Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-27 / 279. szám

1977. november 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP T NÉPES CSALÁDOK EGY ÉPÜLETBEN Ütött-kopott, barátság­talan ház Tiszaföldvár főte­rén. Száz éve épült szállo­dának, úri kaszinónak, majd később főszolgabírói hivatal lett. Pincéjében vártak íté­letre vagy töltötték le bün­tetésüket a rabok. De a ko­mor épületbe ismét a vi­dámság költözött, fiatalok szállodája lett, egészen pon­tosan a Hajnóczy gimná­zium és szakközépiskola kol­légiuma. Négy évig otthona a gimnazistáknak, s leendő óvónőknek, akik serdülőként gyakran könnyezve lépnek be az épületbe, s aztán érettségi bizonyítvánnyal a kézben a felnőttkor küszö­bén búcsúznak. A tizennégy éves diáklá­nyok életében — a kollé­gium történetében ez az el­ső esztendő, amikor csak lányok lakják — törést okoz a kiszakadás a szülői ház­ból, a megszokott életfor­ma változása. Érződik ez a tanulásban is, hiszen . so­kuknak az általános iskolá­ból vagy a családból — nem egyszer mindkettőből — hozott hátrányokat is le kell küzdeniük. Az első osztályban a kol­légisták tanulmányi átlaga gyengébb, mint az iskoláé, negyedikben viszont már fordított az arány. A nevelés sikere azon áll vagy bukik, hogy milyen az adott közösség szelleme. A tiszaföldváriak szerencsés helyzetben vannak, mivel a kollégisták — a huszonkét gimnazista kivételével — óvónőnek, pedagógusnak ké­szülnek. A végzősök 70—80 százaléka tovább tanul, so­kan azonban munkába áll­nak. A négy év alatt kell Nevelümunka a tiszaföldvári kollégiumban megtanulniuk a hivatás gyakorlásához szükséges is­mereteket, kialakítani ma­gukban a pedagógus-sze­mélyiség jegyeit. Pszicholó­giai, pedagógiai tanulmá­nyaik révén mondhatni be­lelátnak a nevelők „kártyái­ba”, tudják mikor, milyen módszerekkel, mire ösztön­zik őket|. Az óvónőjelöltek, nemcsak azért, mert ők vannak többségben, aktívab­bak a közösségi élet kiala­kításában. Napközben a kollégium szinte kihalt. Reggel hét órakor elindulnak a diákok az iskolába, s csak késő délután kerülnek vissza. Majdnem mindennap van valamilyen iskolai elfoglalt­ság: énekkari, irodalmi szín­padi próba, szakkörök, sportkör, KISZ-gyűlés. A fennmaradó idő nagy ré­szét egyéni tanulással töl­tik, készülnek a másnapi órákra, s az óvodai gyakor­ló foglalkozásokra. Mind­ezek mellett marad ener­giájuk közös programok szervezésére, megvalósítá­sára. A kollégium kulturá­lis munkatervében egymást érik a versenyek, vetélke­dők, irodalmi estek, politi­kai vitakörök. Tervezik egy néptánccsoport alakítását, s rövidesen indítják a kollé­giumi rádió műsorait. A diákok rendszeres látogatói a szomszédos művelődési ház rendezvényeinek, vala­mint a Szigligeti Színház előadásainak. Egy-egy film, színházi elő­adás után vitát rendeznek a „családi foglalkozásokon”. Az elnevezés a tanulóktól származik, jelzi ezeknek az összejöveteleknek a hangu­latát, légkörét. Egy-egy „család” egy évfolyam ta­nulóiból, s a nevelőtanár­ból, mint „családfőből” áll. A foglalkozásokon elemzik a diákok tanulmányi, közössé­gi munkáját, ekkor dől el a hétvégi hazautazások sorsa. Egy ilyen alkalommal ha­tározták el a lányok, hogy felajánlanak tizenöt óra tár­sadalmi munkát ebben a tanévben a kollégium meg­szépítésére. Van tennivaló bőven. Elkészültek az új tanulószobák, az udvaron még ott vannak az építke­zés nyomai. A takarításban részt vesznek a pedagógu­sok is; úgy vélekednek .a legjobb, leghatásosabb neve­lési módszer a példamutatás. A kollégiumban még több lehetőség van a nevelésre, mint az iskolában. A peda­gógusoknak néha úgy tű­nik, hogy munkájuk gyü­mölcse sohasem érik be. A nevelés eredményessége csak hosszabb távon mér­hető. Évek telnek el, amíg a sok-sok apró mozzanat át­formálja a diákok magatar­tását, amíg a tizennégy éves kamaszlányokból felnőtt ember lesz. T. G. Könyvtáros gépkocsivezetők A Szolnok megyei Sütőipa­ri Vállalat jászberényi üze­méből a kenyér és a péksüte­mények mellett több mint egy éve már másféle „táplá­lékot” is útnak indítanak. Nem új terméket, nagyon is régi, több százéves vívmá­nyát az emberiségnek: köny­vet. A könyvtár egy Nysa gép­kocsi, a könyvtárosok a Kili­án György Szocialista Bri­gád tagjai, gépkocsivezetők, kocsikísérők. A pirosra sült ropogós ke­nyerek birodalmában most erről a követésre váró kez­deményezésről, a mozgó­könyvtárról beszélgetünk a tizenhéttagú ifjúsági brigád­dal. — Szerettünk volna túllép­ni az üzem kerítésén, bekap­csolódni a város közművelő­dési életébe — kezdi Muhari István. — Jászberényben is vannak olyan kis üzemek, ahol nincs szakszervezeti könyvtár, mert ehhez nincs megfelelő hely és munkás­létszám. Az itt dolgozó embe­rek nagyon nehezen juthat­nak el a könyvtárba. A mun­kaidő után inkább hazafelé igyekeznek, főleg ha a kör­nyező községek valamelyi­kéből járnak be. — A városi szakszervezeti szakmaközi bizottsággal, a korábbi években is jó kap­csolatunk volt, — csatlakozik a beszélgetéshez Járomi Jó­zsef brigádvezető. Közösen határoztuk el, hogy havon­ként felkeressük a kis létszá­mú üzemeket, és ellátjuk dolgozóikat könyvekkel, vagyis helyükbe visszük a könyvtárat. — Együttműködési szerző­dést kötöttünk a városi szak- szervezeti könyvtárral — folytatja Sós Ilona. — A bri­gád 200 kötetet vett át és ezeket negyedévenként cse­réljük. Eleinte csak néhány ember, ma már 30—40 rend­szeres olvasó várja a „kenye­resek könyvtárát”, a TÜZÉP és a MÉH-telepen, a MÉK és a FOTK üzemekben. A köl­csönzéskor elmondják az ol­vasók, hogy a következő al­kalommal milyen könyveket vigyünk. Ezt figyelembe vesszük a válogatásnál. — Munkaidő után társa­dalmi munkában végezzük ezt a feladatot, — mondja Iszmailovszki Béla. — A jö­vőben .szeretnénk a városon kívül élő emberekhez, a ta­nyákra is elvinni a könyve­ket, hisz ott még nehezebben juthatnak-hozzá egy-egy jó olvasmányhoz. Kulturális politikánk egyik alapvető célja, hogy a könyv eljusson minden emberhez. A jó törekvések ellenére vannak még fehér foltok. A jászberényi ^Kilián György Szocialista Brigád mozgó­könyvtára is segít e fehér foltok eltüntetésében. T. E. Kecskeméten Kodály—fldv emléknapok Kodály Zoltán születésének 95. évfordulója és az Ady- centenárium tiszteletére em­léknapokat rendeznek Kecs­keméten november 30-án és december 1-én. A kétnapos rendezvénysorozat program­jában tudományos ülésszak és hangversenyek szerepel­nek. Többek között előadá­sok hangzanak el Kodály Zoltán zeneszerzői munkás­ságáról és Ady költészetének Bartók és Kodály művészeté­re gyakorolt hatásáról. A hangversenyek közül kiemel­kedőnek ígérkezik az a ka­maraest, melyet a XX. szá­zadi magyar szerzők Ady- megzenésítéseiből rendeznek november 30-án 19 órakor a megyei művelődési központ színháztermében. A Kodály Zoltán Zenepedagógiai Inté­zetben december 1-én 16 óra­kor Kodályemlékkiállítás nyílik. A rendezvénysorozatot díszhangverseny zárja, me­lyen Pál Tamás vezényleté­vel a Szegedi Bartók Béla szimfonikus zenekar, Gregor József operaénekes és Ván- dorfi László színművész köz­reműködésével mutatja be műsorát. A koncertet decem­ber 1-én 19 órakor a megyei művelődési központ színház- termében rendezik meg. A túrkevei Ványai Amb­rus Gimnázium és Közle­kedésgépészeti Szakközép- iskolában a kétszázhetven szakközépiskolás korszerű körülmények között sajá­títja el az autószerelő szakmát. Az iskola elvég­zése után érettségi és szakmunkásbizonyitványt, jogosítványt kapnak a ta­nulók. A gyakorlati okta­tás - hetente egy napon - kilenc, korszerűen felsze­relt műhelyben folyik. Ké­pünkön befecskendező szi­vattyú beállítása A hóban, sárban iskolába baktató tanyai gyermek lát­ványa már csak emlék... A tanyai kollégiumok alapítá­sával sok helyen még az óvo­dás korú. külterületen élő ki­csinyek is kényelmes, embe­ri fejlődésük szempontjából is előnyös városi — vagy városias — otthonhoz jutot­tak. A közvélemény — maguk a tanyai szülők is — ezt vé­lik az iskolák körzetesítésé­vel összefüggésben a legna­gyobb eredménynek. De ez csupán az intézkedés közvet­len emberi oldala. Hosszabb távra szóló következmény: a tanyai emberkék Szakrend­szerű oktatásban végzik el az általános iskolát. Vagyis: megszűnt a régi osztatlan iskolák tanulóinak hajdani hátrányos helyzete. Oktatáspolitikánk egyik legnagyszerűbb eredménye az iskolák körzetesítése. Újabb „tanyakérdés” A körzetesítést először a tanyai, külterületi iskolákra terjesztették ki. 1968-ban még 220 általános iskola mű­ködött a megyében, az el­múlt tanévben viszont már csak 137. Nagyszerű folyamat ez, ugyanakkor új ellentmondást is szült. A tanyai iskolák, amelyek kultúrcentrumok voltak a dűlőutak között, — a régi formában megszűntek létezni. A tanyakérdés körüli, oly­kor szélsőséges álláspontok napjainkra lehiggadtak, tisz­tázódtak, közös nevezőre ju­tottak. Ténykérdés, hogy fogynak a tanyák, de fel­számolásukat nem lehet sür­getni, mert a tanyán élő csa­lád „ház körüli” termelése csaknem nélkülözhetetlen, s a tanyai lakosság lakásigé­nyét rövid idő alatt nem tud­nánk kielégíteni. A tanya­kérdés szakértői ezt így sum­mázzák: „A tanyák léte te­hát gazdasági szükségszerű­ség,' mellyel mint realitással hosszú időn keresztül szá­molni kell.” Nos, ha ez a megállapítás igaz, akkor gondoskodni kel­lett volna — hosszú távra szólóan, és általánosítva — a tanyán élő emberek foko­zottabb kulturális ellátásáról is. De a tanyai iskolákat köz­ben eladták vagy lebontot­ták! A tanyai emberek így mondják: mi, kérem, még az isten markából is kies­tünk. Nem elég, hogy már nincs köztünk a tanító úr, de fedél sincs, amely alatt a hosszú téli estéken összejö­hetnénk, filmet nézni,, lesni a televíziót, vagy valami ol­vasnivalót választani. Gondatlanság volt? A feltett kérdésre határo­zott nemmel felelhetünk, — ha általánosítva elemezzük a tanyai iskolák Sorsát. A községi és városi tanácsok erejét messze meghaladta volna a tanyai iskolák mind­egyikének fenntartása, klub­könyvtárként vagy hasonló céllal. Számos esetben annyi­ra elnéptelenedett a volt ta­nyai iskola környéke, hogy az épület szükségtelenné vált, sőt akadályozta a korszerű, nagyüzemi mezőgazdasági termelést. Nyilvánvaló hogy a lebontás mellett kellett dönteni. A legtöbb helyen igyekeztek célszerűen gaz­dálkodni a bontási anyaggal. A mesterszállásiak például a volt tanyai iskola anyagá­ból „toldották meg” a község iskoláját, sőt klubkönyvtárat is építettek ... Hasonlókép­pen értékesítették a kun­szentmártoni járás további öt lebontott tanyai iskolájá­nak anyagát. A túrkeveiek négy, elnép­telenedett területen lévő épületet bontottak le, és ezekből bővítették az Árpád úti iskolát, sőt sportpálya építésére is jutott belőlük. Nem tudunk olyan tanácsi intézkedéssel lebontott volt tanyai iskoláról, amelyet ésszerűtlenül számoltak vol­na fel. De az kétségtelen, hogy a környéken lakók — négy-tíz tanya — a lebontá­sokat mindig sérelmezték. Ez érthető, viszont amikor meg­tudták, hogy mire használ­ják fel a bontási anyagot — városi iskolák, gyermekintéz­mények építésére, bővítésé­re — még segítkeztek is a bontásban. A fiunk ott tanul, mondták. Mi akkor a baj? 1960-ban még csaknem százezer ember élt tanyán Szolnok megyében. 1970-ben már csak a fele, alig több ötvenezernél. A számuk az­óta is fogy. Hivatalosan be­csült adatok szerint a jász­berényi járásban 30—35 szá­zalékkal, Karcag, Kisújszál­lás, Mezőtúr és Túrkeve ha­tárában 30—50 százalékkal, a tiszafüredi járásban 30—40 százalékkal, a szolnoki já­rásban 35—50 százalékkal csökkent a tanyán élő lakos­ság száma. Ma már csak az öregek él­nek tanyán, mondta mintegy védekezésül egy nagyközségi művelődési ház igazgatója, amikor a tanyai lakosság kulturális ellátottságáról ér­deklődtünk. Nagy tévedés ez! A külte­rületeken lakók 35—40 szá­zaléka már nem is kifeje­zetten mezőgazdasági foglal­kozású! A korszerű mező- gazdasági termelés ugyanis — egyelőre legalábbis — helyhezkötöttséget kíván. A termelőszövetkezetek, álla­mi gazdaságok csak a fal­vakból, városokból történő munkaerő-ellátása még megoldhatatlan. Az emberek sem szívesen vállalják az utazást, inkább laknak az ál­lattenyésztő-telep, a szivaty- tyúház, a segédüzemek és más mezőgazdasági, ipari objektumok közelében, — tanyán. Az átrétegződés igen jelentős, a tanyalakók túl­nyomó része munkás vagy mezőgazdasági munkás, — kevesebb a tsz-nyugdíjas. A gond ott kezdődik, hogy az említett, tanyán élő tíz­ezrek művelődési igényeit messzi határrészeken nincs hol kiszolgálni. Raktárak, lomtárak A karcagi határban tizen­négy tanyai iskola volt, Kis­újszállás környékén öt, — egy ma is működik — Me­zőtúr környékén is jó né­hány, a kunszentmártoni já­rásban majd két tucatnyi, Túrkeve határában nyolc ... Hová lettek? Egy részüket lebontották, többségüket a termelőszövetkezetek, álla­mi gazdaságok vásárolták meg. (Magáncélra is adtak el tanyai iskolát.) Mire használják a gazda­ságok új, de mégis pusztuló szerzeményeiket, a volt ta­nyai iskolákat? Főleg rak­tárnak, lomtárnak. Kétségtelen, hogy ezekre is szükség van, de vajon nem sértő: a méregdrágán — ál­lami pénzen persze — mű­ködtetett művelődési autóból az udvaron szemerkélő eső­ben kölcsönzik a könyveket a tanyai emberek, mert bent a volt tanteremben, pedagó­guslakásban,- „holmik” Van­nak! Számos példát tudunk erre, és hasonló esetekre. A túrkeveiek másképpen gon­dolkodtak: brigádszállásnak adták el a tanyai iskolák épületeit, így megmaradtak alkalmi kultúrcentrumnak, rendszeresen odajár a mű­velődési autó. De a kunszentmártoni já­rásban is jól terveztek: hét­végi háznak rendezték be a telekparti volt iskolát, míg másutt, arra megfelelő he­lyeken külterületi klubnak használják. He pusztuljanak el A volt tanyai iskolák több­ségét tehát brigádszállások­nak használják a gazdaságok. Jó ötlet ez, hiszen a határ­ban dolgozó emberek ké­nyelmét szolgálják. De nem sokáig, — ha a gazdaságok nem törődnek az épületek karbantartásával. Az isko­lák többsége — ha nem ta­tarozzák őket — néhány év múlva már csak romos épü­let lesz. A jelenleg brigádszállá­soknak használt volt iskolák általában — tanyai értelem­ben vett — lakott helyek kö­zelében vannak. Kulturális célokra történő felhasználá­suk — erre máris számos példa van: a mezőtúri, a kisújszállási, a kunszentmár­toni, karcagi határban — kézenfekvő és lehetséges. De ehhez a feltételeket most már az új tulajdonosoknak, a gazdaságoknak kell meg- téremteniük, — hiszen saját dolgozóik művelődésének tesznek vele eleget. Címképünkön a hajdani tanyai iskola a cibakházi ha­tárban. Tiszai Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents