Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-02 / 232. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. október 2. HÉTFŐ: Megkezdődött az ÉNSZ-közgyűlés 32. ülésszakának általános vitája. - Dél-Libanonban életbelép a tűzszünet. KEDD: Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter beszél az ENSZ-közgyűlésen. - A Szovjetunió és az USA kül­döttsége felújítja a tömegpusztító fegyverek új faj­tájának betiltásáról szóló tárgyalásait Genfben. - Késő este sor kerül Gromiko és Čarter elnök második tárgyalására. SZERDA: A Szovjetunió határozattervezetet nyújt be az ENSZ-be a nukleáris háborús veszély elhárítására. CSÜTÖRTÖK: Befejeződik Neto elnök moszkvai látogatása. Leonyid Brezsnyev is fogadta az Angolai Népi Köz­társaság elnökét. - Leonyid Brezsnyev fogadja Raymond Barre francia miniszterelnököt. - Spanyol- országban helyreállítják a katalán autonóm kor­mány működését. PÉNTEK: Az ENSZ Biztonsági Tanácsa úgy dönt: ENSZ-meg- bizottat neveznek ki a rhodesiai helyzet rendezé­sében való részvételre. - Újabb Szomáliái támadás indul Ogaden tartományban az etióp kormány­csapatok ellen. SZOMBAT: Gromiko-nyilatkozat: közelebb került a szovjet és az amerikai álláspont a SALT-megállapodás ügyében. - Befejeződik az Interparlamentális Unió konferenciája Szófiában. flz Indiai Kommunista Párt küldöttségének látogatása Az őszi hetek a tárgyalá­sokról szoló hírek egész so­rát hozták. Az ENSZ közgyű­lése mellett másodszor is ta­lálkozott Čarter elnökkel Gromiko külügyminiszter s folytatódtak a szovjet diplo­mácia vezetőjének tárgyalá­sai amerikai kollégájával is. Nagy figyelmet keltettek Barre francia kormányfő moszkvai tárgyalásai. Mi volt a témája a szov­jet—francia tárgyalásoknak? Raymond Barre francia kormányfő kormányfő az úgynevezett nagybizottság, a két ország együttműködésé­nek kérdéseivel foglalkozó magas szintű vegyesbizottság ülésére utazott a szovjet fő­városba. Tárgyalt szovjet kollégájával, Aleksze.j Ko­sziginnel és fogadta Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitká­ra, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke is. A francia kormányfő, aki egyúttal gazdasági és pénz­ügyminiszter is, elsősorban gazdasági kérdésekről tár­gyalt Moszkvában. A Szov­jetunió és Franciaország kö­zött a jelenlegi ötéves terv­ben jelentősen növekedett a kölcsönösen előnyös gazda­sági együttműködés; a növe­kedés, az előző ötéves idő­szakhoz képest 300 százalék. A kereskedelem, amely fran­cia oldalon 200 millió dollár­nyi aktívummal zárult, ta­valy elérte a 2,3 milliárd dollár forgalmat. A tárgyalá­sokon Barre miniszterelnök közölte: Párizs uránt és föld­gázt szeretne vásárolni a. Szovjetuniótól. Szó volt egy félmilliárd dolláros francia szállításról is: francia cégek gépeket és berendezéseket ad­nálak el a tyumeni olajme­zők feltárásához. Döntés még nincs. A francia cégek mel­lett nyugatnémet és japán vállalatok is részt vesznek a versenytárgyalásokon. A szovjet álláspont szerint egy­szerre kell fejleszteni a köl­csönös kereskedelem mindkét oldalát, a fejlődésnek ki­egyensúlyozottnak kell len­nie. Természetesen jónéhány nemzetközi kérdés is szóba- került; mindenekelőtt azon a beszélgetésen, amelyet Leo­nyid Brezsnyewel folytatott a francia kormányelnök. A párizsi Le Monde a moszk­vai útról szóló kommentár­jában leszögezte: a Szovjet­unióban pozitívan fogadták a francia külpolitika egyes megnyilvánulásait, az eny­hülés kérdésében tett állás- foglalásait. A lap utalt arra is, hogy a kilátásba helyezett francia leszerelési kezdemé­nyezések — amelyekről a kormányfő nyilván részlete­sebben is beszélt a Kreml­ben — szintén jó fogadtatás­ban részesültek. Van-e új esemény a nyu­gatnémet gyáriparos szövet­ség elnökének elrablása dol­gában? A Schleyer elrablása óta kialakult hangulat hatására az NSZK parlamentje tör­vényt fogadott el, amely „ve­szélyesnek minősített idő­szakban” megszigorítja a ter­rorista cselekményekért el­ítéltek börtönbeli őrizetét és a rabokat elszigeteli a kül­világtól. Fontos és figyelem­reméltó nyilatkozatot tett a Schleyer-ügy kapcsán Her- bert Mies, a Német Kommu­nista Párt elnöke, aki újra leszögezte: Schleyer elrablá­sa kalandorok műve volt. A terrorizmusnak semmi köze sincs a kommunista és mun­kásmozgalom harcához. Her- bert Mies beszélt az antide­mokratikus hisztériáról is, amelyet a jobboldal szít. „A polgárháború kísérteiét idé­zik fel, de a baloldal elleni kereszteshadjáratra gondol­nak. Ezért követelik az al­kotmány megvédését, de ép­pen az alkotmánynak a rend­kívüli és kivételes törvények útján történő hatálytalanítá­sára gondolnak” — mondta az NKP elnöke. Az elrablott Schleyerről egyébként uj fényképet küldtek fogvatar­tói, ezúttal egy párizsi új­ság szerkesztőségébe. Egyre határozottabb a gyanú, hogy Schleyert valahol Hollandiá­ban, egy hajón tartják fog­va. A kölni emberrablás mellett egy japán repülőgép eltérítése az újabb bizonyí­ték, hogy a terroristák "céljai között harmad- vagy negyed- rangúak a politikaiak. A ja­pán repülőgéprablók fő kö­vetelése 6 millió dollár volt; néhány japán börtönben őr­zött terrorcselekményekért elítélt személy kiadását a vi­lágsajtó „mellékes követelés­nek” tekintette. A terror, „az erőszak ideológiája” olasz hí­vei, a különböző szélsőbalol­dali csoportok is éppen most] a Schleyer-ügy idején kísé­relték meg Bolognában az ultara-csoportok egyesítését. Sikertelenül — de a bolognai találkozó mégis fontos tanul­sággal szolgált. Kiderült, hogy az ultrabal mozgalmak két dologban, a terrorista módszerekben és a vad kom­munista ellenességben min­dig találkoznak. Mit jelent a nyugatnémet jobboldal képviselőinek pe­kingi látogatása? A bonni kereszténydemok­raták katonai szakértője, Manfred Wörner nem egye­dül jelent meg Teng Hsziao- ping miniszterelnök-helyettes és vezérkari főnök szobájá­ban. Két nyugalmazott bon­ni tábornok kísérte, meg egy volt NSZK-admirális. Ez a legújabb Bonn—Peking ba­ráti tárgyalás a folytatása annak a világszerte feltűnést keltett kínai külügyminisz­ter-helyettesi nyilatkozatnak, amely a tavasszal a Springer- konszern leghangosabban enyhülésellenes lapjában, a Die Weltben jelent meg. Eb­ben a szovjet békepolitikát rágalmazó írásban fejtették ki először Pekingben az NSZK-jobboldal használatára azt az „elméletet”, hogy a NATO és Peking „jól meg­értheti egymást, hiszen egy­ezőn támadó ellen kell ké­szenlétben lenniük”. Ugyan­ilyen nyíltan szovjetellenes szöveg hangzott fel most a legmagasabb rangú kínai sze­mélyiségek egyikének szájá­ból. Teng Hsziao-ping ezút­tal már Nyugat-Európa, Ja­pán és az Egyesült Államok „közös stratégiai érdekeiről, a Szovjetunió megfékezésé­nek közös érdekéről” beszélt. Grósz Károly Londonba utazott Grósz Károly az MSZMP KB osztályvezetője tegnap Londonba utazott, hogy az MSZMP képviseletében meg­figyelőként részt vegyen az Angol Munkáspárt holnap Brightonban megnyíló kon­ferenciáján. MOSZKVA A szovjet államnak tett szolgálataiért ötvenedik szü­letésnapja alkalmából Lenin- renddel tüntették ki Konsz- tantyin Katusevet, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nökhelyettesét. Hazaérkezett Moszkvába Andrej Gromiko, a Szovjet­unió Kommunista Pártja KB PB tagja, a Szovjet­unió külügyminisztere, aki a szovjet delegációt vezette az ENSZ-közgyűlés 32. üléssza­kán. KAIRÓ Egy tegnapi kairói bejelen­tés szerint az egyiptomi ha­tóságok negyven kommunis­tát tartóztattak le az utóbbi két napban. A letartóztatot­tak két illegális szervezet, az Egyiptomi Kommunista Párt és a Kommunista Munkás­párt tagjai. RÓMA A gazdasági helyzet ag­gasztó fejleményeiből, külö­nösen a júliusi visszaesés­ből kiindulva Za OKP veze­tősége szombaton határozat­ban sürgette. Hozzanak eré­lyes intézkedéseket az inflá­ció megfékezésére és a re­cesszió felszámolására. HAVANNA Samora Machel, a Mozam­biki Népi Köztársaság elnö­ke a közeli napokban hiva­talos baráti látogatást tesz Kubában. Az afrikai állam­fő Fidel Castro kubai álam- és kormányfő meghívásának tesz eleget. BANGKOK Pol Pót, a Kambodzsai Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, mi­niszterelnök, jelenlegi kínai látogatása után a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársa­ságba utazik hivatalos és ba­ráti látogatásra. Pol Pót és kísérete szerdán érkezett Kí­nába. BÉCS Kor Eng Hit, Malaysia Ausztriába és Jugoszláviába akkreditált nagykövetét vá­lasztották Bécsben a nemzet­közi atomenegia-ügynökség kormányzó tanácsának elnö­kévé. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának meghívására 1977. szeptember 21— október 1 között látogatást tett Ma­gyarországon az Indiai Kom­munista Párt küldöttsége Gopal Benarjeenak a Köz­ponti Végrehajtó Bizottság tagjának Nyugat-Bengál pártszervezetének első titká­ra vezetésével. Púja Frigyes külügymi­niszter az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakán résztvevő magyar küldöttség vezetője találkozott Waldheim ENSZ- főtitkárral és megbeszélést folytattak az ülésszak napi­rendjén szereplő fontosabb kérdésekről. A magyar külügyminisz­ter hazánk és Görögország kétoldalú kapcsolatairól ta­nácskozott Dimitri Biciosz görög külügyminiszterrel. Púja Frigyest New York­A Kínai Népköztársaság tegnap ünnepelte kikiáltásá­nak 28. évfordulóját. A fővárosban — akárcsak a korábbi években — ezút­tal is „kerti ünnepségeket” tartottak. Peking hat legna­gyobb parkját feldíszítették. A hagyományokat követve a nap folyamán ellátogattak a parkokba a kínai párt és állam vezetői. A tablók és kultúrműsorok főszereplője ez alkalommal kétségen felül Hua Kuo- feng, a KKP KB elnöke volt, akinek dicséretét — különö­sen a „négyek bandájának” szétzúzásával kapcsolatban — változatos formákban ad­ták elő. Kínai hivatalos személyi­ségek egyébiránt sem szűn­tek meg hangoztatni, hogy ez az első októberi nemzeti ünnep, amelyet Kína Mao özvegyétől és társaitól men­tesen tölthet el. A közel-keleti rendezéssel és a genfi konferencia mi­előbbi összehívásával kap­csolatban tegnap este New Yorkban közös szovjet— amerikai nyilatkozatot hoz­tak nyilvánosságra. A nyilatkozat a többi kö­A küldöttséggel megbeszé­lést folytatott Gyenes And­rás, a Központi Bizottság titkára, valamint Jakab Sán­dor a Központi Bizottság tagja és Berecz János, a Köz­ponti Bizottság osztályveze­tői. Az indiai testvérpárt kül­döttsége tanulmányozta az MSZMP pártépítési tevé­kenységét és szövetségi po­litikáját. bán fogadta Szalem Ali Ru- bia a demokratikus Jemen államfője. Találkozójukon az országaink közötti kapcso­latok témájáról volt szó. Púja Frigyes tegnap New Yorkban találkozott Cyrus Vance amerikai külügymi­niszterrel is. Megbeszélései­ken az országaink közötti kétoldalú kapcsolatokról, időszerű nemzetközi kérdé­sekről, valamint az ülésszak napirendjén szereplő témák­ról volt szó. A nap nagy látványosságá­nak az esti tűzijátékot szán­ták. A közel egyórás fény­özön centrumát a megszokott helyről, a Munkásstadion­ból átvitték a fényszóró-já- tékbktól amúgyis szinte nappali fényben úszó Tie- nanmen térre, és a meghí­vottakat a Mennyei Béke Ka­pujának mellvédjén, illetve a pagodához kétoldalt csat­lakozó dísztribünökön he­lyezték el. A mellvéden he­lyet foglalt Hua Kuo-feng', a KKP KB elnöke, ott voltak a párt alelnökei, a Politikai Bizottság, a kormány több tagja. Az ünnepség alkalmából a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Elnöksége és a szovjet Minisztertanács tá­viratot küldött a kínai Or­szágos Népi Gyűlés Állandó Bizottságának és a Kínai Népköztársaság Államtaná­csának. zött hangsúlyozza, hogy je­lentős erőfeszítést kell tenni a konferencia összehívása érdekében, s mint a genfi konferencia társelnökei, kö­telezettséget vállaltak arra, hogy érvényesítik befolyá­sukat az érdekelt feleknél. Púja Frigyes találkozója az ENSZ főtitkárával Genfi konferencia Diplomáciai erőfeszítések Ünnepségek a Kínai Népköztársaságban „Most majd meglátjuk...” J úniusban a kettősség szinte kiálltott: óvatoskodás a szov­jetek első összoroszországi kongresszusán, radikalizálódó köve­telések az utcán. A bolsevikok sze­rették volna érzékeltetni a szender­gő kongresszussal ezt a kettősséget és június 10-re békés tüntetést hív­tak össze. Az eszer-mensevik többség erre megtette azt, amit a feubruári forradalom győzelme óta egyetlen hatalmi szerv sem merészelt: betil­totta a tüntetést és június 18-ra meghirdette a Mars-mezőn a saját demonstrációját, Mars a háború istene, és június 18-án a Mars mező — a béke meze­jévé vált: csaknem félmillió ember harsogta a kongresszusi vezetők fülébe— a bolsevikok álláspontját. Cereteli, a kongresszusi többség egyik vezére á nagy nap reggelén gúnyosan odaszólt a bolsevikokngk: „Most majd mindannyian meglát­juk, kivel van a többség, Önökkel vagy velünk. Hát meglátták. Mindannyian. Csak éppen a Bourbonok példáját követ­ték. Nem vonták le a következteté­seket, nem tanultak abból, amit lát­tak. A hatalmi szervek mozdulatlansá­ga és a tömegek balratolódása volt az a két ellenpólus, amelyeken át­szikrázott a növekvő feszültség. Egyetlen következménye volt annak a felismerésnek, hogy az utca a bol­sevikokra kezd hallgatni: koncent­rált rágalom-hadjárat. Nyikolaj Lob- kov, a Moszkva—Kazány vasútvonal javítóműhelyének munkása 1917 jú­nius 21-én a következő levelet küld­te a Szocial-Demokrat című lapnak: „Internacionalista elvtársak! Eddig a mensevikek frakciójához tartoz­tam. Ámde most, a Vperjodot (a mensevikek lapját. — a szerk.) ol­vasva, nem akarok hinni a szemem­nek és azt kérdezem magamtól, va­jon ki írja ezt... Nincs olyan nap, hogy a lap ne rágalmazná a bolse- vikokat. A polgári sajtótól kezdve, a professzorokon és mindenféle sötét erőkön át, egészen a mensevikekig, az egész sárga sajtó éppúgy üldözi ma a bolsevikokat, ahogy a cári kor­mány azelőtt á zsidógyűlöletet szí­totta a népben ... Éppen ezért kö­telességemnek érzem, hogy kilépjek a mensevikek frakciójából.” Az 1917-es nyár rendkívül vegyes kórusában a nemzeti kérdést illető­en is kizárólag Lenin pártja képvi­selte a vox humanát, az emberi han­got. Csak a bolsevikok hirdették egyértelműen és a nehézségekre va­ló tekintet nélkül a nemzeti önren­delkezés jogát, beleértve az elszaka­dás jogát is. A nem-orosz népek el­nyomásával kapcsolatos kulcskérdés­ben az Ideiglenes Kormány éppoly értetlennek bizonyult, mint a föld és a béke kérdésében. Amikor Kerenszkij és néhány tár­sa megérzett valamit abból, hogy a rezzenetlen elutasítás nem vezet jó­ra és legalább némi taktikai enged­ményekre szánta el magát — például az ukrán követelésekkel szemben —, három kadet miniszter kivált a ka­binetből. Nem azért, mert valóban meg akartak válni a hatalomtól, ha­nem azért, hogy mintegy megadják a jelet a jobboldal támadására. A Petrográdban — és egész Orosz­országban — felhalmozódott társa­dalmi-politikai feszültség ekkor már olyan volt, hogy valóban minden szikrára robbant. Ráadásul július első napjaiban már bekövetkezett a júniusi offenzíva kudarcának vissza­hatása. Üjabb milliók értették meg, milyen cinikus játékot játszik az Ideiglenes Kormány a katonák éle­tével, az ország jövőjével. Az emberiség története nem szű­kölködik őrültségekben és gaztettek­ben. Mégsem túlzás kijelenteni, hogy az Ideiglenes Kormány által a fron­tokon indított júniusi offenzíva szin­te példátlan őrültség — és gaztett volt. Kerenszkijék két alapvető ok­ból szánták rá magukat erre a ka­tonai-emberi képtelenségre: 1. Azt remélték, hogy ezzel maradéktala­nul biztosítják maguknak minden rendű és rangú orosz „honvédő” va­lamint a nyugati imperialista hatal­mak támogatását és 2. mivel régi normák szerint működő agyukban vissza-visszatért a séma, amely sze­rint a tétlenség bomlasztja a hadse­reget, megpróbálták, hátha az ellen­kezője is igaz — talán a támadás megállítja a bomlást. Az ellentétel — a bizonyosság —, hogy ebből az adott körülmények között csak újabb orosz tömegek újabb mészárszéke lehet, nem érde­kelte az Ideiglenes Kormányt. Az orosz elitcsapatok három hét alatt hatvanezer embert vesztettek, nem számítva a szökevényeket. A kadet miniszterek lemondása által kirobbantott újabb belpolitikai válság elég volt az új áldozatok fe­lett érzett keserűség robbanásához. J úlius 3-án Polovcev vezérőr­nagy, a petrográdi katonai körzet parancsnoka — Kor- nyilov utódja — így kezdi Kerensz­kij hadügyminiszternek címzett je­lentését: „Jelentem, hogy ma este hét óra körül az 1. géppuskás-ezred fegyveresen kivonult a laktanyából és felkereste a moszkvai ezredet, majd a gránátosezredet, hogy az Ideiglenes Kormány megdöntése cél­jából fegyveres megmozdulásra biz­tassa őket.” Megkezdődött a nagy történelmi dráma új felvonása. Harmat Endre (Következik: Lenin nemet mond)

Next

/
Thumbnails
Contents