Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-22 / 300. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. december 22. Megértő türelem A folyosón? ecember. Más hónap, mint a többi tizenegy. Ünnepibb, várakozásokkal teli, a készülődés jegyében telik el. Szülők és gyerekek, öregek és fiatalok ajándékot vásárolnak, a háziasszonyok az ünnepi étkek elkészítéséhez szükséges élelmiszerek beszerzésén fáradoznak. A kereskedőknek épp ezért ez a legszebb hónapjuk, még akkor is, hogyha jóval több a munkájuk, nagyobb fáradtsággal jár, mint a többi. Szebb, mert tudják, hozzájárulnak mások öröméhez. És hogy mi minden hárul a kereskedőkre ünnepek előtt? Már november első napjaival kezdődik a felkészülés, az árurendelés. December elejétől pedig reggeltől estig állniuk kell a vásárlók ostromát. Nap mint nap a pultok mögött, kilométereket gyalogolva, nehéz csomagokat cipelve ha kell, a rakátrakból. Áruk tömegét szedik le a polcokról és teszik vissza, hogy mi vevők kedvünkre válogathassunk. Közben türelmesen, kedvesen válaszolgatnak milliónyi kérdésünkre, tanácsokat adnak a bizonytalankodóknak. Évek óta tapasztaljuk: ahogyan közeledik a szeretet ünnepe, úgy nő a tömeg az üzletekben, az áruházakban. Az ezüstvasárnapon is hosszú sorokban álltak a vevők a pultok előtt, és válogattak a különböző ajándékok között. A szolnoki Centrum Áruház pénztáraiban például majd egymillió forintot hagytak a vásárlók reggeltől délig. De vajon gondoltak-e arra, hogy amit választottak, jó lesz-e a mamának, a gyereknek, a testvérnek, a nagyszülőnek? Mert ünnep után jönnek a reklamálók, az ajándékot visszacserélők, ezzel is többlet- munkát adva a kereskedőknek. Hogy ezt megelőzzük, inkább háromszor gondoljuk meg, hogy mit veszünk, minthogy egyszer rosszul válasszunk. A karácsony a reklamációk, az ajándékot visszacserélők kiszolgálásával alig ér véget a kereskedők számára, a szilveszter máris ott kopogtat az ajtóban. Űjabb vásárlások, ajándékozások. Aztán meg az ó évet leltározással búcsúztatják, az újat leltározással kezdik. Nincs szabad szombat, vasárnap se az ünnepek előtt. Dolgoznak reggeltől estig megállás nélkül. Közben a család is várja őket otthon, hiszen a bevásárlás, az ünnepi előkészület az ő gondjuk. Az övéké, hiszen köztudott, a kereskedelemben dolgozók többsége nő, A megyében is a csaknem 17 ezer kereskedőnek 76 százaléka leány, fiatalasszony vagy családos anya. arácsonyi hangulat. Az emberek sietnek, és ilyenkor türelmetlenség, idegeskedés, vita is előfordul. De gondoljunk arra, a megnövekedett forgalom idején a kereskedőkre is rendkívüli feladatok hárulnak. Legyünk hát mi vásárlók is türelmesebbek azokkal szemben, akik értünk és nem ellenünk dolgoznak. SZE Pályakezdők fóruma Hetven pályakezdő pedagógus, népművelő részvételével fórumot rendeztek Szolnokon, a Komarov-teremben. A megyei művelődésügyi osztály nem először hívta össze fórumra a pályakezdőket. Az eddigi tapasztalatok alapján ezek az összejövetelek eredményesen szolgálták a fiatalok beilleszkedését. A tanácskozásnak azonban nemcsak ez volt a célja. A fiatalok, akik a diploma átvétele után megyénkben helyezkedtek el. már túl vannak az első nehézségeken, a beilleszkedés a közvetlen munkahelyen, az iskolában, művelődési házakban már megtörtént. A fórumon valamennyien arról adtak számot, hogy a munkatársak szeretettel fogadták, átsegítették őket az első nehézségeken. Gondokról úgyszólván alig esett szó. örvendetes lenne, ha valóban nem lennének. A fiatalokat viszont ezer probléma foglalkoztatja mint ez a szünetekben az egymás közötti beszélgetésekből. eszmecserékből kiderült. Ezeknek az észrevételeknek, megjegyzéseknek azonban a tanácskozáson kellett volna elhangzaniuk, ahol a művelődésügyi osztály munkatársai készséggel válaszoltak a kérdésekre, s a fórum elérhette volna igazi célját. T. G. Hangszerjavítók A KOZMOSZ Szövetkezet hangszerjavító részlegében általában hagyomá- nyos hangszereket javítanak, de gyakran különleges instrumentumok is az itt dolgozó mesterekhez kerülnek. Ez utóbbiakat különös műgonddal kell újjávarázsolni. Képünkön tubát javítanak a szakemberek ESTÉK A „MINI” KLUBBAN Válság nincs, de... A szolnoki városi szövetkezeti bizottság „Mini” klubjának nemcsak a megyében, hanem a megyehatárokon túl is jó híre van. Többször kitüntették eredményeiért „Kiváló” és „Aranykoszorús” címmel. Szolnokon megszokták a fiatalok, hogy a „Mini” estéről, estére programot biztosit. Néhány éve módszertani bázishely: az ifjúsági klubokban alkalmazható és általánosan terjeszthető foglalkozási formák kísérleti műhelyének szerepét hivatott betölteni. Mindez, természetesen, csak úgy lehetséges, ha a klubban változatos, pezsgő, öntevékenységen alapuló közösségi kulturális élet zajlik. Ebben mutatkozik a korábbi évekhez képest visszaesés. Pénzügyi gondok nincsenek. A városi szövetkezeti bizottság évi 60 ezer forintot biztosít a klub fenntartására, működtetésére. Fölszerelése, eszköztára jó. Tekintsük át a klub múlt heti programját. Hétfőn a fodrász szövetkezet rendezett „pót-mikulást”, s ugyancsak hétfőn -tartotta foglalkozását a néhány főből álló eszperantó klub. Kedden a filmbérletesek jöttek Össze, a „Száll a kakukk fészkére” című világsikerű filmet húsz- huszonöten nézték végig. Szerda: a nyugdíjasok klubja tartott összejövetelt. Csütörtökön a klub égisze alatt működő „Híd” együttes próbált. Pénteken néhányan ping-pongoztak, ■ „pöcfociz- tak”, — többen benéztekegy percre, majd elmentek. Szombaton Nagy Tibor pol- beat énekes és egy ifjú amatőrfilmes volt a klub vendége — negyvenöt—ötvenen vettek részt a foglalkozásokon, amelyen valami föl - idéződött a régi, sikeres klubestek hangulatából. Vasárnap : ugyanaz, mint pénteken — talán többen voltak. Berta Ferenc, a klub egyik törzstagja: — Az a baj, hogy a korábbi időkhöz képest, eltűntek a klubból az olyan programok, amelyeknek a sikere a tagok aktivitásától függ. arra épít. — Vagyis a szó igazi értelmében vett közösségi klubestek hiányoznak? Kovács Tibor — ugyancsak régi klubtag — átveszi a szót: — Igen. Mostanában „merevebb” itt minden. Előkészített, szerkesztett, hosszú időre előre tervezett rendezvények vannak — hangulat nélkül. Én azt hiszem, ebben szerepet játszik az is, hogy a közelmúltban gyakran változott a klub vezetősége. Sajnos, voltak mostanában elkapkodott, előkészítetlen rendezvények is — ezek szintén kedvét szegték a klubtagoknak. Szeptember óta Varga István a „Mini” klub gondnoka és megbízott vezetője. — Nagyon sok kiállításunk volt, és szerintem jól működik a filmklub. Ami fi bázisfeladatok ellátását il leti. az a helyset, hogy nincs szakember — én sem vagyok az —. aki úgy mozgatná vagy segítené a klubot, hogy továbbadásra érdemes formákat tudnánk meghonosítani. Mindent összevetve: a „Mini” most úgy működik, mint egy szürke művelődési ház — szín és változatosság nélkül. Hiányoznak a klubélet „lelkét” a.d,ó apró ötletek. Törvényszerű tehát a régi tagok egy részének el- kedvetlenedése, elmaradása, s természetesen nehezebb az új klubtagok toborzása is. A klubélet mostani gyakorlata előbb-utóbb elszürkü- léshez vezet. Mindez nem jelent ugyan válságot, de a nagy hagyományok folytatásához és a klub módszertani feladatainak ellátásához kevés az intézményesített keret. Sz. J. Tűzoltók diplomával Négyszemközt a megyei parancsnokkal Sülysápon járt iskolába, ahol beleszeretett a „tűzoltós. diba”: az úttörőcsapat tűzoltórajának volt tagja. Most alig több mint egy éve Szolnok megye tűzoltóparancsnoka Szabó András őrnagy. Lám, mire jó az úttörőmunka. Egy életre meghatározza az ember pályáját. Teljesült a gyerekkori álom. Elhatározta, hogy tűzoltó lesz ... — Nem határoztam el. Eszembe sem jutott évekig. Érettségi után agrármérnöknek ' készültem, de anyagi okok miatt (ekkor már édesapám nyugdíjas volt) elmentem dolgozni. Marós lettem a GANZ MÁVAG-ban 1964- ben. Ezután két év katonaság majd vissza marósnak... — És ekkor ébredt fel a régi nosztalgia a tűzoltó ... — Nem ébredt fel. Szólt egy rokort, hogy volna-e kedvem elmenni a tűzoltóság hoz. — És lett! — Először vonakodtam. Mit keresek én érettségivel a tűzoltóknál? Nemsokára rájöttem, nem hogy érettségizett, de diplomás tűzoltók is szép számmal akadnak, s nekem is lehet fejlődési lehetőségem, így hát belevágtam. Százhalombattán voltam tűzoltó egy hónapig, aztán tanulás következett. Tűzoltótiszti akadémia, 1969-ben alhadnagyként végez, vissza Százhalombattára őrségparancsnoknak. — Már az első szolgálatban „megéreztem a füstszagot”. Kigyulladt egy ötmillió forintot érő vasúti gép, s ehhez kellett kivonulni. Ekkor tudtam meg igazán, milyen fontos a gyorsaság ... Magyar rekord futásban Száz métert lefutottak már tíz másodperc alatt is, de itthon szép eredmény a tizenegy is, egy átlagos közép- iskolás sportolónak körülbelül tizenkét-tizenhárom kell a célba éréshez. Atlétatrikóban. tornanadrágban, tornacipőben. Gyakorlóöltözékben, vassisakkal a fejen, patkós csizmával, mászóövvel a derékon, sugárcsővel a kézben már nem ilyen egyszerű. Át kell mászni egy kétméteres deszkapalánkon, felvenni két tömlőt, végigfutni egy 120 cm magasban álló 12 méteres gerendán, azután a két tömlőt felkapcsolni egy „osztóra”, és a célig ki is kell húzni, „kifektetni” a tömlőket. Tizennyolc és fél másodperc alatt. Hét éve, a KGST- országok válogatottjainak versenyén futotta Szabó András ezt az időt, amely azóta is még érvényes: meg nem döntött magyar rekord. (Az idei megyei versenyen 21 másodperccel nyerték ezt a számot). Szinte egyidőben lett tagja az országos válogatottnak, és helyezték a fővárosba „roll amszer-parancsnoknak’ ’, annak a csoportnak az élére, amelyet mindig a legveszélyesebb helyzetben riasztottak. — Mikor félt? — Nem tudom. De arra nem is szabad gondolni, mert akkor tényleg elfoghatja az embert a félelem. Utólag eszembe jutnak helyzetek, hogy akár félhettünk volna is. Nemcsak tűzesethez hívtak. Egy dühöngőhöz riasztottak. Bezárkózott az emeleten, kinyitotta a gázcsapokat és ordítozott, hogy ha közelítünk, gyufát gyújt és robban a lakás. Elég lett volna egy csengőnyomás, vagy egy villanygyújtás és repülünk. Ügy ütöttünk rajta, hogy megijedni sem volt ideje. De mondok egy ellenpéldát. Óriási nekikészülődés, mentők, rendőrség, várakozó tömeg, mi izgatottan törtetünk a lépcsőházban. Elhaladunk egy keménykalapos, esernyős, felöltős úriember mellett (egyébként nyár volt!) aki utánunk szól „Uraim, nem engem keresnek?” és szépen lesétáltunk a mentőhöz. Diploma német nyelven Tanulni akart — sikerült. 1973-ban az NDK Belügyminisztériumának tűzoltómér- nök-képző főiskolájára vették fel, s 1976 augusztusában megszerezte a diplomát Mag- deburgban. Két hónappal később a Szolnok megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága az Országos Tűzoltóparancsnokság egyetértésével a megye tűzoltóparancsnokává nevezi ki. — Kezdetben ön se tudta, minek a tűzoltónak diploma, így nem meglepő, ha mi laikusok is elcsodálkozunk. Mit tanul egy tűzoltómérnök? — Szinte az összes műszaki tudományágat oktatják a főiskolán — csak éppen tűzvédelmi, tűzveszélyességi szempontból. A fizikai-kémiai ismeretek elengedhetetlenek az eredményes védekezéshez. Elég csak arra gondolni, hogy az égés maga is egy kémiai folyamat. Ha nem ismerjük az anyagok természetét, tehetetlenek vagyunk velük szemben. Hasonló a helyzet a -matematikával Tantárgy volt a felsőfokú matematika felhasználása a tűzvédelemben. Három év óta a tervezőknek tűzvédelmi, tűzterhelési számításokat kell végezniük egy új létesítmény tervezésénél. Ezek fe- lülbírálatához nekünk is számolnunk kell... — Nem sok ez egy embernek? — Nem rólam van szó. A munkatársaim is mind valamilyen szakterületen alapos ismeretekkel rendelkeznek. Van köztük vegyész, gépész- technikus, és szeptember óta van egy másik tűzoltómérnök is a parancsnokságon. Jelenleg két tisztünk Moszkvában végzi a tűzoltó mérnökképző egyetemet — s remélem. ide jönnek vissza — egy kollégám építőipari főiskolára jár négyen főiskolai, egyetemi előkészítőn tanulnak. Tiszafüreden még az idén munkába áll egy gépipari műszaki főiskolát, végzett tűzoltó. A szorongás elmúlt — Ha ez így megy tovább, nem sok különbség lesz a parancsnok és a beosztottak végzettsége között. — És ez miért baj? A beosztottak jó munkája a vezető eredményességét segíti. — Ezt nem mindenki tart’ft így. — Tudom. Egy ideig magam is szenvedő alanya voL tam a vezetői féltékenységnek. Bízom benne, hogy ez a szemlélet kihal. Én nem kis szorongással jöttem Szolnokra ebbe a felelős beosztásba. A szorongásom három hónap alatt elmúlt, mert éreztem, a munkatársaim elfogadtak, segítenek. Most már szolnokinak érzem magam — s azt hiszem, ez nem az én érdemem ... I. ZS.
