Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-11 / 239. szám
Mr SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. október 11. A szolnoki szimfonikusoknak komponál Beszélgetés Pelrovics Emil zeneszerzővel Megalakulása óta, alig két év alatt, mintegy kilencven foglalkozást tartottak a Verseghy Ferenc megyei könyvtár zenei részlege s a Jász- Nagykun Vendéglátó Vállalat KISZ-szervezetének komolyzenei klubjában. A Pelikán Szállóban rendezett összejöveteleken a komolyzene kedvelői olyan neves szerzőket láthattak vendégül, mint Szokolay Sándor, Pernye András, legutóbb pedig Petrovics Emil Kossuth- díjas zeneszerző látogatott el a klubba. A művész és közönségtalálkozókra kíváncsisággal, várakozással mennek el a „szereplők”. A hallgatóság szeretne megtudni mindent a vendégről, faggatja alkotói módszereiről, véleményét kéri, vitatkozik a képviselt művészeti ágról, érdeklődik terveiről; hogy a személyes találkozás, a megismerés birtokában még jobban érthesse, kedvelhesse alkotásait. — Mit jelentenek ezek a találkozások a zeneszerzőnek? — kérdeztük Petro- vics Emiltől, aki nem először járt a komolyzene iránt érdeklődő szolnokiak között. — Nem elsősorban azt akarom megtudni, miként vélekednek rólam, munkáimról. Sokkal inkább arra vagyok kíváncsi, milyen a kapcsolata a közönségnek a mai zenével. Az a tapasztalatom, hogy a tartózkodása jellemző. A közönség gyakran panaszkodik, hogy nehezen érthető, nem dallamos a mai magyar komolyzene. Emögött sokszor az húzódik meg, hogy aki ezzel vádol, nem is ismeri a kortárs zenét, mintha divat lenne így Petrovics Emil kérdésekre válaszol a komolyzenei klubban vélekedni a mai alkotásokról. — „örökzöld" téma, hogy a kortárs zenét csak kevesen értik, élvezik. Ügy érzem, ebben nemcsak a befogadók a hibásak. — Kétségtelenül igy igaz. Nem könnyű megismerni, megszeretni a mai magyar zenét. Rögös úton kell járnia annak, aki el akar jutni hozzá. Én nem buzdítok erre senkit, hiszen nem biztos, hogy kincset talál az út végén. A szakember is nehezen igazodik el a sokféle alkotás között. Aki viszont mégis közel akar kerülni a kortárs zenéhez vennie kell a fáradságot a megismeréshez, bármennyire is nehéz, hisz a mai zene rendkívül sok nyelvű, s főként az utóbbi harminc-negyven évre jellemző ez. Nem mentségképp, de megemlítem, nagyon kevés olyan korszaka volt a zenének, amelynek kikristályosodott nyelve vo?t. Véleményem szerint nemcsak a zeneszerzőnek kell lépést tenni az alkotó és a közönség közti hídon, hanem a befogadónak is. A felelősség ugyanakkora mind a két oldalon. — Egy nyilatkozatában így vallott: „Amikor komponálok, egyetlen embernek dolgozom, saját magamnak”. — Nincs lehetőségem arra, hogy megismerjek minden zenehallgatót. Azt remélem, hogy a hangok, a műveim által közvetített érzések, indulatok másoknak is jelentenek valamit, hiszen mindannyian ugyanazon a zenén nevelkedtünk. Magamnak kell meghallgatni azt, amire én gondolok. — Min „gondolkodik" most? — Évenként megrendezik; a szimfonikus zenekarok fesztiválját. Hagyománnyá vált, hogy előtte felkérnek szerzőket új művek komponálására. Engem azzal bíztak meg, hogy a szolnoki zenekarnak írjak művet. Örömmel vállaltam, s remélem, hagy a szolnoki szimfonikusoknak tetszik majd, elégedettek lesznek a munkámmal. — Zenét szerez, tanít, s emellett közéleti tevékenységet is vállalt: ország- gyűlési képviselő. — Az országgyűlésen a művészeket képviselem. Nem úgy ülök be a tanácskozásokra, mint - zeneszerző, hanem mint egy ember, aki jól .ismer egy területet, s mint szakember mondhatja el véleményét, tapasztalatait, javaslatait. Ezen a fórumon is szeretnék tenni valamit a magyar kultúráért. Tál Gizella Fotó: T. K. L. Emléktábla-avatás Jászkiséren A Csete Balázs Kisfaludy utcai szülőházának falán elhelyezett emléktábla leleplezésével nyílt meg tegnap a múzeumi, műemléki és honismereti hónap jászkiséri rendezvény- sorozata. Az 1958-ban elhunyt Csete Balázs neves jászsági néprajzkutató, tudós volt. A helyi néprajzi és honismereti szakkör ezzel méltó emléket állított névadójának, a néprajztudomány jeles művelőjének. A rajztanárból lett tudós a rajzkészségét arra használta fel, hogy összegyűjtse és megörökítse a jászsági népéletet, és Kalotaszeg emlékeit, az anyagi kultúra jellegzetes hagyományait, szokásait. Előszeretettel foglalkozott a gyermekek életformáinak kutatásával. Felkutatta és összegyűjtötte a Jászságban használt gyermekjátékokat, gyermek- bútorokat Nevéhez fűződik a gazdagon illusztrált első jászkiséri tájszótár összeállítása, kéziratát a közeljövőben tervezik kiadni. Több kötetre menő írásos anyagát és tárgyi hagyatékát a Szolnoki Damjanich János Múzeum őrzi, számottevő anyaggyűjteménye található a Néprajzi Múzeumban is. Az emléktábla-avatás alkalmából rendezett' ünnepi szakköri ülésen dr. Szabó László, a Damjanich Múzeum munkatársa tartott előadást Csete Balázs munkásságáról. A program csütörtökön, október 13-án a művelődési házban a megyei honismereti szakkörvezetők és az Ady emléktúra résztvevőinek találkozójával, tapasztalatcseréjével folytatódik. A találkozón dr. Czine Mihály egyetemi tanár tart előadást „Ady gondolati öröksége” címmel. Október 16-án a Zománcipari Szövetkezet kollektívája, október 23-án pedig a Lenin TSz MSZBT tagcsoportja látogat el Budapestre, a Szovjet Tudomány és Kultúra Házába. KISÚJSZÁLLÁSON Közművelődési napok a MEZŐGÉP-nél Közművelődési napokat rendeznek október 12. és 19. között Kisújszálláson, a MEZŐGÉP Vállalatnál. A közművelődési napok első programjaként kiállítást nyitnak meg a Delta klubban holnap délután 6 órakor. A bemutatón a MEZŐGÉP Vállalat fotó- és irodalmi pályázatára beérkezett pályamunkákat láthatják az érdeklődők. A Budapest Táncegyüttes műsorát 13-án délután 6 órakor, a József Attila Művelődési Ház nagytermében tekinthetik meg a vállalat dolgozói. „A jövő század gépei” címmel Vin- cze Árpád gépészmérnök 15-én délelőtt 11 órakor tart ismeretterjesztő előadást a MEZŐGÉP Vállalatnál. Az üzem közművelődési helyzetét értékelik azon az aktívaülésen. mely 18-án délután 2 órakor a vállalat előadótermében kezdődik. A közművelődési napok további rendezvényei sorában műsoros ifjúsági est, köny- nyűzenei hangverseny szerepel. A rendezvénysorozat zárásaként pedig a fotó- és irodalmi pályázat díjait adják ki. A Szürke Farkas naplója A Zugkapitány Újabb művek a szovjet-észt irodalomból amatör képző- és iparmfivészek kiállítása nyílt Szobrok, festmények, grafikák, batikok, díszes bőr könyvborítók, tűzzománcok láthatók Mezőtúron az amatőr képző- és iparművészeti kiállításon. A kilencedik alkalommal meghirdetett pályázatra a Jászkunság negyvennégy amatőr képző- és iparművésze küldött be csaknem kétszáznegyven alkotást. A szakemberekből álló zsűri harmincegy alkotó hetvenkét pályamunkáját javasolja kiállításra. Az idei tárlaton — amelyet dr. Selmeczi László, a megyei múzeumok igazgatója nyitott meg vasárnap délelőtt — jóval nagyobb a képzőművészeti alkotások száma, mint az iparművészetieké. A díjazottak többsége festményeiért vehette át a kitüntetést. Az első díjat a törökszentmiklósi Kada István, a másodikat a jászberényi Mizsei István és a fegyvemeki Fogarasy György, a harmadikat pedig a mezőtúri Szentes Ida Ágnes s a törökszentmiklósi Nemes Sándorné kapta. A kiállítás október 20-ig várja az érdeklődőket a mezőtúri kiállítási csarnokban, mindennap délután háromtól hatig, s vasárnap délelőtt tíztől tizenkét óráig is, Az elmúlt évtizedek során — akár egész Szovjetunióban — az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságban is rohamosan emelkedett a kiadott új könyvek száma. Az észt kiadók évenként hatvannál több szépirodalmi művet jelentetnek meg, prózai műnél mindennapos a 30 ezres, verseknél pedig a 6—10 ezres példányszám. A nagy számú orosznyelvű kiadások rendkívüli módon hozzájárultak az észt irodalom hazai és külföldi népszerűségéhez. Az elmúlt öt év során húsz különböző nyelven jelentek meg az észt írók munkái, többek között jelentősen nőtt a magyar fordítások száma is. A klasszikus észt írók — Eduard Vilde, Anton Tamm- saare — regényei, valamint az észt nemzeti eposz, a Ka- levipoeg, a hatvanas években jelentek meg újabb magyar kiadásokban. Nagy sikert arattak a magyar közönség körében is a Lenin-díjas Ju- han Smuul útikönyvei. 1969- ben látott napvilágot magyarul Az észt irodalom kistükre című antológia, amely a legrégibb időktől napjainkig mutatja be a legkiválóbb alkotókat, gazdag válogatást közölve életművükből. A kötet összeállítója, Jaan Kross, nemcsak kiváló irodalomtörténész, műfordító (többek között lefordította Az ember tragédiáját), hanem író is. Feleségével Ellen Niit költővel, akinek Petőfi fordításai négy kiadást értek meg, a közelmúltban járt Magyarországon. Ekkor jelent meg önálló kiadásban magyarul is a Négy monológ Szent György ürügyén című regénye. A könyv Michel Sittow, a világhírű XV—XVI. században élő, tallinni születésű festőművész első hazatéréséről és itthoni fogadtatásáról szól. A szerző a történelmi keretbe ágyazva rendkívül szellemesen tárja fel a művészet iparosai és az igaz művészek között feszülő konfliktust. Művész — sikeres színművésznő — hőse van Lili Promet Primavera című regényének is. A világháború időszakában játszódik Ahto Levi Szürke Farkas naplója című regénye, amely egy kalandos képzeletű és életű fiatalember ellentmondásokkal teli életét meséli el. Nem mentes ezektől az ellentmondásoktól Paul Kuusberg Forró nyarunk van című regényének mérnök hőse sem. Mindkét regény hiteles, árnyalt írói munka, a világháború korszakát idéző szovjet irodalom újabb törekvéseinek kiemelkedő terméke. A nem hagyományos ábrázolásmód jellemző Válton Arvo Modern könyvtár sorozatban megjelenő Hurok és más elbeszélések című kötetére. Stílusa Örkény István prózájára emlékeztet, novelláiban a groteszk realizmus és a mulattató abszurditás elegyedik. Meghökkentő fordulatok. különös hősök teszik olvasmányossá írásait. Ugyancsak a Modern könyvtár sorozatban jelent meg kél kisebb észt antológia. Az Előérzet című a mai észt pró. za terméséből ad ízelítőt. Szerzői fiatal alkotók, akik az észt irodalmi hagyományokat kapcsolják össze a modem törekvésekkel. Az újabb észt drámára a Vacsora öt személyre című kötet nyújt bepillantást. Itt olvashatjuk Juhan Smuul Kihnui John, a Zugkapitány című színművét, amelyet mindenekelőtt eredeti, komikus figurái tesznek emlékezetessé, vagy Rai- mond Kaugver A vonatok reggel indulnak című, a Rádiószínházban is bemutatott művét. Változatos kisregényeket olvashatunk A bálvány című antológiában. A címadó írás egy távoli kis nép istenként tisztelt bálványáról szól, amit egy fiatal, ambiciózus tudósnak sikerül megszereznie a közösség sámánjától és a fővárosba vinni. A bálvány sikert arat a társaságban, megjelenik a televízióban, tudósok csodálják, egyszersmind fontos események okozója is lesz... A mai észt költészetről nyújt összefoglaló képet az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent Észt költők című antológia. A terjedelmes kötet a huszadik századi észt líra egyik legmarkánsabb egyéniségének, Gustav Suitanak a megismertetésével kezdődik, majd a valamennyi európai költészetre jellemző irodalmi mozgalmakon. stílusirányzatokon át a legfiatalabb észt költőnem- zedékig vezetve az olvasót, bemutatja az egész észt lírát. Arató Antal huMávnlritt távi Ady emlékére Szombaton megkezdődött és hat héten át gyönyörködteti az irodalom barátait az országos Ady Endre vers- és prózamondó verseny. Hat héten át, szombatonként területi döntőkre utazik a rádió, a műsorvezető Rapcsányi László. Az első területi döntőt Salgótarjánból közvetítették, s ott Nógrád, Heves, Pest és Komárom megyék legjobb vers- és prózamondói vetélkedtek. A mindösz- sze egyórás műsor jól szerkesztett és rendezett volt, bár a kezdet nehézségei is jelentkeztek. Szinte páratlan a rádiózás és a tévé vetélkedőinek eddigi történetében: az egyik versenyző olyany- nyira lámpalázas volt, hogy kétszer állt a mikrofon elé. A részvevőket dicséri, hogy nagyon tartalmas, szép volt a műsoruk. Az Ady-ju- bileum jegyében persze vezettek Ady Endre versei, de alkalmunk volt mai magyar költők műveit is hallani. A zsűri — neves művészek és irodalmárok — legalább annyira jól „vizsgázott”, mint a versenyzők. Sok jóindulattal és kedvesen szóltak a fiatalokhoz, s nemcsak bemutatójukról mondtak véleményt, hanem tanácsokat is adtak, mit és hogyan változtassanak, javítsanak előadásmódjukon. Az első területi döntőn különben négyen kaptak maximális pontot. Tóth Erzsébet tatabányai, Petrán Katalin egri, Szabó László hatvani és Hodossy Ildikó oroszlányi versenyzőkkel meglehet találkozunk majd a területi döntők lezajlása után is. Rapcsányi László, a műsorvezető ezúttal is egyszerűen, minden túlzástól mentesen szolgálta a vers, a széppróza érvényesülését. Kizárták A Mit üzen a rádió furcsa témát járt körül vasárnap. Egyetlen ember ügyében vizsgálódott, s véleményét se mondta ki. Rábízta a hallgatóra, döntse el, miért, hogyan futott zátonyra egy pályakezdő diplomás élete? Ifjú Pusztai Sándor mező- gazdasági gépészmérnök két évig dolgozott a mártélyi Fürst Sándor Termelőszövetkezetben. Először műszaki vezető volt, majd — a munkakör megszűnésével —gépműhelyvezető lett. Gyökeres tsz-tag, szülei ebben a gazdaságban dolgoznak, maga öt évig a szövetkezet ösztöndíjasa volt. Közben megbetegedett, súlyos gyomorbajá- val egy időre kiesett a munkából. Ez év tavaszán aztán megdördül,t fölötte az ég. Figyelmeztetések, fegyelmik zajlottak le, amelyek mind a munkája miatt történtek. A munkájáért közben — így pl. az aratás előtti gépszemléért dicséretet kapott a gazdaság. A riporter megszólaltatta a szövetkezet elnökét, jogászát, másokat is, akik valamennyien a fiatal szakember ellen szóltak. Nem munkája volt a kifogások tárgya — a magatartása. Például tiszteletlenül ült (!) a vezetőség ülésén, irodája ajtajára szögezte a legutolsó fegyelmi idézőjét, stb. A fiatalembert a szövetkezet végülte kizárta — bár előbb a vezetők egyenként javasolták neki, menjen* el, mondjon föl. A félórás beszélgetés végén a mikrofont munkatársai, közvetlen kollégái elé tartották. A válasz: az utóbbi 13 esztendőben kilenc műszaki vezetője volt a szövetkezetnek. Munkája ellen nem lehet kifogás — személyeskedés, kicsinyes emberi bosszú és féltékenység juttatta a kizáráshoz. $. J,
