Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-20 / 273. szám
1977. november 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A népfront tekintélyéről Kevesen ismerik feladatainkat Zsűritag vagyok, ehhez mérten kellő fontoskodást és hozzáértést sugalló képet vágva mustrálom a pályamunkákat. Tejszínes gyümölcsszelet, mogyorós kocka, gesztenyetorta, marcipán dísszel csokoládé karamell virággal, kongó szelet, zselés desszert, alkalmi torta ehető vörös csillaggal, kókuszos alagút vajkrémmel, tizenöt versenyző negyven—Ejtvén remeke. A negyedik után abbamaradt a kóstolás. Mind édes. Egyformák, kibírhatatlanul. Jaj, de édes, mondja zsűritag társam, és lepontozza a készítményt. Jaj, de édes, mondja a bámészkodók közül egy néni, aki csak arra vár, hogy az a három fitymáló alak elhagyja álmai helyszínét, a vércukor ug- rasztó süteménybemutatót, s már rohanhassam is a pénztárhoz fizetni, hogy ebből, abból, és még... A zsűri „ítéletet” hirdet, s kijelenti, ez és ez a cukrász győzött, mert a vásárló igényének legjobban megfelelőt készítette. A zsűri ítél, a néni vásárol — négy szeletet az utolsó helyezett cukifalatokból. Szakmai értekezlet, díjkiosztás, valaki beszél, bíztat: jövőre nagy feladatok várnak ránk, csökken a bevétel a szeszforgalomból, pótolni kell a süteményekből. Többet, jobban, korszerűbben, kartársak. Taps, kézfogás, oklevél. Traubisoda, itt tessék aláírni a pénzjutalomról szóló átvételi elismervényt. Dobostorta. Kenjük a dobost. öt lap, öt sor csokikrém. Erzsi méri, Marikával kenjük, öt lap, öt sor krém. Nehéz ez a krém! Amint ráteszem a kést, elcsúszik az egyik lap a másikon. Olyan a torta, akár egy kártyavár. — Nehéz a krém — mondom ki hangosan. — Nehéz. — Nincs benne hab? — Hol van az már? Nincs arra sem időnk, sem energiánk. Hajtani kell, nem érünk rá. — Akkor még volt hab. — Akkor! Te tíz éve elmentél. — Sok minden változott? — Nézz szét! Egy tálcára (itt úgy mondják: kapsznira) hat torta fér. Egyensúlyozom a hat kiló édességet, viszem a hűtőbe. Ismerős, idegeimben elraktározódott mozdulatok jönnek elő, gépiesen fordítom a kurb- liszerű hűtőkilincset, önkéntelenül aprózom a lépteimet, s szinte araszolva lépek be a vaj, mák, vanília, hűtött tojássárgája és diótöltelék különös összeolvadt illatát árasztó kriptába, örökös kényelmetlenségeim színhelyére. Sehol nincs hely. Tíz éve sem volt. Tíz éve minden bemenetelkor mérlegelnem kellett: kinek ártsak. Tegyem a tálcát a vajas tésztára,' s lapítsam össze? Vegyem ki a tésztás kapsz- nit, rakjam a fehérjés tejeskannára, s a belehulló liszttől, zsírtól esetleg ne verődjön fel habbá? Vegyem le a ... és borítsam ki a ... hogy aztán ... Jaj, fázom és még nem döntöttem. Nándi bácsinak segítek. „Szúrjuk” az islerlapokat. Az ötméteres asztalon végignyújtott linzertésztából pogácsaszaggatóval vágjuk a Befejezéséhez közeledik a szolnoki 1. sz. postahivatal belső átalakítása, amelyre csaknem egymillió forintot fordítottak ebben az évben. A bal oldali épületszárnyba, a régi csomagosztály kibővített, korszerűsített helyére költöznek át a levél, a távíró és a távbeszélő felvételi munkahelyek dolgozói, a fiókbérlők is ott vehetik át az érkezett küldeményeket és a sok száz közt. Kisütik, habot rá, újabb lap a tetejére és „áthúzni”, bevonni cukormázzal. Bocsánat, tévedtem, már csokoládéval húzzák át. Az egyszerűbb, tartósabb és gyorsabb. Nincs idő pepecselni. Tele a sütőlemez, nyúlok egy másikért. Az öreg int, hogy nem jó. Az amabba a sütőbe való. Ismét másikat keresek. Az se jó, mert az meg csak emebbe megy be. Jó, értem. Bemegyek a hűtőbe, leborítok egy csomó süteményt, hozom az idevaló méretű tepsit. A mi ügyünk már rendben. Ismerős. Tíz éve Is így babráltunk ki egymással. Mert, hogy akkor is három, négyféle sütővel kínlódtunk. Látom, a régiek helyén újak állnak. Üjak, ugyanolyan kicsik. Akkoriban két nyáron a balatoni üzemben dolgoztam, s akkor megcsodáltam az egyetlen, de a mi összes kemencénknél nagyobb olajsütőt. Egy cukrász sem marta a másikat a tepsiért, s a sütő kezelője sem kapott mindennap idegbajt az ugrálástól. Eszembe jut mondom, hogy az azóta cserélgetett vacak kemencék ára kitett volna egy jóravalót. Legyintenek: nem érdemes ide beinvesztálni. Ügyis elbontják az üzemet. Legyintenek: akkor is ezt mondták... Mari díszít. Rokokótortát csillagcsővel. Attól lesz olyan szép barázdás a kinyomott krém, mint egy korinthoszi oszlop. Bodrok, fodrok, csigák, vajkrémből, harminc torián, asztalhosszon. Mari ideges. Félig sem díszíti fel a tortát, elakad. Csomós a krém, bedugul a cső. Leveszi, kifújja, dróttal piszkálja, újra kezdi. Bedugul, piszkálja. — Törd át a krémet szítán — adom az okosnak szánt tanácsot. — Szitán? — nevet. — Miért, nem lehet? —■ Nem! Nincs szita. — Akkor még volt. — Akkor! Ma nincs, aki csinálja. Vagy ha van is, nekünk nem jut belőle. Mondott még mást is, de nem írom le, és különben is, nagy a zaj. Kattog a geszte- nyepaszírozó. Régi békebeli masina. Rohan Berci a gyantáért, hogy megkenje a szíjat, mégse dögöljön már be a vén csotrogány. Nem találja a gyantát, odalök egy kis baracklekvárt. Az is ragad. Minden eresztékében reszket, recseg-ropog a rossz gép — az egyetlen jó, amivel még gesztenyét tudnak áttörni és adja a masszát. Reszketnek a cukrászok is, bírja már ki, mert az egyébként korszerűnek mondott magyar Sabaria masinákhoz nincs alkatrész, így azok nem használhatók erre. De nincs alkatrész a habverőgépekhez ;sem. Nemrég egy gép habverőfej nélkül maradt, s mert nem kaptak hozzá alkatrészt, vettek egy új gépet. S ha annak a habverője is elromlik? ... Nándi bácsi barkácsol — régi habverő drótokból új fejet bütyköl. Anyag van, ötletben nincs hiány. Évekig nem kaptam megfelelő és elegendő kenőkést. Valaki kitalálta, hogy rossz fűrészlapokból lehet készíteni. Kés tehát már van. Csak a fűrészlap tartson ki! csomagfelvétel is visszaköltözik az udvarból. Űj telefonfülkéket is üzembe helyeznek. A jobb oldalon kizárólag pénzfelvétel lesz. December első felében — még az ünnepi csúcsforgalom előtt — az új felvételi terem átadásával javítják a postai szolgáltatásokat, kényelmesebbé, zavartalanabbá teszik a megyeszékhely lakóinak ügyeik intézését. Svéd piskótamasszát kenünk a fűrészlap-késekkel sütőben halványra sülő lapokká. Tele a sütő, már az előtte sorakozó állványokon is sorjázik a kikent piskóta. Eszembe jut tanítómesterem intelme: a masszát azonnal sütni, mert „összeesik”, szóval a magas, habos anyagból folyós nyúlós kulimász lesz, és nincs az a cukrász, aki azt kisüti. Leintenek, nyugi a svéd paszta. Azzal verik fel a tésztát, egyszerre a fehérjét, sárgáját, lisztet, cukrot (micsoda szentségtörés!) és akár fél napig is állhat sü- letlenül a tészta, kutya baja se lesz. Meghajtom'a fejem az új előtt, elismerően bólintok, de kérdezősködni nincs időm, jön az újabb adag. Kenni kell. Tíz éve negyedrészét sem csináltuk — s mégis beletelt az egész műszak. Haladjon a korral, süssön Ván- cza sütőporral! — jut eszembe Laci bácsi, aki azóta már nincs köztünk. Számolom a piskótalapokat, s közben rágondolok: majd meglátod kiemelnek a központba. Te érettségis gyerek vagy, annak irodában a helye. Számolok: tizenötezer-hat- százhuszonkilenc szál Kossuth húszezer-ötszáznegyven- kettő Munkás, kétszáz kré- mes, nyolcvan darab vegyes tortaszelet. Kiemeltek. Leltározó ellenőr lettem. Addig, amíg tortaszeleteket csináltam, ezerkétszáz forint volt a fizetésem. Amikor azt számoltam, amit korábban megsütöttem, háromszázzal többet kaptam. Kezdtem azt hinni, a számoló a fontosabb ember ... Hittem, de csak egy hónapig. Visszamentem az üzembe. Akkor még visszamentem, egy évre rá már végleg el. De elment Laci, aki ezután íróasztalt hagyott ott gebi- nesüzletért, elment Jóska, aki ott szerezte az érettségi bizonyítványát, majd a főiskolai diplomát is kiküzdötte, Kasztró kereskedő lett, Lajos pártmunkás, Tóni szakoktató, Pista népművelő, Márta hivatalnok, Menyus buszkalauz, Pali pék, Tamás hivatásos katona, Anci sem a szakmában dolgozik, Erzsi is elpártólt. Most az üzemben újakkal is kevesebben vannak, mint mi voltunk tíz éve. Díjkiosztó ünnepség. Valaki beszél. Az elegáns csupa- bársony bárhelyiségben nesztelenül siklik a pincémé a repikólával, kávéval a puha székekbe süppedő feszengő cukrászok között. Tompán puffannak a szavak: többet, jobbat, korszerűbben. Mocorognak a haboscukroscsudá- szép édességek készítői, mennének már vissza az üzembe, mert sok a rendelés mára is. Beérnek az üzem irodájába, aláírás a jelenléti íven, egy pillantás a falra. Kiváló cukrászüzem (háromszor? négyszer?) mellette grafikon a termelés növekedéséről: tíz éve négy, most nyolcmillió, jövőre tízmillió ... Az emberekről nincs grafikon. Igriczi Zsigmond Visszafizetés előtt 33 millió forint KST betét Szolnokon hetvenhét Kölcsönös Segítő Takarékpénztár mintegy 15 ezer tagja kapja vissza a közeli napokban egész évi megtakarított pénzét. Hétfőtől december 10-ig a megyeszékhely legkülönbözőbb munkahelyein csaknem félmillió forintnyi kamattal kiegészítve 33 millió forint betétet fizetnek vissza, Az abádszalóki Lenin Termelőszövetkezet könyvelési csoportjának szobájában igazi „nagyüzem” van. Kattognak, zakatolnak a számoló-, a szorzó-, az írógépek. Itt dolgozik Komáromi Kálmánná könyvelő — a Hazafias Népront nagyközségi bizottságának titkára. — Rumliba csöppent — legyint kissé fáradtan. — Nagy a hajtás, az év végi mérlegre készülünk. Eltart még vagy másfél hónapig, addig bizony jócskán túlórázunk. Elmondtam, mi járatban vagyok. A népfrontbizottság munkája érdekel. — Erről van szó? Kicsit nehéz róla beszélni, de megpróbálom ... * * * — Hét éve érettségiztem, a téesz az első munkahelyem. Ide jöttem könyvelőnek. Természetesen közben dolgoztam a KISZ-ben is. Gazdaságvezetőtől a kultúrosig mindent megpróbáltam. Így ismerkedtem meg a férjemmel, mert ő is aktív KISZ-es volt. összeházasodtunk... — A mozgalmi munkával ekkor sem hagytam fel. Elmúlt már két éve is annak, hogy megkerestek, legyek a népfront nagyközségi bizottságának titkára. Nem válaszoltam azonnal. Hazamentem, elmondtam a férjemnek, ő biztatott, vállaljam el, meglátom belejövök, megszeretem. Nem is tudtam, hogy ki ajánlott és főleg miért. Akartam is csinálni meg nem is. Másnap azért ki- mondtam az igent. Pedig a népfrontot csak távolról ismertem, feladatáról alig tudtam valamit. Belevágtam, gondoltam, lesz, ami lesz. — Sok segítséget kaptama nagyközségi tanácstól, a párt- bizottságtól. Az első év, mondhatom, gyötrelmes volt. Sok hibát követtem el. Ha valami összejövetelt rendeztem, biztosan becsúszott valami gikszer... Legtöbbször az egyeztetéssel volt bajom. Néha még ma is előfordul, hogy egy-egy előadás szervezése közben elfelejtek valakinek szólni. —■ Nem vagyok hivatott arra, hogy minősítsem a munkánkat, de az idei év elég jól sikerült. Segítettünk az időközi tanácstagi választás előkészítésében, lebonyolításáDédi pólmamasáBot vállal ÚJSÁGHIRDETÉS: Bármilyen napszakra, alkalmanként pótmamaságot vállalok. Szolnok, Kassal út 38. II. em. 7. A csengetésre fehérhajú, igazi nagymama típusú asz- szony nyit ajtót és barátságosan beljebb tessékel, ahogy a hirdetést említem. Megnyugtat, jó helyen járok, valóban ő a „vállalkozó.” — Nyugalmazott pedagógus a férjem, én mindig háztartásbeli voltam. Nemrég, 1971-ben jöttünk Szolnokra. Kiszomborban éltünk, de a szívünk idehúzott a lányunk közelébe — magyarázza Babiczky Árpádné. — A papa a nyugdíj mellett teremőr volt a Galériában, de szeptember óta betegeskedik. Idős, neki már pihenésre van szüksége, nem is engedem vissza. Persze azért egy kis mellékes csak kell. Sosem szerettem a tétlenséget, nem tudtam ölbe tett kézzel ülni... — Itt a házban már régebben vigyázok Sebestyé- nék kislányára minden szerda délután, míg az anyuka iskolában van. Aranyos gyerek, másfél éves a kis Katica. .. A hirdetésre jöttek a szomszéd lépcsőházból Molnárék. A kis Barna hasonló korú, mint Katica, de ő bölcsődés. Hozzájuk olyanban. Szovjet vendégeket fogadtunk, akik hazájuk történetéről beszéltek az abád- szalókiaknak. Szerveztünk egy előadássorozatot a háztáji gazdaságok tulajdonosainak. Ilyen érdeklődést még nem tapasztaltam a községben, mint ez iránt a nyolc előadás iránt. Rendeztünk egy fórumot közösen a Patyolat Vállalattal, amelyen sóik hasznos ötlet hangzott el. Ezen az összejövetelen született a döntés: az áfész új helyiséget ad a Patyolatnak Abádszalókon. A tanácstagok és a népfrontbizottsági tagok oktatását mindig közösen szervezzük a tanáccsal — ez az idén is így volt. Tájékoztatót kaptak a résztvevők Abádszalók fejlesztéséről, jövőjéről, ezenkívül a legfontosabb politikai eseményekről. Besegítettünk a társadalmi munka szervezésébe is, Az idén a nagyközségi tanács 4,7 millió forint értékű munkát tervezett. — Kik a Segítőim? Elsősorban a kilenctagú elnökségre számíthatok. Sok mindent rájuk lehet bízni, mert tudom, hogy elvégzik. Csak nehéz dolgoztatni. Megmagyarázom, miért. A népfrontelnöki vagy a népfronttitkári funkció társadalmi megbízatás. Az embernek van munkahelye, ahol le kell dolgozni a nyolc órát. így van ez az aktíváknál is. Ha jelentést kell írni, kimutatást csinálni, inkább nem szólok senkinek, magam fogok neki... Két bizottságunk van a nő_ és a környezetvédelmi bizottság. Annak nagyon örülök, hogy a nőbizottság munkája fellendült, sok mindent csinálnak — legutóbb kézimunka-kiállítást rendezkor kell csak mennem, ha beteg a gyerek, vagy az éd,ősanyjának elfoglaltsága van. Pedagógus az asszony, úttörővezető is, a férje meg Ceglédre jár dolgozni, elektromérnök. Tegnap is elhoztam a bölcsiből a kicsit, háromtól hatig náluk voltam.. / így összejön most már olyan ötszáz forint egy hónapban. A többi szabad időm meg a dédunokáké. A dédnagymama hatvanhét' éves. — Itt laknak a közelben a gyerekeink — mondja. Éva, az unokám gyesen van, és közben tanul. A tanárképző főiskolát végzi levelező úton. Negyedik emeleten laknak, de van úgy, tek a könyvtárban. Egy faluban nehéz nyáron rávenni az embereket arra, hogy oktatásra járjanak, előadást hallgassanak. Abádszalókon is csak télen „kereskedhetünk”. Politikai oktatásokat indítunk az idei télen, februárban kezdődik, majd két helyen a hat-hat előadásból álló sorozat. Arra törekszünk, hogy minél változatosabb, érdekesebb témát találjunk, hiszen ez vonzza az embereket. — Manapság ki hiszi el, hogy minden munka csak 'sikerből áll? Nekünk is vannak problémáink. Szerintem nem kielégítő nálunk a népfront propagandamunkája. A községben általában tudják az emberek, hogy van ilyen tömegmozgalom, csak kevesen ismerik a feladatainkat. Mi próbálunk csinálni valamit. Legkevésbé a háziasszonyok és a fiatalok érdeklődnek a munkánk iránt. Körülbelül egy évvel ezelőtt a községi KISZ-bizottsággal együttműködési megállapodást, kötöttünk arra, hogy a KISZ-taggyűléseken népfrontvezetők ismertetik mozgalmunk múltját, jelenét. Azóta új KISZ-titkár dolgozik nálunk, és az együttműködési szerződésről szó sincs... — A problémákat leszámítva mégis azt mondhatom, hogy tekintélye van a népfrontnak a községünkben. A tanács meghív bennünket minden vb- és tanácsülésre, ugyanúgy a pártbizottság is. Javaslatokkal élhetünk, kikérik véleményünket egy- egy döntés előtt, legutóbb például az állategészségügyi helyzet értékelésekor. Ez is azt mutatja, hogy a község vezetői a munkában egyenrangú partnernek tekintenek bennünket. Azt hiszem, a lakosság körében akkor van tekintélye a népfrontnak, ha az emberek elfogadják, maguk közül valónak tartják a vezetőit. Úgy érzem, nálunk a tisztségviselőkkel nincs baj, lelkiismeretesen dolgoznak. * * * Telefonberregés szakítja félbe a beszélgetést. A nagyközségi tanácstól telefonálnak, fontos ügyben keresik a népfrontbizottság titkárát — a véleményére kíváncsiak. — szekeres — hogy egy nap hatszor isiel- megyek hozzájuk. Nagyon szeretem a gyerekeket, és ők is ragaszkodnak hozzám. Médea, a nagyobbik dédunokám februárban lesz kétéves. Milán meg tízhónapos. — A papa néha morcog, hogy túlzásba viszem, olyan sokat foglalkozom a kicsikkel, de igazában nem haragszik. Akkor érzem jól magam. ha gyerekek között vagyok. Az unokám is mondta: Mami, te fáradhatatlan vagy! Amikor meg akarta hirdetni a gyerekkocsit, akkor mondtam, adjon fel egy hirdetést nekem is. így került az újságba... — rónai — Javul a szolgáltatás a szolnoki főpostán JAJ, DE ÉDES!- ... ragaszkodnak hozzám, nem tudok ellenállni a varázsuknak... Fotó: Kőhidi I.
