Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-16 / 269. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. november 16. Folytatódtak a tárgyalások Bonni útkereszteződések Megkezdődött az SDP kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) sonczi Pál és felesége tisz­teletére. Poveda Burbano po­hárköszöntőjében hangsú­lyozta. hogy az Elnöki Tanács elnökének látogatása hozzá­járult a két nép kapcsolatai­nak elmélyítéséhez. Gyümöl­csözőnek minősítette a meg­beszéléseket, majd — Loson- czi Pál személyét és tevé­kenységét méltató szavak kí­séretében — a legmagasabb ecuadori kitüntetést, a Köz­társaság Érdemrendjének aranyláncát nyújtotta át a magyar államfőnek. Losonczi Pál válaszában köszönetét mondott a kitün­tetésért és rámutatott: Újabb nyugati csúcs? Az Egyesült Államok azt tervezi, hogy 1978 tavaszán Washingtonban összehívja a vezető tőkésországok újabb csúcsértekezletét — értesült mértékadó amerikai kor­mányforrásból az MTI was­hingtoni tudósítója. A Carter-kormány, a töb­bi között belpolitikai nehéz­ségeinek ellensúlyozására is, előnyben részesíti a látvá­nyos külpolitikai lépéseket. Ezek sorában kedvező hazai és nemzetközi visszhangot várnak egy washingtoni csúcskonferenciától, amely egyszerre lenne hivatott ki­fejezésre juttatni az új ame­rikai kormány világpolitikai aktivitását és vezető szere­pét. Támadás spanyol halászhálók ellen Nyugat-Szahara partjai mentén hétfőn ismeretien támadók akna- és géppuska­tűz alá vettek egy spanyol halászhajót és három halászt túszul ejtettek. A spanyol külügyminisztérium bejelen­tette a kormány döntését, miszerint tengeri védelmet biztosít a térségben halászó hajóknak. Tegnap már meg is jelent az első spanyol ha­dihajó az övezetben. A támadásért eddig egyet­len szervezet sem vállalta a felelősséget. A Polisario front képviselői Madridban úgv nyilatkoztak, hogy nincs tu­domásuk a merényletről. Torino az utcákon, házfalakon politizál. ■ A sarló és kalapács uralkodik, de az új­fasiszták mázolta horogke- reszték sem ritkák. Nem rit­kák a merényletek sem. A „Vörös Brigádok” és a „Fegyveres Proletárosztagok” baloldalinak álcázott fasisz­ta terrorlegényei most a láb- ralövésre kaptak rá. 1. Második napja voltunk To­rinóban, amikor a „Vörös Brigádok” egyik tagja a vá­rosi tanács egyik keresztény- demokrata tagjának lábszá­rát lőtte szét. Az olasz ter­A Magyar Népköztársaság és az Ecuadori Köztársaság viszonyát és kapcsolatait nem árnyékolja be sem a múlt maradványa, sem a je­len viszálya. Mi a magasabb szintű, sok­oldalú együttműködés hívei vagyunk. Különös hangsúlyt adunk a gazdasági, kereske­delmi, műszaki-tudományos együttműködésnek, amelyet a kormányközi vegyesbizottság most zajló ülése és tárgyalá­sainak eredményessége is mutat. A sokoldalú együtt­működés szerves részének tartjuk a kulturális-tudomá­nyos és a politikai területen található lehetőségek kihasz­nálását is. Az elmúlt évek legkiemel­kedőbb teljesítményeit a tu­domány és a technika új si­kereit, a szocialista munka­verseny legkiválóbb eredmé­nyeit, a legnépszerűbb, s egy­ben eszmeileg legtudatosabb művészi alkotásait jutalmaz­ták állami díjakkal a Szov­jetunióban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hat­vanadik évfordulója alkal­mával közzétett listában kü­lönösen nagy helyet kaptak azok a tudományos-technikai alkotások, amelyek a legkor­szerűbb megoldások alkalma­zására, a termelés hatékony­ságának növelésére irányul­nak. A tudományok terén tizen­négy, a technika terén húsz állami díjat ítélt oda az il­A Szomáliái Demokratikus Köztársaság kormánya beje­lentette, hogy nem tartja szükségesnek a szovjet szak­emberek további ottartózko- dását, és megszünteti az 1974 július 11-i szovjet—Szo­máliái barátsági és együtt­működési szerződés érvényét. A Szomáliái kormány ezt a lépést egyoldalúan és egy olyan tényleges háború kö­rülményei között tette meg. amelyet 6 indított a szom­szédos Etiópia ellen. A lé­pést lényegében az az elége­rorosztagok taktikája egybe­cseng a nyugatnémet RAF- éval. Kérdésessé akarják ten­ni a demokratikus intézmé­nyeket, s megakadályozni azt, hogy a valódi baloldal erői az adott helyzet lehetőségeit felhasználva elérjék politikai céljaikat. Az olasz kommu­nisták határozottan elítélik a merényleteket és a demok­ratikus közrend megerősíté­séért állnak ki. A burzsoázia, a reakció természetesen örömmel általánosít: az OKP plakátjaira, az egész balol­dalnak szánt figyelmeztetésül mázolták rá a nyugatnémet kommandóegység, a GSG—9 jelét. Hogyan ítélik meg Itália fiatalságának helyzetét ma­— Bizonyos vagyok benne, hogy az országaink közötti sokoldalú együttműködés szintjének emelése jótékony hatást fejt ki országaink ha­tárán túl is. Meggyőződésem, hogy a kis országoknak is megvan a szerepük és teen­dőjük a világban. Losonczi Pál ma Quito ne­vezetességeivel ismerkedik, majd ellátogat a főváros mel­lett működő mezőgazdasági és állattenyésztési kutatóin­tézetbe. Miután hivatalos kí­séretének tagjai megbeszélé­seket folytattak ecuadori partnereikkel, egyezmények aláírása is várható. letékes bizottság. A magas kitüntetésben részesült több tudós, művész, író, könyv és színház. Több mezőgazdasági állami díjas csoport is van a jutalmazottak között. A szocialista verseny leg­jobbjai között igen sok mun­kás és munkásbrigád, me­zőgazdasági dolgozó, közvet­lenül a termelés irányításá­ban részvevő munkás és mérnök kapott állami díjat, köztük sok olyan, aki a mun­kaverseny új formáinak-kez­deményezője volt, vagy ki­magasló sikereket ért el a tervteljesítésben. A kitünte­tések a népgazdaság 43 ága­zatának jutottak és vala­mennyi szovjet köztársaság­ba került belőlük. detlenség idézte elő, hogy a Szovjetunió nem támogatta Szomáliának a szomszédos állammal szembeni területi igényeit, és nem volt hajlan­dó közreműködni a testvér­háború felszításában Afrika szarvában. Ismeretes, hogy a szovjet szakemberek a Szomáliái kormány kérésére tartóz­kodnak Szomáliában. A Szo­máliái kormány többízben is kifejezte köszönetét az álta­luk nyújtott segítségért. guk az olasz ifjúkommunis­ták? A kérdésre az Expressz- csoport tagjai három torinói egyetemistától kértek és kap­tak választ. 2. A beszélgetés nem könnyű dolog. Körülüljük az asztalt. Partnereink nem csupán vá­laszolnák, de kérdeznek is. Az olasz ifjúkommunisták gyakorlott mesterei a politi­kai vitának, s nemcsak Itália, de Magyarország ügyeiről- dolgairól is tájékozottak. Alig vannak túl a húszon a fiata­lok nemzetközi egyenruháját viselik. Hajuk szőke ez Véget ért a Brit KP kongresszusa Nagy-Britannia Kommu­nista Pártjának XXXV. kong­resszusa tegnap, számos kül- és belpolitikai határo­zat elfogadásával és az új Végrehajtó Bizottság megvá­lasztásával, befejezte mun­káját. A kongresszus külön határozatban üdvözölte a szovjet testvérpártot a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 69. évfordulója alkal­mából és méltatta a Szov­jetunió hatalmas hozzájáru­lását a béke és a szocializ­mus ügyének világméretű térhódításához. A kongresz- szus a zárónapon ismét hi­tet tett amellett, hogy a pártnak — szervező munká­jának, belső életének meg­újulásával — jelentősen szé­lesítenie kell tömegbázisát, mert csak így tehet eleget történelmi hivatásának, így válhat a szocialista forradal­mi folyamat vezető erejévé Nagy-Britanniában. Hollai Imre felszólalása az ENSZ közgyűlésén A dél-afrikai kormány faj­üldöző politikájáról kezdő­dött közgyűlési vitában fel­szólalt Hollai Imre nagykö­vet az állandó magyar ENSZ képviselet vezetője. Beszédében hangoztatta, hogy az apartheid rendszer csak a kegyetlen erőszak fo­kozásával tudja fenntartani a dél-afrikai nép feletti ural­mát, a fegyverkezésre köl­tött csillagászati összegek­kel olyan katonai potenciált hozott létre, amely nemcsak a dél-afrikai térség, hanem az egész világ békéjét és biz­tonságát fenyegeti. Ezt csak az imperializmus szélsőséges köreinek segítségével érhet­te el, amelyek — az érvé­nyes ENSZ határozatok elle­nére — fokozták a dél-afri­kai kormánynak nyújtott tá­mogatást kölcsönök, pénz­ügyi tranzakciók, beruházá­sok formájában. Hollai Imre rámutatott ar­ra, hogy Magyarország mint az apartheid ellenes különle­ges bizottság alapító tagja, kezdettől részt vesz a faj ül­dözés elleni harcban: kül­döttségeink jelen vannak az ezzel kapcsolatos nemzetkö­zi eseményeken és aktívan részt vesznek a megfelelő határozatok előkészítésében. azt jelenti, hogy több nem­zedékre visszamenően pie- monteiek voltak őseik. Giulio negyedéves orvostanhallgató, Mario filmtörténetet tanul, Sandro építész lesz. Mind a hárman aktivistái az olasz KISZ-nek. Egymás szavába vágva magyarázzák helyze­tüket, gondjaikat: — Most az a feladatunk, hogy aktivizáljuk a fiatalo­kat. Az egyik legnagyobb gondunk, hogy az egyete­misták jelentős része apoli- tikus, nem törődik saját lét­érdekeivel. Pedig ma az a helyzet, hogy a 650 ezer fia­tal munkanélküli legtöbbje éppen a fiatal értelmiségiek közül kerül ki. Az egyeteme­ken végzett diplomások azok, akik hiába is rendelkeznek magas képzettséggel, mégsem tódnak elhelyezkedni. Mi tudjuk azt, hogy ez nem szükségszerű. A fiatal peda­gógusok és orvosok például azért nem kapnák állást, mert a burzsoá állam nem, vagy alig-alig épített iskolá­kat, kórházakat. Politizálni kell és harcolni, együtt a munkásokkal. Eddig Giulio beszélt, most Sandro vág közbe: — Így például meg kell akadályoznunk azt, hogy a háztulajdonosok kiszorítsák a munkásokat Torino központ­jából. Ezzel az amúgy is ál­datlan lakáshelyzet csak to­vább romlana, s a munkáso­kat további növekvő költsé­gek terhelnék. Mario visszatér az erede­ti témához: — Láttátok a falakon a sok jelszót, feliratot? Ezeket többnyire a szélsőbaloldaliak festik. Nos, nekünk nem is Az NSZK a kormányzó koalíció két pártjának kong­resszusa közötti napokat éli. A kisebbik partner a Sza­bad, Demokrata Párt, (FDP) már tanácskozott, a vezető párt, a szociáldemokrata SPD emberei tegnap A legdöntőbb kérdés, amely minden mást beár­nyékol, a terrorizmus prob­lémája. Még pontosabban: annak a kérdése, hogy a ter­rorista merényletek által keltett általános felháboro­dást a háttérben működő politikai erők milyen mé­lyebb változásokra akarják felhasználni. A nyugatnémet politikai életben ezt ma az­zal a kissé ködös formulával fejezik ki, hogy miképpen lehet „a terrorizmus elleni hatásos küzdelmet össze­egyeztetni a liberális jog­állam fennmaradásával.” (Je­lenleg egyértelműen úgy tű­nik, hogy az NSZK-ban ki­alakult polgári demokrácia kereteit az alkotmányadta lehetőségek körén belül to­vább fogják szűkíteni.) A vita voltaképpen csak a szűkítés mértékéről folyik. A szociáldemokrata párt centruma, élén Schmidt kancellárral egyszerűen nincs ültek össze Hamburg­ban. Függetlenül attól, hogy mi történik majd a tanács­kozáson — annyi bizonyos, hogy a nyugatnémet politika nehéz* keresztúthoz érkezett. Az útjelző táblák egyszerre sokfelé mutatnak. abban a helyzetben, hogy ne vezessen be bizonyos politi­kai korlátozó rendszabályo­kat. A nyugatnémet sajtó fe­lett nem rendelkeznek a szo­ciáldemokraták — a bul­vársajtó pedig egyenesen a felelőtlen jobboldal, Sprin- gerék kezében van. Az or­szágban ezért meglehetősen „preparált” a közvélemény. Ez önmagában nyomást je­lent a kormányra. Tovább szűkíti az SPD mozgási le­hetőségeit ebben a kérdés­ben az ellenzék, a CDU és a CSU offenzívája. Ilyen körülmények között számolni kell azzal, hogy az eddig is meglevő korlátozó törvényeket — például azt amely megtiltja következe­tesen baloldali meggyőződé- sűek alkalmazását az állami hivatalokban és a közokta­tásban — ezentúl élesebben és határozottabban alkal­mazzák. Frontális összecsapás? A terrorizmus által meg- mérgezett és a jobboldal ál­tal messzemenően manipulált, és kihasznált politikai lég­kör új kombinációkat tett lehetővé a politikai élet csú­csain is. Magában a szociáldemok­rata pártban Schmidt kan­cellár és a centrum — a jobboldal hallgatólagos tá­mogatásával — felhasználja ezt a légkört arra, hogy el- hallgattassa a párt radikális baloldalát, amely aggodal­mait hangoztatja az említett, várható korlátozások politi­kai kihatásai miatt. Az érv igen egyszerű: a baloldal­nak meg kell hajolnia és el kell fogadnia a szükséges intézkedéseket, hiszen a má­sik oldalon ugrásra készen várnak az uniópártok, hogy az 1978-as tartományi vá­lasztásokon, majd az 1980-as yelük van a legtöbb bajunk. Ezekkel ugyanis lehet beszél­ni, vitatkozni, sokakat meg is lehet nyerni a párt politi­kájának. A dialógus azokkal lehetetlen, akik magától a politikai harctól zárkóznak el. Ilyenek az autonómisták, akik baloldali színt öltenek, de jobboldali eszközökkel tá­madják a haladó erőket. Aztán itt vannak a „nagyvá­rosok indiánjai”, ezek szin­tén elzárkóznak magától a politikától... Giulio: — A párt most azt tartja a legfontosabb feladatnak, hogy a társadalom legkülön­bözőbb rétegeit megnyerje a demokratikus társadalmi re­formoknak. A válságot más­képpen nem lehet megoldani. Ez a válság pedig minden te­kintetben és elsősorban a fia­talokat érinti. Minket sújt el­sőként a munkanélküliség, s a társadalom erkölcsi válsá­ga az erőszak is ifjúsági kér­dés ... A beszélgetés a késő éjsza­kába nyúlik. A fiúk minden­re szívesen válaszolnak és kérdeznek is. Mindenre kí­váncsiak, ami a szocialista Magyarországra vonatkozik. Ketten már jártak nálunk a nyáron, de hát turistaként nem tud meg mindent az em­ber. Így aztán beszélünk az 1956-os ellenforradalomról, és a mai magyar gazdasági rendszerről. Világos dolog: ők hárman bíznak abban, hogy életük nagyobb részét már a szocializmust építő Itáliában élik le. (Folytatjuk) Miklós Gábor parlamenti választásokon vereséget mérjenek a kor­mánykoalícióra és végülis megragadhassák a kormány- rudait. Ami az ellenzék pártjait illeti, az ő táborukban gya­korlatilag két fő irányzatot lehet megkülönböztetni. Az egyik irányzat abban bízik, hogy lehetségessé válhat a kormánytöbbség megszerzése és ezért szorosabbra kell vonni a sokszor egymással is viszálykodó két unió­párt sorait. Ez az irányzata frontális választási össze­csapás híve a szociáldemok­ratákkal szemben. A második irányzatot két elgondolás mozgatja, Az egyik a pesszimizmus. Neve­zetesen az, hogy a CDU— CSU a választásokon nem tud majd fölülkerekedni. A másik mozgatóerő az az el­lentét, amely a rendkívüli becsvágyó CSU-pártvezért Strausst Kohllal szembenál- lítja. Ez a két tényező szül­te azt a kombinációt, hogy esetleg meg lehet kísérelni a régi „nagykoalíció” visszaál­lítását. Azzal a különbséggel, hogy ezúttal a szociáldemok­raták lennének a nagykoalí­ció uralkodó pártja és az uniópártok elfogadnák az „ifjabb partner” szerepét. (Ez Strauss számára azt je­lentené, hogy minden bi­zonnyal miniszteri tárcához juthatna Bonnban — ugyan­akkor lehetetlenné tenné Kohl számára, hogy a kan­cellári tisztségre pályázhas­son.) Ezekből a kombinációkból is kitűnik, hogy az utóbbi néhány hónapban a terroriz­mus problémájának politi­kai visszahatásaképpen meg­változott a nyugatnémet po­litikai atmoszféra. Az igazi, elsősorban gazdasági jellegű kérdések a második vonalba szorultak. Holott valójában a tőkés Nyugat-Európa leg­erősebb országában is szá­mos gazdasági probléma megoldatlan. A gazdasági nö- vekedés üteme idén a várt és a kormány által előre jelzett 5—5,5 százalék helyett elő­reláthatóan mindössze 3 szá­zalék lesz. A munkanélküli­ek száma makacsul egymil­lió fölött van és az energia- politikai (tehát az atomerő­művek létesítése) ügyében az egyes pártokon belül is óriási ellentétek vannak. Az új helyzetben mindez a po­litikai színpad kulisszái mö­gé szorult. A színpad előte­rében pártpolitikai-hatalmi küzdelem folyik. A szemben­álló erők már a jövő évben és 1980-ban esedékes válasz­tások felé tekintenek. — i—e Szovjetunió Illlami díjakat adtak át TASZSZ-jelentés 11 Szomáliái kérdésről Munkanélküliség, politikai harc Preparált közvélemény

Next

/
Thumbnails
Contents