Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-02 / 232. szám

Ára: 1, SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXVIII. évi. 232.1977. október 2., vasárnap A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Kádár János megbeszélése Enrico Berlinguerrel Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának első titkára tegnap délelőtt a Központi Bizottság szék­házában megbeszélést folytatott Enrico Ber­linguerrel, az Olasz Kommunista Párt hazánk­ban tartózkodó főtitkárával. A megbeszélésen részt vett Anselmo Gouthier, az OKP titkár­ságának tagja és Berecz János, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának ve­zetője. A két párt vezetői tájékoztatták egymást pártjaik tevékenységéről, véleményt cseréltek a nemzetközi politikai élet és a nemzetközi kommunista mozgalom időszerű kérdéseiről, áttekintették a pártközi kapcsolatok és együtt­működés tapasztalatait és továbbfejlesztésük lehetőségeit. Kádár János a megbeszélést követően ebé­det adott Enrico Berlinguer tiszteletére, ame­lyen magyar részről jelen voltak: Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Gyenes András, a Központi Bizottság titkára, Katona István, a KB tagja és Berecz János, a KB osztályvezetői. Délután Enrico Berlinguer és kísérete Né­meth Károllyal találkozott, akivel gazdaság- politikai kérdésekről folytatott eszmecserét. Enrico Berlinguer és kísérete ma Bács-Kis- kun megyébe látogat. KENGYELEN ÉS TISZAFÖLDVÁRON Javultak a termésátlagok Eredményes szocialista együttműködés Közös beruházásokat terveznek Szocialista együttműködési megállapodásuk értelmében vezető szakemberek munkájával, a növénytermesztés szabad gépi' kapacitásával, és jól bevált termelési módszereinek átadásával segíti az év eleje óta a tiszaföldvári Lenin Tsz a szomszédos, hatezer hektáron gazdálkodó kengyeli Dózsa Tsz gazdasági munkáját. Az együttműködés - az eddigi tapasztalatok alapján - mindkét közös gazdaság részére gyümölcsöző volt, ezt bizonyítják az eltelt nyolc hónapban elért eredmények. Jól címzett büntetést A Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóság infor­mációja szerint 1976-ban a vállalatok 70,5 millió forint gazdasági bírságot fizettek, elsősorban a jogtalanul szer­zett nyereség miatt. Ez az összeg, figyelembevéve a szo­cialista ipar termelési érté­két, elenyésző. A gazdasági bírság célja, hogy azokat a vállalatokat, amelyek nem tartják be a szabályozókban előírt nyere­ségszerzési normákat, kollek­tiven büntesse, ezzel csök­kentve a felosztható nyere­ség összegét. Ez az elgondolás a vállalati önállóság egyik következménye, hiszen a jog­talanul szerzett előnyök mi­att felelnie kell. A gazdasági bírság összege látszólag jelentéktelen, mert csak a tettenért és a bíró­ság által jogerőre emelt bün­tetéseket tükrözi. A különbö­ző ellenőrző szervek nem ké­pesek minden vállalatot és minden jogtalan nyereség- szerzési trükköt feltárni és büntetésükre javaslatot ten­ni. A tényleges visszaélés va­lószínűleg sokkal nagyobb, mint amennyiről a statisztika tájékoztat. A kollektíva büntetése ön­magában morális szempont­ból vitatható, mert a válla­laton belül azonos elbírá­lás alá helyezi a döntésekben jelentős szerepet játszó ve­zetőket és azokat a kétkezi dolgozókat, akik vajmi ke­vés szerepet játszhatnak az értékesítési, stb. vállalati politika kialakításában. Nagyon gyakran azt lehet tapasztalni, hogy a vállalati bírság nem jár a vezetők prémiumának csökkenésével, mert a bírság kivetése és jogerőre emelkedése elhú­zódik és az utólagos prémi­um-visszafizetésre gyakorla­tilag nincs példa. A vállalat- vezetők egyrésze ezért a vár­ható bírságot előre bekalku­lálja és ha az ügyeskedés le­lepleződik, akkor sincs baj, mert a jövedelmeket végső soron nem befolyásolja a vállalatnál. A vállalatok szabadon gaz­dálkodnak az érdekeltségi alapokkal és ha azok bizo­nyos fejlesztésre nem elegen­dők, akkor azt hitellel, vagy támogatással pótolják, pon­tosabban valamilyen jogcí­men „kisírják” a felügyeleti szervüktől. Így félő, hogy a gazdasági bírság visszatartó hatása nem olyan mértékű, mint ahogy azt eredetileg tervezték. Külön kérdés, hogy a gaz­dasági bírságolás nem jelen­ti a fogyasztók kártalanítá­sát, s így a felhasználók nem érzékelik, hogy ez az intéz­kedés az ő védelmüket szol­gálja. Sok példa van arra, hogy a vállalatok tudatosan sértik meg a környezetvédelem elő­írásait; a bírságokat kalku­lációjukban előre számbave- szik, mert ez számukra gaz­daságosabb, mint a külön­böző védőberendezésekkel járó beruházás. Például a vállalatok 1976-ban a szenny­vizek előírástól eltérő elveze­tése miatt 335 millió forint bírságot fizettek. Bizonyos, hogy a természeti környezet­ben okozott kár ennek sok­szorosa, s ez már túlnő a vál­lalati érdekeltségen. Elvben híve vagyok annak, hogy a vállalatok, ha meg­sértik a különböző előíráso­kat, akkor azt gazdaságilag is büntessék. De el kellene érni, hogy a büntetést jó helyre címezzék, tehát azo­kat'sújtsa, akik a visszaélé­sekért valóban felelősséggel tartoznak. A Lenin Tsz-ben kenyér- gabonából a tervezettnél 7 mázsával többet, azaz hek­táronként 52 mázsa felett arattak. Jól „fizet” a 100 hek­táron termelt burgonya is. Az eddig betakarított meny- nyiségek alapján cukorrépá­ból 550 mázsás, maghozó hagymából 6,5 mázsás, kuko­ricából 75 mázsás átlagter­mést takarítanak be. Nö­vénytermesztésből összesen mintegy 120 millió forint ár­bevételre számítanak. Az ál­lattenyésztési ágazat 29,3 százalékkal teljesítette túl a nyolc hónap árbevételi ter­vét, ennek alapján mintegy 12 milliós többletbevételt várnak. A kengyeli Dózsa Termelő- szövetkezet növénytermesz­tési ágazatában dolgozók mintegy 6 millió forinttöbb­let árbevételre számítanak az idén. Búzából 3,5 mázsával, őszi árpából 14 mázsával, napraforgóból 3 mázsával többet takarítottak be hek­táronként, mint amit tervez­tek. Az állattenyésztésben a hízósertés és. a tej értékesí­téséből származó árbevétel meghaladja a tervezettet. Tejből a tavalyinál 11 száza­lékkal többet, sertésből pe­dig a tervezett 4676 helyett 5100 mázsát értékesítenek az idén. A tiszaföldvári Lenin Tsz- ben jövőre hatvan hektárral nagyobb területen termelnek fűszerpaprikát, száz hektár­ral növelik a burgonya ter­mőterületét, és az idén fel­épülő gépműhely üzembe he­lyezésével lényegesen javítják a növénytermesztés gépesíté­sét. Kengyelen tovább foly­tatják a felesleges dűlőutak megszüntetését, a tanyahe­lyek felszámolását. Ezekhez a munkákhoz a tiszaföldvá- riak gépeket adnak a „szom­szédoknak”. A Dózsa Tsz csatornarendszerének re­konstrukciójával és új öntö­zőrendszer kialakításával újabb 1000 hektárnyi terü­letet tesznek öntözhetővé. A nehezen művelhető, szántó­földi növénytermesztésre al­kalmatlan nagykengyeli ré­szen 400 hektár intenzív gye­pet telepítenek. Az említett 1040 férőhelyes új tehenészeti központ 1980 végéig Kengyelen épül fel, mintegy 80 millió forintos költséggel. Tiszaföldváron — a kengyelin kívül több kör­nyékbeli gazdaság összefogá­sával — egy 50 ezer hízóser­tés feldolgozására alkalmas vágóhidat építenek, amely előreláthatóan 80 millió fo­rintba kerül. Tervbe vették, hogy a tehenészeti telep meg­építése után, ugyancsak a környékbeli tsz-ekkel közö­sen 50 ezer liter tej feldol­gozására alkalmas sajtüze­met is létrehoznak. Felépíté­sét Mezőtúr térségébe terve­zik, megvalósítása mintegy 70 millió forint közös beru­házást igényel. A tiszaföld- váriak és a kengyeliek is 2—2 millió broyler csirkét akarnák nevelni. Megterve­zik, hogy az ehhez szükséges keveréktakarmányokat, a keverőüzemi beruházások csökkentése érdekében az egyik gazdaságban termeljék meg. A két szövetkezet közötti szocialista együttműködés eredményes. További szélesí­tésével Kengyelen és Tisza­földváron is tovább szako­sítható a két fő termelési ágazat, áttekinthetőbb lesz a vezetés, és tovább fokozha­tok a termelési eredmények. T. F. Lázár György Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke Szaddam Husszeinnek, az Iraki Köz­társaság forradalmi parancs­noki tanácsa elnökének meg­hívására tegnap hivatalos lá­togatásra az Iraki Köztársa­ságba utazott. Útjára elkí­sérte Bíró József külkeres­Az idén ezerharmincöt la­kás átadását vállalta a Szol­nok megyei Állami Építő­ipari Vállalat. Az elmúlt évi eredményekkel összehason­lítva, jelentős előrelépés ez, hiszen 1976-ban kevesebb, 830 új otthont adott át. Egész évben az előírt ütem­ben haladt a lakásátadás. A vállalat dolgozói a nehézsé­gek, például a szakipari rész­legek munkaerőgondjai elle­nére is egyenletes munkát végeztek. Az első félévben az 1977-re tervezett lakások Irakba utazott kedelmi miniszter, Várkonyi Péter államtitkár, a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hiva­talának elnöke, Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezés- ügyi minisztériumi államtit­kár, Roska István külügymi­niszter-helyettes és Littvai István kohó- és gépipari mi­niszterhelyettes. felét fejezték be, a harma­dik negyedév végére pedig 82 százaléka készült el az 1035 új otthonnak. Az eddigi ered­mények ismeretében bíznak abban az ÁÉV-nél, hogy tel­jesíteni tudják a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára tett fel­ajánlásokat, november 31-ig az összes lakást átadják. Az építkezések gondos elő­készítésével, a korábbi éve­kénél színvonalasabb mun­kaszervezéssel érték el, hogy decemberben nem halmozód­nak fel a tennivalók. Az év utolsó heteiben nem kell hajrázni, az embereket az egyik munkahelyről a má­sikra „rángatni”, elegendő idejük és emberük lesz a műszaki átadás során talált hibák kijavítására. Az év végén tehát beköltözhető la­kások várják majd gazdái­kat. Azonban nemcsak gyorsab­ban készülnek az idén az ott­honok, hanem negyvenhéttel többet is adnak át az ÁÉV dolgozói, mint terveikben sze­repel. Az idén készült — készülő — 1082 közül 871 a megyeszékhely, 211 pedig más települések lakásgond­jait enyhíti. Érdekes adat, hogy a november 30-ig elké­szülő otthonoknak több, mint a fele, közel 600 lakás, a szolnoki Széchenyi lakótele­pen épül. Mint a vállalat ve­zetőitől megtudtuk, a lakó­telep-óriáson végzett folya­matos munkának nagy szere­pe van abban, hogy a Szol­nok megyei ÁÉV korábban teljesítheti éves tervét és 47-tel több új otthont készít­het el. Ax épülő szolnoki városközpont Fotó: Köhidi Imre November végéig elkészülnek a lakások — v —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents