Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-02 / 232. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. október 2. HÉTFŐ: Megkezdődött az ÉNSZ-közgyűlés 32. ülésszakának általános vitája. - Dél-Libanonban életbelép a tűzszünet. KEDD: Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter beszél az ENSZ-közgyűlésen. - A Szovjetunió és az USA küldöttsége felújítja a tömegpusztító fegyverek új fajtájának betiltásáról szóló tárgyalásait Genfben. - Késő este sor kerül Gromiko és Čarter elnök második tárgyalására. SZERDA: A Szovjetunió határozattervezetet nyújt be az ENSZ-be a nukleáris háborús veszély elhárítására. CSÜTÖRTÖK: Befejeződik Neto elnök moszkvai látogatása. Leonyid Brezsnyev is fogadta az Angolai Népi Köztársaság elnökét. - Leonyid Brezsnyev fogadja Raymond Barre francia miniszterelnököt. - Spanyol- országban helyreállítják a katalán autonóm kormány működését. PÉNTEK: Az ENSZ Biztonsági Tanácsa úgy dönt: ENSZ-meg- bizottat neveznek ki a rhodesiai helyzet rendezésében való részvételre. - Újabb Szomáliái támadás indul Ogaden tartományban az etióp kormánycsapatok ellen. SZOMBAT: Gromiko-nyilatkozat: közelebb került a szovjet és az amerikai álláspont a SALT-megállapodás ügyében. - Befejeződik az Interparlamentális Unió konferenciája Szófiában. flz Indiai Kommunista Párt küldöttségének látogatása Az őszi hetek a tárgyalásokról szoló hírek egész sorát hozták. Az ENSZ közgyűlése mellett másodszor is találkozott Čarter elnökkel Gromiko külügyminiszter s folytatódtak a szovjet diplomácia vezetőjének tárgyalásai amerikai kollégájával is. Nagy figyelmet keltettek Barre francia kormányfő moszkvai tárgyalásai. Mi volt a témája a szovjet—francia tárgyalásoknak? Raymond Barre francia kormányfő kormányfő az úgynevezett nagybizottság, a két ország együttműködésének kérdéseivel foglalkozó magas szintű vegyesbizottság ülésére utazott a szovjet fővárosba. Tárgyalt szovjet kollégájával, Aleksze.j Kosziginnel és fogadta Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke is. A francia kormányfő, aki egyúttal gazdasági és pénzügyminiszter is, elsősorban gazdasági kérdésekről tárgyalt Moszkvában. A Szovjetunió és Franciaország között a jelenlegi ötéves tervben jelentősen növekedett a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés; a növekedés, az előző ötéves időszakhoz képest 300 százalék. A kereskedelem, amely francia oldalon 200 millió dollárnyi aktívummal zárult, tavaly elérte a 2,3 milliárd dollár forgalmat. A tárgyalásokon Barre miniszterelnök közölte: Párizs uránt és földgázt szeretne vásárolni a. Szovjetuniótól. Szó volt egy félmilliárd dolláros francia szállításról is: francia cégek gépeket és berendezéseket adnálak el a tyumeni olajmezők feltárásához. Döntés még nincs. A francia cégek mellett nyugatnémet és japán vállalatok is részt vesznek a versenytárgyalásokon. A szovjet álláspont szerint egyszerre kell fejleszteni a kölcsönös kereskedelem mindkét oldalát, a fejlődésnek kiegyensúlyozottnak kell lennie. Természetesen jónéhány nemzetközi kérdés is szóba- került; mindenekelőtt azon a beszélgetésen, amelyet Leonyid Brezsnyewel folytatott a francia kormányelnök. A párizsi Le Monde a moszkvai útról szóló kommentárjában leszögezte: a Szovjetunióban pozitívan fogadták a francia külpolitika egyes megnyilvánulásait, az enyhülés kérdésében tett állás- foglalásait. A lap utalt arra is, hogy a kilátásba helyezett francia leszerelési kezdeményezések — amelyekről a kormányfő nyilván részletesebben is beszélt a Kremlben — szintén jó fogadtatásban részesültek. Van-e új esemény a nyugatnémet gyáriparos szövetség elnökének elrablása dolgában? A Schleyer elrablása óta kialakult hangulat hatására az NSZK parlamentje törvényt fogadott el, amely „veszélyesnek minősített időszakban” megszigorítja a terrorista cselekményekért elítéltek börtönbeli őrizetét és a rabokat elszigeteli a külvilágtól. Fontos és figyelemreméltó nyilatkozatot tett a Schleyer-ügy kapcsán Her- bert Mies, a Német Kommunista Párt elnöke, aki újra leszögezte: Schleyer elrablása kalandorok műve volt. A terrorizmusnak semmi köze sincs a kommunista és munkásmozgalom harcához. Her- bert Mies beszélt az antidemokratikus hisztériáról is, amelyet a jobboldal szít. „A polgárháború kísérteiét idézik fel, de a baloldal elleni kereszteshadjáratra gondolnak. Ezért követelik az alkotmány megvédését, de éppen az alkotmánynak a rendkívüli és kivételes törvények útján történő hatálytalanítására gondolnak” — mondta az NKP elnöke. Az elrablott Schleyerről egyébként uj fényképet küldtek fogvatartói, ezúttal egy párizsi újság szerkesztőségébe. Egyre határozottabb a gyanú, hogy Schleyert valahol Hollandiában, egy hajón tartják fogva. A kölni emberrablás mellett egy japán repülőgép eltérítése az újabb bizonyíték, hogy a terroristák "céljai között harmad- vagy negyed- rangúak a politikaiak. A japán repülőgéprablók fő követelése 6 millió dollár volt; néhány japán börtönben őrzött terrorcselekményekért elítélt személy kiadását a világsajtó „mellékes követelésnek” tekintette. A terror, „az erőszak ideológiája” olasz hívei, a különböző szélsőbaloldali csoportok is éppen most] a Schleyer-ügy idején kísérelték meg Bolognában az ultara-csoportok egyesítését. Sikertelenül — de a bolognai találkozó mégis fontos tanulsággal szolgált. Kiderült, hogy az ultrabal mozgalmak két dologban, a terrorista módszerekben és a vad kommunista ellenességben mindig találkoznak. Mit jelent a nyugatnémet jobboldal képviselőinek pekingi látogatása? A bonni kereszténydemokraták katonai szakértője, Manfred Wörner nem egyedül jelent meg Teng Hsziao- ping miniszterelnök-helyettes és vezérkari főnök szobájában. Két nyugalmazott bonni tábornok kísérte, meg egy volt NSZK-admirális. Ez a legújabb Bonn—Peking baráti tárgyalás a folytatása annak a világszerte feltűnést keltett kínai külügyminiszter-helyettesi nyilatkozatnak, amely a tavasszal a Springer- konszern leghangosabban enyhülésellenes lapjában, a Die Weltben jelent meg. Ebben a szovjet békepolitikát rágalmazó írásban fejtették ki először Pekingben az NSZK-jobboldal használatára azt az „elméletet”, hogy a NATO és Peking „jól megértheti egymást, hiszen egyezőn támadó ellen kell készenlétben lenniük”. Ugyanilyen nyíltan szovjetellenes szöveg hangzott fel most a legmagasabb rangú kínai személyiségek egyikének szájából. Teng Hsziao-ping ezúttal már Nyugat-Európa, Japán és az Egyesült Államok „közös stratégiai érdekeiről, a Szovjetunió megfékezésének közös érdekéről” beszélt. Grósz Károly Londonba utazott Grósz Károly az MSZMP KB osztályvezetője tegnap Londonba utazott, hogy az MSZMP képviseletében megfigyelőként részt vegyen az Angol Munkáspárt holnap Brightonban megnyíló konferenciáján. MOSZKVA A szovjet államnak tett szolgálataiért ötvenedik születésnapja alkalmából Lenin- renddel tüntették ki Konsz- tantyin Katusevet, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesét. Hazaérkezett Moszkvába Andrej Gromiko, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, aki a szovjet delegációt vezette az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakán. KAIRÓ Egy tegnapi kairói bejelentés szerint az egyiptomi hatóságok negyven kommunistát tartóztattak le az utóbbi két napban. A letartóztatottak két illegális szervezet, az Egyiptomi Kommunista Párt és a Kommunista Munkáspárt tagjai. RÓMA A gazdasági helyzet aggasztó fejleményeiből, különösen a júliusi visszaesésből kiindulva Za OKP vezetősége szombaton határozatban sürgette. Hozzanak erélyes intézkedéseket az infláció megfékezésére és a recesszió felszámolására. HAVANNA Samora Machel, a Mozambiki Népi Köztársaság elnöke a közeli napokban hivatalos baráti látogatást tesz Kubában. Az afrikai államfő Fidel Castro kubai álam- és kormányfő meghívásának tesz eleget. BANGKOK Pol Pót, a Kambodzsai Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, miniszterelnök, jelenlegi kínai látogatása után a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba utazik hivatalos és baráti látogatásra. Pol Pót és kísérete szerdán érkezett Kínába. BÉCS Kor Eng Hit, Malaysia Ausztriába és Jugoszláviába akkreditált nagykövetét választották Bécsben a nemzetközi atomenegia-ügynökség kormányzó tanácsának elnökévé. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására 1977. szeptember 21— október 1 között látogatást tett Magyarországon az Indiai Kommunista Párt küldöttsége Gopal Benarjeenak a Központi Végrehajtó Bizottság tagjának Nyugat-Bengál pártszervezetének első titkára vezetésével. Púja Frigyes külügyminiszter az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakán résztvevő magyar küldöttség vezetője találkozott Waldheim ENSZ- főtitkárral és megbeszélést folytattak az ülésszak napirendjén szereplő fontosabb kérdésekről. A magyar külügyminiszter hazánk és Görögország kétoldalú kapcsolatairól tanácskozott Dimitri Biciosz görög külügyminiszterrel. Púja Frigyest New YorkA Kínai Népköztársaság tegnap ünnepelte kikiáltásának 28. évfordulóját. A fővárosban — akárcsak a korábbi években — ezúttal is „kerti ünnepségeket” tartottak. Peking hat legnagyobb parkját feldíszítették. A hagyományokat követve a nap folyamán ellátogattak a parkokba a kínai párt és állam vezetői. A tablók és kultúrműsorok főszereplője ez alkalommal kétségen felül Hua Kuo- feng, a KKP KB elnöke volt, akinek dicséretét — különösen a „négyek bandájának” szétzúzásával kapcsolatban — változatos formákban adták elő. Kínai hivatalos személyiségek egyébiránt sem szűntek meg hangoztatni, hogy ez az első októberi nemzeti ünnep, amelyet Kína Mao özvegyétől és társaitól mentesen tölthet el. A közel-keleti rendezéssel és a genfi konferencia mielőbbi összehívásával kapcsolatban tegnap este New Yorkban közös szovjet— amerikai nyilatkozatot hoztak nyilvánosságra. A nyilatkozat a többi köA küldöttséggel megbeszélést folytatott Gyenes András, a Központi Bizottság titkára, valamint Jakab Sándor a Központi Bizottság tagja és Berecz János, a Központi Bizottság osztályvezetői. Az indiai testvérpárt küldöttsége tanulmányozta az MSZMP pártépítési tevékenységét és szövetségi politikáját. bán fogadta Szalem Ali Ru- bia a demokratikus Jemen államfője. Találkozójukon az országaink közötti kapcsolatok témájáról volt szó. Púja Frigyes tegnap New Yorkban találkozott Cyrus Vance amerikai külügyminiszterrel is. Megbeszéléseiken az országaink közötti kétoldalú kapcsolatokról, időszerű nemzetközi kérdésekről, valamint az ülésszak napirendjén szereplő témákról volt szó. A nap nagy látványosságának az esti tűzijátékot szánták. A közel egyórás fényözön centrumát a megszokott helyről, a Munkásstadionból átvitték a fényszóró-já- tékbktól amúgyis szinte nappali fényben úszó Tie- nanmen térre, és a meghívottakat a Mennyei Béke Kapujának mellvédjén, illetve a pagodához kétoldalt csatlakozó dísztribünökön helyezték el. A mellvéden helyet foglalt Hua Kuo-feng', a KKP KB elnöke, ott voltak a párt alelnökei, a Politikai Bizottság, a kormány több tagja. Az ünnepség alkalmából a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet Minisztertanács táviratot küldött a kínai Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottságának és a Kínai Népköztársaság Államtanácsának. zött hangsúlyozza, hogy jelentős erőfeszítést kell tenni a konferencia összehívása érdekében, s mint a genfi konferencia társelnökei, kötelezettséget vállaltak arra, hogy érvényesítik befolyásukat az érdekelt feleknél. Púja Frigyes találkozója az ENSZ főtitkárával Genfi konferencia Diplomáciai erőfeszítések Ünnepségek a Kínai Népköztársaságban „Most majd meglátjuk...” J úniusban a kettősség szinte kiálltott: óvatoskodás a szovjetek első összoroszországi kongresszusán, radikalizálódó követelések az utcán. A bolsevikok szerették volna érzékeltetni a szendergő kongresszussal ezt a kettősséget és június 10-re békés tüntetést hívtak össze. Az eszer-mensevik többség erre megtette azt, amit a feubruári forradalom győzelme óta egyetlen hatalmi szerv sem merészelt: betiltotta a tüntetést és június 18-ra meghirdette a Mars-mezőn a saját demonstrációját, Mars a háború istene, és június 18-án a Mars mező — a béke mezejévé vált: csaknem félmillió ember harsogta a kongresszusi vezetők fülébe— a bolsevikok álláspontját. Cereteli, a kongresszusi többség egyik vezére á nagy nap reggelén gúnyosan odaszólt a bolsevikokngk: „Most majd mindannyian meglátjuk, kivel van a többség, Önökkel vagy velünk. Hát meglátták. Mindannyian. Csak éppen a Bourbonok példáját követték. Nem vonták le a következtetéseket, nem tanultak abból, amit láttak. A hatalmi szervek mozdulatlansága és a tömegek balratolódása volt az a két ellenpólus, amelyeken átszikrázott a növekvő feszültség. Egyetlen következménye volt annak a felismerésnek, hogy az utca a bolsevikokra kezd hallgatni: koncentrált rágalom-hadjárat. Nyikolaj Lob- kov, a Moszkva—Kazány vasútvonal javítóműhelyének munkása 1917 június 21-én a következő levelet küldte a Szocial-Demokrat című lapnak: „Internacionalista elvtársak! Eddig a mensevikek frakciójához tartoztam. Ámde most, a Vperjodot (a mensevikek lapját. — a szerk.) olvasva, nem akarok hinni a szememnek és azt kérdezem magamtól, vajon ki írja ezt... Nincs olyan nap, hogy a lap ne rágalmazná a bolse- vikokat. A polgári sajtótól kezdve, a professzorokon és mindenféle sötét erőkön át, egészen a mensevikekig, az egész sárga sajtó éppúgy üldözi ma a bolsevikokat, ahogy a cári kormány azelőtt á zsidógyűlöletet szította a népben ... Éppen ezért kötelességemnek érzem, hogy kilépjek a mensevikek frakciójából.” Az 1917-es nyár rendkívül vegyes kórusában a nemzeti kérdést illetően is kizárólag Lenin pártja képviselte a vox humanát, az emberi hangot. Csak a bolsevikok hirdették egyértelműen és a nehézségekre való tekintet nélkül a nemzeti önrendelkezés jogát, beleértve az elszakadás jogát is. A nem-orosz népek elnyomásával kapcsolatos kulcskérdésben az Ideiglenes Kormány éppoly értetlennek bizonyult, mint a föld és a béke kérdésében. Amikor Kerenszkij és néhány társa megérzett valamit abból, hogy a rezzenetlen elutasítás nem vezet jóra és legalább némi taktikai engedményekre szánta el magát — például az ukrán követelésekkel szemben —, három kadet miniszter kivált a kabinetből. Nem azért, mert valóban meg akartak válni a hatalomtól, hanem azért, hogy mintegy megadják a jelet a jobboldal támadására. A Petrográdban — és egész Oroszországban — felhalmozódott társadalmi-politikai feszültség ekkor már olyan volt, hogy valóban minden szikrára robbant. Ráadásul július első napjaiban már bekövetkezett a júniusi offenzíva kudarcának visszahatása. Üjabb milliók értették meg, milyen cinikus játékot játszik az Ideiglenes Kormány a katonák életével, az ország jövőjével. Az emberiség története nem szűkölködik őrültségekben és gaztettekben. Mégsem túlzás kijelenteni, hogy az Ideiglenes Kormány által a frontokon indított júniusi offenzíva szinte példátlan őrültség — és gaztett volt. Kerenszkijék két alapvető okból szánták rá magukat erre a katonai-emberi képtelenségre: 1. Azt remélték, hogy ezzel maradéktalanul biztosítják maguknak minden rendű és rangú orosz „honvédő” valamint a nyugati imperialista hatalmak támogatását és 2. mivel régi normák szerint működő agyukban vissza-visszatért a séma, amely szerint a tétlenség bomlasztja a hadsereget, megpróbálták, hátha az ellenkezője is igaz — talán a támadás megállítja a bomlást. Az ellentétel — a bizonyosság —, hogy ebből az adott körülmények között csak újabb orosz tömegek újabb mészárszéke lehet, nem érdekelte az Ideiglenes Kormányt. Az orosz elitcsapatok három hét alatt hatvanezer embert vesztettek, nem számítva a szökevényeket. A kadet miniszterek lemondása által kirobbantott újabb belpolitikai válság elég volt az új áldozatok felett érzett keserűség robbanásához. J úlius 3-án Polovcev vezérőrnagy, a petrográdi katonai körzet parancsnoka — Kor- nyilov utódja — így kezdi Kerenszkij hadügyminiszternek címzett jelentését: „Jelentem, hogy ma este hét óra körül az 1. géppuskás-ezred fegyveresen kivonult a laktanyából és felkereste a moszkvai ezredet, majd a gránátosezredet, hogy az Ideiglenes Kormány megdöntése céljából fegyveres megmozdulásra biztassa őket.” Megkezdődött a nagy történelmi dráma új felvonása. Harmat Endre (Következik: Lenin nemet mond)