Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-20 / 273. szám
e SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. november %0. Lisszaboni november Ma november 20-án a kilencmillió lakosú Görög Köztársaság 6 389 255 választópolgára járul urnákhoz, mintegy 150 ezerrel több, mint három esztendővel ezelőtt, ugyanis a néhány hónapja hozott tör- vény szerint 21-ről 20 évre szállították lej a szavazásra jogosultak alsó korhatárát. A parlamenti választáso kát területi rendszer szerint bcnyolít- ják le. A J[31 986 négyzetkilométeres országot 56 választási körzetre osztották fel. MA VÁLASZTANAK GÖRÖGORSZÁGBAN Látványos intézkedésekkel kapcsolt újabb sebességre a választási kampányban Konsztantin Karamanlisz görög miniszterelnök: az AP hírügynökség jelentette Athénból, hogy október 12-én a kormányfő — a november 20-i általános választások • tisztaságának biztosítására — új embereket nevezett ki a kulcsfontosságú tárcák élére, egyúttal lemondásra szólítják fel az összes államtitkárokat. Mivel négyévenként tartanak parlamenti választásokat Görögországban, s a legutóbbira 1974. november 17- én került sor, a mostani mindenképpen rendkívülinek számít. Az egy esztendő múlva esedékes választások előrehozását a kormány azzal indokolta, hogy az ország előtt álló súlyos problémák — Görögország tervezett csatlakozása az Európai Gazdasági Közösséghez, a NATO- hoz fűződő kapcsolata, a ciprusi kérdés és a török— görög viszály a kontinentális talapzat ügyében — jövőre döntő szakaszokba lép(het)nek. Lássuk, persze csupán dióhéjban a két leglényegesebb problémát! Hellasz a Közös Piac várakozólistáján van. Athén másfél évtizeddel ezelőtt társulás-szerződést kötött Brüsszellel, s mint görög kormánykörökben hangoztatják, csak ezt tekintve is, az országnak rég azEGK- ban lenne a helye. A Le Monde című párizsi lap görögországi helyzetelemzésében ezt írja: „A földközitengeri ország jelentkezése csak mérsékelt lelkesedést kelt az EGK tagországai körében, melyek félnek a térség országainak mezőgazda- sági konkurenciájától, a vendégmunkások tömeges beözönlésétől.” A NATO brüsszeli főhadiszállása igen nagyra értékelte azt a tényt, hogy a görög tengeri haderők is részt vettek a legutóbbi „elszántságot tanúsító” (Display Determination) elnevezésű földközi-tengeri hadgyakorlaton. Olvasóink bizonyára emlékeznek még arra, hogy Görögország 1974-ben lépett ki a NATO Izmir városában (Törökország) levő kelet-föld- közi-tengeri parancsnokságának kötelékéből, mert az Atlanti Szövetség nem akadályozta meg a török katonai inváziót Cipruson. Az izmiri főhadiszállás akkori amerikai parancsnoka, Milner tábornok ki is fejezte sajnálkozását, hogy Görögország nem hajlandó katonai értesüléseket átadni a NATO- nak. e Most, hogy görög lobogó alatt is megjelentek hadihajók az említett manőveren, Brüsszelben reménykednek „a megsértődött szövetséges” kiengesztelőd,ésében. Az ügy persze nem olyan egyszerű, ugyanis előbb nyugvópontra kellene hozni Ciprus ügyét és az amerikai kongresszusnak is ratifikálnia kellene az Athénnak nyújtandó katonai segélyt. Ha már a katonai kérdéseknél tartunk, érdemes megjegyezni; Görögország nem kevés gazdasági gondját tetézi, hogy a katonai kiadások jelenleg a költségvetés negyedét, a nemzeti jövedelemnek pedig 7 százalékát alkotják. Ez rekord a NATO- országok között! Karamanlisz miniszterelnök szorgalmazta az idő előtti választások kiírását, mivel az országa külkapcso- latait érintő ügyek az idén még nem érettek meg a rendezésre; a külpolitika és a külgazdaság tehát nem elsőrangú választási téma —véli a kormánypárt, az Üj Demokrácia. A belpolitikában sincsenek (egyelőre) nagy kockázattal járó problémák. A parlament háromszáz képviselői helyéért tizenöt párt 2150 jelöltjét állították „csatasorba”. A hetvenéves miniszterelnök Űj Demokrácia pártja (1974-ben 216 mandátumot szerzett) választási programja a jelenlegi külpolitikai irányvonalat hangoztatja, amely szerint Görögország politikailag, gazdaságilag és katonailag a jövőben is szorosan kapcsolódik a „demokratikus Európához”, azaz az- európai Nyugathoz. A párt arra hivatkozván, hogy a . parlamenti demokrácia híve föllép a kommunizmus ellen is. A balközépen elhelyezkedő, ellenzéki Demokratikus Centrum, Unio (vezetője Ge- orgiosz Mavrosz; 61 képviselője ül a törvényhozásban) támogatja a Közös Piachoz csatlakozást. Belpolitikájában szorgalmazza a vállalatok fokozatos államosítását, valamint a lakosság részvételét a politikai, gazdasági és szociális tervezésben. Az Andreasz Papandreu vezette Pánhellén Szocialista Mozgalom (eddig 15 képviselője volt) már jóval tovább megy: követeli a NA- TO-ból való kilépést, az amerikai katonai támaszpontok felszámolását Görögországban, valamint az eltávolodást, a külföldi politikai és gazdasági tömböktől. Egyúttal programjában szorgalmazza, hogy a Balkán térsége legyen atommentes övezet. o A Görög Kommunista Pártnak öt képviselője ül a parlamentben. Választási programjában szembeszáll Kara- manliszékkal, mondván: az Üj Demokrácia pártja valójában a jobboldal politikáját műveli. Ezért a görög kommunisták követelik az USA és a NATO görögországi támaszpontjainak haladéktalan felszámolását, az ország kilépését az atlanti tömbből. Belpolitikai téren követeli a nép — demokráciaellenes törvények eltörlését, a szakszervezeti mozgalom demokratizálását; síkra száll a nép életszínvonalának emeléséért, a monopóliumok önkényének korlátozásáért, a gazdasági élet fejlesztéséért. Egyúttal ellenzi a Közös- Piacba való belépést. Kulcsár László Portugáliában Mario Soa- res miniszterelnök Szocialista Pártjának „egyszínű” kabinetje kormányoz. A parlamenti erőviszonyok következtében — ez a kormány állandóan veszélyes szirtek között lavírozik. A nemzet- gyűlési matematika egyszerű törvényei alapján elméletben bármikor megtörténhet, hogy a jelenlegi portugál vezetést megbuktatják. Az alkotmány értelmében erre akkor kerül sor, ha a kabinetet bármely kérdés kapcsán egy hónapon belül kétízben bizalmatlansági indítvánnyal leszavazzák. Ezt eddig a jobboldal sem merte megkockáztatni — ehhez túlságosan fenyegető a kormányzati káosz kísérteié. A kommunisták ugyanakkor már régen figyelmeztették Soarest, hogy a szüntelen rögtönzés, a különböző csoportok kegyeinek keresése a parlamenti voksok reményében — hosszabb távon tarthatatlan magatartás. A PKP már a kezdet kezdetén baloldali egységfront kikovácsolását javasolta, ez a parlamentben is megkönnyítené a kormány helyzetét. A válasz mindeddig „nem” volt. A legújabb hírek szerint a helyzet valamelyest megváltozott. A Soarestől jobbra álló. Sa Carneiro által vezetett szociáldemokrata párt a napokban először lengette meg a bizalmatlansági indítvány Damoklesz-kardját. Javaslata kimeríti az ultimátum fogalmát: csak akkor hajlandó „eltekinteni” a kormány megbuktatásának kísérletétől, ha az összefog a jobboldallal — viszont kizárja mindenfajta együttműködésből a kommunista pártot. Portugália — és a világ — érdeklődéssel várta, mi lesz a válasz erre a politikai zsarolásra. A nagy tekintélyű államfő, Eanes eleve kijelentette: helyteleníti a fenyegetés formáját és tartalmát, elítéli a kommunista párt bojkottjára szóló felhívást. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy Soa- res kijelentette: nem hajlandó engedni ilyen nyomásnak, viszont hajlandó közös program kidolgozására a többi párttal, köztük a kommunistákkal is. A válaszból úgy tűnik: elkerülhető vagy legalábbis elodázható a belpolitikai robbanás. A helyzet azonban arra figyelmeztet: a baloldali erők összefogására nagyobb szükség van, mint valaha. H. E. A hatodik kontinens kincsei Területe másfélszer akkora mint Európa. Antarktisz, a hatodik kontinens. Januárban, az év legnielegebb hónapjában mínusz 29 fok itt az átlaghőmérséklet. A májusban kezdődő délsarki tél idején mínusz 50 fok alá száll a hőmérő higanyszála. A hatalmas területet 29 millió köb- kilométer jég borítja, a föld felületén található édesvíznek több mint a fele található itt szilárd halmazállapotban. Ha ez a jég elolvadna — 60 méterrel emelné meg a világtengerek szintjét. A kontinens széleiről időnként akkora jégszigetek szakadnak le, amelyiken egy-egy Belgium nagyságú ország is elférne. És mégis: ez a csillogó jégsivatag, amelyen fél évig a sarki éjszaka sötétlik, az emberiség kimeríthetetlen kincseskamrájává válhat. Itt lenne talán az ígéret földje? Nemrég fejeződött be Londonban 13 ország háromhetes tanácskozása Antarktisz jövőjéről. Argentína,Ausztrália, Belgiuhn, Chile, Franciaország, Nagy- Britannia, Japán, Űj-Zéland, Norvégia, Dél-Afrika, Lengyelország, a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői 1961-ben egyezményt kötöttek, amely szerint a hatodik kontinens mindén tudományos vállalkozás számára nyitott, ugyanakkor tilosak ott a katonai akciók, atomkísérletek, a rádióaktív szennyeződés raktározása. Az aláíró államok ezenkívül kötelezték magukat, hogy 1991-ig lemondanak mindenféle felségjogról ezen a területen, A tárgyaló feleknek azonban — most első ízben — foglalkozniuk kellett a legújabb tudományos eredményekkel, amelyek felkeltették a terület iránti gazdasági érdeklődést. Kiderült, hogy a Déli-sark jégsapkája alatt hatalmas nyersanyaglelőhelyek hevernek. Amerikai geológusok 1973-ban földgázmezőt fedeztek fel. Becslésük szerint az antarktiszi gázkészletek 85 milliárd, az olajtartalékok 2 és fél milliárd köbmétert tesznek ki. A hegyekben nagy kiterjedésű szénmezők rejtőznek. A geológiáikig hasonló területeken vas, réz, nikkel, cink, mangán, molibdén és nemes fém készleteket találtak. Az év elején amerikai és nyugatnémet geológusok urán után is kutattak. Szovjet, lengyel, japán és chilei halászok — részben úszó feldolgozó üzemekkel — nagy fehérjetartalmú rákféleségeket, fogtak. Szakértők szerint évente, minden ökológiai kár nélkül, ötvenmillió tonna rákot lehetne az Antarktiszt környező tengerekből kihalászni. Felmerült annak a gondolata is, hogy — mint édesvízforrást — jéghegyeket vontassanak Dél-Amerika sivatagos partjaihoz és a Közel-Keletre. Szakértők véleménye szerint azonban ez a terv egyelőre kivihetetlen. Az Antarktisz-szerződés egy mindezidáig ismeretlen nemzetközi együttműködést hozott létre. Néhány kutatóállomást több ország közösen működtet, szokásosak a személycserék és az észleletek kicserélése. A tudósok attól félnek, hogy a gazdasági érdekek megbonthatják ezt a szép összhangot. Ha a szerződést 1991 utánra nem hosszabbítanák meg, az érdekelt államok közötti konfliktusok szinte elkerülhetetlennek látszanak. Hét állam már 1908-ban területi igényeket jelenteit be, részben azonos körzetekre, újabban pedig 200 mérföldéi felségjogot a déli óceánra. A kutatásban élenjáró és a világpolitikailag legjelentősebb két ország, a Szovjetunió és az Egyesült Államok azonban mindezidáig nem jelentettek be igényt és nem ismerik el a többi országok ilyenirányú törekvéseit sem. így kívánják megakadályozni, hogy a déli kontinens a nemzetközi cívódá- sok színtere legyen. Ígéret földje? Bízzunk benne, hogy az Antarktisz. valamennyi kincsével az emberiség céljait szolgálja majd és a jövőben is a béke, az együttműködés és nem a nemzetközi viszályok színhelye lesz. G, I. DÉL-AZSIA ígéretek és tények Vajon mi történik a 800 millió ember lakta ázsiai szubkontinensen? Az eseményekből ítélve jogos a megállapítás: a politikai vonal határozottan jobbra tart. A három országban — természetesen a legkülönbözőbb körülmények között — olyan erők felülkerekedésének lehetünk tanúi, amelyek elődjeikhez képest határozottan konzervatívok. Színrelépésüket megkönnyítette, hogy a „bukottak”, bár megkíséreltek, nem tudtak megbirkózni az egyes országok hatalmas társadalmi és gazdasági gondjaival. Az ígéretekből kevés valósult meg, noha ez nem esak az ő számlájukra írható. Ami viszont igen: a szegénység elleni küzdelem nem egy esetben személyes hatalmi ambíciókkal párosult. (Persze, nem feledhetjük, a kudarcokban feltétlenül közrejátszott, hogy olyan fejlődő országokról van ’szó, amelyek mérhetetlenül kiszolgáltatottak a tőkés világgazdaságnak.) Negatív program Indiában, a márciusi választások óta, a rendkívül heterogén Dzsanata-párt kormányoz. Soraiban megtalálhatjuk az indiai nagytőke prominens képviselőit, éppúgy, mint azokat a progresszív erőket, amelyet a reformtervek valóra váítása miatt Szakítottak Indira Gandhival és a Nemzeti Kongresszussal. Választási sikerüket alapjában negatív programjuknak köszönhétik. Annak, hogy az előző kormányzat ténykedését, az erőszakos Sterilizálást, a hatalmi önkény megnyilvánulásait bírálták. ígérték viszont a demokrácia helyreállítását, és a szegénység leküzdését. Erre fontos emlékeztetni : eddigi ténykedésük' csak az .ígéretek tükrében mérhető. Nos, a mérleg egyáltalán nem kedvező. Az indiai kormánypártban felülkerekedni látszik az az irányzat, mely — mit sem törődve korábbi, szépen hangzó jelszavaival — le akar számolni politikai ellenfeleivel, elsősorban Indira Gandhival. Eleddig csak igen gyenge vádakat sikerült összehozni, olyannyira, hogy azokat a fővárosi bíróság el is ejtette. Most a Dzsanata szélsőségesen- jobboldali hangadói nagy erővel dolgoznak újabb vádemeléshez elegendő bizonyítékok összehordásán. A . cél nyilvánvalóan az, hogy Indira Gandhit Véglegesen eltávolítsák a politikai küzdőtérről, vagy legalábbis az, hogy az előző kormányzat bírálatának állandó napirenden tartásával változatlanul biztosítsák tömegbefolyásukat. Efelé szorítja a Dzsanatát a gazdasági helyzet romlása. Az élelmiszerárak ugyanis újra gyorsan emelkednek, az infláció üteme nő, teret kaptak a 'spekulánsok és feketézők. A szétosztott földekre újra ráteszik kezüket egykori birtokosaik. A növekvő elégedetlenséget bizonyítja a nagy ipari központokban kibontakozó sztrájkmozgalom, s az hogy Indira Gandhi perbefogásának kísérlete ellenkező hatással járt, a volt miniszter- elnök tekintélyének növekedéséhez vezetett. Morardzsi Deszai kormánya ugyanakkor külpolitikájában nem enged a szélsőjobboldalnak, s fenntartja India jó kapcsolatait a Szovjetunióval. Az együttműködés lehetőségét bizonyítja a Dzsanata- párti miniszterelnök látogatása Moszkvában. Az Indiával szomszédos Pakisztánban a júliusban hatalomra került katonai kormányzat nyíltan szembefordult Ali Bhutto volt kormányfővel. A katonai kormányzat feje hosszú ideig pártatlanságáról beszélt, arról, hogy a katonák csak a polgárháborút akarták megakadályozni, Egyben ígért is: új választásokat októberre. A választásokat azonban elhalasztották, s a katonai vezetés ténykedése egyértelműen a rendkívül heterogén, de fő vonásaiban konzervatív, jobboldali ellenzéknek kedvez. A volt miniszterelnököt katonai bíróság elé állították, S perében akár halálos ítéletet is hozhatnak. Bhuttónak, aki Ázsia egyik legellentmondásosabb politikusa, vitathatatlan érdemei vannak: olyan társadalmi és gazdasági reformokat hirdetett, amelyekre Pakisztán már régen megérett. Tervei azonban kihívást jelentettek a nagy hatalmú földbirtokosok és tőkések, a szélsőségesen fanatikus muzulmán erők ellen. Ezek az erők támadásba lendültek, és — a jelekből ítélve nem véletlenül — valósággal kiprovokálták a hadsereg fellépését. Pakisztán néhány világosabbnak tetsző év után újra sötét alagútban, botorkál, s egyhamar, mint a korábbi katonai diktatúrák is bizonyítják, aligha találja meg a kiutat. » I világ szegényháza Lényegében ez jellemzi a szubkontinens harmadik, legfiatalabb országát, Bangladesi is. Vérben született, és ettől nem tud megszabadulni. A válság kezdete 1975 volt. Akkor jobboldali katonatisztek meggyilkolták az államalapító Mudzsibur Rahmant. Néhány hónapon ót a hadsereg különböző irányzatai csatáztak, volt olyan időszak, amikor szinte hétről hétre változott a kép. A jelenlegi katonai vezetés bizonyos stabilitást hozott, ám Banglades változatlanul a „világ szegényháza”. Évente háromszor aratnak, mégis éhínség pusztít. Igaz, a jelzők, miként a jelszavak nem sokat jelentenek a világnak ebben a térségében, csak a tettek számítanak. Áfn éppen 'a tettek alapján nem elhamarkodott az ítélet: Dél-Ázsiában a jobboldal nyert teret. Zalai István
