Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-15 / 268. szám

1977. november 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Új forgácslap-üzem Felavatták Szombathelyen a Nyugatmagyarorsz ági Fagazdasági Kombinát új cementkötésű fa- forgácslap üzemét. A 326 millió forintos beruház ásból épült üzem modern automata gépei éven­te 30 ezer négyzetméter faforgácslapot állítanak elő. Az üzem három hónappal határidő előtt kezdte meg a termelést (MTI fotó, Rózsás Sándor felvétele - KS) Irodagépek libasorban „Korszerű szervizműhely épült Szolnokon, a Jubi­leum téren. Az Irodagép- technikai Vállalat üzeme mintegy három és fél mil­lió forintba került.” A múlt hét végén — pén­teken — szerény háziünnep­séget tartott az Irodagép- technikai Vállalat harminc­öt szolnoki dolgozója: birtok­ba vették új üzletházukat. A megyeszékhely egyik leg­szebb részén, a vasútállomás szomszédságában kaptak he­lyet a vállalat dolgozói. A MÁV-lakások tömbjének földszintjén kialakított üzem­ben a legigényesebbek sem találnak hibát. A termek üvegfalai, korszerű világítá­sa, fűtése, méltó környeze­tet, kényelmet ad a precíz munkát végző műszerészek­nek. Ézsiás Ferencné, a kisgép­üzem csoportvezetője tizen­hat éve dolgozik a szakmá­ban. Közérzetéről kérdezem. — Nagyon szép hétvége volt. A jó hangulat folytató­dott otthon, a családban, de maradt belőle mára is... A pénteki ünnepség nekünk nemcsak egy egyszerű átadás volt, sokkal több annál. Sok­sok évig embertelen körül­mények között dolgoztunk a leégett, régi Centrum áruház udvarában. Málladozó falú helyiségek, sötétség és ren­detlenség. A műszerésznek pontos, pepecselő munkát kell végezni, ami nagy türel­met kíván. Rendezetlen kö­rülmények között jóval több energiát követel ez a munka. Ez jutott eszembe új üze­münk átadásakor. Gondolom, a többiek is így voltak ezzel. Az elektronikai részleg ve­zetője Pesti G^ula, ő a kor­elnök, annak ellenére, hogy aligha van harmincéves. — A fiúk többsége a Vegy­ipari-, Finommechanikai- és Műszeripari Szakközépiskolá­ban végzett Szolnokon, járta­sak tehát az elektronikában. A gyakorlati munkához itt szerzik meg a készséget — tá­jékoztat Pesti Gyula. Fiatal üzem új munkapa­dokkal, berendezésekkel, hu­szonéves dolgozókkal. A hi­bás író-, számológépek javí­tói közül többen szakmai tan­folyamra járnak, ismerked­nek a fejlődő, tökéletesedő gépek szerkezeteivel. Juhász Józseftől, a szerviz­üzem vezetőjétől a gondok­ról érdeklődtem. — Még mindig kevés a ka­pacitásunk, bár az új üzem­ben már kilenccel többen dolgozunk. A hibás irodai gépek közül még 1500—1700- at el kell szállítanunk válla­latunk más telephelyére ja­vítani. Évente körülbelül ennyit javítunk mi is, jövőre azonban már többet terve­zünk. — A műszerészet ezek sze­rint nem divatos szakma? — Alacsony az átlagkere­set: 2445 forint, épp most számoltuk ki. Az előrejelzés szerint 1978-ban 5—6 száza­lékos bérfejlesztésre számít­hatunk, így minden bizony­nyal többen kapnak kedvet e foglalkozáshoz. És remél­jük az új üzem is jó „cé­gére” lesz a szakmánknak. — t. sz. e. — Az őszi köd miatt több a dolga az autómentőnek Megszaporodtak a sérült kocsik A hét vége változékony időjárása bizony nem ked­vezett az autósoknak. No, de akinek sürgős útja volt, azt nem tartotta vissza sem az eső, sem a csúszós út, és még a legnagyobb ellenség, a köd sem. Aki pedig hosszú vára­kozás után végre megkapta a kocsiját, annak nem számí­tott a rossz idő — legszíve­sebben repült volna, hogy szaporodjon a kilométer —, szépen „kiglancolva” útnak indult, aztán ... Az AFIT szolnoki üzemé­ben szombaton délután két órakor véget ért a műszak, ám az autómentő éjjel-nap­pal szolgálatban volt, dolga is akadt jócskán. A Százados úti telepen Nagy Ernő műszakvezetővel indulunk reggeli szemlére. — Ilyenkor, hétfőn négy-öt súlyosan karambolozott ko­csi vár ránk általában, most persze többre is számítha­tunk. Az elmúlt héten har­minckilenc jött össze — ma­gyarázza. Egy ZB-s Trabant előtt állunk meg. — A saját „lábán” érke­zett, meglehetősen viharvert állapotban. A jobb első dob­lemez, a fényszórókeretek, a motorháztető és a bal első sárvédő cseréjére lesz szük­ség ... Ennél az IN-es Zsi­gulinál is cserére szorul a motorház teteje, a homlokfal, a lökhárító, valószínű a jobb első sárvédő és a hűtő is, a szélvédő koszorúlemezét ki lehet egyengetni. Hogy a fu­tóműnél mi a hiba, azt majd a műszeres vizsgálatnál tud­juk megállapítani. Ködös koccanás „áldozata” lehet az az 1300-as Zsiguli, amely éppen begördül a ka­pun. Rosszkedvűen lép ki a volán mögül a tulajdonos és az irodába indul. A kocsi csomagterének fedele össze- roncsolódott, ki, kell cserél­ni a bal hátsó sárvédőjét, a lökhárító gumibetétjét és akad munkájuk a fényezők­nek is vele. — Mire számíthatnak a ka­rambolozott kocsik gazdái, mikor kaphatják vissza jár­műveiket? — A múlt héten egy fia­tal hölgy könyörgött, hogy holnapra kellene, nehogy megtudja az apuka, hogy összetörte a kocsit. Sajnos ebben nem segíthettünk neki, megmondtuk, legjobb esetben a Mikulás viszi haza az autó­jukat. Ezeket itt — mutat a legfrissebb, súlyosan sérült kocsikra — már csak január közepére tudjuk vállalni ... A műhelycsarnokban hu­szonöt—harminc karosszéria- lakatos, három autószerelő, három elektromos műszerész, két kárpitos, nyolc fényező dolgozik feszített tempóban. Sok a munka, két műszakban sem győzik, annyira túl van­nak terhelve. Nekik is ellen­ségük a köd, a rossz idő, mert a munka egyre szaporodik, az ügyfelek idegesek, türel­metlenek. Mindenkinek a sa­játja a legsürgősebb. Pedig a gyorsabb kiszolgálás érde­kében egyezmény alapján az Állami Biztosító kárbecsűse helyben tartózkodik, nem kell ingázni az AFIT és a biztosító között a károsul­taknak. A csarnok közelében piros Dacia roncsa hever memen- tóként. Totál kár érte, ebből már nem lesz kocsi. Odébb egy sárga Wartburg elszomo­rító látványa: a doblemeztől kezdve mindene odalett, komplett elejét kap majd, ha sorra kerül. Hasonló sors vár a mellette lévő piros Skodá­ra is. Csaknem háromszázezer fo­rint az eddig becsült kárér­ték, mert egyesek siettek, mert nem tartották be a kö­vetési távolságot, mert nem voltak tekintettel a rossz lá­tási viszonyokra. Ködös, esős hét vége volt. —• rónai — 30.800 új otthon épül! Az állami építő- és építő­anyagiparban dolgozó több mint 12 000 szocialista brigád és a sokezer munkabrigád jubileumi versenyben tett felajánlásaik sikeres valóra váltásával jelentősen hozzá­járult az ágazat tervének időarányos teljesítéséhez és az építési kapacitás növelé­sével az építési igények jobb kielégítéséhez. A tíz havi munkáról ké­szített ÉVM-gyorsjelentés szerint az állami építőipari vállalatok dolgozói 7,7 szá­zalékkal több munkát vé­geztek az idén, mint a múlt év azonos időszakában. Ezen belül az ÉVM vállalatok 9 százalékkal bővítették épí­tési-szerelési termelésüket. Határidő előtt A jubileumi versenyben nagy erőket koncentráltak a nagy beruházások építésének meggyorsítására. Az almásfü- zítői timföldgyárnál dolgozó építő- és szerelő vállalatok szocialista brigádjainak ösz- szefogásával két hónappal a határidő előtt fejezték be a nagy beruházást, amelynek eredményeként a gyár ter­melése évi 40 000 tonna tim­földdel bővül. A zalaeger­szegi hűtőháznál 50 szocia­lista brigád 35 nappal a ha­táridő előtt adta át a MIRE­LIT üzemet, pedig tetemes késéssel kaptak tervdoku­mentációt az építők. A Tol. na megyei ÉVM Vállalat dol­gozói három hónappal ko­rábban adták át technoló­giai szerelésre Dunaföldvá- ron az oxigéngyár épületeit. A Dunai Vasmű II. számú Gyorsjelentés az építőipar tízhavi munkájáról nagyolvasztójának átépítését a munkában részt vevő vál­lalatok szocialista brigádjai 90-ről 76 napra csökkentet­ték. Az új otthonokat építő ki­vitelező szervezetek közül az ÉVM vállalatok valósítják meg a legnagyobb feladatot; majdnem háromszor annyi lakást építenek, mint az összes többi kivitelező szer­vezet együttvéve. Ezért je­lentős, hogy novemberig majdnem 26 000 új otthont adtak át, 2000-rel többet, mint a múlt év első tíz hó­napjában. A Veszprém me­gyei ÉVM Vállalat dolgozói október végére már éves la­kásátadási tervüket is telje­sítették, sőt, az előírt 1277 helyett 1292 új otthont ad­tak át. Kiváló minőség A Szolnok megyei, a Tol­na megyei és a Győr megyei ÉVM Vállalat dolgozói is közei járnak az éves feladat valóra váltásához. A szolno­kiak a jubileumi verseny- felajánlások szerint novem­ber végére teljesítik lakását- adási tervüket. A győriek de­cember közepére tesznek ele­get idei előirányzatuknak, s azt negyven lakással meg is tetézik, a vállalat paneles, villanyszerelő, épületgépésze­ti és szakipari főépítésvezető­ségének, faipari gyáregységé­nek szocialista brigádjai pe­dig garanciális kötelezettsé­get vállaltak munkájukért. A Komárom megyei ÉVM Vál­lalat szocialista brigádjainak garanciális kötelezettségválla­lása is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az eddig átadott 1240 új otthon túlnyomó ré­sze minőségi hiány nélkül készült el. Terven felül A lakásépítő ÉVM vállala­tok dolgozói a jubileumi versenyben javították az át­adások ütemességét, s októ­ber végéig az éves feladat­nak 71.1 százalékát teljesítet­ték. Egyéb minisztériumok és a tanácsok vállalatai, vala­mint az építőipari szövetke­zetek és a termelőszövetkeze­tek építőipari közös vállalko­zásai az év hátralevő idősza­kában nehezebb helyzetben lesznek, mert ebben a két hónapban kell teljesíteniük éves lakásátadási feladatuk­nak több mint a felét. Az év első tíz hónapjában ugyanis alig 4900 új otthont adtak át, s az év végéig még több mint 7000 lakás építését kell befejezniök. Az ÉVM vállalatokkal együtt a kivitelező szerveze­tek végeredményben novem­berig 30 800 lakást adtak át, 900-zal többet az egy évvel ezelőttinél és az év utolsókét hónapjában még 18 200 új otthon építésének befejezését kell megoldani jól összehan­golt, szervezett munkával. ÖT SZAKMÁT KÉPVISELTEK Befejeződött a szakmunkástanulók versenye Tíz megye szövetkezetei­ből több mint kilencven fia­tal vett részt a napokban a II. területi szövetkezeti szak­munkástanuló versenyen. A rendezvényein, amely novem­ber 11-én kezdődött, először az elméleti tudásukról adtak számot a versenyzők, a má­sodik napon — november 12-én — pedig sor került a gyakorlati vetélkedőre. Az öt szakma képviselői me­gyénk üzemeiben bizonyít­hatták gyakorlati felkészült­ségüket. A kőművesék fala­zásból, vakolásból „vizsgáz­tak” Törökszentmiklóson, az Alföldi Építőipari Szövetke­zetben, míg az angol női sza­bóknak egy-egy kabátot kel­lett elkészíteniük a Jászsági Ruhaipari Szövetkezetben. A cipőfelsőrész-készítők ci­pőalkatrészeket „gyártottak” Martfűn, a géplakatosok versenyfeladata fjedig egy görgős csukló elkészítése volt. ök a szolnoki 605. szá­mú Szakmunkásképző Inté­zetben ügyeskedtek, a bútor- asztalosoknak pedig a Tisza Bútorgyárban kellett elkészí­teni egy munkaasztalt. Vasárnap a csapatok ver­senyére került sor, aktuális teül- és belpolitikai kérdések­re adtak választ a fiatalok. Ezen a napon hirdették ki az eredményeket és adták át a díjakat. Legjobban szerepel­tek Békés megye képviselői, őket követték Hajdú-Bihar megye versenyzői, s a Sza- bolcs-Szatmár megyeiek ér­ték el a harmadik helye­zést. Szolnok megyéből dí­jat csak Antal István kő­műves szakmunkástanuló szerzett, kategóriájában ő lett a legjobb. A helyezést elért versenyzők bejutottak a Szakma Ifjú Mestere vetél­kedőre. A versennyel egyidőben láthatták az érdeklődők a tíz megye fiataljainak Alko­tó ifjúság kiállítását Mint­egy ötszáz „mestermunka” bizonyította a fiatalok ügyes­ségét, szakmai rátermettsé­gét. A harminchét díj közül tizenhetet Szolnok megyeiek szereztek meg, munkájukat bemutatjálc a szövetkezetek országos Alkotó ifjúság ki­állításán. Képünk a csapatok versenyén készült

Next

/
Thumbnails
Contents