Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-09 / 238. szám

1977. október 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 SÍPSZÓ előtt Áz MTE ellenfele: Komló Kitűnően szerepel a bá­nyászcsapat az idei bajnok­ságban, szinte rá sem lehet ismerni a nemrég még kiesés elleti küzdő gárdára. Igaz, megnövekedett a csapat já­tékereje, hiszen visszatért a jó képességű Hohmann és Kolesánszky, aki az NB II. egyik leggólerősebb csatára. Meglepően jó eredményekkel rukkoltak ki eddig a Baranya megyeiek, hiszen négy mér­kőzésükön öt pontot szerez­tek. A szolnoki szurkolók az MTE „feltámadásában” bíz­nak és elsősorban azt remé­lik, hogy a hazai mérlegü­kön javítanak- Az utolsó négy mérkőzésen a két csa­pat három döntetlent ért el egymás ellen és egy ízben — éppen Szolnokon — szenve­dett vereséget az MTE. A piros-feketék összeállítása a következő :Szendrei, Kántor, Sebők, Kolláth, Kábák, Por- handa, Lódi, Zielbauer, Szat­mári, Dákai, Varga. Tarta­lék: Boros, Baran, Melis. £ Hegyaljára látogat a MÁV A Szolnoki MÁV NB III- as labdarúgócsapata Sátor­aljaújhelyen veszi fel a küz­delmet. Ha az Ózd elleni formájukban játszanak — aligha szereznek pontot. Ha az MNK mérkőzésen látott teljesítményüket nyújtják, úgy jelentősen megnő erre az esélyük. A Lehel SC-nek otthoná­ban „illenék” győzni a Kis- várdai SE ellen. Az idegen­beli szép siker után bízvást ezt várják a szurkolók. Me­zőtúron a Honvéd egy ruti­nos, meglepetésekre képes ellenféllel veszi fel a küzdel­met: a Leninvárosi MTK te­hetséges gárdája minden bi­zonnyal nagy küzdelemre készteti a hazaiakat. Hétfőn, Szolnokon Labdarúgó játékvezetők továbbképzése A megyei labdarúgó szak- szövetség játékvezetői bizott­sága hétfőn tart őszi tovább­képzést a megyei sporthivatal székházában 18 órai kezdet­tel. A megye valamennyi láb darúgó játékvezetőjének megjelenését elvárja a szak- szövetség. Fogathajtók bajnoksága Az országos bajnokság harmadik fordulójának és, a hajtó derby versenysorozatá­nak második száma, a mara­toni hajtás gyönyörű időben és az ősz minden szépségét felvonultató terepen zajlott le tegnap délelőtt Szilvásvá­radon. Az egyetlen hibátlan hajtó az Európa-bajnok Bárdos György volt, aki az iramot is nagyszerűen érezte és az akadályokat is impo­náló biztonsággal vette. Bár­dos erre a bajnokságra a leg­jobban készült fel, ezt bizo­nyítja, hogy a díjhajtást és a maratoni hajtást is meg­nyerte. Események Asztalitenisz, férfi felnőtt és ifjúsági vidék Tízek bajnoksága: Szolnok, tiszaligeti sportcsarnok 9. NB I, férfi: Honvéd Kilián FSE—Ceglédi VSE, Szolnok, HKFSE tornacsarnoka. Atlétika, Szolnok megyei baj­nokság: Szolnok, MÁV sportte­lep 9. Kézilabda, NB II, férfi: Tisza- földvári Tsz SE—BÁCSÉP, Ti- szaföldvár 10.30. NB n, női: Szolnoki MTE—Salgótarjáni BTC, Szolnok Tiszaliget 10. Megyei bajnokság. férfiak: Mezőtúri AFC—Jászárokszállás 10, Bene —Kisbalázs, Tisza Cipő SE—Sz. Honvéd Gyulai SE 10, Palotás- Farkas, Jászszentandrás—Török­szentmiklósi SE 10. Enyedi—B. Szűcs, Lehel SC—Kunszentmár- ton 9. Méri—Móczár, Tiszapüs- pöki—Túrkevei AFIT 10, Kómár —Simon I. Nők: Mezőtúri AFC —Kunszentmárton 12, Zagyi—Tó- vizi, Tisza Cipő SE—JÁSZKÖT SE 12. Palotás—Farkas. Jászbol- dogháza—Lehel SC 12.30, Cseh— H. Nagy. Kosárlabda, NB H, női: Szol­noki MÁV—MEAFC, Szolnok, Véső út 11. Labdarúgás, NB II: Szolnoki MTE—Komlói Bányász, Szolnok, Tiszaligeti stadion 14. NB ni: Lehel SC—Kisvárdai SE, Jászbe­rény 14, Drahos. Mezőtúri Hon­véd—Leninvárosi MTK Mezőtúr 14, Mézes. Megyei bajnokság, kezdés 12: Törökszentmiklósi SE —Karcag, Mák, Jászkisér—Hon­véd Kilián FSE, Heves megyé­ből, Fegyvernek—Tisza Cipő SE, Barta, Üjszász—Jászapáti, Pálin­kás. Sz. Vegyiművek—Túrkeve 10, Hajdú m.-ből Tiszaföldvár— Sz. Cukorgyár, Csongrád m.-ből, Tiszafüred—Jászberényi Vasas. Trencsényi, Jászárokszállás— Kunszentmárton, Turjányi, Rá- kóczifalva—Kunhegyes, Békés m.-ből. Tömegsport, Expressz erdei sportnap: Üjszászi parkerdő 9. Városi sportnap az Edzett ifjú­ságért mozgalom keretében: Túrkeve, városi sporttelep 9. Vívás, Budapest válogatott— Vidék válogatott serdülő és if­júsági csapatverseny: Szolnok, MÁV sportcsarnok 9.30. Ejtőernyős rekord A napokban hajtotta végre a hatezredik ejtőernyős ugrását Hüse Károly, az MHSZ szolnoki repülő- és ejtőernyős klubjának oktatója. Sok-sok hazai és külföldi célbaugrás, stílusugrás győz­tese a szép rekordjával a nemzetközi mezőnyben is előkelő helyre került Fotó: Csíkos TEHETSÉGEK ARCKÉPCSARNOKA Papp is megdicsérte ól elhelyezett egyene­sekkel, fejre és gyo­morra mért ütésekkel űzte, hajtotta ellenfeleit a szorítóban a szakmunkásta­nulók versenyén. Győzött egyszer, kétszer, — aztán a döntőben kikapott, de az eredményhirdetés után még­is számolatlanul kapta a puszikat az edzőtől, a Szol­nokra látogató szülőktől, ro­konoktól, barátoktól. Csató Sándor, a túrkevei AFIT 17 éves autószerelője hét évvel ezelőtt, Dacher Jó­zsef edző irányításával is­merkedett meg az ökölvívás­sal a Mezőtúri AFC szakosz­tályában. A szorgalmas, te­hetséges fiú rendszeresen lá­togatta az edzéseket és az eredmények sem maradtak el: a magyar serdülő baj­nokságokon több előkelő he­lyezést szerzett és az idén — elsőéves ifjúsági korában — tagja lett a válogatott keret­nek. Keszthelyen a Helikon Ku­pában döntőbe került, s ez­zel összegyűjtötte az arany­jelvényhez szükséges ponto­kat. Győzött a Duna Kupán Dunaújvárosban, Békésen pedig a Békés Kupa verse­nyén. Itt elnyerte a legtech­nikásabb versenyzőnek járó díjat is. Szolnokon a szak­munkástanulók seregszem­léjén szoros küzdelemben verte a román ifjúsági baj­nokot, a döntőben azonban* az újabb román ellenfél ro­hamainak már nem tudott ellenállni, s feladta. Ennek ellenére elégedettek voltak vele a szakemberek?­—■ Küzdő természetű, jó szemű, technikás versenyző — jellemezte edzője két mérkőzés között. — Nagyon komolyan veszi az ökölví­vást és szeretne magyar baj­nok lenni. Papp László háromszoros olimpiai bajnok is dicsérő- leg szólt Csató teljesítményé­ről. — Az erőnléte még nem ki­fogástalan, taktikailag és technikailag sem kész ököl­vívó. A román Stefan ellen elsősorban az eszével nyert. Nagyon tehetséges, sok fan­táziát látok benne. A bizonyítására az idén még két versenyen lesz lehe­tősége Csató Sanyinak. — pi — A b erekaszt eszélgeté ál ‘S W Ardai József dr. Bereczki László Bódi Imre Cseh Pál a falu sportéletéről Kemecsi Imre Kolozsvári Imre Termelőszövetkezeti elnökök véleménye az ellentmondásokról, a lehetőségekről a tennivalókról Konkoly Béla Szegő László Újvárosi Gábor A vidék sportjában szinte észrevetlenül kaptak egyre meghatározóbb szerepet a termelőszövetkezetek. Milyen ter­het vállalnak magukra a községek, városok sportmozgalmá­nak fenntartásában a termelőszövetkezetek? Erről beszél­gettünk kilenc termelőszövetkezeti vezetővel. A kerekasztal beszélgetésünk résztvevői a következők voltak: Ardai József, Magyar—Román Barátság Tsz Cserkeszőlö, dr. Bereczki László, Egyesült Rákóczi Tsz Rákóczifalva, Bódi Imre, Le­nin Tsz Tiszaföldvár, Cseh Pál, Petőfi Tsz Tiszabö, Kemecsi Imre, Kossuth Tsz Kunmadaras, Kolozsvári Imre, Aranyka­lász Tsz Tiszaszentimre, Konkoly Béla, Aranykalász Tsz Jászboldogháza, Szegő László, Táncsics Tsz Túrkeve, Újváro­si Gábor, Lenin Tsz Tiszagyenda. Ha kell — miért nem lehet? Kerekasztal beszélgetésünk nyomán erősödött meg az a vélemény, hogy a mezőgaz­dasági üzemek segítsége nél­kül — különösen ott ahol egy tsz — egy falu szinte életképtelenné válik a sport- mozgalom. Várakozva fordul hált a sportközvélemény a közös gazdaságok felé, tart­va a tenyerét az anyagi tá­mogatásért. Ebben a várako­zásban azonban nincsenek egyedül. Számba vettük hányfelé kell a szövetkeze­teknek figyelni: vajon nin- csenek-e szűkiben a pénz- * nek? Iskola, óvoda, bölcső­de, tűzoltótestület, ifjúsági klub, művelődési otthon vár­ja a tsz-ek segítő jobbját. És ebben a sorban kap he­lyet a sport is. Gyorsan tegyük hozzá, a szövetkezetek irányítói, tag­jai, mindezért nem nehez­telnek, sőt inkább örülnek, hogy adhatnak, hiszen az anyagi áldozat tulajdonkép­pen kötelező segítségadás. Nem könnyű számba ven­ni azt az anyagi támogatást, amit a sportra fordítanak. A beszélgetés elején hangzott el egy komolynak szánt, ám mosollyal fogadott kérdés: „Akkor az igazat mondjuk, vagy csak azt valljuk be, amit legálisan fordítunk a sportra?” A megjegyzés nem valamiféle túlzott óvatosko­dásból fakadt, sokkal inkább egy beidegződés eredménye volt, ugyanis a testedzés tá­mogatására nem fordíthat­nak annyit a termelőszövet­kezetek, amennyit szeretné­nek, és amennyit elvár tő­lük a lakóhelyük. Legalább­is legálisan nem.. . Hogy ez furcsa ellentmondás? Való­ban így van. A testedzésre csak a szociális- kulturális alapból lehet támogatást ad­ni. Ez dolgozónként ezer fo­rint és egy mammutszövet­kezetnél sem több egymillió­nál. Dehát hányfelé forgá- csolódik ez a pénz! Előfordul azonban, hogy pénz is van, jó szándék is van — csak éppen legális csatorna nincs, ahol az él­tető forintok a sportéletbe csörgedezhetnének. Szegő László elmondta, hogy a vá­rosban nincs megfelelő sport­pálya, szegényes a felszere­lés és egyáltalán: a sport­életben sok éves lemara­dást kell bepótolni. Jóllehet a szövetkezet vezetői érzik a gazda felelősségét, mégsem tehetnek túl sokat, a megkö­töttségek miatt. Zöld utat adjanak a tömegsport támo­gatásához — hangzott a kö­zös állásfoglalás. Természetesen az „adnék, de miként?” gondja már a kellemesebbek közé tartozik. Vannak olyan közös gazda­ságok — mint például a ti- szabői, — ahol gyakori ven­dég a belvíz, a jég- és az aszály, s nem egyszer álla­mi segítség nélkül nem bol­dogulnának. Ott még az az évi 6—8 ezer forint is nagy pénz, amit a községi sport­körnek átutalnak. Ráadásul nekik más baj is a nyakuk­ba szakadt. A községi lab­darúgópálya beékelődött a termelőszövetkezőt gépudva­rába. Kellene a hely, építe­nének is a sportpálya helyett másikat, ám az öltöző építé­sére normák vannak — most a labdarúgók egyébként vas- vályuban mosdanak —, hogy a beruházás legalább félmil­lióba kerülne. Kisebbét, egyedi tervezésűt nem lehet építeni, így marad a szűkös­ség a gépudvar táján — és a vasvályu a mostani öltö­zőben. Hasonló a gond Csefke- szőlőn, ahol még a legfon­tosabb kulturális létesítmé­nyek is hiányoznak. Az öl­töző építéséhez ott sem mernek hozzáfogni, mert úgymond a „kacsalábon for­gó kastélyra”' nincs félmillió. Társadalmi összefogással, két-háromszázezer forintos költséggel talán bele merné­nek vágni. Persze a sportélet hely­zete nemcsak a ,,van_ pénz — nincs pénz” lehetőségén áll, vagy bukik. Ahol a szö­vetkezetek vezetői — mi­ként Túrkevén, Tiszaföld(vá- ron, Rákóczifalván, Jászkis- éren — állandó szurkolói a sporteseményeknek, ott alig­ha ismer lehetetlent a sport­egyesület. A kétmillió hatmilliót ér Kolozsvári Imre büszkén mesélte, hogy a tiszaszent- imrei általános iskola gond­ját magukénak érezve mi­ként kezdtek hozzá a torna­terem építéséhez. A szövet­kezet kőművesbrigádja volt a kivitelező, önköltségi ala­pon számítottak mindent amit lehetett, így kétmillió­ból hozták tető alá azt a pompás létesítményt, amely­ben egymásután gyökerez­nek meg a legkülönbözőbb sportágak. A tornaterem nem kevesebb mint 5—6 milliót ér. Ha már az egyenlegnél tartunk, egy dolgot semmi­képp nem hagyhatunk szá­mításon kívül. A pénzt a termelőszövetkezetekben is kemény munkával teremtik elő a tagok. Tudják is az értékét, így akármire nem szavazzák meg. Befektetik jó szívvel oda, ahol köz­hasznát látják, de mintha a fogukat húznák, úgy adják oda ahol eredményre nem számíthatnak. Szinte vala­mennyi jelenlevő elmondta, hogy nem ismernének lehe­tetlent, ha csak a forinton, vagy szállítóeszközön múlna egy-egy sportágban, vagy a tömegsport-mozgalomban az eredmény. Jól szervezett szakosztályok számára, ahol az edzői szakértelem páro­sul a játékosok lelkesedésé­vel és vasárnap délutánon­ként jól szórakozhat a falu, város apraja-nagyja, — van pénz. Halódó sportágra, tes- sék-lássék munkára azon­ban nincs! Nő a figyelem a sport iránt Kunmadarason, ahol valami már elkezdő­dött: a területi labdarúgó bajnokság nem vesszőfutás a madarasiak számára, és a szárnyát bontogató atlétikai szakosztályra is érdemes ál­dozni. Ott, ahol azonban a hazai mérkőzésen sincs elég labdarúgó — mint előfordult ez Cserkeszőlőn — ne a ter­melőszövetkezet vezetőiben keressék a hibát a sport irá­nyítói. Számítani lehet rájuk A kilenc téesz-elnök szí­vesen áldozta egy délelőtt- jét arra, hogy a sportról be­szélgessünk velük. A beszél­getés haszna kettős: egy­részt a jelenlevők egymástól hallhatták, hogy községük, városuk életében milyen he­lye van a sportnak. Ugyan­akkor hangosan gondolkod­va szedték csokorba azokat a problémákat, amelyeknek megoldásával elérhető, hogy a vidék sportja behozza a sofchelyt évtizedes lemaradá­sát. Hogy mik ezek a problé­mák? A szövetkezetek pél­dául felsőbb intézkedésre várnak, hogy a külföldi pél­dákhoz hasonlóan leheüaft- get kapjanak arra; legáli­san is túlteljesítsék vasa­saikat a sportmozgaloMBa*. Ugyancsak elgondolkodtató az is, amit dr. Bereezki László mondott: „A pénz ná­lunk van, mi gazdálkodunk vele. A tanácsok erőfeszí­tései a sport koordinálására tiszteletre méltóak. De a sok fejlesztési problémájuk mel­lett, pénz nélkül aligha ha­ladnak sokra...” Úgy tűnik, a tsz-ek vezetői lelkiismere­tük szerint vállalnak részt a sport segítéséből. Kissé tá­volesnek azonban a sport­egyesület mindennapjaitól, pedig a közeledésnek a falu sportja látná hasznát. Nem látszik szerencsés megoldás­nak — épp egy tiszafüredi példa nyomán állítjuk —, hogy termelőszövetkezeti el­nököt bízzanak meg sport­egyesület irányításával. De egy-egy elnökhelyettes, fia­tal termelőszövetkezeti szak­ember már bátran odaáU- hat a kormánykerék ‘mellé. Az elmúlt években a ter­melőszövetkezetek gazdasá­gi ütőereje megnőtt, úgy gondoljuk, bízvást lehet rá­juk jobban támaszkodni s sportban is. A sportmozga­lom fejlesztéséhez azonban az anyagiakon túl a társada­lom tenniakarására és szak­értelemre is szükség van. Az utóbbi két kérdés elem­zésére még visszatérünk. Palágyi Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents