Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-11 / 239. szám
1977. október 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A végén csattan az ostor Nagyító alatt a törökszentmiklósi gazdaságok Ki mint vet, úgy arat — így a közmondás, és akármennyit is változott, korszerűsödött a világ, a régi igazság továbbra is tartja magát. Ritka ember, akinek a Iszeme nem akad meg a szépen soroló vetésen, legalább annyira ritka, mintáz olyan, aki nem fejcsóválás- sal veszi tudomásul a zöldellő növényt tarkító barna foltokat, a kihagyott sorokat, egyszóval az őszi munka hiányosságait. S itt még a látvány elrontása a legkevesebb, hiszen ezek a hibák ugyanúgy súlyos mázsákat jelentenek a végelszámolásnál, mint az idejében elkezdett és befejezett vetés. A saját vetőmag olcsóbb Ez utóbbinak azonban, különösen a nagy területen búzát termelő gazdaságokban, akár tetszik, akár nem, csorbát kell szenvednie, hiszen például négyezer hektáron lehetetlen optimális időben földbe juttatni a magot. Hiába az október közepe a legkedvezőbb, a törökszentmiklósi Béke Tsz-ben már szeptemberben hozzá kell látni a vetéshez, s ha az időjárás úgy akarja, akkor még novemberre is marad a munkából. Igaz, ebben az esetben se a természet kiszolgáltatottja az üzem, Hiszen az általában itt dolgozó tíz vetőgép napi teljesítménye 150—200 hektár, és ha sok nehézséggel nem kell szembenézniük, akkor húszhuszonöt nap alatt bevégzik az ősz egyik legfontosabb teendőjét. A munka gépi költsége között a három gazdaságban nem sok különbség mutatkozik: valamennyien hasonló berendezéseket használnak, s így az egy hektárra jutó „befektetés” is nyolcvan, száz forint között ingadozik. Annál nagyobb azonban az eltérés a vetőmag árában. Nem mintha lényeges különbség lenne az egy hektáron földbe jutott csíraszám között a differenciálódást más okozza. A Béke Tsz-ben hektáronként 1500, a Tisza- tájban 1400 forint áru szem jut a talajba, az állami gazdaság viszont hektáronként csak 1200 forintot költ vetőmagra. Ez annál is inkább különösnek tűnhet, mert mint tudjuk, ők vetőmagsza- porítással foglalkoznak, tehát a másik két üzemben lényegesen magasabb minőségi követelményeknek kell eleget tenniük. A dolog nyitja az, hogy az állami gazdaság a terület 60 százalékán saját termesztésű gabonát vet, míg a termelőszövetkezetek szükségleteik döntő részét a Gabonaforgalmi és Malomipari "Vállalattól kénytelenek fedezni. Attól kezdve, hogy a búza földbe került, egy ideig nem sok tennivaló akad vele. Lehet ugyan jó telelésért, hótakaróért szurkolni, de hogy mennyi fagy tó, hogyan bokrosodik a növény, az végeredményben az időjárástól és a korábbi tényezők szerencsés vagy szerencsétlen egybeesésétől függ. Ám, ahogy kitavaszodik, ismét közbeavatkozhat az ember: vegyszerezhet a gyomok, a kórokozók, valamint a kártevők ellen, és fej trágyázással javíthat a várható hozamon. A növény- védelem és a lombtrágyázás két összekapcsolható tevékenység, élnek is a párhuzamos munka lehetőségével a gazdaságok. A baj csak az, hogy az optimálisnál jóval kevesebbszer, bár mint mindent, ezt is egyre inkább a pénz határozza meg. Repülőgép, helikopter A szemlélettel nincs hiba, ugyanis Imindhárom üzemben arról beszéltek, hogy többet kellene, mert .megéri, csak hát az egy-kétszeri permetezés is elég költséges. A Béke Tsz-ben a tavasszal repülőgép és helikopter dolgozott. A helikopter üzemórája durván 14 ezer forintba kerül — a repülőgép kevesebb, mint feléért vállalja a munkát — viszont négy nap alatt négyezer hektár gondját tudja le. A légi növényvédelemből a gépi tevékenység ára a Tiszafáiban 50—60, a Békében — mert a Tiszatájtól bérelik a repülőgépet — 60 forint hektáronként. A vegyszert is beleszámítva 240 forint az egy hektárra jutó költség. Az állami gazdaságban minden bizonnyal a nagyobb távolságok, az olykor kisebb táblák, a tanyák és a többszöri felszállás miatt 270 forint kerül egy hektár vegyszerezése, úgyhogy a két-három- szori ismétlést valóban csak azok engedhetik meg maguknak, akik azt a nagyobb termés érdekében feltétlenül szükségesnek látják. Egy azonban tény: egyre inkább arrafelé tartunk, hogy ez az eljárás is felsorakozik a mindennapos szükségletek közé. A kombájnpark egyszerűsítésre szorul A nyárral együtt elérkezik a betakarítás is. Ha valahol lemérhető a mezőgazdaság gépesítésében uralkodó diszharmónia, akkor itt igen. A Béke Tsz-ben ugyan csak szovjet kombájnok vannak, de abból /háromfajta: SZK—4-es, SZK—5-ös és SZK—6-os. A Tiszafáiban viszont már négy Claas Dominator, két John Deere, egy E—512-es, négy SZK—5- ös és nyolc SZK—4-es vágta a búzát. (Ezekhez idejében, megfelelő alkatrészeket szerezni maga a bűvészet.) Legtisztább a helyzet az állami gazdaságban: náluk csak két típus: 10 E—512-es és 4 SZK—6-os kombájn van. Az előbb ismertetett állapot a költségeken is meglátszik: a Béke Tsz-ben 440, a Tiszatájban 640, az állami gazdaságban 500 forintba kerül egy hektár betakarítása. Ez természetesen korántsem azt jelenti, hogy a Békében mennek legjobban a dolgok — hiszen a nagy számban fellelhető SZK—4-eseket 35 mázsa fölötti termésnél már nem is lenne szabad dolgoztatni —. de egyúttal arra is rámutat, hogy a Tiszatájban is változtatni kell a gépállományon. Bár az aratást követő munkák — amelyből legköltségesebbként a hektáronként 3—500 forintba kerülő szállítás emelkedik tó — is hozzájárulnak a végeredményhez, a lényegesebb tételeket áttekintettük. Most már az dönti el, tó dolgozott a legjobban, hogy a termésátlagok miképpen viszonyulnak a rájuk költött pénzhez. Braun Ágoston (Folytatjuk.) ARANYLAKODALOM TISZAFÜREDEN lóban, rosszban együtt S zombat, fél kettő. Sötétruhás menet kanyarodik ki Tiszafüreden a Fürst Sándor út 1-ből. Elöl Tuza András és neje, Ilonka néni, mögöttük hét gyerekük, tíz unokájuk, vejeik, menyeik: összesen harmincon. A tanácsházán úttörőkórus, anyakönywezet9 fogadja őket. Félszáz évvel az első után, újra elhangzik a két igen. Ami új, á koccintás, a pezsgő. Az ünnepeltek fátyolos tekintettel, lassan vezetik haza a menetet. Hiába, visszafelé hosszabbnak tűnik az út, meg az ízületek is kopottak már. Otthon, a nagy eperfa alatt kezdjük a diskurzust. — Tudja, 1926-ban ismertem meg Ilonkát — mutat élete párjára András bácsi. — Lagziban voltunk, de hazakísérni még nem mertem. Rá egy évre, októberben megesküdtünk. Akkor is szombat volt. — Megérte? Ilonka néni bólint. — Meg, pedig de nehéz volt az életünk: az uram ku- bikolni járt, s hetente egyszer jött haza, de jószerivel már foghatta is a cókmókot, mert hétfőn a hajnallal kezdtek. Sokszor sírtam, törtem a fejem, honnan vegyek kenyeret, zsírt, mert a gyermekek meg jöttek. Heten vannak, sokat segítenek öreg korunkra rajtunk. — András bácsi, melyik lagzi volt a jobb? — Hát a mai. Itt vannak a fiaim, a lányaim, az unokák, összesen harmincán. A nyugdíjam havi 1200, s ha nem csurran — cseppen. Ruhára nem költünk, azt a gyerekek veszik. — Ki volt a „pénzügyminiszter” otthon? — Az asszony. Addig ügyeskedett, csak az lett, amit ő szeretett volna. Nem baj, mert beosztó, jó feleségnek bizonyult. — Hogyan telnek a nyugdíjasnapok? — A ház körül kotlászo- lok, ha jó az idő, irány a Kis-Tisza. Hetvenhárom éves vagyok, de a halakat még utolérem. Ha mással nem, horoggal. A nagy nap pénteken kezdődött, s az utolsó vendégek után vasárnap este csikor- dult a kapu. Ez a lakodalom három napig tartott, akár a mesében. Az ünnepeiteknek semmibe se került, a gyerekek mindent fizettek. András bácsiék hétfőtől újra régi, egyszerű életüket élik. Derűsen, jóban, rosszban kitartva egymás mellett. A valóságban ... D. Szabó Miklós Öt nap mérlege „Öngól” nélkül — öt nap, több mint ötezer látogató és sok-sok tapasztálat. Elkészült az október 5-én, Szolnokon megnyílt és október 9-én zárult Alkotó Ifjúság megyei kiállítás „mérlege”. A szolnoki Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola gúlájában bemutatott műszaki munkák, művészi alkotások — mintegy hatszáz kis remekmű — megyénk fiataljainak tehetségét, rátermettségét bizonyították a látogatók előtt. Ez a kiállítás — amelyet nálunk már hagyományosan rendeznek meg — az országban az első megyei bemutató volt. Néhány mondatban így lehet összefoglalni a kiállítást: mozgósította a fiatalokat a népgazdasági terv országos és hélyi 'célkitűzéseinek megvalósítására, elősegítette a jó munkamódszerek megyei elterjedését. A megyében ennek a ki- állitásnak immáron ötéves múltja van. Ez idő alatt sok remek újítás született, értékes szakdolgozatok, képzőművészeti alkotások láttak napvilágot. A mostani bemutatót minden látogató — a tanulótól a nyugdíjasig — jónak, érdekesnek találta. A kiállítás előkészítésében néhány vállalat, üzem, __iskola — többek között a jászberényi Hűtőgépgyár, a 7. sz. Volán, a papírgyár, a bútorgyár, a Járműjavító, a Regionális Vízmű, a 605-ös és a 633-as Ipari Szakmunkásképző Intézet kiemelkedő segítséget nyújtott. Néhány nagyüzemben a pályázat kiírása után feladattervet készítettek, különböző, témákat ajánlottak feldolgozásra. Természetesen ez nem volt általános jelenség. A tapasztalatok azt mutatják, hogy sok helyen nem foglalkoztak kellőképpen az előkészítéssel. Nem volt megfelelő a propaganda, a pályázati kiírás, a támogatás. Minden hiányosság ellenére célravezető volt az Alkotó Ifjúság pályázat meghirdetése. Nemcsak a fiatalok nyertek vele, hanem azok is, akik megnézték, mert láthatták, hogy mennyi tehetséges fiatalunk van. Egy tanulság azért megszívlelendő: ezután megfelelő pályázati kiírásra, ösztönzésre van szükség. És arra is, hogy mindenütt — a KISZ-bizottságokat támogatva — a vállalati, az üzemi, a gyári vezetők szívügyüknek tekintsék az Alkotó Ifjúság kiállítás sikerét. Mert nemcsak a fiatalok dicsősége a bemutatkozás. nyerni a harácsoló, a napi munka után is güzü- lő, a minden társadalmi tevékenységből magát kivonó ember. Azzal fekszik, azzal kel, hogy miből csinálhat pénzt, mert a vágyai nem ismernek határt — idéztek a Hazafias Népfront megyei bizottsága legutóbbi ülésén egy falugyűlésen elhangzott felszólalást. A helyi fórumon élénk vita követte a szenvedélyes felszólalást. Pro és kontra — alkalmi „pártokra” szakadva — mondták el véleményüket a részvevők, sok ismert, helyi példákra hivatkozva. Mennyire aktuális, sok embert foglalkoztató a kereset, a jövedelem, a vagyonszerzés mai módja? Példa rá, hogy a megyei bizottság tagjai közül is legtöbben erre reagáltak. Több felszólaló próbált valamiféle választó- vonalat vonni a vitatott témában: meddig érdemel tiszteletet, megbecsülést az az ember, aki túl a napi nyolc órai munkán, a plusz jövedelem reményében, külön munkát is vállal? Aki például működési engedélyt vált, tanult szakmájával környezetének, egy település lakóinak hasznos szolgáltatást végez törvényes áron, az feltétlenül megbecsülendő. Megdolgozik a külön keresetért. Az sem tisztességtelen és harácsoló, aki — ha módja van rá — állatokat nevel, fólia sátrat épít a kertjében és zöldséget termel, vagy alkalmi munkát vállal keresetének kiegészítésére. Sokan azért, mert családi házat építenek, amihez — bár kapnak munkahelyi támogatást, OTP kölcsönt — bizony sok esztendei takarékosság, szorgalom kell. Sok Maradjunk egy gondolat erejéig a családi ház építőknél. Felfigyeltem egy mondatra, amit szintén egy felszólalásból idéztek a megyei bizottság ülésén: „Pedig az az ember (tudniillik, aki építkezésbe kezdett) gyári munkás, kaphatna a gyártól lakást, hisz egyre-másra épülnek az emeletes munkáslakások, de ő inkább sátortetős épületre spekulál...” Kaphatna a gyártól... Nem akarok statisztikai adatokat sorolni, hogy a megyében — a kiemelt településeken — évente hány munkáslakás épül. Egy biztos: az igénylők számához viszonyítva kevés. A vállalatok, a szövetkezetek lakástámogatási alapja is véges, egyelőre még a lég jogosabb igényeket sem sikerül kielégíteni belőle. Szükség van tehát arra, hogy családok önerejükből oldják meg lakásgondjukat. Egyről azonban beszélni kell: mennyi telik az emberi erőből, meddig hasznos a plusz munkavállalás? A túlzásba vitt, az egészséget feláldozó, a szakmai és az általános művelődést teljesen kizáró robot elítélendő. Mert ilyen is van. Akad olyan ember, aki mire eléri vágyát, oda az egészsége, elmarad ismereteiben, kizárja önmagát az aktív, társadalmi életből. okosan gazdálkodik erejével, idejével, és nem él vissza azzal, aki nem zárkózik el a társadalmi tevékenységtől, azt meg kell becsülni. A munkával szerzett jövedelem nem vitatható, mert az egyén boldogulásának tisztességes forT. Sz. E. Tervezési konferencia kezdődik Sopronban A termelési struktúra átalakításáról, a korszerű termékszerkezet kialakításáról lesz szó a szerdán Sopronban kezdődő III. tervezési konferencián, amelyet a tervezési és vezetési tudományos társaság szervez. A rendező bizottság tagjai tegnap sajtó- tájékoztatót tartottak Budapesten, a MTESZ Anker közi székházában a konferencia tematikájáról. A tanácskozás iránt igen nagy az érdeklődés a szakemberek körében, hiszen az utóbbi időben mindinkább bebizonyosodott, hogy az ötéves középtávú tervek nem tudják megoldani a gazdálkodás jónéhány problémáját. A fejlesztések, a beruházások, a tartós piaci kapcsolatok kialakítása rendszerint hosszabb időt igényelnek, mint öt év. Hosszútávú — 10—15 éves — tervekre lenne szükség, amelyek biztosítanák a tervszerű fejlődést. Az ilyen hosszú távra való tervezés azonban már újfajta tervezési módszereket igényel. Ezekről a módszerekről lesz szó a kétnapos tanácskozáson is. Egy svéd cég megrendelésére 20 ezer pór női korcsolya- cipőt gyárt a Jászsági Cipőipari Szövetkezet. Jászjákóhalmi részlegükben két műszakban 300 pár kerül le naponta a szalagról Vizsgálják, térképezik a föld kéregmozgását A szocialista országok szakemberei nemzetközi együttműködés keretében vizsgálják a .geológiáikig egységes Kárpát—Balkán régió függőleges kéregmozgását. Ezt a tudományos tevékenységet Magyarország koordinálja. Á résztvevő országok a vizsgálati alapanyagókat már megküldték, s ennek alapján előzetes térkép készült el, amelyet az október 11—15. között, Budapesten megrendezésre kerülő tanácskozáson egyeztetnek. A tanácskozás munkájára támaszkodva 1978-ban készül el az egy az egymillióhoz léptékű vertikális kéregmozgási térkép, amelyet hazánkban sokszorosítanak majd. A föld kéregmozgási vizsgálataira azért van szükség, mert a mozgás nyomon- követéséből következtetni lehet a föld belső szerkezetében lejátszódó folyamatokra. Az adatok birtokában nagyobb eséllyel lehet 'a különböző ásványi anyagok, energiahordozók lelőhelyeit feltárni, és olyan ipari objektumokat tervezni — például duzzasztógátakat — amelyeknél nélkülözhetetlen a földkéreg mozgásának előzetes tanulmányozása.
