Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-11 / 239. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. október 11. Apartheid és bunker Moszkvában tárgyal az angol külügyminiszter Leonyid Brezsnyev fogadta Owent Forró drót a két főváros között AFGANISZTÁN apartheid és bunker Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1963. október li­án döntött úgy. hogy ezt a napot minden esztendőben az apartheid elleni küzde­lem napjává teszi szerte a világon. A közvetlen ok: a legnagyobb dél-afrikai város, Johannesburg egyik perem­városában, Sharpvilleben tü­zet nyitott a rendőrség a bé­késen tüntető fekete tömegre. Johannesburg peremváro­sai közül azóta a világ meg­ismerte Soweto nevét is — de immár másképpen, és eb­ben a „másképpen”-ben ben­ne foglaltatik az egyik leg­fontosabb változás. Sharp- ville még egyszeri eset volt: a keserűség pohara betelt és azok, akik saját földjükön másodosztályú, a legjobb esetben megtűrt állampolgá­rok, úgy érezték, tenniök kell valamit. Az utcára vonultak, elestek és megsebesültek a sortűztől — és az életben maradottak visszahúzódtak kunyhóikba. Soweto hasonóképpen kez­dődött. De itt már nem se­gített, nem segít a sortűz. A halottakat — sokkal, sokkal többet, mint Sharpvilleben eltemették, a sebesülteket kórházba vitték. Nem a fehér klinikák hó­fehér szobáiba, hanem a kül­város fekete ispotályainak túlzsúfolt termeibe. Csak a többiek viselkedtek máskép­pen. Számukra elesett társaik temetése immár nem egysze­rűen a gyászé volt és nem azé a felismerésé, hogy a túlerővel szemben nincs mit tenni — hanem a folyama­tos, a megállíthatatlan harcé. A világ nemcsak 1963 óta hangos a felháborodástól — és azóta sem csak október 11-én. De ezen a napon va­lóban tízmilliók emlékeznek arra, hogy Afrika déli ré­szén brutális gátlástalanság­gal, nyíltan felkészülve a „bunkerharcra” is, konzer­válni igyekeznek valamit. Azt, amit 1945 csodálatos tavaszán semmisített meg a haladás diadalmas serege, egy másik bunkernél. A ber­lininél. A belga király Varsóban Baudouin belga király, Fa- biola királynő és Henri Sa- monet külügyminiszter tár­saságában hétfőn hivatalos látogatásra Varsóba érkezett. A belga királyt a Sejm épületében tegnap este fogad­ta Edward Gierek, a LEMP KB első titkára. A tárgysze­rű és baráti légkörű megbe­szélésen a kétoldalú kapcso­latokkal és az enyhülés és az együttműködés, valamint az EBK záróokmánya hatá­rozatainak megvalósítása kérdéseivel foglalkoztak. Andre] Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió kül­ügyminisztere tegnap dél­előtt tárgyalásokat kezdett Moszkvában David Owen angol külügyminiszterrel, aki vasárnap este érkezett hivatalos látogatásra a szovjet fővárosba. Az 1975-ös Moszkvában megtartott szovjet—angol csúcstalálkozó határozatai­nak megfelelően a két kül­ügyminiszter áttekintette a Szovjetunió és Nagy-Britan- nia kapcsolatainak jelenlegi helyzetét és a kapcsolatok fejlesztésének távlatait. Esz­mecserét folytattak az idő­szerű nemzetközi kérdések­ről is, köztük az európai biz­tonság és együttműködés kérdéseiről, a nemzetközi enyhülés elmélyítéséről, a fegyverkezési verseny meg­szüntetéséről és a leszerelés­ről, a nukleáris háború ki­robbanása veszélyeinek ki­küszöböléséről. A tárgyalás tárgyszerű, konstruktív légkörben folyt le. Andrej Gromiko tegnap ebédet adott brit kollégája tiszteletére. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke tegnap a Kremlben fogadta David Owent, Nagy-Britannia kül­ügyminiszterét. Eszmecserét folytattak ar­ról, hogyan fejlődnek to­Tegnap második munka­hetébe lépett a belgrádi európai biztonsági és együtt­működési találkozó. A dél­előtti ülés befejeztével Joszip Broz Tito jugoszláv köztár­sasági elnök fogadta a talál­kozón résztvevő küldöttségek vezetőit. A találkozó szívé­lyes légkörű volt. A délutáni plenáris ülésén A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága teg­nap megvitatta a Francia Szocialista Párt Igazgatóbi­zottságának határozatát. A kommunista értékelés sze­rint, amelyet Charles Fiter- man, a KB titkára ismerte­tett a sajtóval, az igazgató­bizottság határozata azt a be­vább a szovjet—angol kap­csolatok a szovjet és az an­gol vezetők között 1975 feb­ruárjában Moszkvában meg­tartott találkozó alkalmával aláírt dokumentum és meg­állapodások alapján. Hang­súlyozták annak fontosságát, hogy a Szovjetunió és Nagy- Britannia között a különbö­ző területeken szélesedjék az együttműködés. Dawid Owen James Cal- laghan miniszterelnök nevé­ben megismételte azt a meg­hívást, amelyet Leonyid Brezsnyevhez már korábban intéztek: tegyen látogatást Nagy-Britanniában. A felek kapcsolatban maradnak egy­mással, hogy rögzítsék a lá­togatás mindkét fél számára megfelelő időpontját. Forró drót létesül Moszk­va és London között a vé­letlen nukleáris háború ki­robbanása veszélyének meg­akadályozására. Tegnap a moszkvai Kreml György ter­mében Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Dmitrij Usztyinov, Vaszilij Kuznye- cov és más szovjet vezetők jelenlétében írta alá Andrej Gromiko és David Owen an­gol külügyminiszter azt az öt cikkelyből álló megálla­podást, amelyet a Szovjet­unió és Nagy-Britannia kö­tött a nukleáris háború vé­letlen kirobbanásának meg­akadályozásáról. A megálla­podásról még 1975 február­jában, a Moszkvában meg­tartott szovjet—angol csúcs­találkozón született elvi meg­egyezés. megkezdődött az általános vita. Nyolc ország, a Szov­jetunió, Franciaország, Hol­landia, Nagy-Britannia, Nor­végia, Kanada, Dánia és Olaszország képviselője szó­lalt fel. A tanácskozás zárt ajtók mögött folyt. Az általános vita ma dél­előtt folytatódik. nyomást kelti — mondotta Fiterman — hogy a szocia­lista párt — lezárva a jó megegyezésen alapuló balol­dali egység fejezetét —, úgy döntött volna, hogy egyedül választási ambícióinak' kielé­gítésére összpontosítja erőfe­szítéseit. BEJRŰT Hírügynökségi jelentések szerint tegnap a libanoni hadsereg öt tisztje az ország déli részébe érkezett, hogy előkészítse annak a mintegy 1500 fős csapattestnek bevo­nulását Dél-Libanonba, amely a tűzszüneti egyez­mény értelmében a jobbol­dali-keresztény erők, illetve a palesztinai alakulatok kö­zötti ütközőzónában fog szol­gálatot teljesíteni. BELGRAD Joszip Broz Tito jugoszláv elnök Giscard d’Estaing fran­cia köztársasági elnök meg­hívására szerdán hivatalos baráti látogatásra Párizsba utazik. PÁRIZS Iszmail Fahmi egyiptomi miniszterelnök-helyettes, kü­lügyminiszter hétfőn az Ely- sée-palotában találkozott Valery Giscard d’Estaing francia államfővel és Louis de Guiringaud külügymi­niszterrel. MADRID A spanyol rendőrség a hét végén nagyarányú letartóz­tatásokat hajtott végre szél­sőjobboldali és szélsőbalol­dali terrorszervezetek köré­ben. Barcelonában letartóz­tatták a szélsőjobboldali AAA terrorszervezet 11 tagját, aki­ket a többi között az El Pa- pus című folyóirat szerkesz­tősége ellen szeptember 20- áft végrehajtott gyilkos bom­bamerénylet elkövetésével is gyanúsítanak. DACCA A bangladesi kormány va­sárnap este utasította az or­szág fegyveres erőit — bele­értve a határőrséget is — ar­ra, hogy vegyen őrizetbe minden fegyverrejtegetőt és más társadalomellenes tevé­kenységet folytató személyt. A kormány ezzel először rea­gált az október 2-re virradó éjjel megkísérelt állam­csínyre. PEKING Pekingben vasárnap ünne­pélyes keretek között újra megnyitották a KKP Köz­ponti Bizottságának a „kul­turális forradalom” idején bezárt központi pártiskolát. Egyszersmind nyilvánosságra hozták a KKP KB határoza­tát a pártiskolák országos há­lózatának helyreállításáról. A nevezetes iskolaavatón megjelent — iskolaelnöki mi­nőségben is — Hua Kuo- feng, a KKP KB elnöke. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a közeli na­pokban az Afgán Köztár­saságba látogat. AZ afgan köztársa­ság Elő-Ázsiában fekszik 655 000 négyzetkilométer terü­leten. Északon a Szovjetunió­val határos további szomszédai Irán, Pakisztán, India és Kí­na. Lakosainak száma 18 millió. Területén mintegy 20 nemzetiség él. Hivatalos nyelve a daii (perzsa nyelv afgán változata) és a pastu. Fővárosa a félmillió lakosú Kabul. Afganisztán az alaptörvény értelmében köztársaság, de­mokratikus, független és osz­tatlan állam. Az alaptörvény biztosítja a munkához való jogot és leszögezi, hogy meg­engedhetetlen a kizsákmá­nyolás minden formája. A férfiak és a nők egyenlő jo­gokkal rendelkeznek és egyenlő mértékben viselik a törvény előtti felelősséget. Minden 18 éven felüli afgán állampolgár választójoggal rendelkezik. Az alkotmány alapján a köztársaság első elnökévé hatéves időtartamra Szardar Mohamed Daudot választot­ták meg. A köztársasági rendszer súlyos gazdasági és kulturá­lis problémákat örökölt a régi rendszertől, és az új ve­zetés intézkedései, erőfeszí­tései ellenére Afganisztán még mindig a legszegényebb és legfejletlenebb országok közé tartozik. Afganisztán döntően agrár ország. A feu­dális kötöttségektől terhes mezőgazdaság a nemzeti össztermék struktúrájában több mint 50 százalékot kép­visel és a munkaképes la­kosságnak mintegy kéthar­madát foglalkoztatja. (Csak­nem kétmillióra tehető azok­nak a száma, akik még min­dig nomád életmódot foly­tatnak.) Az ipar és a bányászat ré­szesedése a nemzeti jövede­lem előállításában 10 száza­lék alatt van. Az országban működő mintegy 200 gyár, illetve üzemjellegű vállalat körülbelül 40 ezer munkást foglalkoztat. Afganisztán első számú ke­reskedelmi partnere a Szov­jetunió, amely érdemi segít­séget nyújt a ma is viszony­lag elmaradott közép-ázsiai ország gazdasági fellendíté­séhez. Ez év áprilisában nagy jelentőségű szovjet—afgán gazdasági megállapodást ír­tak alá, amely a gazdasági, műszaki és kereskedelmi együttműködés hosszútávú alapokra helyezését, szerző­dések útján történő bővíté­sét irányozza elő. A szerző­dés 12 évre szól, de auto­matikusan meghosszabbítha­tó. A múlt évben aláírt öt­éves kereskedelmi megálla­podás alapján az árucsere 1980-ig további 50 százalék­kal bővül. Jelentős hiteleket nyújt az országnak Irán, Szaúd-Ará- bia és Kuvait, illetve az Egyesült Államok, az NSZK és Franciaország is. Afganisztán tervgazdálko­dást folytat. Nemrég kezdtek hozzá a hétéves (1976/77— 1982/83) gazdaság- és társa­dalomfejlesztési terv végre­hajtásához. Afganisztán a bonyolul­tabbá vált külső tényezők ellehére is szilárd, pozitív el nem kötelezettségi politikát folytat a térség békéje, poli­tikai stabilitása érdekében. Hagyományosan ápolja és fejleszti politikai és gazda­sági kapcsolatait a szocialis­ta országokkal, elsősorban a Szovjetunióval. A Szovjetunió 1973-ban elsőként ismerte el az újon­nan kikiáltott Afgán Köztár­saságot. A szovjet államfő 1975-ben tett hivatalos láto­gatást Kabulban, és ez al­kalommal további tíz évre meghosszabbították a szov­jet—afgán semlegességá és meg nem támadási szerző­dést, amely 1931 óta a két ország / kiegyensúlyozott po­litikai viszonyának szilárd alapját alkotja. Mohammed Daud a köz­társaság kikiáltása óta el­telt négy évben kétszer járt a Szovjetunióban, legutóbb ez év áprilisában, már ál­lamfői minőségben. 1956-ban létesült diplomá­ciai viszony követi szinten, ezt 1964-ben nagyköveti szintre emelték. Eddig Hollai Imre és Rácz Pál külügymi­niszter-helyettes járt Afga­nisztánban, 1971-ben, illetve 1974-ben. Gazdasági kapcsolataink alakulásában fontos lépés volt a szabad devizás keres­kedelmi egyezmény aláírása 1974-ben. Ez a megállapodás fektette le tulajdonképpen a gazdasági kapcsolatok alap­ját. Az egyezmény alapján az Afgán Köztársaság gya­potot, gyapjút, különböző bőr- és szőrmeféleségeket, szőnyegeket, gyógyszeralap­anyagokat és szárított gyü­mölcsöt szállít. A magyar fél mezőgazdasági berende­zéseket, orvosi műszereket, kórházi felszereléseket, szer­számgépeket, kisüzemeket, gyógyszereket, vegyianyago­kat és különböző fogyasztási cikkeket exportál Afganisz­tánba. Az árucsere-forgalom az idei év első felében már több mint a háromszorosa volt a három évvel ezelőtti­nek. A MŰLT ÉVBEN HAZÁNK és Afganisztán képviselői már a második kulturális együttműködési jegyzőköny­vet írták alá. A magyar fel­sőoktatási intézményekben az elmúlt tanévben 20 afgán ösztöndíjas tanult. Hazánk részt vett a nemzetközi atomenergia ügynökség szer­vezésében épülő kabuli su­gárterápiái központ építé­sében. • Második hét Belgrádban Megkezdődött az általános vita Baloldali viszály Oz FKP értékelése OROSZORSZÁG MIWDEHI WHOHDOTT (11.) „Hol a kivezető út...” J ohn Reed írja: „Szeptember és október Oroszországban — kü­lönösen Petrográdban — a két legridegebb hónap. Sötét, felhős az égbolt, egyre rövidülő napok és ál­landóan szakadó eső. Az utcán bo­káig ér a csúszós sár... A Finn­öböl felől nedves szél fújt és hideg köd ereszkedett le az utcákra .... Tej a városban legfeljebb minden má­sodik csecsemőnek jutott, a legtöbb szállodában vagy magánháztartás­ban hónapokig színét sem látták... Tejért, kenyérért, cukorért, cigaret­táért órákat kellett sorban állni a hideg esőben ...” Ez volt a főváros. És a fronton? Részlet Verhifvszkij hadügyminisz­ter október 20-án a. külügyi és a hadügyi bizottság előtt tartott tit­kos beszámolójából: „A hadsereg létszáma 10,2 (!) millió, ebből 6 mil­lió a fronton ... A háború költségei napi 65—67 millióra rúgnak ... Szep­temberben a frontokra szállított lisztmennyiség a szükségleteknek legfeljebb 26 (!) százalékát fedezi... már-már éhínség mutatkozik... A hadsereg havi lábbeli-szükséglete 2,5 millió pár, januárban 1,3 millió ké­szült, szeptemberre ez a szám 900 ezerre csökkent.,. Ugyancsak október 20-án a szá­márai szovjet politikai vitáján Kuj- bisev kijelenti: „A németek Petrog- rádhoz közelednek. Potrográd vesz­te az orosz forradalom vesztét je­lenti, márpedig a kormány kész fel­adni Petrográdot, mert tudja, hogy aztán a vidékkel könnyen elbánik... Ilyen eredményekkel járt a bur­zsoáziával való megalkuvás hét hó­napja ... Hol a kivezető út? ...” A választ négy nappal később Le­nin adja meg. Részlet a Központi Bizottsághoz írott leveléből: „Elv­társak! Ezeket a sorokat 24-én este írom, a helyzet a végletekig kriti­kus. Napnál világosabb, hogy a fel­kelés halogatása most már egyértel­mű a halállal... Nem szabad vár­ni!! Mindent elveszíthetünk!!.” „A város — írta erről a napról John Reed — robbanásig telt fe­szültséggel, minden élesebb' hangra összerezzent. De a bolsevikok nem mutatkoztak: a katonák a kaszár­nyákban maradtak, a munkások a gyárakban ...” Ez a nyugalom azonban csak lát­szólagos volt. A párt mostmár vi­gyázott arra, hogy ne ismétlődjék meg július 3., amikor a spontán de­tonáció csak bonyodalmat okozott. A bolsevik katonai vezérkar, amely­ről hamarosan kiderült, hogy mes­teri munkát végzett, már az utolsó simításokon dolgozott. Nemcsak a világ, maga Petrográd sem tudta, minek lesz tanúja órákon belül. A bolsevikok nem mutatkoztak, de fő­hadiszállásuk, a Szmolnij már nyüzs­gő hangyabolyhoz hasonlított. „ ... A Szmolnijba siettem — ír­ja John Reed. — A 10. számú szo­bában állandóan ülésezett a Forra­dalmi Katonai Tanács... Futárok és komisszárok szakadatlan árada­ta. Az ajtó előtt vagy egy tucat ön­kéntes vállalkozó, készen arra, hogy a híreket, parancsokat eljuttassa akár a város legtávolabbi pontjára is. Az egyik közülük, egy cigányké­pű hadnagy, franciául mondja: — Minden készen áll. Csak egy gomb­nyomásra van szükség ... „Láttam Podvojszkijt, a felkelés stratégáját, ezt a sovány, szakállas, szinte ré­szegen a sok virrasztástól; Kirilen- kót, a mosolygós, széles arcú, foly­ton beszélő és hevesen gesztikuláló katonát és Dibenkót, az óriási ter­metű nyugodt matrózt. Ezek voltak a jelen és a jövő emberei... Kerenszkij tudta, hogy „valami készül”, de fogalma sem volt a szer­vezkedés méreteiről és a legapróbb részletekig kidolgozott terv katonai, lélektani politikai horderejéről. „Hajlandó lennék misét mondatni — mondta a felkelés előestéjén egy Na- bokov nevű diplomatának —, hogy végrehajtsák az államcsínyt. — És biztos benne — kérdezte Nabokov —, hogy le tudja verni? — Több erőm van, mint kellene. Végképp megsemmisítjük őket.. A kormányfő, akit Bruce Lock- hardt brit konzul „Dosztojevszkij- típusú szent őrültnek” nevezett, szin­te egész életén át szünet nélkül té­vedett. De ez volt az utolsó és döntő tévedése. Sokáig azt hitte, a tömeg őt akarja, pedig a tömeg éppúgy nem tudta, mi a teendő, mint ahogy ő sem. Október második felében azonban a tömeg már tudta, mit akar és október 24-én már azt akar­ta, amit Lenin akart. Kerenszkij ezekben az órákban sem volt kevésbé aktív, mint egész- életében. Meg akarta előzni a bolse- vikokat. Egymás után adta ki pa­rancsait. Csakhogy ezekkel a paran­csokkal már nem törődött senki. n z egyik parancs úgy szólt, hogy az Auróra cirkáló, amelyet éppen javítottak egy dokkban és amelynek legénysége a jelek sze­rint megbízhatatlannak tűnt, hagyja el a várost. Má már nincs iskolás­gyerek, aki ne tudná, hogy az Auró­ra nem hagyta el a várost és ágyúi­nak csövét lassan a Téli Palota felé fordította ... Harmat Endre KÖVETKEZIK: \ „Az Ideiglenes Kormányt megdöntöttük...”

Next

/
Thumbnails
Contents