell a célba éréshez. Atlétatrikó­ban. tornanadrágban, torna­cipőben. Gyakorlóöltözék­ben, vassisakkal a fejen, pat­kós csizmával, mászóövvel a derékon, sugárcsővel a kéz­ben már nem ilyen egysze­rű. Át kell mászni egy két­méteres deszkapalánkon, fel­venni két tömlőt, végigfutni egy 120 cm magasban álló 12 méteres gerendán, azután a két tömlőt felkapcsolni egy „osztóra”, és a célig ki is kell húzni, „kifektetni” a tömlő­ket. Tizennyolc és fél másod­perc alatt. Hét éve, a KGST- országok válogatottjainak versenyén futotta Szabó And­rás ezt az időt, amely azóta is még érvényes: meg nem döntött magyar rekord. (Az idei megyei versenyen 21 má­sodperccel nyerték ezt a szá­mot). Szinte egyidőben lett tag­ja az országos válogatottnak, és helyezték a fővárosba „ro­ll amszer-parancsnoknak’ ’, annak a csoportnak az élé­re, amelyet mindig a legve­szélyesebb helyzetben riasz­tottak. — Mikor félt? — Nem tudom. De arra nem is szabad gondolni, mert akkor tényleg elfoghatja az embert a félelem. Utólag eszembe jutnak helyzetek, hogy akár félhettünk volna is. Nemcsak tűzesethez hívtak. Egy dühöngőhöz riasztottak. Bezárkózott az emeleten, ki­nyitotta a gázcsapokat és or­dítozott, hogy ha közelítünk, gyufát gyújt és robban a la­kás. Elég lett volna egy csen­gőnyomás, vagy egy villany­gyújtás és repülünk. Ügy ütöttünk rajta, hogy meg­ijedni sem volt ideje. De mondok egy ellenpéldát. Óri­ási nekikészülődés, mentők, rendőrség, várakozó tömeg, mi izgatottan törtetünk a lépcsőházban. Elhaladunk egy keménykalapos, esernyős, felöltős úriember mellett (egyébként nyár volt!) aki utánunk szól „Uraim, nem engem keresnek?” és szépen lesétáltunk a mentőhöz. Diploma német nyelven Tanulni akart — sikerült. 1973-ban az NDK Belügymi­nisztériumának tűzoltómér- nök-képző főiskolájára vet­ték fel, s 1976 augusztusában megszerezte a diplomát Mag- deburgban. Két hónappal ké­sőbb a Szolnok megyei Ta­nács Végrehajtó Bizottsága az Országos Tűzoltóparancs­nokság egyetértésével a me­gye tűzoltóparancsnokává ne­vezi ki. — Kezdetben ön se tud­ta, minek a tűzoltónak dip­loma, így nem meglepő, ha mi laikusok is elcsodálko­zunk. Mit tanul egy tűzol­tómérnök? — Szinte az összes műsza­ki tudományágat oktatják a főiskolán — csak éppen tűz­védelmi, tűzveszélyességi szempontból. A fizikai-kémi­ai ismeretek elengedhetetle­nek az eredményes védeke­zéshez. Elég csak arra gon­dolni, hogy az égés maga is egy kémiai folyamat. Ha nem ismerjük az anyagok termé­szetét, tehetetlenek vagyunk velük szemben. Hasonló a helyzet a -matematikával Tantárgy volt a felsőfokú matematika felhasználása a tűzvédelemben. Három év óta a tervezőknek tűzvédelmi, tűzterhelési számításokat kell végezniük egy új létesít­mény tervezésénél. Ezek fe- lülbírálatához nekünk is számolnunk kell... — Nem sok ez egy em­bernek? — Nem rólam van szó. A munkatársaim is mind vala­milyen szakterületen alapos ismeretekkel rendelkeznek. Van köztük vegyész, gépész- technikus, és szeptember óta van egy másik tűzoltómér­nök is a parancsnokságon. Jelenleg két tisztünk Moszk­vában végzi a tűzoltó mér­nökképző egyetemet — s re­mélem. ide jönnek vissza — egy kollégám építőipari fő­iskolára jár négyen főisko­lai, egyetemi előkészítőn ta­nulnak. Tiszafüreden még az idén munkába áll egy gép­ipari műszaki főiskolát, vég­zett tűzoltó. A szorongás elmúlt — Ha ez így megy tovább, nem sok különbség lesz a parancsnok és a beosztottak végzettsége között. — És ez miért baj? A be­osztottak jó munkája a veze­tő eredményességét segíti. — Ezt nem mindenki tart­’ft így. — Tudom. Egy ideig ma­gam is szenvedő alanya voL tam a vezetői féltékenység­nek. Bízom benne, hogy ez a szemlélet kihal. Én nem kis szorongással jöttem Szolnok­ra ebbe a felelős beosztásba. A szorongásom három hónap alatt elmúlt, mert éreztem, a munkatársaim elfogadtak, segítenek. Most már szolno­kinak érzem magam — s azt hiszem, ez nem az én érde­mem ... I. ZS.

Next

/
Thumbnails
Contents