Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-09 / 238. szám
1977. október 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP T Sikerek és feladatok Megyénkben honismereti mozgalom országos viszonylatban is számottevő. Ez a legfontosabb megállapítás, amit a honismereti szakkörvezetők és krónikaírok pénteki megyei tanácskozása alapján elsőként leszögezhetünk. A tanácskozáson — természetesen — szó esett a sikerekről, emellett a kihasználatlan lehetőségekről, a megoldásra váró feladatokról is. Statisztikailag nehéz lenne bebizonyítani, de talán nefn tűnik túlzónak a megállapítás: a honismereti mozgalom közművelődési életünknek az a területe, ahol a résztvevők foglalkozás, réteg, életkor szerinti összetétele a legváltozatosabb. Népfront- és tanácsi bizottságok a mozgalom koordinálói, a közművelődési intézmények, művelődési házak, könyvtárak, múzeumok, iskolák, KlSZ-szerve- zetek, klubok a „műhelyei”. A honismereti munka tartalmát tekintve akadnak tisztázatlan kérdések. Elég legyen — csak példaképpen — utalni arra, hogy az utóbbi időben egyre több kör, szakkör lép fel olyan igőny- nyel, hogy falutörténeti, néprajzi gyűjteményüket állandó kiállításon mutassák be. Ha meggondoljuk, hogy esetenként a — bőr jó szándékkal — szakszerűtlenül gyűjtött, kezelt, leltározat- lan tárgyak elvesznek a múzeumi tudományos kutatómunka számára: akkor kimondható, hogy nem minden kezdeményezés érdemes a támogatásra. Mindenesetre egy-egy ilyen akció sorsáról csak a szakemberek bevonásával szabad dönteni. Hiányos a tanyák és a városok honismereti „feltérképezése”, a krónikaírásra pedig jellemző még mindig — egy-egy évforduló idején — a kampány szerűség. Kevés az életmódváltozásra irányuló kutatás... Félreértés ne essék, a további feladatok megemlítése nem kisebbíti az addigi eredmények értékét. A megyében működő több mint hetven honismereti és kórnikaíró szakkör többségének tartalmas a munkája — s ez nem pusztán közművelődési jelentőségű. A szű- kebb haza múltjának, jelenének megismerése, megismertetése kitűnően segíti a szocialista hazafiságra nevelést is, tehát politikai, közéleti jellege van a honismereti mozgalomnak. Éppen ezért helyes volt a kihasználatlan lehetőségekről is beszélni a tanácskozáson. Sz. J. Fellépés előtti pillanatkép a Jászsági Népi Együttes öltözőjében Diákok vetélkedője a Szovjetunióról Folytatódik-e a megye sikersorozata? Az Oktatási Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság, a Lapkiadó Vállalat, valamint a Szovjetunió című folyóirat szerkesztősége az idei tanévre is meghirdette a középfokú oktatási intézmények számára a „Ki tud többet a Szovjetunióról?” vetélkedőt. A cél nem változott; a vetélkedő továbbra is a Szovjetunió életének jobb megismerését és a két nép barátságának további erősítését szolgálja. Az idén azonban még nagyobb jelentőséget ad a diákok versengésének a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 60. jubileuma. A megyében az elmúlt tanévben eredményesen, zárult a vetélkedősorozat. A tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnázium csapata bejutott a döntőbe, s a diákok a televízió képernyőjén az egész ország nyilvánossága előtt tettek tanúbizonyságot felkészültségükről. A tiszafüredi gimnazisták sikere mellett feltétlenül említést érdemel, hogy dődő versenysorozatban köaz iskolai vetélkedőkkel kez- zépfokú oktatási intézményeink több mint háromezer diákja vett részt. A legtöbb — négy tanulóból álló — csapatot a jászberényi Lehel Vezér, a szolnoki Varga Katalin, a mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium, s a szolnoki 605-ös számú Ipari Szakmunkásképző Intézet indította. Az elmúlt tanév eredményeit nem lesz könnyű túlszárnyalni. A tiszafüredi gimnázium sikere azonban ösztönzően hat a többi középfokú oktatási intézményre is, s bár október 15-én zárul a jelentkezési határidő, máris több iskola jelezte részvételi szándékát az országos vetélkedőn. Az iskolai versenyekre 1978. január 10—31-ig, a megyeire március 5—15-ig, a területire pedig március végén kerül sor. A területi versenyek legjobbjai országos elődöntőn mérik össze tudásukat, s a legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtó két csapat — akárcsak tavaly — a televízióban küzd majd meg egymással április 29-én. A vetélkedő kérdéseit a rendezők idén is a Szovjetunió című folyóirat cikkeiből állítják össze. KATONAFIATALOK A SZÍNPADON A Rep-Csepp próbáján A tanteremben, amelynek falát katonai térképek, a kívülállónak érthetetlen ábrák tarkítják fiatal lányok beszélgetnek, várakoznak. A divatos vászontarisznyákból előkerül a gyümölcs, az édiesség, mintha „hazait” hoztak volna a katonatest- vémek, rokonnak. Látogatásuknak a laktanyában azonban nem ez a célja; az irodalmi színpad próbájára jöttek, s az almát, a csokoládét a khaki-ruhás „színésztársaknak” hozták. A Közép- tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság és a Magyar Néphadsereg egyik alakulatának ugyanis közös irodalmi színpada van, amely a Rep- Csepp nevet viseli. N Az együttes az igazgatóság, s a katonai alakulat irodalmi színpadjaiból jött létre, s mindössze pár hónapos közös múltra tekinthet vissza. A rövid idő azonban már sikert is hozott; a tavasszal Egerben megrendezett fesztiválon a Rep-Csepp ezüst minősítést szerzett. A jó eredmény még jobb munká- ’-a, a próbák idejének még 'kínosabb kihasználására "zi a fiatalokat. Lelkiismeretesen végzik a különböző test- és légzőgyakoría- tokat, s érthetően, hibátlanul mondják a nyelvtörő mondókákat, verseket. A színpad újonca Gyarmati Károly első alkalommal jelent meg a próbán. Pusztán érdeklődésből jött el, kíváncsi volt miért lelkesednek úgy a társai. — Most már tudom — mondja a próba végén. — Nagyon kellemesen éreztem magam itt, az egy óra felüdülést jelentett a napi munkából. Jövök a következő alkalommal is; feltéve, ha szükség van rám. „Hogyne lenne” vélekednek a többiek, hiszen a további fejlődéshez még több tehetséges fiatal kell a csoportba. Gyarmati Károlyról pedig azt állapították meg mindannyian, hogy remek adottságokkal rendelkezik. Az irodalmi színpad munkáját kedvezőtlenül befolyásolja, hogy a katonafiatalok egy idő után leszerelnek, s nem is annyira az,utánpótlás okoz gondot, hanem sokkal inkább egy olyan törzsgárda kialakítása, amelyre hosszútávon lehet számítani. Az együttes színjátszói Cserfalvi József vezetésével azonban igyekeznek a lehető legjobban kihasználni a rendelkezésre álló időt. — Jó közösséggé kovácso- lódott a „társulat”, akad azonban még sok tennivaló ezen a területen is — jelöli meg a jövő feladatait Cserfalvi József, a KÖTIVÍZIG népművelője^ — Több figyelmet kell fordítanunk egymás nevelésére, a szakmai színvonal emlésére. Az ezüst minősítés nagyszerű indulás volt, a folytatás azonban már sokkal nehezebb. Ahhoz, hogy a legközelebbi versenyen elnyerjük az aranyat, még alaposabb felkészülést, a műhelymunka tökéletesítését, folyamatos önművelést kíván mindannyiunktól. S ez nemcsak a minősítés megszerzéséért fontos. A színpad katona „szereplői” időről-időre cserélődnek, s ha mást nem is, az önképzés igényét felkeltettük bennük. Tőlünk ezt kapják ajándékul a leszereléskor. T. G. A hetedik évszázad küszöbén MEZŐTÚR VÁLTOZÓ SZELLEMI ARCULATÁRÓL Mezőtúron az elmúlt négy évben három, jelentős művészi értékű szobrot állítottak fel: a Dózsa emlékművet, Erdei Ferenc szobrát, majd legutóbb Petőfi mellszobrát. A városban élő és dolgozó kétezeregyszáz szocialista brigádtag közül csak kétszázhat nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát, de négyszázhárom brigádtagnak középiskolai, hatvanháromnak pedig főiskolai végzettsége van. Az előző két, látszólag ösz- sze sem csengő tény esetleges kapcsolatát érdemes kutatni. Beszédes számok A város művelődési központjában tartott színházi előadások nézőinek több mint egyharmada fizikai munkás. A komolyzenei hangversenyeken 22 százalékos a részvételük, a beat-esteken 50 százalékos, az irodalmi műsorokon pedig a színházba járók arányát közelíti. A statisztikát sokféleképpen lehet használni, mondhatja az aggályoskodó, — különben jogosan. A mezőtúri példa esetében mégsem lenne igaza, mert ezek a tény- számok nagyon becsületes, a munkásművelődés lényegét érintő alapállásból születtek: szembenéztek Meztőúron a város messzire nyúló elmaradottságával. Nem a hatodik emeletre rakták a fundamentumot, azzal büszkélkedvén, hogy „mi már a tizedik emeletét építjük”, hanem ott kezdték a munkát, ahol kellett. S most már biztosan épülnek az emeletek. 1975-ben 82 kiállítás, író— olvasó találkozó volt a mezőtúri üzemekben, tavaly 83, — az idén pedig már kiállításból is több volt hatvannál, s az év három hónapja még hátra van. Merre mennek az évek? A művelt, marxista világnézetű, a korszerű technikát egyre jobban alkalmazó szocialista tudatú munkáseszmény alakul ki Mezőtúr iskoláiban. üzemeiben. A szocialista brigádok szerepe ebben jelentős. A város 21 állami és 7 szövetkezeti ipari üzemében fizikai munkakörben jelenleg ötezeregyszáz munkás dolgozik. Ha a szocialista brigádokon még kívül maradt, és a szocialista brigádokban dolgozók iskolai végzettségét összehasonlítjuk — a különbség igen nagy, a szocialista közösségek javára. S naivitás lenne elképzelni: aki iskolázott ember az brigádtag lett, a többi meg nem. A valóság! az iskolázottság arányai a brigádokon belül változnak kedvezően. Az elmúlt oktatási évben százhetvennégyen tettek sikeres vizsgát a különböző oktatási intézményekben, tanfolyamokon, — hetvenen éppen a nyár elején fejezték be általános iskolai tanulmányaikat. Az iskolázottság arányai különben évről évre javulnak. Az idő is elvégzi — sajnos — a maga munkáját. Ez kikerülhetetlen, de örvendetes viszont, hogy az újonnan munkába lépők már magasabb műveltségi szintről indulnak. A kereskedelmi szakmunkásképző iskolában évente nyolcvanan, az ipari szakmunkásképzőben pedig százharmincán — százötvenen végeznek. És még egy sokatmondó szám: negyven-ötven felnőtt is szükségét érzi minden tanévben, hogy szakmát szerezzen. A város két középiskolájában jelenleg is ki- lencszáz diák tanul. A Dózsa György szakközépiskola „felnőtt tagozatán” az elmúlt tanévben kétszázötven, a Teleki Blanka szak- középiskolában több mint kétszáz dolgozó tanult. Mindezek világosan választ adnak arra a kérdésre, hogy mit hoznak az évek a város hetedik évszázadának első évtizedeiben. Teljes életforma változást. Nem írott malaszt Mi mozgatja, szervezi a 600 éves város történetében példa nélkül álló szellemi átalakulást. Kézenfekvőnek látszik az indok: a közművelődési határozat, a közművelődési törvény. De az említett direktívák máshol is ismertek, — s a szellemi pezsgés mégsem hasonlítható a mezőtúrihoz. Mezőtúron a pártistervek és pártszervezetek minden évben megtárgyalják: hogyan is állunk a közművelődéssel. Ügy 'is értelmezhetjük ezt. hogy a város kommunistái minden 365 nap elteltével önvizsgálatot tartanak, elemzik munkahelyük művelődési eredményeit, lehetőségeit. Tehát a közművelődési határozat pontos, lelkiismeretes alkalmazása a mezőtúri eredmények elsődleges mozgató rugója. Megszűnt a „koldulás" Sokszor hallhatjuk a különböző gazdasági vezetőktől, hogy 3—5—6 ezer forinttal „segítik” a művelődési házat. Jó néhányszor a hangsúlyból némi dölyfösség érződik, máskor a szegényebb testvér vállonveregetése. Mezőtúron az üzemek nem „segítik” a művelődési házat, hanem összeadják a pénzt — ki-ki lehetősége szerint — saját művelődési feladataik megvalósításához. Annak érzékeltetésére, hogy mennyire szoros a kapcsolat a művelődési központ és az üzemek között, egy újabb tény: a műszaki klubban tömörült értelmiségiek — az üzemek irányítói is — a város szellemi életének pillérei is egyben. A céltudatosságot bizonyítja: a művelődési központ sosem „úgy általában” kér pénzt az üzemektől, hanem egyes konkrét, a munkásművelődést segítő akciókra — vetélkedők, előadások, kiállítások, stb. — kéri az üzemek anyagi összefogását. Van miből működtetni a huszonvalahány művészeti csoportot, szakkört, stb. — amelyek közül több országos hírű, s méltán az. Ez mžr nem a régi város Minden, mindennel összefügg? Témánkon belül igen. A mezőtúriak hamarosan százhúsz személyes óvodát, bölcsődét építenek a kommunista szombatok hasznából. Az új gyermekintézményre megvan a pénz. Már tovább is néznek: művelődési központot kívánnak építeni néhány év múlva, — hasonló, széles körű társadalmi összefogással. S az előzőekkel is szoros összefüggésben mondjuk: a szobrok felállítása és a munkásművelődéssel való értő és eredményes törődés közötti kapcsolatot a város megváltozott szellemi arculatában véljük megtalálni. A közeg, amelyben élünk, sok mindent eldönt. A tespedés ambiciózus embereket is tönkre tehet. Mezőtúron viszont az értelmesebb, tartalmasabb életmódra való törekvés olyan közszellemet alakít ki, amelyben még néhány év és szégyen lesz az elmaradottság, a földhözragadtság. Tiszai Lajos Nagy sikerrel mutatta be péntek este a Szigligeti Színház társulata Csiszár Imre rendezésében Bertolt Brecht Puntila úr és szolgája, Matti című népi komédiáját. Képünkön Major Tamás, kétszeres Kossuth-dijas, kiváló művész (Puntila úr) és Blaskó Péter (Matti) Fotó: N. Zs.
