Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-02 / 232. szám

1977. október 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Lucernalisztet rakodnak a kunmadarasi Kossuth Tsz-ben. A közös gazdaság tavaly „ikre- sitett” szárító üzemében az elmúlt évinél 30 százalékkal több, összesen mintegy 750 vagon zöld kukoricát, lucernát és füvet dolgoznak fel takarmánylisztnek, petletnek (T. F.) Mire jó a garancia? Látszatszerviz Akadozó alkatrészellátás Kék színű masina a lu­cernaföld közepén. Szép látvány. Nem mindenkinek ez jut eszébe róla - ért­hető: igen-igen zavarja a gyönyörködésben a gép is­merőit, ha tudják, másik kettő ált azért, hogy ez dolgozhasson. Másik kettő áll: leszerelték róluk az alkatrészeket, s felrakták erre, hogy ez dolgozhasson. Hasonló megoldásokkal gyakran találkozhatunk a mezőgazdasági üzemekben. A miértre Taub György, a Palotási Állami Gazdaság igazgató-helyettese adja meg a választ: „Az NDK gépek többségénél, főképp az IFA- motoroknál kriminális az al­katrészellátás. Csak baráti kapcsolatok révén, csak pult alól lehet az esetek többsé­gében beszerezni a hiányzó elemeket.” Ajtózár vagy fék­cső — apróság mindkettő, de nincs. Így aztán áll a gép, a teherautó. Nehéz számot ad­ni a gépkihasználásról. Nem ritka, hogy garan­ciális idő alatt is hasonló okok miatt vesztegelnek a gépek. Éves átlagban a gaz­daság műhelyében három— négy autó például sohasem dolgozik. Más a helyzet az erőgépeknél. Megfelelő az alkatrészellátás, a garanciá­lis szolgáltatás. Igaz, a gép­re -— legyen az K—700-as, vagy Rába Steiger traktor, — sem ülhet bárki. Fel kell mutatni a dokumentumot; elvégezte kezelője a speciá­lis vezetői tanfolyamot. A bejáratásnak is előírják a feltételeit, ötven üzemóráig például csak meghatározott terhelései járhat a gép, s lép­csőzetesen szabad tovább fo- fozni az igénybevételét. Bi­zonyos időnként cserélni kell az olajat — és még sok min­den mást — előírja a gép­könyv. Ha nem tartják be, oda a garancia. Palotáson mégis volt rá eset, hogy el­veszítették. Igaz, tíz eszten­dő alatt csak egyszer, ami­kor a gép kezelője nem meg­felelően cserélte az olajat. Tehát nem ez a jellemző. T ______o M ilyen kár éri a gazdasá­gokat, ha nincs garancia? A gépek többsége egymillió forintnál többe kerül. Egy- egy fontosabb alkatrész ára százezrekbe. Inkább vállal­ják tehát a figyelmet, pon­tosságot igénylő bejáratást. Még • ott is, ahol igen-igen kétkedve fogadták a hatal­mas erejű gépmonstrumot. Tajti Istvánnak, a jászdózsai Tamamenti Termelőszövet­kezet elnökének emlékeiből: „Megköpködték az első K— 700-ast 1972-ben, amikor megérkezett. Azt mondogat­ták az emberek közül néhá- nyan — elveszi ez a gép a ke­nyerünket. Féltek, hogy nem lesz munkájuk.” Nem volt jelentkező, aki vállalta vol­na a vezetést, mondván, mi­ért rám haragudjanak a töb­biek. Aztán megszokták, s rájöttek, mit tud a gép. Azó­ta vettek két Rába Steigert is. Szeretnek rajtuk dolgoz­ni az emberek, még akkor is, ha kétműszalkos a mun­ka. Nem véletlen: megkere­sik havonta a hatezer forin­tot. (Kiemelt felelősség, ki­emelt teljesítmény, nem ma­radhat el tehát a fizetés sem.) Jó munkatársi viszony alakult ki a szövetkezet ja­vítói és a szerviz-szolgálat munkásai, mérnökei között. Egy telex, egy távirat, és az utóbbiak már a helyszínen is vannak. Ott áll a szétsze­dett gép mellett a kezelője, elmondhatja, mit tapasztalt, mit kellene kijavítani. o Nem így az IFA teherau­tók szervizénél, ahol szériá­ban javítják a garanciális kocsikat. A szemfülesebb gépkocsivezetők odamerész­kednek a szerelőkhöz, akik vagy meghallgatják őket, vagy nem. A Tamamenti Termelőszövetkezetben mondják, sokszor csak az alapmunkákat — olajozás, zsírozás — végzik el, másra nem jut idő. Elmegy a kocsi kopott gumiköpennyel, rosz- szul van beállítva a futómű, visszajön ugyanígy. Nem más ez, mint látszatgarancia. Persze az alkatrészellátás­ban is vannak ilyen látsza­tok. A kombájn-ékszíjak el­szakadoztak. Egy ideig hi­ányzott pótlásuk a kereske­delemben, azután egy hazai szövetkezet elkezdte gyárta­ni őket. Most van ékszíj tö­megével, de a minősége ... ? Egy napon hatot kellett cse­rélni betakarítás idején, mert szakadt, „ette a gép”. Szó­val van ékszíj, de még sincs. S ha már a garanciáról, s a látszatokról esik Szó, egy rendeletről: A gazdaságok munkagépeik egy részét álla­mi támogatással vásárolják. Ha amortizáció előtt adják a masinát a MÉH-nek, visz- sza kell fizetniük a támoga­tást. Mit csinálnak a mező- gazdasági üzemekben? Ott állnak félredobva — nullára várva — a gépek, nem hasz­nálhatják, mert tönkrement, mert nincs alkatrész, de ki­dobni, újat venni nem lehet: visszatartja a hulladékba ítélt masinákat az említett támogatás. A rendelet célja, hogy becsüljék meg a beren­dezéseket a gazdaságok, de a karbantartás, a gondos ke­zelés kevés, a gép kopik, al­katrészek kellenek. Alkatrészek pedig nincse­nek, mint ahogy minden gép­re vagy berendezésre garan­cia sincs. Kéttengelyes pót­kocsira van, egytengelyesre már hiába keressük a jótál­lást. (Van viszont a sertés­etetőre: ára töredéke az előb­binek.) Előfordul az is, hogy az egyik vevőnek még jut garancia, a másiknak már nem. A munkagépekre nincs jótállás, de időnként munka­gép sincs. Legalábbis olyan, amilyen a követelmények­nek megfelelne. Hiába a Rá­ba Steiger, hiába a nagy tel­jesítményű K—700-as, ha nincs hozzájuk eke. Ami van, az hamar elhasználódik. A jászdózsai termelőszövetke­zet KLC—6-os típusú ekéi egy idő után mint a papír­masé elhajlottak. Az eset nem egyedülálló. Nehéz eldönteni, melyik a fontosabb, az eke, vagy a vetőgép, annyi bizonyos, az utóbbi modem pneumatikus változata — ez kapcsolódik a nagy teljesítményű gépek­hez — sem tökéletes. A hír hamar körbejárja a gazda­ságokat, aki 96 soros vető­gépet használ, az hamarosan előveszi a tárolókból a régi vetőket. Az ekékhez hason­lóan ezeket is ideális tala­jon próbálták ki, így a jász­dózsai vagy a jászapáti föld­ben megszűnnek létezni. ___________© A Palotási Állami Gazda­ságban mintegy 140 millió forint a gépek és a jármű­vek értéke. A jászdózsai Tar- namenti Termelőszövetkezet­ben több mint 6 ezer lóerő- nyi teljesítményt produkálnak az erő- és munkagépek. Ezek­ben a mezőgazdasági üzemek­ben, mint általában minde­nütt az utóbbi években, igen sokat fejlődött a géppark. Egyre-másra vásárolták a nagy erőgépeket, nem ok nél­kül, hisz munkaerőben ko­rántsem olyan gazdagok, mint pár esztendővel ezelőtt. Hasz­nálatukkor azonban kiderült, nem elég például K—700-ast venni, kellenek hozzá a ki­szolgálóberendezések, s a jól kiképzett személyzet is. Kell azonban megfelelő szerviz, és föltétien szükséges a meg­felelő alkatrészellátás. A fel­sorolt problémák bizonyít­ják, az utóbbiaknál még sok a pótolnivaló. A nagy tel­jesítményű gépek szervize példa: jól megkötött üzle­tekkel — lásd alkatrészellá­tás —, jó szervezéssel, a ja­vítók minőségi munkájával elérhető, hogy rendszeresen, több műszakban dolgozza­nak a gépek. Hajnal József A Néplap jubileuma Többet—együtt Idejében földbe kerül a mag Szeptember 10-én verseny- felhívással fordult a mező- gazdasági nagyüzemek dol­gozóihoz, szocialista brigád­jaihoz a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát és a tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezet kollektívája. A felhívásban a két gazdaság dolgozói vállal­ták. hogy az őszi búza veté­sét — kiválóan előkészített talajba — október 31-ig be­fejezik. Az őszi betakarítást úgy szervezik, hogy a termé­nyek minőségét megóvják, a betakarítási veszteségeket a minimálisra csökkentik. Gon­doskodnak a talajerő pótlá­sáról és növeléséről is. A fel­adatok sikeres elvégzése ér­dekében, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kom­munista műszakokat szervez­nek. A felhíváshoz már több mezőgazdasági termelőszö­vetkezet csatlakozott me­gyénkből. Legutóbb a túrke- vei Vörös Csillag Termelő- szövetkezet jelentette be: kétezer tagja elfogadja a versenyfelhívást, s a munka jobb szervezésével törekszik az őszi vetési, betakarítási és talajmunkákat határidőre, jó minőségben, s a veszte­ségek csökkentésével teljesí­teni. A Vörös Csillag Terme­lőszövetkezetben az őszi bú­zát 4659 hektáron vetik el, s mintegy,2400 hektáron kell betakarítaniuk a kukoricát, a cukorrépát és a napraforgót. A gazdaságban 11 272 hek­tár földön műtrágyáznak. Ugyancsak csatlakozott a tiszaföldváriak és a bólyiak felhívásához a kengyeli "Dó­zsa Termelőszövetkezet kol­lektívája is. Hasonlóról már korábban is hírt adtunk, a Jászsági Állami Gazdaság 21 szocialista brigádja elhatá­rozta, részt vesz a munkaver­senyben. Jászárokszálláson a Kossuth Termelőszövetke­zetben röpgyűlésen határoz­ták el a szövetkezeti tagok: pótvállalásokat készítenek, s csatlakoznak a felhíváshoz. H uszonöt évvel ezelőtt, 1952. október elsején jelent meg először napilap­ként a Szolnok megyei Nép­lap. Ha fellapozzuk az újsá­gokat, megközelítően pontos tükörképét kapjuk az azóta végbement politikai folya­matoknak, a megye fejlődé­sének, a dolgozó emberek küzdelmeinek, kiteljesedésé­nek és alkotásainak. Az MSZMP töretlen, elvi politikájának megvalósítá­sában, a párt kongresszusain elfogadott határozatok vég­rehajtásában a megyei párt- bizottság és a megyei tanács lapjaként igyekeztünk haté­kony politikai eszköznek bi­zonyulni. Tudjuk, hogy kol­lektív propagandistaként, kollektív agitátorként és kol­lektív szervezőként kell dol­goznunk a jövőben is — er­re kötelez bennünket a párt lenini politikája. A Néplap alapvető célja, hogy a kommunista sajtó hagyományaihoz méltóan őrizze és gyarapítsa napja­inkban is a Szolnoki Mun­kástól kapott örökséget, ered­ményesen szolgálja a párt politikáját a megyében úgy, hogy tevékenységével az ol­vasók elégedettek legyenek. A lap - jubileumáról azért emlékezünk meg e néhány sorban, mert kötelességünk­nek érezzük, hogy a nyilvá­nosság előtt is szóljunk tö­rekvéseinkről, a megyei párt- bizottság által megszabott feladatainkról, melyek po­litikai tartalmukban azono­sak az olvasóinkéval: a fej­Jásztelken és Alattyánban, ahol régi hagyományai van­nak a háztáji állattenyész­tésnek, a Tolbuchin Tsz ki­emelten támogatja a háztáji gazdaságokat, a kisáruterme- lőket. A termelőszövetkezet háztáji agronómusa szakmai tanácsadással, a termelés irányításával segíti a gaz­dákat. Mindkét községben terményt árusító boltot tart fenn a tsz, így biztosítja a háztáji gazdaságok kedvez­ményes és folyamatos takar­mányellátását. Felvásárlási lett szocialista társadalom felépítéséért dolgozunk mind­annyian. Ma több mint 57 ezer pél­dányban jelent meg a Nép­lap, ami az elfogadott szá­mítások szerint azt jelenti, hogy a megyében mintegy 160—170 ezren olvassák. Csak fokozza a felelősségün­ket, hogy olvasóink száma évről évre nő. Hadd tegyük hozzá: szeretettel gondolunk mindazokra, akik sok-sok éve hűséges előfizetői a Nép­lapnak. Ezúton is megkö­szönjük olvasóink leveleit, melyekben^ hasznos taná­csokkal segítették munkán­kat. A véletlen műve, hogy mától kezdve minden vasárnap 16 oldalon jelen­tetjük meg a Néplapot. Az új, nagyobb lehetőség jobb munkára ösztönzi a szerkesz­tőség, a kiadó, a nyomda és a posta dolgozóit. Gazda­gabb tartalommal, színesebb, olvasmányosabb újságot kí­vánunk szerkeszteni vasár­nap és természetesen a hét más napjain is. Szeretnénk folyamatosan emelni a lap színvonalát — erre kötelezett bennünket a megyei párt-végrehajtóbi­zottság — gyarapítani szer­kesztői és újságírói képessé­geinket, hogy mind nagyobb meggyőző erővel népszerű­sítsük, terjesszük a párt po­litikáját, s kollektív szerve­zőként is megálljuk a he­lyünket. és szállítási szerződést köt a Húsipari Vállalattal, segítsé­get nyújt a gazdaságoknak a betakarításhoz, a felvásá­rolt áru elszállításához. A sertéstenyésztéssel fog­lalkozó háztáji gazdáktól és kisárutermelőktől évente 3500 hízósertést vásárol fel a termelőszövetkezet. A szarvasmarha-tenyésztők évi 500 hízómarhát, ugyanennyi növendékállatot adnak át. A tejbegyűjtők naponta 3 ezer liter tejet vesznek át a ház­táji gazdaságoktól. Támogatás a háztáji gazdaságoknak Távol a hazától Borisz Malkov gépészmérnök fgy éi közöttünk Borisz Malkov gépészmér­nök a . héten ^születésnapot tartott. Kicsit magányosan, család nélkül, de azt mond­ja, ő engedte haza a felesé­gét az ötéves kisfiúval. Ha már neki annyi a munkája, hogy nem mehet, legalább tél előtt a fia találkozzék a nagyapával, nagymamával. — Közel lakunk Moszkvá­hoz — mondja és nevet hoz­zá —, mindössze háromszáz kilométerre, Jaroszlavlban. Ott születtem, ezelőtt har­minchat éve, ott jártam is­kolába, főiskolába is, ott let­tem gépészmérnök, s onnan indultam nagy utakra. — Előszón autóval indul­tunk, egyhónapos útra Bul­gáriába. Továbbképzést tar­tottunk olyan gazdaságok­ban, ahol a mi traktorainkat járatják. Onnét ismét egy hó­nap, Jugoszláviában ugyanaz. Végül a megbízatás, egye­lőre két évre. Utazzék csalá­dostól Magyarországra, s Mezőtúron a DATE tanüze­mében legyen a szovjet trak­torok garanciális szakértője. Vizsgálja a magyar szakem­berekkel együtt, hogyan dol­gozik a gép, s ha a jótállási időn belül elromlik, gondos­kodjék a javításról, az al­katrész pótlásáról. Borisz Malkov szovjet ál­lampolgár novemberben is­mét ünnepre készülődik. Má­sodikén lesz két éve, hogy 153-as gépeknek külön spe­cialistái vannak. — Hogyan él nálunk? nálunk él. Mezőtúron az if­júsági lakótelepen kapott la­kást, s onnan utazik az egész országba. Sokat jár vidéken, arra, ahol a K—700-asok jár­nak. Az ő munkája a Kiro- vec — így mondja. A T— — U nasz, v vengrii — mondja hirtelen oroszul —, aztán fordítjuk: nálunk, Ma­gyarországon. Szóval jó min­den. Egy korábban Túron dolgozó leningrádi specialis­tától megtanulta, hogyan kell a szaknyelvet fordítani. A felesége kitűnően eligazodik az áruházakban, szinte min­dent megért, amit egy asz- szonynak értenie kell magya­rul. A tanüzemben jó kollek­tíva veszi körül, a földeken dolgozó gépmunkásokkal is elégedett általában. — Egy közmondásunk azt mondja; az asszonyt és a gyereket simogatni, a gépet ápolni kell. Nagy igazság, hogy a gép úgy viseli magát, ahogy bánnak vele. Ha hoz­záértő, jó kezek irányítják, karbantartják, óvják, dolgo­zik hibátlanul. Voltam nem is egy olyan szövetkezeiben, ahol a gépműhelyben egyet­len szerelőre hárul minden­féle típus karbantartása, sze­relése. Bizony az ilyen helye­ken időnként makacs a gép. Rákóczifalván van a szövet­kezetben két olyan K—700- as, amelyik különösebb ja­vítás nélkül xnár 11—12 ezer üzemórát teljesített! Ilyen helyen nagyon szívesen se­gítek, adok tanácsokat a munkához, mert látom: sze­retik, értik és érzik a gépet! Borisz Malkov jaroszlavli gépészmérnök így él közöt­tünk. Távol a hazától, ott­honi szokásoktól, barátoktól. S. J. Fotó: K. I.

Next

/
Thumbnails
Contents