Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-11 / 239. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. október 11. Apartheid és bunker Moszkvában tárgyal az angol külügyminiszter Leonyid Brezsnyev fogadta Owent Forró drót a két főváros között AFGANISZTÁN apartheid és bunker Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1963. október lián döntött úgy. hogy ezt a napot minden esztendőben az apartheid elleni küzdelem napjává teszi szerte a világon. A közvetlen ok: a legnagyobb dél-afrikai város, Johannesburg egyik peremvárosában, Sharpvilleben tüzet nyitott a rendőrség a békésen tüntető fekete tömegre. Johannesburg peremvárosai közül azóta a világ megismerte Soweto nevét is — de immár másképpen, és ebben a „másképpen”-ben benne foglaltatik az egyik legfontosabb változás. Sharp- ville még egyszeri eset volt: a keserűség pohara betelt és azok, akik saját földjükön másodosztályú, a legjobb esetben megtűrt állampolgárok, úgy érezték, tenniök kell valamit. Az utcára vonultak, elestek és megsebesültek a sortűztől — és az életben maradottak visszahúzódtak kunyhóikba. Soweto hasonóképpen kezdődött. De itt már nem segített, nem segít a sortűz. A halottakat — sokkal, sokkal többet, mint Sharpvilleben eltemették, a sebesülteket kórházba vitték. Nem a fehér klinikák hófehér szobáiba, hanem a külváros fekete ispotályainak túlzsúfolt termeibe. Csak a többiek viselkedtek másképpen. Számukra elesett társaik temetése immár nem egyszerűen a gyászé volt és nem azé a felismerésé, hogy a túlerővel szemben nincs mit tenni — hanem a folyamatos, a megállíthatatlan harcé. A világ nemcsak 1963 óta hangos a felháborodástól — és azóta sem csak október 11-én. De ezen a napon valóban tízmilliók emlékeznek arra, hogy Afrika déli részén brutális gátlástalansággal, nyíltan felkészülve a „bunkerharcra” is, konzerválni igyekeznek valamit. Azt, amit 1945 csodálatos tavaszán semmisített meg a haladás diadalmas serege, egy másik bunkernél. A berlininél. A belga király Varsóban Baudouin belga király, Fa- biola királynő és Henri Sa- monet külügyminiszter társaságában hétfőn hivatalos látogatásra Varsóba érkezett. A belga királyt a Sejm épületében tegnap este fogadta Edward Gierek, a LEMP KB első titkára. A tárgyszerű és baráti légkörű megbeszélésen a kétoldalú kapcsolatokkal és az enyhülés és az együttműködés, valamint az EBK záróokmánya határozatainak megvalósítása kérdéseivel foglalkoztak. Andre] Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere tegnap délelőtt tárgyalásokat kezdett Moszkvában David Owen angol külügyminiszterrel, aki vasárnap este érkezett hivatalos látogatásra a szovjet fővárosba. Az 1975-ös Moszkvában megtartott szovjet—angol csúcstalálkozó határozatainak megfelelően a két külügyminiszter áttekintette a Szovjetunió és Nagy-Britan- nia kapcsolatainak jelenlegi helyzetét és a kapcsolatok fejlesztésének távlatait. Eszmecserét folytattak az időszerű nemzetközi kérdésekről is, köztük az európai biztonság és együttműködés kérdéseiről, a nemzetközi enyhülés elmélyítéséről, a fegyverkezési verseny megszüntetéséről és a leszerelésről, a nukleáris háború kirobbanása veszélyeinek kiküszöböléséről. A tárgyalás tárgyszerű, konstruktív légkörben folyt le. Andrej Gromiko tegnap ebédet adott brit kollégája tiszteletére. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke tegnap a Kremlben fogadta David Owent, Nagy-Britannia külügyminiszterét. Eszmecserét folytattak arról, hogyan fejlődnek toTegnap második munkahetébe lépett a belgrádi európai biztonsági és együttműködési találkozó. A délelőtti ülés befejeztével Joszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök fogadta a találkozón résztvevő küldöttségek vezetőit. A találkozó szívélyes légkörű volt. A délutáni plenáris ülésén A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága tegnap megvitatta a Francia Szocialista Párt Igazgatóbizottságának határozatát. A kommunista értékelés szerint, amelyet Charles Fiter- man, a KB titkára ismertetett a sajtóval, az igazgatóbizottság határozata azt a bevább a szovjet—angol kapcsolatok a szovjet és az angol vezetők között 1975 februárjában Moszkvában megtartott találkozó alkalmával aláírt dokumentum és megállapodások alapján. Hangsúlyozták annak fontosságát, hogy a Szovjetunió és Nagy- Britannia között a különböző területeken szélesedjék az együttműködés. Dawid Owen James Cal- laghan miniszterelnök nevében megismételte azt a meghívást, amelyet Leonyid Brezsnyevhez már korábban intéztek: tegyen látogatást Nagy-Britanniában. A felek kapcsolatban maradnak egymással, hogy rögzítsék a látogatás mindkét fél számára megfelelő időpontját. Forró drót létesül Moszkva és London között a véletlen nukleáris háború kirobbanása veszélyének megakadályozására. Tegnap a moszkvai Kreml György termében Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Dmitrij Usztyinov, Vaszilij Kuznye- cov és más szovjet vezetők jelenlétében írta alá Andrej Gromiko és David Owen angol külügyminiszter azt az öt cikkelyből álló megállapodást, amelyet a Szovjetunió és Nagy-Britannia kötött a nukleáris háború véletlen kirobbanásának megakadályozásáról. A megállapodásról még 1975 februárjában, a Moszkvában megtartott szovjet—angol csúcstalálkozón született elvi megegyezés. megkezdődött az általános vita. Nyolc ország, a Szovjetunió, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia, Norvégia, Kanada, Dánia és Olaszország képviselője szólalt fel. A tanácskozás zárt ajtók mögött folyt. Az általános vita ma délelőtt folytatódik. nyomást kelti — mondotta Fiterman — hogy a szocialista párt — lezárva a jó megegyezésen alapuló baloldali egység fejezetét —, úgy döntött volna, hogy egyedül választási ambícióinak' kielégítésére összpontosítja erőfeszítéseit. BEJRŰT Hírügynökségi jelentések szerint tegnap a libanoni hadsereg öt tisztje az ország déli részébe érkezett, hogy előkészítse annak a mintegy 1500 fős csapattestnek bevonulását Dél-Libanonba, amely a tűzszüneti egyezmény értelmében a jobboldali-keresztény erők, illetve a palesztinai alakulatok közötti ütközőzónában fog szolgálatot teljesíteni. BELGRAD Joszip Broz Tito jugoszláv elnök Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök meghívására szerdán hivatalos baráti látogatásra Párizsba utazik. PÁRIZS Iszmail Fahmi egyiptomi miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter hétfőn az Ely- sée-palotában találkozott Valery Giscard d’Estaing francia államfővel és Louis de Guiringaud külügyminiszterrel. MADRID A spanyol rendőrség a hét végén nagyarányú letartóztatásokat hajtott végre szélsőjobboldali és szélsőbaloldali terrorszervezetek körében. Barcelonában letartóztatták a szélsőjobboldali AAA terrorszervezet 11 tagját, akiket a többi között az El Pa- pus című folyóirat szerkesztősége ellen szeptember 20- áft végrehajtott gyilkos bombamerénylet elkövetésével is gyanúsítanak. DACCA A bangladesi kormány vasárnap este utasította az ország fegyveres erőit — beleértve a határőrséget is — arra, hogy vegyen őrizetbe minden fegyverrejtegetőt és más társadalomellenes tevékenységet folytató személyt. A kormány ezzel először reagált az október 2-re virradó éjjel megkísérelt államcsínyre. PEKING Pekingben vasárnap ünnepélyes keretek között újra megnyitották a KKP Központi Bizottságának a „kulturális forradalom” idején bezárt központi pártiskolát. Egyszersmind nyilvánosságra hozták a KKP KB határozatát a pártiskolák országos hálózatának helyreállításáról. A nevezetes iskolaavatón megjelent — iskolaelnöki minőségben is — Hua Kuo- feng, a KKP KB elnöke. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a közeli napokban az Afgán Köztársaságba látogat. AZ afgan köztársaság Elő-Ázsiában fekszik 655 000 négyzetkilométer területen. Északon a Szovjetunióval határos további szomszédai Irán, Pakisztán, India és Kína. Lakosainak száma 18 millió. Területén mintegy 20 nemzetiség él. Hivatalos nyelve a daii (perzsa nyelv afgán változata) és a pastu. Fővárosa a félmillió lakosú Kabul. Afganisztán az alaptörvény értelmében köztársaság, demokratikus, független és osztatlan állam. Az alaptörvény biztosítja a munkához való jogot és leszögezi, hogy megengedhetetlen a kizsákmányolás minden formája. A férfiak és a nők egyenlő jogokkal rendelkeznek és egyenlő mértékben viselik a törvény előtti felelősséget. Minden 18 éven felüli afgán állampolgár választójoggal rendelkezik. Az alkotmány alapján a köztársaság első elnökévé hatéves időtartamra Szardar Mohamed Daudot választották meg. A köztársasági rendszer súlyos gazdasági és kulturális problémákat örökölt a régi rendszertől, és az új vezetés intézkedései, erőfeszítései ellenére Afganisztán még mindig a legszegényebb és legfejletlenebb országok közé tartozik. Afganisztán döntően agrár ország. A feudális kötöttségektől terhes mezőgazdaság a nemzeti össztermék struktúrájában több mint 50 százalékot képvisel és a munkaképes lakosságnak mintegy kétharmadát foglalkoztatja. (Csaknem kétmillióra tehető azoknak a száma, akik még mindig nomád életmódot folytatnak.) Az ipar és a bányászat részesedése a nemzeti jövedelem előállításában 10 százalék alatt van. Az országban működő mintegy 200 gyár, illetve üzemjellegű vállalat körülbelül 40 ezer munkást foglalkoztat. Afganisztán első számú kereskedelmi partnere a Szovjetunió, amely érdemi segítséget nyújt a ma is viszonylag elmaradott közép-ázsiai ország gazdasági fellendítéséhez. Ez év áprilisában nagy jelentőségű szovjet—afgán gazdasági megállapodást írtak alá, amely a gazdasági, műszaki és kereskedelmi együttműködés hosszútávú alapokra helyezését, szerződések útján történő bővítését irányozza elő. A szerződés 12 évre szól, de automatikusan meghosszabbítható. A múlt évben aláírt ötéves kereskedelmi megállapodás alapján az árucsere 1980-ig további 50 százalékkal bővül. Jelentős hiteleket nyújt az országnak Irán, Szaúd-Ará- bia és Kuvait, illetve az Egyesült Államok, az NSZK és Franciaország is. Afganisztán tervgazdálkodást folytat. Nemrég kezdtek hozzá a hétéves (1976/77— 1982/83) gazdaság- és társadalomfejlesztési terv végrehajtásához. Afganisztán a bonyolultabbá vált külső tényezők ellehére is szilárd, pozitív el nem kötelezettségi politikát folytat a térség békéje, politikai stabilitása érdekében. Hagyományosan ápolja és fejleszti politikai és gazdasági kapcsolatait a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval. A Szovjetunió 1973-ban elsőként ismerte el az újonnan kikiáltott Afgán Köztársaságot. A szovjet államfő 1975-ben tett hivatalos látogatást Kabulban, és ez alkalommal további tíz évre meghosszabbították a szovjet—afgán semlegességá és meg nem támadási szerződést, amely 1931 óta a két ország / kiegyensúlyozott politikai viszonyának szilárd alapját alkotja. Mohammed Daud a köztársaság kikiáltása óta eltelt négy évben kétszer járt a Szovjetunióban, legutóbb ez év áprilisában, már államfői minőségben. 1956-ban létesült diplomáciai viszony követi szinten, ezt 1964-ben nagyköveti szintre emelték. Eddig Hollai Imre és Rácz Pál külügyminiszter-helyettes járt Afganisztánban, 1971-ben, illetve 1974-ben. Gazdasági kapcsolataink alakulásában fontos lépés volt a szabad devizás kereskedelmi egyezmény aláírása 1974-ben. Ez a megállapodás fektette le tulajdonképpen a gazdasági kapcsolatok alapját. Az egyezmény alapján az Afgán Köztársaság gyapotot, gyapjút, különböző bőr- és szőrmeféleségeket, szőnyegeket, gyógyszeralapanyagokat és szárított gyümölcsöt szállít. A magyar fél mezőgazdasági berendezéseket, orvosi műszereket, kórházi felszereléseket, szerszámgépeket, kisüzemeket, gyógyszereket, vegyianyagokat és különböző fogyasztási cikkeket exportál Afganisztánba. Az árucsere-forgalom az idei év első felében már több mint a háromszorosa volt a három évvel ezelőttinek. A MŰLT ÉVBEN HAZÁNK és Afganisztán képviselői már a második kulturális együttműködési jegyzőkönyvet írták alá. A magyar felsőoktatási intézményekben az elmúlt tanévben 20 afgán ösztöndíjas tanult. Hazánk részt vett a nemzetközi atomenergia ügynökség szervezésében épülő kabuli sugárterápiái központ építésében. • Második hét Belgrádban Megkezdődött az általános vita Baloldali viszály Oz FKP értékelése OROSZORSZÁG MIWDEHI WHOHDOTT (11.) „Hol a kivezető út...” J ohn Reed írja: „Szeptember és október Oroszországban — különösen Petrográdban — a két legridegebb hónap. Sötét, felhős az égbolt, egyre rövidülő napok és állandóan szakadó eső. Az utcán bokáig ér a csúszós sár... A Finnöböl felől nedves szél fújt és hideg köd ereszkedett le az utcákra .... Tej a városban legfeljebb minden második csecsemőnek jutott, a legtöbb szállodában vagy magánháztartásban hónapokig színét sem látták... Tejért, kenyérért, cukorért, cigarettáért órákat kellett sorban állni a hideg esőben ...” Ez volt a főváros. És a fronton? Részlet Verhifvszkij hadügyminiszter október 20-án a. külügyi és a hadügyi bizottság előtt tartott titkos beszámolójából: „A hadsereg létszáma 10,2 (!) millió, ebből 6 millió a fronton ... A háború költségei napi 65—67 millióra rúgnak ... Szeptemberben a frontokra szállított lisztmennyiség a szükségleteknek legfeljebb 26 (!) százalékát fedezi... már-már éhínség mutatkozik... A hadsereg havi lábbeli-szükséglete 2,5 millió pár, januárban 1,3 millió készült, szeptemberre ez a szám 900 ezerre csökkent.,. Ugyancsak október 20-án a számárai szovjet politikai vitáján Kuj- bisev kijelenti: „A németek Petrog- rádhoz közelednek. Potrográd veszte az orosz forradalom vesztét jelenti, márpedig a kormány kész feladni Petrográdot, mert tudja, hogy aztán a vidékkel könnyen elbánik... Ilyen eredményekkel járt a burzsoáziával való megalkuvás hét hónapja ... Hol a kivezető út? ...” A választ négy nappal később Lenin adja meg. Részlet a Központi Bizottsághoz írott leveléből: „Elvtársak! Ezeket a sorokat 24-én este írom, a helyzet a végletekig kritikus. Napnál világosabb, hogy a felkelés halogatása most már egyértelmű a halállal... Nem szabad várni!! Mindent elveszíthetünk!!.” „A város — írta erről a napról John Reed — robbanásig telt feszültséggel, minden élesebb' hangra összerezzent. De a bolsevikok nem mutatkoztak: a katonák a kaszárnyákban maradtak, a munkások a gyárakban ...” Ez a nyugalom azonban csak látszólagos volt. A párt mostmár vigyázott arra, hogy ne ismétlődjék meg július 3., amikor a spontán detonáció csak bonyodalmat okozott. A bolsevik katonai vezérkar, amelyről hamarosan kiderült, hogy mesteri munkát végzett, már az utolsó simításokon dolgozott. Nemcsak a világ, maga Petrográd sem tudta, minek lesz tanúja órákon belül. A bolsevikok nem mutatkoztak, de főhadiszállásuk, a Szmolnij már nyüzsgő hangyabolyhoz hasonlított. „ ... A Szmolnijba siettem — írja John Reed. — A 10. számú szobában állandóan ülésezett a Forradalmi Katonai Tanács... Futárok és komisszárok szakadatlan áradata. Az ajtó előtt vagy egy tucat önkéntes vállalkozó, készen arra, hogy a híreket, parancsokat eljuttassa akár a város legtávolabbi pontjára is. Az egyik közülük, egy cigányképű hadnagy, franciául mondja: — Minden készen áll. Csak egy gombnyomásra van szükség ... „Láttam Podvojszkijt, a felkelés stratégáját, ezt a sovány, szakállas, szinte részegen a sok virrasztástól; Kirilen- kót, a mosolygós, széles arcú, folyton beszélő és hevesen gesztikuláló katonát és Dibenkót, az óriási termetű nyugodt matrózt. Ezek voltak a jelen és a jövő emberei... Kerenszkij tudta, hogy „valami készül”, de fogalma sem volt a szervezkedés méreteiről és a legapróbb részletekig kidolgozott terv katonai, lélektani politikai horderejéről. „Hajlandó lennék misét mondatni — mondta a felkelés előestéjén egy Na- bokov nevű diplomatának —, hogy végrehajtsák az államcsínyt. — És biztos benne — kérdezte Nabokov —, hogy le tudja verni? — Több erőm van, mint kellene. Végképp megsemmisítjük őket.. A kormányfő, akit Bruce Lock- hardt brit konzul „Dosztojevszkij- típusú szent őrültnek” nevezett, szinte egész életén át szünet nélkül tévedett. De ez volt az utolsó és döntő tévedése. Sokáig azt hitte, a tömeg őt akarja, pedig a tömeg éppúgy nem tudta, mi a teendő, mint ahogy ő sem. Október második felében azonban a tömeg már tudta, mit akar és október 24-én már azt akarta, amit Lenin akart. Kerenszkij ezekben az órákban sem volt kevésbé aktív, mint egész- életében. Meg akarta előzni a bolse- vikokat. Egymás után adta ki parancsait. Csakhogy ezekkel a parancsokkal már nem törődött senki. n z egyik parancs úgy szólt, hogy az Auróra cirkáló, amelyet éppen javítottak egy dokkban és amelynek legénysége a jelek szerint megbízhatatlannak tűnt, hagyja el a várost. Má már nincs iskolásgyerek, aki ne tudná, hogy az Auróra nem hagyta el a várost és ágyúinak csövét lassan a Téli Palota felé fordította ... Harmat Endre KÖVETKEZIK: \ „Az Ideiglenes Kormányt megdöntöttük...”
