Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-27 / 279. szám

1977. november 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szólok a kollégámnak. — Itt nem csinálsz fotót? — Nem. Kimegyek. Be­lepte a por a lencsét. Tönk­remegy a gép. Meghallja az egyik csi­szolómunkás az ajtó mel­lett. Közbeszól. — Nemcsak a gép, mi is! A jászapáti Egyesült Vas­Műanyag- és Zománcipari Szövetkezet műanyag- és csiszolóüzemében körülvesz­nek a munkások, amikor meghallják: a munkakörül­mények után érdeklődünk. Száll a por, a csiszolókorong rongyfoszlánya. Az elszívó berendezés működik, de nem szívja el a szennyező­anyagot. A dolgozókat min­den szónál ékesebben mu­tatja be a fotó. Csortos Gyula csiszoló: — Hat éve vagyok itt, hat éve nem működik ren­desen az elszívó berendezés. Azóta „egyfolytában” ké­szül. Gulácsi István csoportve­zető: — Aki ilyet mond, az hazudik. Tóth Miklós csiszoló: — Tizennégy éve vagyok itt. Azóta nyelem a port, most már itthagyom. Ezt nem lehet kibírni. Írja meg, hogy ittam. Egy fél vegyes­pálinka. Így bírom. Molnár Kálmán csiszoló: — A vezetőség azt mond­ja, nem ártalmas a műhely az egészségre. Nem hiszem. Egyébként ebből a műhely­ből az idén legalább tíz em­ber ment el. Szóltunk erről termelési értekezleten. A válaszok nevetségesek. Majd készül az elszívó berendezés. Gulácsi István csoportve­zető: — Éjszakai műszakban csinálja néhány ember. Máskor nem tudjuk szerel­ni, mert a termelés nem állhat le. De ígérem, a jö­vő hétre kész. Tóth Miklós: — Ezt nekem senki se mondja. Nem hiszem. Gömöri Kálmán két hó­napja dolgozik a csiszoló­ban. A szomszédos galvani­zálóból került át orvosi Ja­vaslatra. Két rossz közül a kevésbé rossz helyre. ,— Ciánmérgezést kap­tam, legalábbis annak va­lamilyen fokozatát. Az or­vosi vizsgálatkor káros ve- gyületet találtak a vérem­ben. Tizennégy éve dolgo­zom a galvanizálóban, hét éve van ott elszívó beren­dezés, ami egyébként fél éve nem működik. Ivanics Ferdinánd, a szö­vetkezet elnöke: — A munkakörülmények javítására egymillió forintot áldoztunk. Ez az öltöző épí­tését jelenti. A munkahely munkakörülményeit köze­pesnek tartom. A gépellátás jó. A termelési értéket jö­vőre az idei 800 ezerről egy­millióra növeljük. — Mi a véleménye a ké­pekről? Nincs válasz. — Egészséges munkahely­nek tartja? — Nézze, itt a pénz csá­bít. Az ott dolgozók nem azért vállalják ott a mun­kát, mert szeretik, hanem mert jól keresnek. Három és fél. négyezret kapnak. — Nem jó az elszívó be­rendezés. — Szereljük. Az idén kész lesz. — Az egyik dolgozó vegy­szerártalmat szenvedett. — Az orvosok állították, hogy ciánt találtak a véré­ben. Mi eljutottunk az Or­szágos Munkaegészségügyi Intézetbe, ahol egyértelmű­en megállapították, hogy nem ciánmérgezés. — Erre miért van szük­ség? — Azért, mert a dolgozó a betegállománya idejére táppénzkiegészítést kér. Ha a szövetkezet a felelős, megadjuk. De csak akkor! — Azt mondják, a galva.- nizálóban is rossz az el­szívó — Nem igaz. — Láthatnánk a Munka­egészségügyi Intézet vála­szát? — Kikérem magamnak ezt a hangot! Tudtommal egy ügyet szolgálunk mind a ketten. Egyébként menjen akárhová, ahol csiszoló­üzem van, mind így néz ki. Dr. Sawinski Antal, a Szolnok megyei KÖJÁL munka- és üzemegészség­ügyi osztályvezető főorvosa: — Van a megyében má­sutt is csiszolóüzem, de nem így néz ki. Kizárt, hogy mindent megtettek az üzem dolgozóinak egészség- védelme érdekében. — Mi a véleménye a vegyszerártalmat szenvedett dolgozó és a szövetkezet közti vitáról? — Ismerős. Mi foglalko­zási ártalomnak minősítjük, a szövetkezetét viszont er­kölcsi és anyagi érdeke hajtja, hogy bizonyítsa: nem foglalkozási ártalom. Részlet a szövetkezet el­nökségi üléseiről tájékoztató hirdetményből: „gépeink állnak, a munkaerő hiánya miatt. Jelenleg 30 fő hiány­zik.” Alighanem több ' / is fog, ha a munkakörülmé­nyeken nem javítanak. Igriczi Zsigmond * T. Katona László Szovjet—magyar együttműködés Jövőre 4 milliárd rubel értékű árucsere Cél a 400 milliés árbevétel A jubileumi munkaver­senyben újabb vállalásokat tettek a mezőtúri Afész szo­cialista brigádjai. A vállalást — a tervezett 393,6 millió fo­rint helyett 396,5 millió fo­rint árbevételt — időarányo­san már lényegesen túltelje­sítették a szövetkezet brigád­jai és a Kiváló Egység cí­mért versenyző boltok dolgo­zói. Az év hátralévő részében tovább növelik az árbevételt, december 31-ig el akarják érni a 400 millió forintot. Ez mintegy 10 százalékkal ha­ladja meg a tavalyi összeget. Hétfőtől Moszkvában tart­ja újabb ülését a szovjet— magyar gazdasági és tudo­mányos-műszaki együttmű­ködés kérdéseivel foglalko­zó kormányközi bizottság. A két ország szakértői a termelési kooperáció és szakosodás fejlesztése közös hosszútávú programjának kidolgozásával kapcsolatos kérdéseket vitatják meg. Megvizsgálják a koráb­ban kötött kormányközi és egyéb szerződések teljesíté­sét is, és szó lesz a Vinnyi­ca—Albertirsa közötti nagy- feszültségű elektromos táv­vezeték építkezéséről. Az eddigi eredményeket méltatva a TASZSZ emlé­keztet arra, hogy Magyaror­szág a Szovjetunió egyik legjelentősebb kereskedel­mi partnere. Tavaly a köl­csönös szállítások értéke el­érte a 3,49 milliárd rubelt — ez több mint kétszerese az 1967-es szintnek. Idén a szállítások értéke várható­an eléri a 4 milliárd rubel nagyságrendet. Árszínvonal, életszínvonal Vissza-visszatérő kérdés: miért nem terveznek nálunk is változatlan árakat és sze­rényebb bérnövekedést? So­kan állítják, hogy így az életszínvonal emelése átte­kinthetőbb, egyszerűbb, meg­győzőbb volna. Egyes végle­tes nézetek szerint pedig az áremelések eleve keresztezik az életszínvonal-emelés útját. A szocializmus általános törvénye az életszínvonal rendszeres emelése — aho­gyan ezt a tapasztalatok is mutatják — többféle árme­chanizmus mellett érvénye­sülhet. A mi immár tízéves gyakorlatunk szerint az élet- színvonal emelése úgy valósul meg, hogy közben az árszínvonal is emelkedik, de érezhetően kisebb mérték­ben, mint a bérek, a szemé­lyi jövedelmek. Az árszínvo­nal-emelés — a központi ár- intézkedések és a piaci ár­változások hatása — éppen- úgy megtervezhető, mint a bérek, a jövedelmek alakulá­sa. Így viszonylag pontosan előirányozható a reálbérek, és reáljövedelmek növekedé­se is. A szükséges árufedezet mennyiségben, minőségben, választékban döntően a ter­melési és forgalmi (külkeres­kedelmi) tervek biztosítják, de azért a rugalmas árpoliti­ka kínálatra ösztönző és ke­resletet formáló szerepe sem lebecsülhető. „Nagyobb szabadság — nagyobb visszaélési lehető­ség”. Sokan ezért idegenked­nek a rugalmas árpolitikától, és megfeledkeznek arról, hogy a legmerevebb árrend­szer is módot ad, a spekulá­cióra (a fminőségrontásra, a választék szűkítésére stb.). A szabad piac, a szabad ár nem merőben új jelenség, valamilyen formában már előzőleg is létezett gazdasági életünkben, legfeljebb a pe­rifériára szorulva vagy ille­gálisan. (Hiánycikkek pult alatti árusítása, csempészés, feketepiac stb.) A gazdaság működésének objektív törvé­nyeivel legalább részben a merev árpolitikának is szá­molnia kellett. A visszaem­lékezésekből tudjuk, hogy az állami és szövetkezeti keres­kedelem irányítói az 1950-es évek elején Budapesten min­den hajnalban a Nagyvásár­csarnokban kezdték a napot és a tényleges felhozatalhoz igazodva „korrigálták” a na­pi árakat. Rugalmas árrendszerünk megfelelő garanciákat, bizto­sítószelepeket tartalmaz, vé­di a fogyasztói érdekeket. Je­lenleg a lakosság összes vá­sárlásainak fele államilag ga­rantált áru, termék és szol­gáltatás. Ide tartoznak az alapvető élelmiszerek, a lak­bér, a kommunális szolgál­tatások, a tömegközlekedés stb. Ezek árát csupán köz­ponti döntés alapján emel­hetik, hatásúkat jövedelem­kiegészítéssel ellensúlyozzák, kompenzálják. A termékek további körénél az áralaku­lás a vállalatok döntéseitől, illetve a kereslet-kínálat vi­szonyától függ. Itt is a ter­mékek egy részénél az árak csak bizonyos — eleve meg­határozott _■— keretek között emelkedhetnek. De a szabad áraknál sem szabad a vásár! Részben azért, mert az állam gazda­sági, piaci eszközökkel ké­pes hatni a kínálat fokozá­sára. (Példa rá az 1977. évi zöldségellátás és árszínvonal, amely a kedvező időjáráson túl a hatásos ösztönzés, a nagyobb vetésterület ‘követ­kezménye.) Részben pedig azért, mert a fontosabb ter­mékeknél már az áremelés szándékát is jelezni köteles a vállalat, s az árnövelést, amennyiben az nem indokolt, hatósági közbelépéssel meg­akadályozzák. Az ellenőrzés és szabálysértés esetén a fe­lelősségre vonás (gazdasági bírság, fegyelmi vagy bün­tető eljárás) szintén az indo­kolatlan áremelések megelő­zését szolgálja. Árpolitikánk elvei megfe­lelnek a legfőbb gazdaságpo­litikai követelményeknek: — biztosítsák a fogyasztói árszínvonal viszonylagos sta­bilitását, az áralakulás terv­szerűségét; — a fogyasztói árarányok fokozatosan közeledjenek a ráfordítási arányokhoz; — alapvető fogyasztási cik­kek és szolgáltatások egy részének árait fogyasztásuk, felhasználásuk befolyásolása végett, tudatosan el kell té­ríteni a ráfordításoktól; — az árváltozások segít­sék elő a kereslet-kínálat összhangját, kölcsönös egy­másra hatását, a lakosság jobb áruellátását. Az áralakulást hosszabb időszakon át döntően a vi­szonylagos stabilitás jelle­mezte. Az árstabilitáshoz fon­tos politikai érdekeink fű­ződnek. Igen sokan az ár- stabilitáson mérik gazdasági helyzetünk szilárdságát, a szocialista tervgazdálkodás fölényét, az életszínvonal­emelés egyértelműségét. A gazdasági érdekek, bár nem kizárólagosan, inkább a mér­sékelt, tervszerűen irányított árszínvonal-emelés mellett szólnak. Az aktív árpolitika az árarányok céltudatos mó­dosítása ugyanis a műszaki fejlesztés, a választékbővítés, a termelési szerkezet korsze­rűsítés hatásos eszköze. Se­gítségével rugalmasan, gyor­san feloldhatók a termelési folyamatban és a lakosság el­látásában keletkező feszült­ségek. A magasabb ár révén elérhető többletnyereség nagy mozgósító és szervező erő. S a tervszerű, szabályozott ütemű árszínvonal-növeke­dést kiegészítő magasabb béremelés lehetővé teszi a béreknek, a végzett munka szerinti fokozott differenciá­lását, a keletkező bérfeszült­ségek feloldását. Kovács József (Folyt, köv.) Nagyobb területen több termés Tanulás munka mellett A MEZŐGÉP Vállalat kis­újszállási gyáregységében a tizenegy szocialista brigád tagjainak 75 százaléka vesz részt politikai képzésben. Több mint kétszáz dolgozó különböző köz- és szakisme­reteket sajátít el, középfokú oktatási intézményekben. A gyáregységből két fiatalt vet­tek fel főiskolára. A jászárokszállási Kossuth Tsz az utóbbi években gyors ütemben növelte zöldségter­mesztő területét. Ennek ered­ménye, hogy az idén már 50 hektárról betakarított bur­gonyával, 4 és fél hektáron termelt zöldséggel, sárgaré­pával, 14 hektárról leszedett sárga- és görögdinnyével já­rult hozzá a lakosság ellátá­sához. Bevált és az idén már a gyümölcsellátás javítását szolgálta az előző ötéves terv időszakában megvalósított meggyfa-telepítés. Az 50 hek­tárnyi meggyes tavaly már termőre fordult, az idén pe­dig a vártnál is jobb termést, összesen 376 mázsa gyümöl­csöt adott. ÁRAK, ADÓK. DOTÁCIÓK (2.) Tegnap délelőtt 10 órakor a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán ünnepélyes keretek között tettek esküt a sorköteles szolgálatukat töltő katonafiatalok

Next

/
Thumbnails
Contents